Politikailag korrekt

Politikailag korrekt

Akik azt hiszik, hogy a „politikailag korrekt” fogalom használatával valami új szellem áramlott a rendszerváltást követően a magyar közbeszédbe, azok mélységesen tévednek. A politikailag helyes beszédmódot az egymás iránti tapintatos érintkezés kulturált megvalósítására, a magyar társadalom már sokkal régebben megtanulta és gyakorolta, mint ahogy azt szülőhelyén kitalálták.

Szemünket nem kell nagyon megerőltetni, hogy észrevegyük a politikailag helyes beszéd forrásvilágát, s ez nem más, mint a megvalósult szocializmus, ami a háborút követő megszállással teljesedett ki nálunk. Már magát a megszállást is politikailag korrekten mindenki csak felszabadulásnak nevezte, s a megszállókat ezért természetes módon felszabadítóknak, így eleve az ország függő léte nem is látszott, mert hisz az elnyomás alól felszabadulva lettünk szabad nép, amit nem az oroszoknak, hanem a szövetségbe forrt szabad népek testvéri segítségének köszönhettünk. A gyengébbek kedvéért: CCCP. Ebből aztán, mint a ganajba ültetett magvak virágoztak ki dúsan azok a beszédfordulatok, amelyeket a politikai szóhasználatban korrekten kellett használni, így lett a függőségből megbonthatatlan örök barátság, a fegyveres beavatkozásból testvéri segítség vagy egy nép lázadásából ellenforradalom.

A politikailag inkorrekt beszédet – leánykori nevén: a dolgok nevén nevezését –, az átkosban is ugyanúgy büntették, mint ahogy az mostanság alakul. Eleinte értetlen fejcsóválással fogadták, barátok esetében még ki is igazították az újbeszédre, majd jött a neheztelés, lenézés, lebecsülés, és a javíthatatlan szókimondókat elérte a kiközösítés enyhébb vagy durvább formája. A szocializmus hazai nyitánya idején börtön is járt a politikailag inkorrekt viccekért, majd az „emberarcú szocializmus” időszakában állásvesztés és a pályaív tönkretétele.

A politikailag korrektség elvárása abból a tapasztalatból indul ki, hogy a valósággal szembenézés olykor fölöttébb kínos lehet, másrészt forrása az a vélelem, hogy az emberek eredendően kulturálatlanok, és nem képesek mások méltóságát és érzékenységét tiszteletben tartva érintkezni. Ezen eszme eredetét is a szocializmusból ismerjük, amely szerint van az élcsapat, amelynek gondolkodásához még nem elég érett a társadalom, ezért szükséges útmutatókat adni a politikailag helyes önkifejezéshez. Ennek folyománya persze az, hogy halvány fogalma sincs senkinek, hogy a másik mit gondol, avagy hogyan érez, mert a mellébeszélés általánossá válik. A civilizált viselkedés és tisztességes beszéd kulturális elvárásait helyettesíti az élcsapat által megkonstruált érintkezési és megnyilvánulási szabályrend, s az ilyen elveket közvetítő szerepre pedig értelmiségi körökben lehet vállalkozni, megfelelő díjazásért. Ebben a kifejezésmódban már nincs kétely, indulat, belső vívódás, lenézés vagy megkülönböztetés, és még önmagunk bunkóságának leleplezése sem, sőt ebben már az sincs benne, ami az élethez szükséges lenne: 
a valóságismeret.

Mi magyarok már tudjuk, hogy a hamis beszédmód előírásai hatalmi igények, de legalább azt is látjuk, hogy nem örökkévalók, s eljöhet még az idő, amikor újra lehet nyíltan és őszintén beszélni. Addig meg egy feladat van, igyekezzünk egymás között kulturáltnak megmaradni, s igény szerint „politikailag korrekten” mellébeszélni.

Kövér Tibor

Pozsonyi Ádám:Nyílt és rejtett módszerek

Nyílt és rejtett módszerek

Egy kis érdekesség. Ezelőtt kereken kilencven éve vették ki a menyasszony házassági esküjéből azt a kitételt, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének”. Ha információim helyesek, nemrég a hűségesküt is kivették. (Csoda, ha a férfiak nem nősülnek? Hűség nem kötelező, engedelmességet még kiejteni is szélsőséges, de váláskor a nő viszi a fél vagyont, és egyes országokban még el is kell tartani. Nem „bót” – ahogy a köznyelv mondja.)

De a haladás még tartogathat számunkra meglepetéseket. Az európaiság, felvilágosultság és tolerancia olyan fokaira kapaszkodhatunk a jövőben, hogy még annak is örülni kell, ha nem kell közjegyzőileg igazolnunk – büntető, dupla szja-fizetés terhe mellett – egy homoszexuális kapcsolatot. De most nem is a kihalás felé tántorgó fehér európai civilizáció szédítő távlatai, hanem Varga István parlamenti kijelentése kapcsán ragadtam tollat. Mert ez a kijelentés akkora port vert fel, hogy – többek közt – még minden toleránsak legtoleránsabbikát, Andrassew Ivánt is megszólalásra késztette.

Az Andrassew nevezetű – ki tollát szépírás helyett olykor feljelentésekre használja, mint velem kapcsolatban ezelőtt néhány évvel holmi könyvégetés kapcsán –, most ismét tollat ragadott, s kiengedte, mi leglényege.

„Nem olyan macsóskodásra gondolok, mint ami Varga István fideszes képviselőből és kicsit az egész pártból árad, kádéenpéstül: »Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak« – mondta Európában.” Halkan jegyzem meg, Magyarországon mondta. Mert engem Európa nem érdekel. (Őket meg Magyarország nem érdekli, de ezt már ismerjük).

Az erőszak csúnya dolog. És minden erőszaktevő megrovást és minden áldozat együttérzést és segítséget érdemel. De mivel a haladók nem a valóságban élnek – hanem a nagybetűs Utópiában, és úgy viselkednek, mintha életükben nem jártak volna grundon, vagy nem utaznának a 4-es villamoson – muszáj az Andrassew-féle csöpögősen humánus lényeknek megvilágítanom néhány apróságot az élet örök törvényeiből.

Az erőszak az érdekérvényesítés egyik módozata. Léteznek nyílt és rejtett módszerei. A pofon az erőszak nyílt, és egyben legtriviálisabb formája. Ám vannak ravaszabb, rejtett módszerek is. Ha a pofont törvényileg büntetjük, legyen büntethető a lelki kínzás, az idegi kicsinálás, a hiszti is. Mert azt ki kéri számon, ha a szándékos pszichikai bántalmazás (szekálás) miatt a férj tíz év házasság után meghal gyomorrákban? (Az elnyomott nők átlagéletkora Magyarországon tíz évvel magasabb, mint a zsarnok férfiaké.)

Ezekről természetesen nem beszélnek, mert korunk a baloldali eszmeiséget „tolja” előre. És a baloldal lényege a rejtett, sunyi módszerekben rejlik. És érthetően azokat támogatja, míg a nyílt eszközöket igyekszik felszámolni. A baloldal azt mondja: felszabadítás, a gyakorlatban megszállást jelent. A baloldal azt mondja, tiszteld a másságot, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy börtönbe mész, ha más a véleményed. Azt mondja: sokszínű világ, valójában uniformizált egyöntetűség. Azt mondja, védjük a nőket, valójában a család maradé­kait verik szét.

Mert a reakciós, eredeti (isteni rend szerinti) világban mindennek helye van és arányos. A nő, mióta világ a világ, él a ravasz trükkökkel, a férfi meg a nyílt erőfölénnyel. A kettő egyensúlyban van. De ha az egyiket kriminalizálják, a másikat pedig nem, borul a mérleg, s a világ élhetetlenné válik.

S a cél ez! A „múltat végképp eltörölni” és „sarkából kidönteni” akarják. Megjegyzem, a nőket sosem kérdezték meg, hogy akarnak-e „egyenjogúsodni”, vagy maradnak anyának. Most így utólag a felheccelt nők persze hogy őrjöngenek, hogy így jogok, meg úgy jogok, de eredetileg őket nem kérdezték meg, hogy akarnak-e majd egyszer száz év múlva, Tesco-pénztárosként rabszolgák lenni, vagy inkább a hagyományos családmodellben eltartva élni, és úgy irányítani a családot, hogy két mosolygással meg egy jó ebéddel a férfi el van „intézve”. Mert a férfit ezekkel lehet, nem öntudatos kioktatással, meg azzal, hogy lefőzzük az élet minden területén, ami számára fontos.

A mai férfinak a nő csupán azt nem tudja megadni, ami számára a legfontosabb a világon: azt, hogy ő a főnök. (Gondoljuk el, hogy egy nő egy életen át nem kapja meg azt az érzést, hogy ő szép.) 

