2011. április 20., szerda
Magyarország Alaptörvénye
href="http://http://www.mti.hu/cikk/2011/04/20/magyarorszag_alaptorvenye-540200">
2011. április 19., kedd
Tüntetnek
Tüntetnek
Torkos Matild
2011.04.18 00:01
Magyar Nemzet
Addig, amíg nem „Munkát, kenyeret” követelnek a tüntetők százezrei, amíg csak lejárt szavatosságú, bukott politikusok hatalomba való visszakapaszkodásának kísérleteivel kell szembesülnünk tereinken, vagy csupán azzal, hogy egyes szakmák képviselői negyven-egynéhány éves korban szeretnének nyugdíjba vonulni, mások meg hetvenéves korukig szeretnének dolgozni, aggodalomra nincs sok ok. Úgy szép a demokrácia, ha valódi vita zajlik. Ha ütköztetik a véleményeket, s a követeléseiket akár tüntetésekkel is nyomatékosíthatják a polgárok.
Voltak itt olyan idők is, nem is olyan régen, amikor a kóros lelkiismeret-hiányban szenvedő vezér a politikai ellenfeleinek tekintett „kóbor kutyákat” sintérteleppel fenyegette, és azt mondta a tüntetőkre, hogy majd megunják, és hazamennek. És egyszer csak mégis elege lett a tiltakozásokból, és a rendőrök szétverték a megmozdulásokat, és lőttek is, gumilövedékkel, szemmagasságban.
A bukott kormányfő egy timföldgyár és más efféle közjavak után magáévá tette a Demokratikus Chartát, majd az egykori koalíciós társát megillető demokratikus ellenzék (de) védjegyét is. Maga mellé vette Bauer Tamást, Konrád Györgyöt, a sunyifasizmust vizionáló volt SZDSZ-es lelkészt, és lenyúlta melléjük a néhai rendszerváltó liberális párt terminológiáját is. „Képzeli, hát szertelen” – mondaná Gyurcsányra a költő. Olyan szerepben szeretne tündökölni, amelyben az ő politikai ellenfele Orbán Viktor, akitől ő megvédi a szabad sajtót, az ügyészséget, a bíróságot, a szegényeket, a köztársaságot, Európát, a világot. Egyszer volt Budán kutyavásár. Ráadásul ez a tüntetés csak kutyakomédiára sikeredhetett. A közönség szövegértési bajokkal küzdött: Vágó István, ha akarja, még Orbánt is megtapsoltathatta volna velük.
A „chartások” végső célja a kormány leváltása – erről szónokolt Gyurcsány. Úgy tűnik, az évente ezermilliárdokra rúgó adósságtörlesztést, aminek terhét neki köszönhetjük, ő szeretné kipréselné a népből. Õ biztos nem adóztatná meg úgy a multit, a bankvilágot, mint Orbán, a polgármesterei se perelnék vissza a vízműveket, nehogy bármit szóvá tehessen Sarkozy. Gyurcsányt nem zavarja, hogy oly mélyre süllyedt a hatalomból, oly messzire került attól, mint a Mariana-árok alja a Marstól. Már fenyegetőzni is van bátorsága. Az „Orbán-rezsim kiszolgálóinak nem lesz bocsánat” – harsogta a mikrofonba.
Jobb félni, mint megijedni. Talán ideje lenne tisztázni egyet és mást a Gyurcsány-korszak történései közül. Például: derüljön ki végre, hogy kik álltak az ártatlan cigány emberek elleni bérgyilkosságok mögött! Gyurcsánynak nem fenyegetőznie kellene. Ha már „bérmálkozni szokott”, inkább gyónhatna egy hosszút a szeretett népe fülébe. Szombaton a chartások mellett tüntettek a rendvédelmisek is, akik ugyancsak háborítatlanul élhettek alkotmányos jogukkal. Elmondták, amit akartak, s ez így van rendjén. Egyebek mellett a nyugdíjkorhatáruk kitolása ellen emelték fel a szavukat.
A bírók még nem tüntettek, ők csak nyilatkozatban tiltakoznak, fura módon azért, hogy nyolc évvel tovább dolgozhassanak, mint mások. A szerzett jogaikért demonstráló rendőrök között nem kizárt, ott masíroztak azok is, akik az előző években törvénysértő, kegyetlen módon léptek fel az akkori tüntetőkkel szemben. Ha 2006-ban nem viselkedtek volna úgy a rend őrei, ahogy az csak rendőrállamban szokásos, ma nem ilyen lenne az ország gazdasági helyzete. Mert nem lett volna idejük a hatalom korrupt bitorlóinak arra, hogy szétlopják nemzeti javainkat, nem tudták volna ilyen gyalázatos módon eladósítani az országot. És akkor talán ok sem lett volna a szombati demonstrációra.
Torkos Matild
2011.04.18 00:01
Magyar Nemzet
Addig, amíg nem „Munkát, kenyeret” követelnek a tüntetők százezrei, amíg csak lejárt szavatosságú, bukott politikusok hatalomba való visszakapaszkodásának kísérleteivel kell szembesülnünk tereinken, vagy csupán azzal, hogy egyes szakmák képviselői negyven-egynéhány éves korban szeretnének nyugdíjba vonulni, mások meg hetvenéves korukig szeretnének dolgozni, aggodalomra nincs sok ok. Úgy szép a demokrácia, ha valódi vita zajlik. Ha ütköztetik a véleményeket, s a követeléseiket akár tüntetésekkel is nyomatékosíthatják a polgárok.
Voltak itt olyan idők is, nem is olyan régen, amikor a kóros lelkiismeret-hiányban szenvedő vezér a politikai ellenfeleinek tekintett „kóbor kutyákat” sintérteleppel fenyegette, és azt mondta a tüntetőkre, hogy majd megunják, és hazamennek. És egyszer csak mégis elege lett a tiltakozásokból, és a rendőrök szétverték a megmozdulásokat, és lőttek is, gumilövedékkel, szemmagasságban.