Ellenben a mai nő a férfit ki akarja túrni a létezésből, le akarja körözni minden olyan területen, amiben az fontosnak érzi magát, a létezésének értelmét is kétségbe akarja vonni, s ebben médiatámogatást kap minden vonalon. Korunk férfiideálja L. Bundy cipőárus. Felesége nem tiszteli, gyerekei kiröhögik, tekintélye nulla – csak a pénzét szedik el. (Ez az egy megmaradt a régi reakciós gyakorlatból.)

Igen, a nőket annak idején nem kérdezték meg, mert a „felszabadítottakat” sose kérdezik meg. (Az, hogy Magyarország köztársaság legyen, ne királyság, azt is egy szűk kisebbség intézte el terrorral, a nép nem volt arról se megszavaztatva.)

És ezt az Andrassew-félék nagyon jól tudják. 

Az utolsó betűig. És ez benne a legaljasabb.

Pozsonyi Ádám

  

 Hír küldése ismerősn

Sarkosan fogalmazva (12.09.15)

Sarkosan fogalmazva

Abból mindig baj volt, ha az egyik nép a másikat „civilizálni” akarta, netán felzárkóztatni, integrálni, asszimilálni. Ez a jóindulat többnyire háborúkban nyilvánult meg, újabban pénzügyi és gazdasági eszközökkel próbálják megértetni a nemzetekkel, mi jó nekik igazán. Nekünk, magyaroknak elég nagy történelmi tapasztalatunk van ezzel a jóindulattal kapcsolatban, igyekszünk rendesen most is, hogy kiérdemeljük a „fejlett” demokráciák áldását, csak így tovább, mint korábban a lenini úton. A büszke „euroatlanti” közösségben a vélemény szabad, végtelenül türelmesek vagyunk. Hazánkban az emelkedett és független szellem jele, ha előszeretettel gyalázzák a keresztényeket, a magyarokat, ezért aztán nem is értik, a mohamedánok miért olyan sértődősek, ha vallásalapítójukat gúnyolják. A békefenntartók sem fogják fel, miért nem hagyják újjáépíteni, amit leromboltak, s mihelyt kiteszik a lábukat, a hálátlan bennszülöttek egymásnak esnek, mint korábban tették. Sikertörténetekben nincs hiány, láthatjuk Irakban és Afganisztánban, de a többi moszlim országban (Líbia, Egyiptom, Tunézia, Jemen) hasonlóképpen dúl a vallási és etnikai béke. De hadd idézzek egy felvilágosodott internetes publicistát, aki az iszlám „barbárok” kapcsán sajátos okfejtése lényegét úgy foglalja össze, hogy a „szabad világ” elleni lázadozás után „végül a nép egyedül marad istenével, egy darabig örül a színe látásának, majd éhes lesz. És amikor az utolsó dollárt is elégette, rájön, hogy az istent nem lehet megenni. Mi ezen túl vagyunk. Ezért van, hogy a világ legboldogabb gerezdjén szabadon gúnyolódhatunk Mohameden, Jézuson, Mózesen és L. Ron Hubbardon, és tanításaikat tetszés szerint elfogadjuk vagy harsányan kinevetjük. Ettől érezzük egyre jobban magunkat.” És az utolsó bölcs mondat: „Nem adhatjuk fel a szabadságunkat azért, mert attól mérgesek lesznek a barbárok.” Mit lehet erre mondani? Ez volna a szabadság, ettől érezzük egyre jobban magunkat? Kétségtelen, el vagyok maradva, bizonyára sértődős barbár vagyok a lelkem mélyén, pedig nem vagyok mohamedán, hanem katolikus. Meg is vagyok dicsérve: „Speciel a katolikus hierarchiából sem egy szabad társadalom vágya rajzolódik ki. Viszont katolikus tömegek mégsem szoktak gyújtogatni és pogromozni, ha valahol kiröhögik vagy kritizálják őket.” Köszönjük.

Szentmihályi Szabó Péter

Bayer Zsolt: Tolerancia

Tolerancia

Álláspont

A lapok címoldalai az amerikai követségek elleni támadásokkal vannak tele. Valakik valahol készítettek valami idióta filmet, amelyben Mohamed prófétát gúnyolják, ennek következtében az arabok nekimennek az Egyesült Államok követségeinek szerte a világban – még olyan helyeken is, amelyek amúgy Amerika-barátnak számítanak.

Ez az egész ügy rettenetes. Különösen azért, mert már halottai is vannak… Minek is? Az esztelen, értelmetlen, ostoba és felelőtlen „szabadságnak”, amely azt hiszi, gondolat és tehetség híján is nyilvánosságra kell vergődnie, mert ezen esztelen, értelmetlen, ostoba, felelőtlen és legfőképpen cinikus és aljas „szabadság” számára az individualizmus és az önmegvalósítás a legfontosabb.

Ezért készítenek rossz és idióta filmeket rosszlelkű idióták. És ha pofán vágják őket, bízvást számíthatnak rá, hogy a rosszlelkű és idióta liberális világ majd megvédi őket, majd melléjük áll, természetesen a szabadság nevében.

Az ő lelkükön szárad a meggyilkolt amerikai diplomata vére – egyfelől.

Másfelől azonban a frusztráltságból, megalázottságból születő esztelen gyűlölet a tettes.

S ez a rettenetes ügy, amely most néhány napig uralja még a címoldalakat, eszünkbe kell juttassa mindazt, ami igazából meghúzódik a háttérben.

Érdemes most felidézni emlékezetünkben a kölni tartományi bíróság minapi ítéletét, amely szerint tilos vallási okokból körülmetélni a fiú csecsemőket, lévén ez a beavatkozás sérti az önrendelkezési jogukat.

Nos, amikor a beteg liberalizmusról töprengünk, ez az epizód mindenképpen és mindig jusson eszünkbe. És soha ne feledjük, hogy ezen ítélet előtt rengeteg alkalommal avatkozott be a liberális és demokratikus államhatalom Nyugaton a muszlim életébe. A burka viselésének megtiltása (pl. Franciaország) ugyanúgy a vallási identitásba való legdurvább beavatkozás, miképpen az a körülmetélés megtiltása is. Ha ugyanis nem tetszik a Nyugatnak a burka, akkor ne hívja be magához tányért mosni, cipőt pucolni, utcát seperni a muzulmánokat. Ha pedig behívja, vagy csak eltűri jelenlétüket, és fennen hangoztatja azt a „liberális” alapelvet, miszerint az „idegen szép”, és nincsen szebb, mint más kultúrák tolerálása, sőt, „világunk a különböző kultúrák találkozásának terepe”, akkor tűrje és tolerálja a burkát is, ugyanis a burka az iszlám és a muzulmán asszony éppen olyan fontos „kelléke”, mint a zsidó (és amúgy a muszlim) fiúgyermek körülmetélése.

Jellemző az egész történetben, hogy kik tapsikoltak az idióta kölni bíróság döntésének. A liberál-fasiszták és az újpogányok. Ez utóbbiak kedvelt fórumán, a Kuruc.infón ezzel a címmel adtak hírt az eseményről: „Német bíróság: a körülmetélés testi sértés – a buzi külügyminiszter mentegetőzik, kaftánék ajvékolnak.” Tekintsünk el egy pillanatra a mondat alpári, két elemis, proli surmóságától, már csak azért is, mert ezeknek ez a természetes megjelenési formájuk. Koncentráljunk a lényegre: a leírhatatlan ostobaságukra. Amellyel beteg zsidógyűlöletükben örömmel üdvözölnek egy ilyen velejéig rothadt, kizárólag a liberál-fasizmus legelviselhetetlenebb, legiszonytatóbb szellemi mocsarában megszülethetett döntést. 

Mert miről is van szó valójában?

Arról, hogy a zsidók ötezer éve körülmetélik a megszületett fiú csecsemőt. Körülmetélés nélkül nincsen zsidó. A megmetélkedés az Istennel kötött szövetség jele, a legmélyebb, legsérthetetlenebb része a zsidó identitásnak és vallásnak. Ettől akarja megfosztani a zsidóságot néhány idióta bíró. Pedig azt hinné az ember, hogy a német bíróságon talán nem füvet szívó, szerencsétlen, személyiség nélküli korunk hősei ülnek. Hinné az ember, a német bíróságokon talán maradt még valami a poroszos hagyományból és tartásból. Hát ez az ítélet erősen megkérdőjelezi ezen feltételezésünket. Ugyanis ez az ítélet azt sugallja, hogy a megszületett gyermek csak úgy lebeg a mindenségben, nincsenek szülei, akik felelősséggel tartoznak érte, és akiknek jogukban áll befolyásolni identitását. Nincs a megszületett gyermeknek közössége, népe, nemzete, hagyománya, vallása – nincsen semmije, csak a fitymája. Arra kell csak figyelmet fordítani…

A kölni bíróság ítélete a legnagyobb kultúrbotrány. Mondhatni: az igazi endlösung – már ami a zsidó identitást illeti. S még egyszer szeretném a figyelmet felhívni: ugyanilyen „ítéletekkel” sújtották a muzulmánokat az elmúlt időszakban, csak attól nem lett ideges senki sem. Most, hogy a zsidókat és a zsidó identitást érte támadás a „liberálisok” részéről, most végre felhördült a világ. (Ez persze szintúgy felvet érdekes kérdéseket, de ezekről majd máskor.)

A lényeg: akik örülnek, hogy a zsidóknak meg akarják tiltani a metélkedést, azoknak fogalmuk sincsen semmiről. Azok nem is sejtik, hogy ezen az alapon akarják majd betiltani a keresztény csecsemők megkeresztelését.

(Ui.: A magántulajdonban lévő LOT lengyel légitársaság vezetősége meg akarta tiltani, hogy a légi kísérők keresztet viseljenek a nyakukban. Mert az sért másokat. Na, ezek a rohadékok biztosan tapsikolnak a körülmetélés megtiltásának is. Együtt a Kuruc.infóval…)

Bayer Zsolt

Boros Imre: A mi homokozónk…

A mi homokozónk…

Nemrég megbízást kaptam a csa-ládtagjaimtól, hogy szerezzek be homokot az unokáim homokozójába. Saját gyermekeim kiskorúsága idején ez nem volt gond, csak fel kellett keresni a legközelebbi építőanyag-telepet. Ilyen volt több is településenként. Legtöbbször pénzt sem fogadtak el néhány zsák homokért, mert a papírok kiállítása többe került volna, mint maga a tekintélyes súlyú homokszállítmány. Hála az időközben internacionalizált piacnak, ma ez már távolról sem ilyen egyszerű. Tudjuk, hogy még a ’90-es évek elején a kavics- és homoklelőhelyeket is privatizálták, ami, mint általában a privatizáció, nem jelentett mást, mint hogy külföldi tulajdonba kerültek. A rutin most cserben hagyott, ilyen építőanyagot forgalmazó telepek ma már nincsenek, vagy ha vannak is, szigorúan külföldi kezekben. Kikötöttem tehát én is az egyik ilyen multióriás építőanyagokat forgalmazó telepén, a város szélén. Itt végre ráleltem a céltárgyra, a homokra. Szép, piros műanyag zsákocskákba volt csomagolva, huszonöt kilónként. Német Spielsand (játszóhomok) felirattal, előállítási és csomagolási helyként német nyelvterületet megjelölve. Huszonöt kilónként 625 forintért. Dühöngtem, de bűnös gondolataim is támadtak. Vajon a fejére ejtette a bába azt, aki a homokot a csomagolás megjelölt helyéről, azaz 650 kilométerről ideszállítatta tonna/kilométerenként mintegy húsz forint fuvarköltségen? Vagy inkább a csomagolóanyag utazott csak ide, és valakik gyorsan beléjük lapátoltak huszonöt kiló homokot az eladótértől néhány kilométerre? Vagy még a zacskók is itt készültek spielsandos feliratokkal? 

Kérdéseimre az áruk unión belüli szabad áramlásának szigora terít sötét leplet, éspedig örökre. Maga a kérdés feltevése sem számít politikai értelemben korrektnek! Hivatalosan hülyének lenni, az nálunk mindig politikailag korrekt dolog. Másik közelmúltbeli kalandom mobiltelefon-készülékkel történt. Mi sem természetesebb, mint hogy ezeket tudatosan úgy gyártják, hogy két-három éven belül valami garantáltan eltörjön bennük. Addigra a modell már ősréginek számít, javítása egy vagyon, inkább vegyünk új készüléket! Ez még a kisebb baj. Kell azonban töltő is. Mi sem természetesebb, mint hogy csak a legritkább esetben passzol a régi készülék töltője az újba. Egy múzeumra való töltő hever a legtöbb háztartásban. Legutóbbi mobilkalandom még ezen is túltett. Véletlenül egy utamra elfelejtettem töltőt vinni, és lemerült a készülékem. Vendéglátóm vigasztalt, hogy márkaazonos a készülékük, tehát nem lehet gond, majd töltök az övékkel. Tévedtünk mindketten, mert a töltő kizárólag egyetlen típushoz használható.

Végezetül a sok pénzlehúzó kereskedelmi trükk közül ki kell emelnem a gépkocsi-csomagtartók esetét. Ahány kocsimárka, legalább annyiszor változnak, de legtöbbször még modellenként is. Ha valaki három-négy évenként kénytelen kocsit cserélni, mert hivatásszerűen hajtja a járművét, a rendszerváltás óta akár hét-nyolc használaton kívüli tetőcsomagtartó is felgyűlhetett a garázsában, darabonként több tízezer forintért. A hóláncok garmadájáról már nincs is kedvem szólni. Csak egy kérdésem maradt: mit is jelent a kibővült európai méretű szabad piac? Csak azt, hogy a kereskedelem arról szól, miként kell a vásárlót pazarló költekezésbe belezavarni? Esetleg szólhatna azért némi szabályozásról is, hogy kötelezzék a cégeket sok műszaki cikk ésszerű szabványosítására. Vajon mivel vannak az EU főbiztosai és főigazgatói elfoglalva? Fogyasztókat védő ügyekkel, vagy inkább a pénzhatalom titkos találkáit járják szorgalmasan?

Boros Imre

Recsk 2012

Recsk 2012

Ma már csak huszonegyen élnek az egykori recski foglyok közül. Tizenegyen külföldön, a világ különböző részein, és tízen itt, Magyarországon. Holnap összejönnek Recsken, hogy együtt emlékezzenek. A 11 órakor kezdődő megemlékezésen a Recski Szövetség elnöke, Krasznay Béla köszönti az emlékezőket, ezután Áder János köztársasági elnök mond beszédet. Sok olyan fiatal is részt vesz majd a megemlékezésen, akinek csak részinformációja van a megsemmisítő táborról.

A megemlékezés kapcsán elgondolkozhatnak, milyen világ is volt Magyarországon az 50-es években, amikor a tábor sokaknak a végső állomást jelentette, ahol magyar emberek magyar embereket aláztak meg, fosztottak meg szabadságuktól, nem ritkán életüktől is egy hazug eszme, egy álságos ideológia nevében.

Ha valaki végül mégis túlélte a megpróbáltatásokat, titoktartásra kötelezték, évtizedekig hallgatnia kellett arról, amin keresztülment. 

A Történeti Hivatal levéltári anyagában szerepel egy 1951. június 29-én készült irat, amelynek két aláírója Lőke Gyula ávós alezredes, osztályvezető és Potecz Sándor ávós százados, alosztályvezető. Tárgy: recski munkatáborból szökött internáltak ügye.

1951. május 20-án ugyanis megszökött nyolc internált: Michnay Gyula, Lőcsei Géza, Stern Pál, Kertész János, Kihut József és Haraszti József; ők hatan elhunytak már, de ketten a nyolcból még élnek: Mózes Mihály és Stern Mendel. A jelentés tartalmaz még neveket, azokét, akik a szökési terv kidolgozásában részt vettek, és szökni akartak: Cseke József, Szakáll Imre, Harmath László, Bárdoly Jenő, Tati Géza, Dálnoki Miklós László és Klébl Márton. A szabad világot egyedül csak Michnay Gyulának sikerült elérnie, a többieket elfogták, és további eljárást folytattak le velük szemben, majd ügyüket a vizsgálati osztályon keresztül bírósági eljárásra átadták. 

A recski táborból többször, többen kíséreltek meg szökést. 1950 szeptemberében Dobó József volt az első, aki megszökött, ő azonban csak rövid ideig élvezhette a szabadságot, mert elkapták, és kegyetlen megtorlásban részesült. Kiss Dániel még életben van, ma Bécsben él. Életre szóló emléke van Recskről: ha rápillant csonkolt kézfejére, rögtön eszébe jut a borzalom. 

Steiner György épp csak túlélte a dachaui lágert, máris újra szögesdró-tok mögött találta magát. Gábori Györgyöt 1944-ben deportálták Dachauba, majd 1950-ben Recskre hurcolták, ahonnan 1953-ban szabadult, harcolt az ’56-os forradalomban, végül Kanadában telepedett le. Nevek, sorsok… Utóbbiakat különösen ajánlom azok figyelmébe, akiknek meggyőződése, hogy a magyar zsidóság 1919-től folyamatosan árulója Magyarországnak… Az internálótábo-rok, amelyek válogatás nélkül nyeltek el bűnöst és bűntelent, léteztek. Az elmúlt huszonkét év pedig máig adós a felelősségre vonással, a múlt feltárása elmaradt. 

Péter Gábor volt ÁVH-s altábornagy, Décsi Gyula volt ÁVH-s ezredes, Piros László volt ÁVH-s altábornagy, Fóris Béla, a recski tábor ávós parancsnoka, Fazekas Péter, a recski tábor ÁVH-s parancsnoka: ők mindannyian felelősek a Recsken történtekért. Nem feledkezhetünk meg Nagy Lászlóról sem, aki a tábor megnyitásakor az operatív csoport vezetőjeként működött. Később, az ÁVH-ból való leszerelése után nagy karriert futott be, többek között, mint a madridi IBUSZ-kirendeltség vezetője. A mai napig nem marasztalták el őket. Mi pedig 2012-ben Biszku megbüntetésétől reméljük a megnyugvást.