A bukott kormányfő egy timföldgyár és más efféle közjavak után magáévá tette a Demokratikus Chartát, majd az egykori koalíciós társát megillető demokratikus ellenzék (de) védjegyét is. Maga mellé vette Bauer Tamást, Konrád Györgyöt, a sunyifasizmust vizionáló volt SZDSZ-es lelkészt, és lenyúlta melléjük a néhai rendszerváltó liberális párt terminológiáját is. „Képzeli, hát szertelen” – mondaná Gyurcsányra a költő. Olyan szerepben szeretne tündökölni, amelyben az ő politikai ellenfele Orbán Viktor, akitől ő megvédi a szabad sajtót, az ügyészséget, a bíróságot, a szegényeket, a köztársaságot, Európát, a világot. Egyszer volt Budán kutyavásár. Ráadásul ez a tüntetés csak kutyakomédiára sikeredhetett. A közönség szövegértési bajokkal küzdött: Vágó István, ha akarja, még Orbánt is megtapsoltathatta volna velük.
A „chartások” végső célja a kormány leváltása – erről szónokolt Gyurcsány. Úgy tűnik, az évente ezermilliárdokra rúgó adósságtörlesztést, aminek terhét neki köszönhetjük, ő szeretné kipréselné a népből. Õ biztos nem adóztatná meg úgy a multit, a bankvilágot, mint Orbán, a polgármesterei se perelnék vissza a vízműveket, nehogy bármit szóvá tehessen Sarkozy. Gyurcsányt nem zavarja, hogy oly mélyre süllyedt a hatalomból, oly messzire került attól, mint a Mariana-árok alja a Marstól. Már fenyegetőzni is van bátorsága. Az „Orbán-rezsim kiszolgálóinak nem lesz bocsánat” – harsogta a mikrofonba.
Jobb félni, mint megijedni. Talán ideje lenne tisztázni egyet és mást a Gyurcsány-korszak történései közül. Például: derüljön ki végre, hogy kik álltak az ártatlan cigány emberek elleni bérgyilkosságok mögött! Gyurcsánynak nem fenyegetőznie kellene. Ha már „bérmálkozni szokott”, inkább gyónhatna egy hosszút a szeretett népe fülébe. Szombaton a chartások mellett tüntettek a rendvédelmisek is, akik ugyancsak háborítatlanul élhettek alkotmányos jogukkal. Elmondták, amit akartak, s ez így van rendjén. Egyebek mellett a nyugdíjkorhatáruk kitolása ellen emelték fel a szavukat.
A bírók még nem tüntettek, ők csak nyilatkozatban tiltakoznak, fura módon azért, hogy nyolc évvel tovább dolgozhassanak, mint mások. A szerzett jogaikért demonstráló rendőrök között nem kizárt, ott masíroztak azok is, akik az előző években törvénysértő, kegyetlen módon léptek fel az akkori tüntetőkkel szemben. Ha 2006-ban nem viselkedtek volna úgy a rend őrei, ahogy az csak rendőrállamban szokásos, ma nem ilyen lenne az ország gazdasági helyzete. Mert nem lett volna idejük a hatalom korrupt bitorlóinak arra, hogy szétlopják nemzeti javainkat, nem tudták volna ilyen gyalázatos módon eladósítani az országot. És akkor talán ok sem lett volna a szombati demonstrációra.
A történelem visszavétele
A történelem visszavétele
Szerető Szabolcs
2011.04.19 00:01
Magyar Nemzet
Ma is fel tudom idézni azt a furcsa érzést, ami akkor fogott el, amikor 1989. október 23-án, a legutóbbi alkotmányozási folyamat lezárásaként kikiáltották a köztársaságot. Üröm vegyült a demokratikus átalakulás feletti örömbe, s a legkevésbé sem a Parlament erkélyén álló ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás személye miatt. Az a nap a szabadságot követelők ünnepe lehetett volna, hiszen először emlékezhetett félelem nélkül az ország 1956 csodájára, amelynek gránittalapzatán állt – elvileg – az eddigi alkotmányos rendszer is.
A távozó pártállam tolakodásával igyekezett összekuszálni a viszonyokat, ellopni a katarzist, s az akkori, részben szükségszerű, mégis rosszízű kompromisszumok húsz éve zavarják a szabadság rendjének felhőtlen élvezetét. Az 1989-es alkotmány felett nagyszerű koponyák bábáskodtak, ám idővel mintha sokuk elfeledte volna, hogy maguk is ideiglenesnek szánták művüket.
Húsz év átmeneti időszakot, váltakozó intenzitással és sokféle fórumon zajló alkotmányozási munkát zárt le tegnap a parlament Magyarország új alaptörvényének elfogadásával. Történelmi pillanat, amely a tavaly tavasszal bekövetkezett fordulat egyenes következménye.
A még hatályos alaptörvény alkotói abból a talán saját ’89-es tapasztalatukon alapuló előfeltevésből indultak ki, hogy a magyar politika képes lesz konszenzussal új szabályokat hozni az átmenetiek helyett. Miután kiderült, ez nem lehetséges, csak egy, sokáig elképzelhetetlen út maradt a szilárd rendszer megalkotására: ha valamely politikai erő önmagában felhatalmazást szerez az alkotmányozásra, kiiktatva a paktumkényszert. Ez történt 2010 áprilisában, az Orbán Viktor vezette szövetség pedig élt a történelmi lehetőséggel. Hogy jól vagy rosszul, arra különösen a vázat hús-vér tartalommal megtöltő sarkalatos törvények elfogadása előtt nehéz lenne egyértelműen válaszolni.