A levéltárakban porosodó anyagok önmagukért beszélnek, és ma már szinte valóban nincs kit felelősségre vonni, de legalább meg kellene próbálni hitelesen feltárni a múltat. A recski tábor felszámolásáról 1953 nyarán született döntés. Mindazokat, akik Recsken voltak, örök életre szóló hallgatásra kényszerítettek, de a fellazult diktatúra után a zavaros rendszerváltás sem hozta meg a valós igazságtételt azok számára, akik a táborban elhunytak, vagy az ott szerzett betegségek következtében idő előtt eltávoztak közülünk. Ők huszonegyen, akik még élnek, egy kegyetlen világ még élő tanúi. Ahogy Michnaytól megtudta a világ a recski tábor létezését, ugyanúgy fontos, hogy a fiatalok a még életben lévőktől megtudják az egykor volt szörnyű valóságot. Krasznay Béla nemrég azt mondta, úgy érzi, már utoljára szervezi a recski megemlékezést. Azt kívánom, hogy ugyanolyan energikusan, mint ez idáig tette, továbbra is tevékenykedjen a jövőért.

Vámos György

Sarkosan fogalmazva (12.09.14)

Sarkosan fogalmazva

Valamikor az 1980-as évek közepén vettem a fiamnak egy játék pisztolyt. Később eszembe jutott, hogy csekkeket kell befizetnem, betértem hát a postára, benyúltam a táskámba, és szórakozottan elővettem a pisztolyt, mert alatta lapultak a csekkek. Az ablak mögött ülő hölgy érdeklődve nézett, egyáltalán nem ijedt meg, csak bámulta a fegyvernek látszó tárgyat. Zavarba jöttem, gyorsan eltettem a pisztolyt, egymásra mosolyogtunk. Ugyanez a jelenet Amerikában kissé másképp játszódott volna le, ha szerencsém van, megúszom élve, de belülről tanulmányozhattam volna az amerikai börtönök izgalmas világát. Azóta nagyot fordult a világ, hazánk is (ezen a téren) tiszta Amerika lett, mondhatni, a bankrablás, mint megélhetési bűnözés széles körben elterjedt, a bankok számának növekedésével arányosan. A sorozatgyilkosság és az ámokfutás még nem jött ennyire divatba, de ami késik, nem múlik, az iskolai és egyetemi lövöldözésekben még kezdők vagyunk. A magyar sajtó most jobbról és balról nagy élvezettel gúnyolódik a TEK-en, micsoda pancserek, ekkora felhajtást csinálnak a Műegyetemen egy „diákcsíny” miatt. Ugyanezek a vicces emberek egészen másról írnának, ha a Luke Skywalkernek öltözött diák fegyvernek látszó tárgya igazinak bizonyul, és lelő néhány tanárt és diákot, esetleg túszokkal be is zárkózik, és követeli, hogy azonnal hozzák oda Csubakkát. Sajnos, a helyzet az, hogy ilyen esetekben a rendvédelemnek nincs mérlegelési joga, nem kockáztathatja ártatlan emberek életét egyetlen hülye miatt, aki egyébként őrült is lehet. Ha a gúnyolódóknak saját gyermekei lennének ilyen helyszínen, mélyen felháborodnának, ha tréfára vennék azt, ami akár komoly is lehet. Ugyanez a helyzet a fel nem robbant bombák esetében is: nem lehet és nem is szabad arra számítani, hogy a bomba már nem is fog felrobbanni. Szomorú, de tény: a fegyvernek látszó tárgyak ma már veszélyes fegyverek.

Szentmihályi Szabó Péter

Bogár László: Zavaros IMFormációk

Zavaros IMFormációk

Amikor 2011. november 17-én este az MTI rövid hírben közölte, hogy a kormány felveszi a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal, igen különös időszak vette kezdetét. A kormányt alkotó politikai erők ugyanis 2010. július 16-án, amikor viszont azt jelentették be, hogy megszakítják az IMF-fel zajló tárgyalásokat, egyértelművé tették stratégiai álláspontjukat. Ez az elképzelésrendszer, ha nem is egészen ellentmondásmentesen, de viszonylag koherens módon kifejtette, hogy a 2010-ben hatalomra került kormány nemzetstratégiai céljai összeegyeztethetetlenek azzal a világban ma uralkodó állásponttal, amelyet a valutaalap képvisel. Ennek a szembenállásnak a lényege nyilvánul meg abban, hogy az IMF olyan „strukturális reformok” véghezvitelét sürgeti fennállása óta, amelyek egy bizonyos, hosszú évtizedek óta világosan kirajzolódó társadalmi-gazdasági átalakulást eredményeznek mindenütt, ahol valóban végrehajtották őket a világban. Az ilyen intézkedések nyomán létrejövő társadalmi szerkezet ugyanis hosszú távon a „latin-amerikanizálódás” irányába mutat. A növekvő társadalmi különbségek, a döntő többség lepusztulása, lejtőre kerülése jelzi e stratégia meglehetősen vészjósló következményeit. A folyamatos „megszorítások” valójában süllyedő recessziós spirálba hajszolják ezeket a társadalmakat, aminek következményei beláthatatlanul súlyosak, és az állandósuló „kvázi-polgárháború” irányába lökik őket. A kormány a 2010 júliusa és 2011 novembere közötti időszakban megkísérelte olyan átfogó nemzetstratégia kidolgozását és megvalósítását, amelyet ezzel az IMF által képviselt logikával való tudatos szembefordulás jellemzett. Még az IMF-fel való kapcsolatfelvétel bejelentése előtt három nappal is éppen ezt a szembefordulást hangsúlyozta a nemzetgazdasági miniszter a 2012-es költségvetési expozéjában a parlamentben. 

Azt azonban igen látványosan megtapasztalhattuk, főként 2011 októbere során, és aztán egészen 2012 januárjáig, hogy a globális „birodalom” brutális pénzfegyverek segítségével a világ bármelyik „lokalitását”, így a magyart is, arra kényszerítheti, hogy a IMF-fel való kapcsolattartásának módját „újragondolja”. Ez nyilván meg is történt, mert egyébként aligha került volna sor a múlt év novemberi újbóli kapcsolatfelvételre. A helyzet azonban az, hogy lassan egy évvel a kapcsolat-újrafelvétel után nemcsak megállapodás nincs, de elképzelés sem arról, hogy lesz-e, és ha igen akkor milyen tartalommal. Pontosabban mindkét fél deklarálta alapvető álláspontját, és a „tárgyalás” nagyjából abból állhat, hogy ezeket az álláspontokat újra és újra kifejtik egymás előtt a felek. Ebbe a, már eddig is éppen eléggé talányos és zavaros, helyzetbe „csapódott be” az a hír, hogy az IMF valójában már világossá is tette, hogy a megállapodás feltételei megegyeznek azokkal, amelyekről a kormány már eddig is kifejtette, hogy számára tökéletesen elfogadhatatlanok. Vagyis a helyzet most visszakanyarodni látszik a megegyezésképtelenség eredeti állapotába. A nyilvánosságban azonban minkét fél változatlanul azt „kommunikálja”, hogy megállapodást akar.

Nos, ennek a sajátos „patthelyzetnek” az alapvető okai valójában pontosan ismertek, csak egyelőre mindkét fél tartózkodni látszik attól, hogy erről nyíltan beszéljen, és erre jó okuk van. Az a patt helyzet ugyanis, ami most a Magyarország nevű lokalitás és az IMF nevű globális hatalmi szereplő között kialakulni látszik, az, az egész világhelyzetre is igaz. A „nem létező” globális birodalom ugyanis semmi jelét nem mutatja annak, hogy valamilyen új egyezségrendszer („New Deal”) segítségével kiutat keressen az egyre pusztítóbb és egyre veszélyesebb válságból. Ennek nyomán a nyugati társadalmak (és ebben az értelemben Magyarország is nyugati társadalom) egyre nagyobb részében mutatkoznak a szociális szövetrendszer teljes széthullásának egyre veszélyesebb következményei. Az ennek nyomán egyre ingerültebb helyi társadalmak viszont részben nem is értik, hogy valójában mi történik velük, részben pedig elemi szintű képességekkel, készségekkel sem rendelkeznek ahhoz, hogy sikeresen megvédjék magukat, illetve, hogy olyan új egyezséget ajánljanak a globális birodalomnak, amely legalább lassítaná lepusztulásukat. És itt érkezünk el a legkritikusabb ponthoz, a helyi elitek „állagának” megítéléséhez. A globális birodalom és a lokális társadalmak közötti közvetítő mezőben ugyanis nekik kellene valamilyen megoldást találni erre az egyre feszültebb és egyre veszélyesebb patthelyzetre, de nem tudnak, mert kollaboráns létükből adódóan sem értelmileg, sem erkölcsileg nem alkalmasak arra a feladatra, amire egyébként a választásokon kapott felhatalmazásuk szól, pontosabban szólna. Azt nem állítom, hogy a jelenlegi kormányt alkotó reprezentánsok is ebbe a kategóriába tartoznának, de sajnos az ország jelenlegi, és a mostani trendekből egyre kiszámíthatóbb jövőbeli állapota azt látszik igazolni, hogy az általuk követett stratégia aligha lesz alkalmas arra, hogy az egyre fenyegetőbb zsákutcából kiutat találjunk. 

A dolgok néven nevezése nélkül azért esélytelen a jelenlegi küzdelem (is), mert e nélkül újra és újra elhihetőnek látszik, hogy az IMF valóban védelmet, védőernyőt nyújt nekünk, holott ez a legteljesebb képtelenség. Ez ugyanis azt jelentené, hogy saját magától védene meg minket, hisz a pénzfegyverekkel támadó piacok valójában ugyanannak a globális hatalmi intézményrendszernek a részei, amelynek a valutaalap is. De mivel a jelek szerint ennek kimondásában egyelőre egyik fél sem érdekelt, marad ez a tragikomikus színjáték, amelynek kimenetele aligha lehet kétséges.

Bogár László

Hazatérés

Hazatérés

Álláspont

Amikor tegnap megérkezett a hír, hogy a TEK letartóztatta Luke Skywalker hasonmását, derültem egy jót. Aztán – már délután, amikor a részleteket megismertem – elgondolkodtam: valóban annyira vicces, hogy a terrorelhárítók lefegyvereznek egy pisztolynak látszó tárggyal hadonászó gyereket? 
Egyáltalán nem vicces. 

Ebben az ügyben a lényeg a következő: valakik, valahol úgy gondolják, hogy a kétharmad leggyengébb láncszeme a TEK és annak vezetője. Hónapok óta folyik a hecckampány ellenük, pillantsanak csak bele a lapokba, olvasgassák a „baloldali” sajtót. 

Nem szakmai hadjáratról van tehát szó – a szakmához ugyanis érteni kellene –, hanem politikairól, s miután a hecckampányhoz nincs szükség tényekre, elegendő a vicsorgás, arra buknak az unatkozó munkásőrök és blogoló unokáik. 

Régi, primitív – ugyanakkor az értelmiségiek jelentős részére jellemző – önáltatás, hogy ha egy közszereplő méltatást, elismerést kap az újságírótól, akkor az az újságíró szervilis, törleszkedő, és most következik a legborzasztóbb: nem független. 

Vállalva, hogy elfogult vagyok: nagyra tartom és becsülöm Hajdu Jánost. Ő már akkor kiváló szakember volt, amikor a terrorelhárítást még utólagos hullaszedegetésnek gondolták ebben az országban. Nem mindenki tudja, hát megírom: Hajdu a legjobb külföldi helyszíneken tanulta a szakmát, és sehol nem vallott szégyent. Kemény ember, felkészült, intelligens, rátermett parancsnok, jó helyen van nála a magyar terrorelhárítás ügye. 

És nem tévedhetetlen: a sajtótájékoztatón fülbe súgott mondat több mint kínos volt, mondjuk úgy, tökéletesen védhetetlen… 

De lássuk a konkrét vádakat. A miniszterelnök közeli ismerőse. Ez teljesen természetes, másképp nem is lehetne. Akik lépten-nyomon arra emlékeztetnek, hogy Hajdu a Fidesz biztonsági igazgatói székéből került mostani helyére, talán elfelejtik, hogy az efféle munkákat a világ minden részén bizalmi alapon osztják. Tudom, hogy liberális aggyal nehéz felfogni, de terrorelhárításra a legritkább esetben toboroznak újsághirdetéssel munkatársakat. 

Aztán itt a következő, a rendőrök állítólagos ellenérzései. Hajdut és a TEK-et valójában azok nem kedvelik, akik konkurenciát szimatolnak. Furcsa persze, hogy ugyanazok a rendőri vezetők fúrták, fúrogatták a TEK-et, akik hű szolgaként csicseregtek, ha P. Tamás és V. László odacsörgött nekik, hogy erről-arról kellene nekik információ. Szedjenek elő konkrét vádakat a TEK-ről, ha pedig nincs ilyen, akkor szerényebben egy cseppet… Aztán: Brad Pitték hatályos magyar előírást sértettek, azért foglalták le a szállítmányukat. Ami a mostani ügyet illeti: nem mérlegelve – mert nem is kell nekik! –, de szakszerűen, kíméletlenül, gyorsan lefegyverezték a felelőtlen egyetemistát. Legközelebb is ezt kell tenniük.

Soha ne történjen meg, de hol lennének az okos bírálók, ha a Deák tér helyén egyik pillanatról a másikra hatalmas kráter tátongana? A brit és spanyol polgárok már tudják, milyen halottakat húzgálni a sínek közül. Azt se felejtsük, hogy nálunk is felsejlett az iskolai lövöldözés rémképe, és nyilvánvaló, hogy a világ telis-tele van Breivikekkel. 

Százszor, ezerszer is szálljon ki a helyszínre eredménytelenül a magyar terrorelhárítás, ha ez az ára, hogy a tragédiát elkerüljük. 

Milyen mélységesen leleplezi a hazai kórust, hogy a Szíriából hazahozott magyarokról mindmáig azt kérdezgetik, vajon mit kerestek odakint? Nem mindegy? Teljesen nyilvánvaló, hogy előéletük, munkájuk összefügg a következményekkel: bonyolult nemzetbiztonsági, titkosszolgálati ügyről van szó. Ilyenkor két dolgot tehetünk: vagy kinyomozzuk (úgy látom, sem nekünk, sem a kollégáknak nem sikerült), vagy találgatunk. Fanyalogni a legkönnyebb, egyszersmind a leggusztustalanabb. Mert ezek a magyarok hazatértek, túlélték, köztünk vannak – és bármennyire nem tetszik „odaát”, ez is a TEK felkészültségét, tudását bizonyítja. 

Van egy kanadai újságíró barátom, Scott Taylornak hívják. Tíz évvel ezelőtt együtt jártunk Irakban. Nem sokkal utána ő visszatért a helyszínre, és valahol a sivatag mélyén elrabolta az Anszar al-Iszlám. Megásatták vele a sírját, és közölték, hogy öt percen belül belelövik. Meg is verték többször, hogy egyéb rémségekről már ne is beszéljünk. 

Aztán megúszta, mert honfitársai, a terrorelhárítók megmentették. És Kanadában nem arról csámcsogtak, hogy a Scottot hazamenekítő parancsnok kinek az ismerőse. Minden normális ember örült, hogy épségben hazakerült. 

Hajdu János és a TEK alaposan felértékelődne, ha azok a pattanásos arcú klaviatúrabajnokok, akik most a jó meleg kuckóban osztják az észt, éppen a saját sírjukat ásnák, ásogatnák a csendes iraki éjszakában. Körülöttük öt-hat fegyveres, ujjaik a Tabuk karabélyon matatnak… Gondolom, ilyenkor eléggé magányos az ember. 

Biztosra vehetjük, hogy Hajduék őket is hazahoznák, és ezzel mindent el is mondtam arról, ki hogyan végzi a munkáját.

Szentesi Zöldi László

Bayer Zsolt: Ius Pozitivum

Ius Pozitivum

Álláspont

Immáron jogerős az ítélet, amely szerint Joav Blum izraeli üzletember ártatlan. Nem követett el közokirat-hamisítást.

Illetve a bűncselekményt elkövette – a hivatalos megfogalmazás szerint „a bűncselekmény megvalósult ugyan” –, de Joav Blum ennek ellenére nem bűnös, ugyanis „abban a téves feltevésben volt, hogy akkor is bejelentkezhet állandó lakosként az adott lakcímre, ha életvitelszerűen nem tartózkodik ott”.

Mindenképpen érdekes történet ez így. Ami legelőször eszébe ötlik a jogban járatlan laikusnak, az a következő tétel: a jog nem ismerete nem mentesít a büntetés alól. Ám érzi a laikus, hogy ez így sántít kicsit, hát utánanéz a dolognak. A katolikus lexikonban ez áll: 

„A róm. jogból származó ősi kánonjogi elv szerint általában a tény nem tudása mentesít, a jog nem tudása nem mentesít a kötelezettség alól.”

Ez így rendben is van már. Kicsit tovább kutakodva rábukkan a laikus a Leszkoven ügyvédi iroda honlapjára, amelyen a következőket olvashatja: „A törvény nem tudása nem mentesít a kötelezettségek alól – szoktuk a laikusoknak mondani. Miért van akkor, hogy a rossz szokás (gyakorlat) mégis – már-már úgy tűnik – mentesít, még akkor is, ha a kialakult gyakorlat egyértelműen törvénytelen? Olyan, mintha egy régi bírósági párbeszéd köszönne vissza:

– Tehát beismeri, hogy a panaszost a földhöz vágta, ütötte, rugdalta? - kérdezi a bíró a vádlottól.