Annyi már most megállapítható, hogy az új alaptörvény tartalmát és az alkotmányozás folyamatát illető radikális kritika kevéssé megalapozott, a higgadt és megfontolandó érvek hiányát hangerővel és végletes kijelentések ismételgetésével helyettesítő. A törvényt az alkotmányozó testület, a népképviseleti Országgyűlés fogadta el a régóta érvényes szabályok szerint. Valóban egyetlen pártszövetség szavazta meg, de az olyan széles körű összefogást testesít meg, amely példa nélküli a magyar történelemben, s olyan választói felhatalmazás áll mögötte, amihez csak a kisgazdák 1945-ös diadala mérhető.
A nemzeti konzultáció kérdéseire válaszoló csaknem egymillió fő csaknem egymillióval több annál, mint aki valaha részese volt az alkotmányozásnak; a híres négyigenes népszavazás sem az 1949-es sztálini jogszabály módosításának elfogadásáról vagy elutasításáról szólt. Először született most úgy alaptörvény Magyarországon, hogy az eljárás demokratizmusát ép ésszel nem lehet megkérdőjelezni. Az új alkotmányt leváltani akarók ugyanígy érhetnek célhoz, csak meg kell szerezniük a kellő felhatalmazást.
Ami a nyilván messze nem hibátlan alkotmányszövegre zúduló vádakat illeti: nemhogy az államforma nem változik, az 1989–90-ben létrejött államszervezet alapjaihoz sem nyúlt a parlament. Az Alkotmánybíróság kormánytöbbséget ellenőrző jogosítványait néhány pontot tartósan elvonta a jogalkotó, ám a testület így is nemzetközi összehasonlításban az éles karmúak közé tartozik, más tekintetben nőtt is a jogköre.
Sólyom László az Alkotmánybíróságot érintő változtatások miatt bírálja leginkább a kormánypártokat, érvelését az ellenzéktől elütő mértéktartása hitelesíti: szerinte Magyarország továbbra is európai demokrácia marad. A fékek és ellensúlyok oly sokat emlegetett rendszere – melynek működését egy korábbi miniszterelnök makacsul ellenfele árnyékállamának vizionálta – sem szűnt meg, igaz, a kormányhatalom természetes ellensúlyát, az erős, a parlamenti helyek legalább harmadával rendelkező ellenzéket a választók iktatták ki egy éve. Ők tudták, miért.
Furcsa az ellensúlyok eltűnése miatt sirámokat hallgatni azoktól, akik a következő levegővétellel azt sérelmezik, hogy a Költségvetési Tanács valódi jogosítványokat kap. Érvelésük nemcsak ellentmondásos, hazug is: a tanács és az államfő nem a szeszélyét követve érheti el a parlament feloszlatását, hanem abban az esetben, ha a költségvetés nem felel meg az államadósságra vonatkozó alkotmányos kötelemnek. Így hát az az ellenvetés sem áll, hogy az alaptörvény ellehetetleníti a következő kormányokat. – Nem kell sokat magyarázni, nem kell megértetni az elégedetlenkedőkkel, hogy mi van a szövegben, és mi nincs – írta le a parlamentet bojkottáló baloldal hozzáállását a napokban az egyik ellenzéki véleményvezér.
Az új alaptörvény megszavazása nem hozta el a közélet megosztottságának enyhülését, aminek fő oka, hogy a kormánytól balra álló ellenzék ma is Gyurcsány Ferenc és a néhai „SZDSZ” fundamentalista értelmiségének kottájából játszik. Ma is vannak, akik ellopnák a katarzist, s durván, olykor már-már polgárháborús retorikával támadják ellenfeleiket, igyekeznek aláásni a formálódó alkotmányos rendszer tekintélyét. A kormányzás eredményességén múlik, hogy sikerül-e ezt a folyamatot megállítani, a társadalmi feszültségeket tompítani, Magyarország konszolidációját végigvinni.
Az új alkotmány sokat vitatott része a Nemzeti hitvallás, ami az eddigi alaptörvény rövid, például az ideiglenességet rögzítő bevezetőjét váltja. Politikai közösség nem létezhet közösen vallott értékek, közösen vállalt múlt híján, a preambulum bárki kirekesztése nélkül ezek körülírására tett kísérletet. A diktatúrák örökségével való szakítás, vállalható hagyományaink folytonosságának kinyilvánítása nem kevesebb, mint a hosszú évtizedeken át annyiszor elhazudott és meghamisított történelmünk visszavétele. Múltba révedés? Dehogy. A történelemnek nincs vége.
Szerető Szabolcs
2011.04.19 00:01
Magyar Nemzet
Ma is fel tudom idézni azt a furcsa érzést, ami akkor fogott el, amikor 1989. október 23-án, a legutóbbi alkotmányozási folyamat lezárásaként kikiáltották a köztársaságot. Üröm vegyült a demokratikus átalakulás feletti örömbe, s a legkevésbé sem a Parlament erkélyén álló ideiglenes köztársasági elnök, Szűrös Mátyás személye miatt. Az a nap a szabadságot követelők ünnepe lehetett volna, hiszen először emlékezhetett félelem nélkül az ország 1956 csodájára, amelynek gránittalapzatán állt – elvileg – az eddigi alkotmányos rendszer is.
A távozó pártállam tolakodásával igyekezett összekuszálni a viszonyokat, ellopni a katarzist, s az akkori, részben szükségszerű, mégis rosszízű kompromisszumok húsz éve zavarják a szabadság rendjének felhőtlen élvezetét. Az 1989-es alkotmány felett nagyszerű koponyák bábáskodtak, ám idővel mintha sokuk elfeledte volna, hogy maguk is ideiglenesnek szánták művüket.
Húsz év átmeneti időszakot, váltakozó intenzitással és sokféle fórumon zajló alkotmányozási munkát zárt le tegnap a parlament Magyarország új alaptörvényének elfogadásával. Történelmi pillanat, amely a tavaly tavasszal bekövetkezett fordulat egyenes következménye.