– Igen -feleli a vádlott. - De kérem kegyes figyelembe venni a büntetés kiszabásánál, hogy nekem ez megrögzött szokásom, ha valaki megharagít.” 

És ez is rendben van. A laikus úgy érzi, fel van immár vértezve annyi tudással, hogy állást foglaljon az ügyben. Vagyis hogy Joav Blumnak megrögzött szokása bejelentkezni különböző ingatlanokba, ha ezen bejelentkezéssel anyagi haszonra tehet szert. S bár ezzel ténylegesen megvalósít bizonyos bűncselekményt, ám a bírósági gyakorlat ezt figyelmen kívül hagyja – s ezzel egyszers­mind figyelmen kívül hagy a bíróság egy ősi római jogelvet. Ugye, első látásra ennyi a történet lényege, s mindez nem is tűnik túl bonyolultnak. Ugyanakkor mégiscsak felvetődik néhány kérdés, mindenekelőtt magával a bűnnel kapcsolatban. Nevezetesen: valóban bűncselekmény bejelentkezni valahová, ahol az ember nem lakik életvitelszerűen? Rendben van. De mi van akkor, ha mondjuk az ember még kiskorú gyermeke kimegy külföldre tanulni? Akkor ki kell jelenteni az ember kiskorú gyermekét a szülői házból, máskülönben fennforog a bűncselekmény? Nem valami hihetetlen nagy marhaság ez így?

De. Ez így hihetetlen nagy marhaság. Életszerűtlen, nyakatekert ostobaság. Vagy másképpen szólva: tőrőlmetszett jogászkodás. S akkor máris itt a lényeg - kis utánajárással bárki megtalálja:

„Ius Naturale: Természetjog. Azért természetjog, mert az ember természetébe van írva. Mindenütt érvényes, változtathatatlan erkölcsi alapelveket tartalmaz. A Tízparancsolat lényegében ezeket rögzíti (…). A tételes jog ezekkel nem kerülhet szembe, különben igazságtalan lesz.”

„Ius pozitivum: Tételes jog. Amit a törvényhozó vagy annak szerve alkot. A jogpozitivizmus (szubjektivizmus, Hegel, Hobbes) teljesen emberközpontú. Természetjogot nem fogad el. Minden jog normája maga az ember, aki minden korlát lebontására törekszik. Ez a jogelmélet vezetett a politikában a liberalizmushoz, a gazdaságban a féktelen kapitalizmushoz, nemzetközi szinten pedig az imperializmushoz.”

Nos hát, itt vagyon leírva, itt vagyon felróva Joav Blum izraeli üzletember bűnössége és ártatlansága egyszerre. Joav Blum izraeli üzletember nem bejelentkezni szeret megrögzötten általa nem lakott ingatlanokba. Joav Blum izrae­li üzletember értéktelen ingatlanokat szeret értékesekre cserélni, hogy aztán állami segédlettel és állami pénzből ez utóbbi, értékes ingatlanokon úgynevezett befektetéseket eszközöljön. S mindezért a pozitivista jogfelfogás alapján soha nem lesz elítélve, sőt! Korunk mindenütt jelen lévő, állandó története ez. Jared Diamond így írja le a lényeget az Összeomlás című, nagyszerű művében:

„Az amerikai vállalatok azért vannak, hogy tulajdonosaiknak pénzt termeljenek: ez hozzátartozik a kapitalizmus működési módjához. Következésképp a vállalatok vezetőinek minden olyan költséget kerülniük kell, ami nem a profitot szolgálja. Az ilyen értelemben vett takarékosság nem csak a bányaiparban kötelező. A sikeres cégeknél különbséget tesznek a fennmaradáshoz szükséges költségek és az erkölcsi kötelességből vállalt költségek között. A környezetvédők és az üzleti szektor közti feszültség nagy része abból fakad, hogy ezt a különbségtételt az előbbiek nem vagy csak húzódozva fogadják el. Pedig vállalatvezetőktől sokkal reálisabb azt várni, hogy könyvelőkhöz vagy ügyvédekhez, mintsem hogy egyházi személyekhez hasonlóan viselkedjenek.”

Íme, a végső igazság. S bár Diamond itt kifejezetten a környezetvédelem aspektusából elemzi a helyzetet, Joav Blum és a velencei kaszinóváros esetében az az aspektus is fontos, és nem hagyható figyelmen kívül. Joav Blum a Ius Naturale szerint bűnös. A Ius Pozitivum szerint valószínűleg nem. Ez pedig úgyis majdnem mindegy. A végén úgyis mindnyájan beledöglünk ebbe a nagy-nagy szabadságba.

Bayer Zsolt

Kép a falon

Kép a falon

Mühlbeck Károlytól, a neves magyar grafikustól szereztem nemrég egy kis tusrajzot, és kitettem dolgozószobám falára. A tusrajz egy magyar kisfiút ábrázol, igazi régivágású kisfiút, húszas évekbeli polgári ruhában, ami azért üde látvány többek közt, mert korunkban jól megfigyelhetően nemcsak a Monarchiát, a hit- és erkölcstani oktatást meg a pálcával való testi fenyítést számolták fel, hanem a gyerekruhákat is, tudniillik ma minden kisfiú és kislány felnőttruhát hord, csak apró méretben.

Mühlbeck Károly neve elsősorban onnan lehet ismerős, hogy annak idején ő illusztrálta – nem is akárhogy! – a Gárdonyi Géza-féle Göre Gábor-történeteket, amelyeket írójuk később már röstellt, tegyük hozzá, hogy ok nélkül, mert a Göre Gábor-univerzum úgy zseniális, ahogy van, s mai beteg korunkban, ha lehet, még hatványozottabban élvezhetők a lepéndi bíró leragadt, haladásellenes bölcseletei, amelyek mindig biztos fogódzkodót nyújtanak a modernizmus útvesztőiben eltévedt lelkeknek.

Ahogy nézem, forgatom a kis tusrajzot – mert a paszpartuban elhelyezés előtt fel kell mérni a terepet -, hát egyszer csak valami furcsa jelenségre esik a tekintetem. A papírfelület legszélén, ott, ahová majd a paszpartu esik, egy kis megkezdett tusrajzocska. Halvány, kopott, alig látható. De ott van. Valakinek a lába lehetett eredetileg, de aztán a rajzoló meggondolta magát, és egy másik témába kezdett, a fentebb is említett magyar kisfiú ábrázolásába.

Megfordítom a papírt, hátha ott is van valami, s lám, szinte meg sem lepődöm, de a hátoldalon is van valami régi témavázlat. Előtérben látható a jelen, a papírdarab pillanatnyi állapota – Mühlbeck Károly egy vázlatfüzetkébe rajzolgathatott, aminek később egyetlen lapja került hozzám -, de a lapszél s a hátlap mutatja a múltat, a korábbi állapotot is.

Eltüntessem? – morfondíroztam. Hogyan? Ha kivágom ollóval a hátlapot, az előlap, a pillanatnyi helyzet is semmissé válik. Nem beszélve arról, hogy érdemes egyáltalán? Nem így igazi? Nem így hiteles?

Hogy honnan is jutott mindez eszembe? „Megsemmisítik a régi nem ukrán anyakönyveket Kárpátalján” – olvasom az újságban. A 19. század második és a 20. század első feléből származó anyakönyveket semmisítettek meg a napokban Ungváron a Kárpátalja megyei igazságügyi főosztály megbízásából – adta hírül internetes kiadásában az ungvári Kárpáti Igaz Szó. Az ismert beregszászi történész, Zubánics László ezzel – mármint a kárpátaljai tudatos múltfelszámolással - kapcsolatban a lapnak így nyilatkozott. „Megszűnnek a temetők, eltűnnek a feliratok, megváltozik a régi épületek homlokzata s ezáltal egy-egy város arculata is. Az egészet nem tudják megsemmisíteni, az megmarad európainak – csak éppen egész Kárpátalja egyre magyartalanabb.”

Én meg csak álldogálok a dolgozószobámban, és nézem a kiakasztott képet a falon. Ott az a csodaszép, ártatlan magyar kisfiú, rajta a mai paszpartu és modern keret, de ha leakasztom a falról, megvakargatom, megnézem a hátát, még mindig ott a múlt, az eredet. Változatlanul. A múlt, amely eltüntethetetlen, kitörölhetetlen, csak ha magát az egész képet, tehát a világot is kiiktatjuk a létezésből.

Pozsonyi Ádám

Sarkosan fogalmazva (2012.szeptember 13.)

Sarkosan fogalmazva

A hétköznapok krónikása örömmel kifejtené véleményét olyan közügyekről is, mint a területi jelzésű rendszámtábla, a trafiktörvény vagy a családon belüli erőszak elleni küzdelem. Szerencsére vannak bőven fórumok, ahol tetten érik a lopakodó diktatúra minden kísérletét, és lemondásra szólítják fel a kormányt. Azt már maguktól az érintettektől tudjuk, hogy Hagyó és Biszku nem csinált semmit, és nem tudott semmiről, ebben biztosak is voltunk. Közben szinte minden napra jut egy-két zártkörű tüntetés és ellentüntetés, többnyire erőszaktól és érdeklődéstől mentesen. Olyan, feszültséget levezető cselekmény ez, mint a zászlóégetés világszerte népszerű foglalatossága, a zászlókészítők legnagyobb örömére. Jelképeken bosszút állni gyerekes dolog, körülbelül olyan, mint szociális elégedetlenségből kifolyólag szétverni egy buszmegállót vagy telefonfülkét. A fém- és kábeltolvajok legalább saját anyagi gyarapodásukkal összefüggően lázadnak az elnyomó rendszer ellen. Ha pszichológus lennék, komolyan elemezném az ellentüntetők lelki alkatát, ugyanis minden nyitottságom ellenére sem értem őket. Ha bárkik bármilyen okból tüntetni akarnak valami mellett vagy ellen, az legyen az ő ügyük és szegény rendőrök baja, másnap következhetnek az ellentüntetők, hiszen a diktatúra még csak a talaj mentén kúszik, mint a zsákmányra éhes ragadozó, vagyis a köztereken dúl a fenyegetett demokrácia. Most, hogy Joav Blum ártatlansága is bebizonyosodott, és kiderült, nem történt bűncselekmény, amikor 2006 őszén a rendőrség honvédségi lőfegyvereket is használt, tényleg kijelenthetjük, a tüntetők és ellentüntetők maroknyi serege már csak egymásra számíthat, bár a hidegebb időben már sátorozni sem lesz kellemes. A legegyszerűbb az lenne, ha a hét egyik napját kijelölnék tüntetésre, a következő napot pedig ellentüntetésre. Hogy mi ellen vagy mi mellett tüntetnek, voltaképpen mellékes. A transzparensek feliratát is egyszerűsíthetnék: MINDENKI MONDJON LE – legalább az evésről egy hétig.

Szentmihályi Szabó Péter

Orbán: A munkát el fogjuk végezni + képek

Orbán: A munkát el fogjuk végezni 

Aligha ismer a magyar történelem olyan négy évet, amiben egyszerre alkottunk volna meg egy új alkotmányt, egy új államigazgatási rendet, egy új Büntető törvénykönyvet, és egy új Polgári törvénykönyvet - jelentette ki Orbán Viktor hétfői napirend előtti felszólalásában a parlamentben. Az eseményen készült képeink itt megtekinthetők.

Létrehozva: 2012. szeptember 10., 13:36 | Utoljára frissítve: 2012. szeptember 10., 15:23	nyomtat	küld

A feladat nem kevés, az idő szűkös, de a munkát el fogjuk végezni – jelentette ki Orbán Viktor. A kormányfő úgy fogalmazott, az őszi ülésszakban befejezik a választási rendszer átalakítását, és megalkotják a választási eljárásról szóló törvényt. „Egyszerűbb rendszert alkotunk, amely alkalmazkodik a kibővült magyar politikai közösség igényeihez. Olyan rendszert alkotunk, amely számot vet azzal a ténnyel, hogy a magyar világnemzet lett, olyan rendszert alkotunk, amely kiaknázza a világnemzetté válás előnyeit Magyarország számára” – emelte ki. Mint mondta, emellett megalkotják a Polgári törvénykönyvet is. Olyan Ptk.-t alkotunk, ami az alaptörvényben lefektetett szabadság és felelősség eszmei, elvi alapján áll – szögezte le.

Felhívta a figyelmet arra, hogy aligha ismer a magyar történelem olyan négy évet, „amiben egyszerre alkottunk volna meg egy új alkotmányt, egy új államigazgatási rendet, egy új Btk.-t, és egy új Polgári törvénykönyvet”.

Orbán Viktor bejelentette azt is, hogy átalakítják a földszabályozást. Az új földtörvény elvégzi azt a munkát, amit elődeink ez elmúlt száz évben elmulasztottak elvégezni, vagy elhárítottak annak elvégzését – jelentette ki. Rámutatott, az új törvény a termelést, a munkát és az új munkahelyek létrejöttét szolgálja majd. Megvethetjük egy új, modern, gazdaközpontú, világviszonylatban is versenyképes mezőgazdaság birtokrendszerének alapjait – tette hozzá.

Új magyar államrendszer

Az őszi ülésszak során elkészítik a 2013-as büdzsét is, amely – a miniszterelnök szavai szerint - lehetővé teszi a munkahelyvédelmi akcióterv kivitelezését. Szociális adókedvezmény, munkahelyteremtés, államadósság-csökkentés, kézben tartott pénzügyek; erre épül a 2013-as költségvetés – sorolta a kormányfő.

Emellett folytatódik az új magyar államrendszer kiépítése is. Mint mondta, 2010-ben abból indultak ki, hogy a XX. század közepére „elbukott a nemzeti, liberális állam- és nemzetépítési vállalkozásunk, amely számos évtizeden át sikeresen segített bennünket”. Ezzel összefüggésben megjegyezte: az ezt követő „kísérletek nem állták ki az idők próbáját, ráadásul szégyenteljes, embertelen és barbár kísérletnek is bizonyultak”. Világossá vált, hogy faji vagy osztályalapra, fajok és osztályok harcára civilizált, szabad és emberséges államrendszert nem lehet felépíteni – szögezte le. A kommunizmus évtizedeit követő időszakról szólva úgy fogalmazott: „az eredmény egy zavaros és bizonytalan korszak, egy zavaros és bizonytalan alkotmányos rendszer lett, a maga nehezen kiszámítható jogrendjével, láthatatlan alkotmányával, az európai gazdasági válság teher-és szakítópróbáját kiállni képtelen Magyarországgal”.

Fotók: fidesz.hu, MTI - Koszticsák Szilárd

Orbán Viktor kiemelte, gyorsított államépítési munkát végeztek a 2010-es kormányváltás óta. Új alkotmányos államrendet kellett létrehozni, fajok és osztályok küzdelme helyett meg kellett alapítanunk a nemzeti együttműködés rendszerét, amely a nemzeti érdekre, jogok és kötelességek egyensúlyára, valamint a kölcsönös felelősségvállalásra épül – jelentette ki.

Az előttünk álló őszre esik az a munka, amellyel befejezzük a rendőrség átszervezését, és az új igazságszolgáltatási rendszert eredményező reform utolsó mozdulatai erre az őszre esnek. Folytatjuk az egészségügy és az oktatás újjászervezését – sorolta. A 2013-as 14-es tanév megnyitójával a végére érünk az új magyar államszervezet teljes kiépítésének – emelte ki.

A honvédség afganisztáni küldetéséről szólva elmondta, 2014. december 31-ig a szövetségesek kivonják az országból a katonáikat. Ennek a műveletnek az egyik legfontosabb színtere és csomópontja a kabuli nemzetközi repülőtér. 2012. október elsejétől a magyar katonák biztosítják a reptér védelmét. Honvédeinknek sok sikert, katonaszerencsét, erőt, egészséget kívánunk, Isten óvja őket, mindnyájukat hazavárjuk! – húzta alá a miniszterelnök.

„Magyarország is állítsa föl a pénzügyi ombudsman intézményét”

Az elmúlt két év egyik fontos tapasztalatának következményeit is le kell vonnunk az ősz során. Bár sokat tettünk azért, hogy az embereket megvédjük az uzsorahitelektől, az erőfölényükkel visszaélő pénzintézetektől, a bankok gyakorta tapasztalt kíméletlenségétől, még mindig sok a dokumentálható állampolgári sérelem. Ezért azt javaslom, hogy angol mintára, az emberek érdekében Magyarország is állítsa föl a pénzügyi ombudsman intézményét – jelentette ki Orbán Viktor.

A miniszterelnök a mezőgazdaság világszinten tapasztalható kedvezőtlen és fenyegető helyzetére is felhívta a figyelmet. Mint kifejtette, élelmiszer-árrobbanás fenyeget, amelynek nyomában társadalmi nyugtalanság, feszültség alakulhat ki a világ különböző pontjain. Magyarországnak is fel kell készülnie az élelmiszer-árrobbanásra, ezért az ősz során a Nemzetgazdasági és a Vidékfejlesztési Minisztérium külön munkacsoportja készíti majd fel a magyar gazdaságot a jövő év tavaszán várható nehéz világhelyzetre – mondta a kormányfő.