A még hatályos alaptörvény alkotói abból a talán saját ’89-es tapasztalatukon alapuló előfeltevésből indultak ki, hogy a magyar politika képes lesz konszenzussal új szabályokat hozni az átmenetiek helyett. Miután kiderült, ez nem lehetséges, csak egy, sokáig elképzelhetetlen út maradt a szilárd rendszer megalkotására: ha valamely politikai erő önmagában felhatalmazást szerez az alkotmányozásra, kiiktatva a paktumkényszert. Ez történt 2010 áprilisában, az Orbán Viktor vezette szövetség pedig élt a történelmi lehetőséggel. Hogy jól vagy rosszul, arra különösen a vázat hús-vér tartalommal megtöltő sarkalatos törvények elfogadása előtt nehéz lenne egyértelműen válaszolni.
Annyi már most megállapítható, hogy az új alaptörvény tartalmát és az alkotmányozás folyamatát illető radikális kritika kevéssé megalapozott, a higgadt és megfontolandó érvek hiányát hangerővel és végletes kijelentések ismételgetésével helyettesítő. A törvényt az alkotmányozó testület, a népképviseleti Országgyűlés fogadta el a régóta érvényes szabályok szerint. Valóban egyetlen pártszövetség szavazta meg, de az olyan széles körű összefogást testesít meg, amely példa nélküli a magyar történelemben, s olyan választói felhatalmazás áll mögötte, amihez csak a kisgazdák 1945-ös diadala mérhető.
A nemzeti konzultáció kérdéseire válaszoló csaknem egymillió fő csaknem egymillióval több annál, mint aki valaha részese volt az alkotmányozásnak; a híres négyigenes népszavazás sem az 1949-es sztálini jogszabály módosításának elfogadásáról vagy elutasításáról szólt. Először született most úgy alaptörvény Magyarországon, hogy az eljárás demokratizmusát ép ésszel nem lehet megkérdőjelezni. Az új alkotmányt leváltani akarók ugyanígy érhetnek célhoz, csak meg kell szerezniük a kellő felhatalmazást.
Ami a nyilván messze nem hibátlan alkotmányszövegre zúduló vádakat illeti: nemhogy az államforma nem változik, az 1989–90-ben létrejött államszervezet alapjaihoz sem nyúlt a parlament. Az Alkotmánybíróság kormánytöbbséget ellenőrző jogosítványait néhány pontot tartósan elvonta a jogalkotó, ám a testület így is nemzetközi összehasonlításban az éles karmúak közé tartozik, más tekintetben nőtt is a jogköre.
Sólyom László az Alkotmánybíróságot érintő változtatások miatt bírálja leginkább a kormánypártokat, érvelését az ellenzéktől elütő mértéktartása hitelesíti: szerinte Magyarország továbbra is európai demokrácia marad. A fékek és ellensúlyok oly sokat emlegetett rendszere – melynek működését egy korábbi miniszterelnök makacsul ellenfele árnyékállamának vizionálta – sem szűnt meg, igaz, a kormányhatalom természetes ellensúlyát, az erős, a parlamenti helyek legalább harmadával rendelkező ellenzéket a választók iktatták ki egy éve. Ők tudták, miért.
Furcsa az ellensúlyok eltűnése miatt sirámokat hallgatni azoktól, akik a következő levegővétellel azt sérelmezik, hogy a Költségvetési Tanács valódi jogosítványokat kap. Érvelésük nemcsak ellentmondásos, hazug is: a tanács és az államfő nem a szeszélyét követve érheti el a parlament feloszlatását, hanem abban az esetben, ha a költségvetés nem felel meg az államadósságra vonatkozó alkotmányos kötelemnek. Így hát az az ellenvetés sem áll, hogy az alaptörvény ellehetetleníti a következő kormányokat. – Nem kell sokat magyarázni, nem kell megértetni az elégedetlenkedőkkel, hogy mi van a szövegben, és mi nincs – írta le a parlamentet bojkottáló baloldal hozzáállását a napokban az egyik ellenzéki véleményvezér.
Az új alaptörvény megszavazása nem hozta el a közélet megosztottságának enyhülését, aminek fő oka, hogy a kormánytól balra álló ellenzék ma is Gyurcsány Ferenc és a néhai „SZDSZ” fundamentalista értelmiségének kottájából játszik. Ma is vannak, akik ellopnák a katarzist, s durván, olykor már-már polgárháborús retorikával támadják ellenfeleiket, igyekeznek aláásni a formálódó alkotmányos rendszer tekintélyét. A kormányzás eredményességén múlik, hogy sikerül-e ezt a folyamatot megállítani, a társadalmi feszültségeket tompítani, Magyarország konszolidációját végigvinni.
Az új alkotmány sokat vitatott része a Nemzeti hitvallás, ami az eddigi alaptörvény rövid, például az ideiglenességet rögzítő bevezetőjét váltja. Politikai közösség nem létezhet közösen vallott értékek, közösen vállalt múlt híján, a preambulum bárki kirekesztése nélkül ezek körülírására tett kísérletet. A diktatúrák örökségével való szakítás, vállalható hagyományaink folytonosságának kinyilvánítása nem kevesebb, mint a hosszú évtizedeken át annyiszor elhazudott és meghamisított történelmünk visszavétele. Múltba révedés? Dehogy. A történelemnek nincs vége.
Összevissza irkálnak az alaptörvényről
"Fasiszta diktatúra": Kemény külföldi kritika érte az Alkotmányt
"Ez az alkotmány Európa szégyene"
Techet Péter- itthon@hetivalasz.huUtolsó módosítás:2011.04.19. - 11:24Létrehozás:2011.04.19. - 08:36
Fasiszta puccsról, arroganciáról és klerikalizmusról szól a német média az új magyar alkotmány kapcsán. Az ARD-t egyenesen az NDK-ra emlékeztetik a közállapotok.