Kitért rá, Európa változatlanul saját válságával küzd, s ez a válság „szemmel láthatóan nem enyhült”. A válságkezelési világversenyben Európa rosszul áll. Magyarországnak ugyanakkor meg kell védenie magát attól a válságtól, amit nem ő okozott, s amelynek elmélyítéséhez sem járult hozzá – hívta fel a figyelmet Orbán Viktor hozzátéve, az őszi parlamenti évad kezdetén tehát ezt kell meghatároznia a kormánynak, milyen lépések megtételére van szükség ahhoz, hogy a kontinens válsága ne húzza vissza hazánkat, és mi, magyarok elérhessük céljainkat.

„Ragaszkodunk a céljainkhoz”

Mi 2010-ben azt mondtuk: sikeressé akarjuk tenni Magyarországot. Ennek érdekében a nemzeti együttműködési rendszer keretében egy új társadalmi szerződést hoztunk tető alá Magyarország polgárai között, beleértve az államot és az azt irányító kormányt is. Erről szólt a kormányprogram – emlékeztetett a miniszterelnök, akinek szavai szerint ezt testesítette meg a választási eredmény, és az annak nyomán létrejövő kétharmados parlamenti többség. Orbán Viktor elmondása szerint a két legfontosabb megállapodás az volt, hogy kimentik a családokat és a vállalkozásokat az adósságcsapdából, és munkahelyeket teremtenek, hogy „ne maradjon törékeny Magyarország gazdasága”. Ez vitte előre a kormányt munkájában – húzta alá a kormányfő.

Beszélt arról is, hogy 2010 után az európai válság újabb hulláma érte el Magyarországot. Sokan azt mondták, a válság miatt Magyarországnak fel kellene adnia eredeti céljait, vissza kellene térnie a megszorítások ilyenkor szokásos politikájához. Mi azonban úgy döntöttünk, nem adjuk fel, a válság ellenére is ragaszkodtunk és ragaszkodunk a céljainkhoz. Ragaszkodunk most, 2012 őszén is ahhoz a célhoz, hogy kitörjünk az adósságcsapdából, és ahhoz a célunkhoz is, hogy az emberek segély helyett munkából élhessenek – hangsúlyozta Orbán Viktor.

Fontos sikerek

Magyarország a válság ellenére fontos sikereket ért el.  Megvédtük a nyugdíjakat, nem engedtük csökkenteni, hanem évről évre az infláció mértékével növeltük, megőriztük vásárlóerejét. Ezt fogjuk tenni a jövőben is – mondta a miniszterelnök.  Hozzátette: hozzáfogtak az államadósság csökkentéséhez; a 2010-ben örökölt helyzethez képest, amikor 80 százalék fölött állt, jelenleg körülbelül 77 százalék az adósság – mutatott rá Orbán Viktor. Szólt arról is, megszüntették a korábbi kormányok felelőtlen gazdálkodását, és hosszú évek után sikerült három százalék alá szorítaniuk a költségvetési hiányt. A tartósan és jelentősen három százalék alatt maradó, fokozatosan csökkenő mértékű államháztartási hiány és a növekvő gazdasági teljesítmény biztosítja, hogy az adósságállomány csökkenése 2013-ban is folytatódjon. Erre kell épülnie a költségvetésnek is – szögezte le a kormányfő.

Beszélt arról is, magyar emberek százezreit szabadították ki a devizahitelezés fogságából; olyan intézkedéseket hoztak, amelyek biztosítják, hogy mindenki megtalálhassa a számára kedvező otthonvédelmi formát, legyen az árfolyamgát vagy végtörlesztés. Arányos, teljesítményösztönző és családi alapú adózást vezettünk be, amivel több ezer forintot hagytunk a gyermekeket nevelő szülőknél. A családi adórendszer kiépítését folytatva a KDNP javaslatait kidolgozzuk, és legkésőbb 2014. január 1-jén be is fogjuk vezetni – mondta a miniszterelnök.

Két évvel ezelőtt azt mondtuk, meg fogjuk védeni a magyar emberek munkahelyeit, és mindenkit, akit csak lehet, vissza fogunk segíteni a munka világába, hogy Magyarországon legalább 5,5 millió ember dolgozzon. Ezért indítottuk el a Start munkaprogramot, támogattuk a munkahelyteremtő beruházásokat – idézte fel a kormányfő. Mint kifejtette, az első eredmények már szemmel láthatóak, hiszen a mostanra a válság előtti szintre szorították vissza a munkanélküliséget, és megnövelték a foglalkoztatottságot.

A helyzet még törékeny, és az élet még mindig nehéz Magyarországon, ezért Európában elsőként indítunk munkahelyvédelmi akciótervet, és bárki bármit mond, azt véghez is fogjuk vinni. Erre kötöttünk megállapodást a választókkal – jelentette ki Orbán Viktor. „Választ kell adnunk arra a kérdésre, hogyha a dolgok a tervek szerint alakulnak, akkor mi szüksége van Magyarországnak egy IMF-megállapodásra” – fogalmazott a kormányfő. Ezzel összefüggésben rámutatott, hogy hazánknak a saját problémái miatt nem kell az IMF-fel megállapodnia. Hozzáfűzte: stabilan állunk a lábunkon, a magunk problémáit saját erőből is meg tudjuk oldani, ahogy azt az Európai Unió is elismerte.

A válságot nem mi okoztuk, és nem mi tartjuk életben

Mint mondta: hazánknak valójában az EU problémái miatt van szüksége egy biztosítási hitelmegállapodásra. Azért kell az IMF-megállapodás, hogy meg tudjuk védeni magunkat az eurozónát nyomasztó betegségtől – szögezte le Orbán Viktor. Szavai szerint e válságot „nem mi okoztuk, és nem mi tartjuk életben”.

Míg pár éve úgy tűnhetett, hogy az unió mindenre megoldás, most úgy látszik, hogy inkább a probléma forrása – hangsúlyozta, hozzáfűzve: mi, magyarok, az eurozóna válsága miatt nem tudunk előrehaladni. Amiben előre tudtunk haladni, ott tudatosan másképp és mást csináltunk, mint azok, akik a válságot okozták – emelte ki. Összegzésében a kormányfő hangsúlyozta: számunkra előnyös lenne egy megállapodás, de csak jó megállapodást akarunk kötni.

Hazánk ma erősebb, mint 2008-ban

Ennek kapcsán felidézte, hogy volt már arra példa, hogy hazánk békésen megkötött egy rossz megállapodást, majd „a kormány békésen azt mondta az embereknek; ti fizessétek meg az árát, majd azzal a mozdulattal ki is faroltak a felelősség alól”. „Az eredményt ismerjük: nyugdíjcsökkentés, a munkanélküliség elszabadulása és a nyakig eladósodás” – jegyezte meg.

A kormányfő beszédében kifejtette: 2010-ben szakított hazánk az előző kormányok azon feltevésével, hogy Magyarország kicsi, gyenge, alávetett, és nem tud helyzetén maga segíteni. Ezzel kapcsolatban elmondta: a jelenlegi kormányzó pártszövetség úgy döntött, hogy hazánk sikeressége érdekében növelni kell Magyarország mozgásterét.

Magyarország ma erősebb, és nagyobb mozgástérrel rendelkezik, mint 2008-ban, ezért nem is kell egy olyan típusú megállapodást elfogadnunk – vélekedett a miniszterelnök. Ennek kapcsán kifejtette: túljegyzik az államkötvényeket, működik a pénzpiac, az ország kereke – nagy erőfeszítések árán, de - forog. Hazánknak nincs szüksége egy MSZP-típusú megszorításokhoz vezető IMF - európai uniós megállapodásra – szögezte le.

„Le kell győzni a kishitűséget”

„Mi egy jó megállapodást akarunk, ezért utasította vissza a Fidesz-KDNP közös frakcióülése az IMF-EU tárgyalódelegáció feltételeit” – fogalmazott a kormányfő, hozzáfűzve: a következő kormányülés fontos napirendi pontja lesz a 2008-as rossz szerződés tapasztalatainak megvitatása.

A magyar kormány egy olyan megoldási javaslatot fog kidolgozni, amely a magyar emberek érdekeit szolgálja – húzta alá. Orbán Viktor ezzel összefüggésben előrebocsátotta: javaslatuk alapja a munkahelyvédelmi akcióterv támogatása lesz, hiszen Magyarország számára az a jó megállapodás, ami minél több munkahelyet teremt.

„Hogy mi mindnyájan elérhessük közös céljainkat, ahhoz elsősorban erősnek kell lennünk” – fogalmazott. Kifejtette: hatalmas az, aki másokat legyőz, erős pedig az, aki legyőzi önmagát, hozzátéve: „nekünk saját magunkat kell legyőznünk 2012 őszén is”. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta: Magyarországnak le kell győznie kishitűségét, a saját jelentéktelenségét sulykoló előfeltevéseket, és a ránk erőltetett tévképzeteket. A miniszterelnök beszéde zárásaként arról biztosította a hallgatóságot, hogy a magyar parlament 2012 őszén elég erős lesz ahhoz, hogy jó döntéseket hozzon, és jó megállapodásokat kössön.

(fidesz.hu)