„Alkotmánypuccs", áll hatalmas betűkkel a Junge Welt marxista napilap címlapján. Az Orbán-kormánnyal hosszú ideig szimpatizáló szélsőbaloldali újság egész oldalas cikkben, kemény szavakkal bírálja az új alkotmányt. A lap főszerkesztője, az egykori Stasi-ügynök Arnold Schölzel szerint a Fidesz-kormány Horthy Miklós „fasiszta diktatúrájának" szellemiségéhez akar visszanyúlni. A lap szerint az új alkotmány megvonja a homoszexuálisok, az egyedülálló anyák és az ateisták jogait.
Ugyanezt rója fel az elfogadott alaptörvénynek a zöldekhez közelálló Die Tageszeitung (taz) napilap is. A taz szerint a preambulum voltaképpen egy „klerikál-nacionalista harci szöveg". A lap szerint azonban nem csak ideológiai gondok vannak az alkotmánnyal: a költségvetési tanács, az alkotmánybíróság megnyirbálása és a fideszes médiatanács révén Orbán Viktor ténylegesen akkor is meg tudja őrizni a hatalmát, ha netán 2014-ben mégis elveszítené a Fidesz a választásokat.
Hiába tüntettek azonban ezrek Orbán tervei ellen, a magyar miniszterelnökről „a vádak úgy peregnek le, mint teflonról a vízcseppek", írja gunyorosan a taz.
A müncheni Süddeutsche Zeitung nem csak tudósításban számol be az új alkotmányról, de vezércikkben óv az alkotmányból áradó „nemzeti pátosztól, mint méregtől".
Michael Frank szerint egy olyan szemlélet jelenik meg a preambulumban, mintha a magyar nép egy különleges, kiválasztott nemzet lenne - márpedig, véli a cikkíró, a történelem már egyszer megmutatta, hova vezet, ha egy nép önmagát kiválasztottnak képzeli. „A paragrafusmű kifelé és befelé is az ideológiai, völkisch szellemiség intoleranciáját alapozza meg." (A völkisch gondolatiság a nemzeti szocializmus rasszista-biológiai alapú nacionalizmusa volt.) Éppen ezért Frankot a magyar alkotmány nyelvezete a két világháború közötti „fasiszta Európára" emlékezteti.
Az új magyar alkotmány újra előveszi a korábbi magyar birodalom agresszivitását, és a szomszédos államok, amelyek „egykoron keserves magyarosításnak voltak kitéve", ismét megtapasztalhatják „a történelmi Magyarország kulturális és hatalmi arroganciáját".
„A demokratikus érzék az együttműködésre, a totalitariánus érzék a konfrontációra hajlik", állapítja meg Frank, aki szerint az új alaptörvény kifelé és befelé is vitákat, ellenségeskedéseket fog szülni. Frank szerint az új magyar alkotmány után a térségre jobban oda kell figyelni, ugyanis az alaptörvényből áradó szellemiség „mint méreg itathatja át" egész Közép-Európát, teremtve ezzel újabb konfliktusokat az ott élő népek között.
A Spiegel hetilap online kiadása „több hatalom Orbánnak" címmel számol be az új alkotmányról. A hamburgi hírmagazin szerint Orbán képes lenne 2014 után is feloszlattatni a parlamentet, ha ott nem neki tetsző többség alakul ki. (A lap azonban elég pongyolán úgy fogalmaz, mintha maga Orbán kapott volna vétójogot.)
Mindkét német közszolgálati adó - amelyek Németországban valóban függetlenek - részletesen beszámolt az alkotmányozási folyamatról. Az ARD tévéhíradójában külön kommentárt szenteltek az eseménynek, amelyben Rolf-Dieter Krause kijelentette: az új alaptörvénnyel „Magyarország elbúcsúzott a demokratikus államok közösségéből". Az újságíró szerint „a jogállamot leépítették, a választások pedig gyakorlatilag jelentéktelenné válnak". A kommentátor kiemeli, hogy az Orbán-kormány nem csak a politikát, de a gazdasági és a kulturális életet is megszállta: „a pluralizmusnak a nyoma sem maradt", holott éppen ez lenne „egy szabad társadalom lényege". Az újságíró szerint a magyar állapotok az egykori NDK-ra emlékeztetnek: az emberek félnek, és legszívesebben nem is beszélnek már politikáról. Az ARD elemzője határozottan kijelenti: „Ezzel az alkotmánnyal Magyarország nem tartozhat az Európai Unióhoz, ez [az alkotmány] egy szégyen Európa számára." Ám maga kénytelen megállapítani, hogy „Európa hallgat", és az európai kereszténydemokrata pártok sem kívánják „megállítani" Orbán Viktort.
Az ARD helyi tudósításban is beszámolt az eseményekről. „Konzervatív forradalom" zajlik Magyarországon. A német adó szerint az embereket tegnap azonban kevéssé érdekelte, hogy éppen új alkotmányt fogad el a parlament, kommentálni azonban nem akarták az eseményeket, mert „a kritika az állásukba kerülhet". A német adónak nyilatkozó fiatal lányok szerint azonban talán Orbán képes felpörgetni a gazdaságot, „és ha ehhez egy új alkotmány kell, akkor tessék", mondja az egyik megszólaló egy budapesti kávézóban. „A Fidesz olyan helyzetet tud teremteni [az új alkotmány révén], amely minden új kormányt tehetetlenné tesz", állapítja viszont meg az ARD bécsi tudósítója. Az adónak nyilatkozó Hack Péter alkotmányjogász szerint a Fidesz főleg majd a sarkalatos törvényekkel fogja véglegesen bebetonozni a hatalmát. Lendvai Pált is megszólaltatja az ARD: a Bécsben élő újságíró szerint a legfőbb gond, hogy a budapesti vezetés úgy tesz, mintha a kormányt ért kritika a magyarok ellen szólna. „Ez azonban nevetséges. Egy politikust kritizálunk csak", mondja Lendvai.
Hasonlóan kemény szellemben bírál az inkább konzervatív ZDF közszolgálati adó is. „Orbán Viktor alkotmánya ez", mondja az adó tudósítása. Lendvai a ZDF-nek Orbánt „egy zseniális, számító, hatalomtechnikusként" jellemzi, akit egyedül a hatalom érdekel - bármi áron. Magyarország az új alkotmány révén nem csak „Abszurdisztán", de leginkább „Orbánisztán" lett, véli a Bécsben élő publicista. „Orbán szenvedélye a hatalom", mondja róla Lenvdai. A ZDF szerint Orbán saját konzervatív nézeteit akarja ráerőszakolni az egész országra az új alkotmány révén.
A ZDF szerint jól teszi Brüsszel, ha odafigyel a budapesti kormányra. A ZDF megszólaltat egy budapesti történelem tanárnőt is, aki szerint az alkotmány egyetlen ember ízlését, érdekeit tükrözi. A tanárnő szerint érthető, ha Orbán gyorsan akar cselekedni, és nincs ideje hosszú vitákra - de az alkotmányozásba mégis jobban be kellett volna vonni a lakosságot. Az adó szerint Orbán olyan módosításokat is tett az alkotmányban - például a Magyar Köztársaság elnevezés megszüntetését -, amely miatt „ujjong a szélsőjobb". Orbán alkotmányát azonban, jegyzi meg a ZDF, alig tízszázaléknyian támogatják csak - elvégre ennyien küldték vissza a kérdőíveket.
A ZDF a múlt pénteki civiltüntetés egyes résztvevőit is megszólaltatta. Egy fiatalember szerint „diktatúrát vezetnek be", és ő nem szeretne egy olyan országban élni, ahol „egyetlen vezér" határozza meg mindenki életét.
"Ez az alkotmány Európa szégyene"
Techet Péter- itthon@hetivalasz.huUtolsó módosítás:2011.04.19. - 11:24Létrehozás:2011.04.19. - 08:36
Fasiszta puccsról, arroganciáról és klerikalizmusról szól a német média az új magyar alkotmány kapcsán. Az ARD-t egyenesen az NDK-ra emlékeztetik a közállapotok.
„Alkotmánypuccs", áll hatalmas betűkkel a Junge Welt marxista napilap címlapján. Az Orbán-kormánnyal hosszú ideig szimpatizáló szélsőbaloldali újság egész oldalas cikkben, kemény szavakkal bírálja az új alkotmányt. A lap főszerkesztője, az egykori Stasi-ügynök Arnold Schölzel szerint a Fidesz-kormány Horthy Miklós „fasiszta diktatúrájának" szellemiségéhez akar visszanyúlni. A lap szerint az új alkotmány megvonja a homoszexuálisok, az egyedülálló anyák és az ateisták jogait.
Ugyanezt rója fel az elfogadott alaptörvénynek a zöldekhez közelálló Die Tageszeitung (taz) napilap is. A taz szerint a preambulum voltaképpen egy „klerikál-nacionalista harci szöveg". A lap szerint azonban nem csak ideológiai gondok vannak az alkotmánnyal: a költségvetési tanács, az alkotmánybíróság megnyirbálása és a fideszes médiatanács révén Orbán Viktor ténylegesen akkor is meg tudja őrizni a hatalmát, ha netán 2014-ben mégis elveszítené a Fidesz a választásokat.
Hiába tüntettek azonban ezrek Orbán tervei ellen, a magyar miniszterelnökről „a vádak úgy peregnek le, mint teflonról a vízcseppek", írja gunyorosan a taz.
A müncheni Süddeutsche Zeitung nem csak tudósításban számol be az új alkotmányról, de vezércikkben óv az alkotmányból áradó „nemzeti pátosztól, mint méregtől".
Michael Frank szerint egy olyan szemlélet jelenik meg a preambulumban, mintha a magyar nép egy különleges, kiválasztott nemzet lenne - márpedig, véli a cikkíró, a történelem már egyszer megmutatta, hova vezet, ha egy nép önmagát kiválasztottnak képzeli. „A paragrafusmű kifelé és befelé is az ideológiai, völkisch szellemiség intoleranciáját alapozza meg." (A völkisch gondolatiság a nemzeti szocializmus rasszista-biológiai alapú nacionalizmusa volt.) Éppen ezért Frankot a magyar alkotmány nyelvezete a két világháború közötti „fasiszta Európára" emlékezteti.
Az új magyar alkotmány újra előveszi a korábbi magyar birodalom agresszivitását, és a szomszédos államok, amelyek „egykoron keserves magyarosításnak voltak kitéve", ismét megtapasztalhatják „a történelmi Magyarország kulturális és hatalmi arroganciáját".
„A demokratikus érzék az együttműködésre, a totalitariánus érzék a konfrontációra hajlik", állapítja meg Frank, aki szerint az új alaptörvény kifelé és befelé is vitákat, ellenségeskedéseket fog szülni. Frank szerint az új magyar alkotmány után a térségre jobban oda kell figyelni, ugyanis az alaptörvényből áradó szellemiség „mint méreg itathatja át" egész Közép-Európát, teremtve ezzel újabb konfliktusokat az ott élő népek között.
A Spiegel hetilap online kiadása „több hatalom Orbánnak" címmel számol be az új alkotmányról. A hamburgi hírmagazin szerint Orbán képes lenne 2014 után is feloszlattatni a parlamentet, ha ott nem neki tetsző többség alakul ki. (A lap azonban elég pongyolán úgy fogalmaz, mintha maga Orbán kapott volna vétójogot.)
Mindkét német közszolgálati adó - amelyek Németországban valóban függetlenek - részletesen beszámolt az alkotmányozási folyamatról. Az ARD tévéhíradójában külön kommentárt szenteltek az eseménynek, amelyben Rolf-Dieter Krause kijelentette: az új alaptörvénnyel „Magyarország elbúcsúzott a demokratikus államok közösségéből". Az újságíró szerint „a jogállamot leépítették, a választások pedig gyakorlatilag jelentéktelenné válnak". A kommentátor kiemeli, hogy az Orbán-kormány nem csak a politikát, de a gazdasági és a kulturális életet is megszállta: „a pluralizmusnak a nyoma sem maradt", holott éppen ez lenne „egy szabad társadalom lényege". Az újságíró szerint a magyar állapotok az egykori NDK-ra emlékeztetnek: az emberek félnek, és legszívesebben nem is beszélnek már politikáról. Az ARD elemzője határozottan kijelenti: „Ezzel az alkotmánnyal Magyarország nem tartozhat az Európai Unióhoz, ez [az alkotmány] egy szégyen Európa számára." Ám maga kénytelen megállapítani, hogy „Európa hallgat", és az európai kereszténydemokrata pártok sem kívánják „megállítani" Orbán Viktort.
Az ARD helyi tudósításban is beszámolt az eseményekről. „Konzervatív forradalom" zajlik Magyarországon. A német adó szerint az embereket tegnap azonban kevéssé érdekelte, hogy éppen új alkotmányt fogad el a parlament, kommentálni azonban nem akarták az eseményeket, mert „a kritika az állásukba kerülhet". A német adónak nyilatkozó fiatal lányok szerint azonban talán Orbán képes felpörgetni a gazdaságot, „és ha ehhez egy új alkotmány kell, akkor tessék", mondja az egyik megszólaló egy budapesti kávézóban. „A Fidesz olyan helyzetet tud teremteni [az új alkotmány révén], amely minden új kormányt tehetetlenné tesz", állapítja viszont meg az ARD bécsi tudósítója. Az adónak nyilatkozó Hack Péter alkotmányjogász szerint a Fidesz főleg majd a sarkalatos törvényekkel fogja véglegesen bebetonozni a hatalmát. Lendvai Pált is megszólaltatja az ARD: a Bécsben élő újságíró szerint a legfőbb gond, hogy a budapesti vezetés úgy tesz, mintha a kormányt ért kritika a magyarok ellen szólna. „Ez azonban nevetséges. Egy politikust kritizálunk csak", mondja Lendvai.
Hasonlóan kemény szellemben bírál az inkább konzervatív ZDF közszolgálati adó is. „Orbán Viktor alkotmánya ez", mondja az adó tudósítása. Lendvai a ZDF-nek Orbánt „egy zseniális, számító, hatalomtechnikusként" jellemzi, akit egyedül a hatalom érdekel - bármi áron. Magyarország az új alkotmány révén nem csak „Abszurdisztán", de leginkább „Orbánisztán" lett, véli a Bécsben élő publicista. „Orbán szenvedélye a hatalom", mondja róla Lenvdai. A ZDF szerint Orbán saját konzervatív nézeteit akarja ráerőszakolni az egész országra az új alkotmány révén.
A ZDF szerint jól teszi Brüsszel, ha odafigyel a budapesti kormányra. A ZDF megszólaltat egy budapesti történelem tanárnőt is, aki szerint az alkotmány egyetlen ember ízlését, érdekeit tükrözi. A tanárnő szerint érthető, ha Orbán gyorsan akar cselekedni, és nincs ideje hosszú vitákra - de az alkotmányozásba mégis jobban be kellett volna vonni a lakosságot. Az adó szerint Orbán olyan módosításokat is tett az alkotmányban - például a Magyar Köztársaság elnevezés megszüntetését -, amely miatt „ujjong a szélsőjobb". Orbán alkotmányát azonban, jegyzi meg a ZDF, alig tízszázaléknyian támogatják csak - elvégre ennyien küldték vissza a kérdőíveket.
A ZDF a múlt pénteki civiltüntetés egyes résztvevőit is megszólaltatta. Egy fiatalember szerint „diktatúrát vezetnek be", és ő nem szeretne egy olyan országban élni, ahol „egyetlen vezér" határozza meg mindenki életét.
Törvénytelenül osztogatott CD Juhász Ferenc a büntetőper tárgyalásán azt mondta, hogy biztosak voltak a Fidesz árnyékszervezetében Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és Boross Péter egykori miniszterelnök szerint is szokatlan, sőt jogszabálysértő volt, hogy 2008 őszén Szilvásy György egykori titokminiszter a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül osztotta ki a tagoknak azokat a CD-ket, amelyek többek között a fideszes Demeter Ervin és Kövér László lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazza – derült ki a volt tárcavezető és társai elleni per tegnapi tárgyalási napján. Egykori nemzetbiztonsági bizottsági tagok további meghallgatásával folytatódott a Szilvásy György volt titokminiszter és társai ellen indított büntetőper. A bíróság előtt megjelent a testület akkori SZDSZ-es tagja, Gulyás József, aki az UD-ügy kapcsán akkoriban annak az aggodalmának adott hangot, hogy azok a felvételek, amelyeken Kövér László és Demeter Ervin fideszes képviselők beszélnek Horváth Józseffel, az UD Zrt. akkori vezetőjével, valószínűleg a titkosszolgálatoktól vagy a nyomozóhatóságtól kerülhettek ki. A volt képviselő most is hangsúlyozta, hogy az információk fontosak, relevánsak voltak ugyan, a lehallgatott beszélgetések másolását és a bizottsági tagoknak való átadás módját aggályosnak, sőt törvénytelennek tartotta. Azelőtt titkos vagy titkosszolgálati tevékenységből származó műveleti adatokat csak bizottsági ülésen vagy a bizottság titkárságán lehetett megtekinteni, ám azokat nem vihették sehova a képviselők – mondta a bíróság előtt Gulyás, aki írásbeli vallomásában korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben az esetben az adatok kezelői nyilvánvalóan nem tartották be a jogszabályokat. Hasonlóképpen nyilatkozott Boross Péter egykori miniszterelnök is. A volt MDF-es képviselő elmondása szerint kifejezetten kifogásolta akkor, hogy CD-n kapjanak ilyen anyagokat, amire korábban soha nem is volt példa. A volt kormányfő szerint nem baj, ha volt titokminiszterek, mint Kövér és Demeter telefonon beszélgetnek korábbi titkosszolgálati vezetőkkel, „de a haverkodó stílus” nagyon zavarta. Boross közölte, hogy a felvételeket később sem hallgatta meg, mert még a DVD-lejátszót sem tudja kezelni. Az SZDSZ-ből az MSZP-be átülő Mécs Imre vallomásából kiderült, hogy a CD-ket 2008. szeptember 25-én kapták meg az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság meghiúsult közös ülése után. Mécs, majd később Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Molnár Zsolt MSZP-s képviselő mondataiból is világossá vált, hogy ezen a napon az ellenzéki képviselők nélküli, csonka nemzetbiztonsági bizottság mégis tartott egy „kvázi” vagy informális ülést, ahol lejátszottak egy felvételt, és a jelenlévőknek ki is osztották a hanganyagot. Juhász a bíróság előtt kijelentette: meggyőződésük volt akkoriban, hogy a Fidesz árnyék-titkosszolgálatot épít ki. Az egykori tárcavezető azt is mondta, hogy korábban is megismerhettek ugyan lehallgatási anyagokat, de erre a bizottság titkárságán volt csak lehetőség. A Szilvásyék ellen személyes adatokkal történő visszaélés és más bűncselekmények miatt indított büntetőperben a jövő héten újabb tanúkat hallgatnak meg. Az ügy további vádlottjait, Dávid Ibolyát, valamint Herényi Károlyt, az MDF egykori elnökét és frakcióvezetőjét júniusra idézte be a bíróság.
Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Baranya Róbert
Törvénytelenül osztogatott CD
Juhász Ferenc a büntetőper tárgyalásán azt mondta, hogy biztosak voltak a Fidesz árnyékszervezetében
Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és Boross Péter egykori miniszterelnök szerint is szokatlan, sőt jogszabálysértő volt, hogy 2008 őszén Szilvásy György egykori titokminiszter a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül osztotta ki a tagoknak azokat a CD-ket, amelyek többek között a fideszes Demeter Ervin és Kövér László lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazza – derült ki a volt tárcavezető és társai elleni per tegnapi tárgyalási napján.
Egykori nemzetbiztonsági bizottsági tagok további meghallgatásával folytatódott a Szilvásy György volt titokminiszter és társai ellen indított büntetőper. A bíróság előtt megjelent a testület akkori SZDSZ-es tagja, Gulyás József, aki az UD-ügy kapcsán akkoriban annak az aggodalmának adott hangot, hogy azok a felvételek, amelyeken Kövér László és Demeter Ervin fideszes képviselők beszélnek Horváth Józseffel, az UD Zrt. akkori vezetőjével, valószínűleg a titkosszolgálatoktól vagy a nyomozóhatóságtól kerülhettek ki.
A volt képviselő most is hangsúlyozta, hogy az információk fontosak, relevánsak voltak ugyan, a lehallgatott beszélgetések másolását és a bizottsági tagoknak való átadás módját aggályosnak, sőt törvénytelennek tartotta. Azelőtt titkos vagy titkosszolgálati tevékenységből származó műveleti adatokat csak bizottsági ülésen vagy a bizottság titkárságán lehetett megtekinteni, ám azokat nem vihették sehova a képviselők – mondta a bíróság előtt Gulyás, aki írásbeli vallomásában korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben az esetben az adatok kezelői nyilvánvalóan nem tartották be a jogszabályokat.
Hasonlóképpen nyilatkozott Boross Péter egykori miniszterelnök is. A volt MDF-es képviselő elmondása szerint kifejezetten kifogásolta akkor, hogy CD-n kapjanak ilyen anyagokat, amire korábban soha nem is volt példa. A volt kormányfő szerint nem baj, ha volt titokminiszterek, mint Kövér és Demeter telefonon beszélgetnek korábbi titkosszolgálati vezetőkkel, „de a haverkodó stílus” nagyon zavarta. Boross közölte, hogy a felvételeket később sem hallgatta meg, mert még a DVD-lejátszót sem tudja kezelni.
Az SZDSZ-ből az MSZP-be átülő Mécs Imre vallomásából kiderült, hogy a CD-ket 2008. szeptember 25-én kapták meg az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság meghiúsult közös ülése után. Mécs, majd később Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Molnár Zsolt MSZP-s képviselő mondataiból is világossá vált, hogy ezen a napon az ellenzéki képviselők nélküli, csonka nemzetbiztonsági bizottság mégis tartott egy „kvázi” vagy informális ülést, ahol lejátszottak egy felvételt, és a jelenlévőknek ki is osztották a hanganyagot. Juhász a bíróság előtt kijelentette: meggyőződésük volt akkoriban, hogy a Fidesz árnyék-titkosszolgálatot épít ki.
Az egykori tárcavezető azt is mondta, hogy korábban is megismerhettek ugyan lehallgatási anyagokat, de erre a bizottság titkárságán volt csak lehetőség.
A Szilvásyék ellen személyes adatokkal történő visszaélés és más bűncselekmények miatt indított büntetőperben a jövő héten újabb tanúkat hallgatnak meg. Az ügy további vádlottjait, Dávid Ibolyát, valamint Herényi Károlyt, az MDF egykori elnökét és frakcióvezetőjét júniusra idézte be a bíróság.
Törvénytelenül osztogatott CD
Juhász Ferenc a büntetőper tárgyalásán azt mondta, hogy biztosak voltak a Fidesz árnyékszervezetében
Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és Boross Péter egykori miniszterelnök szerint is szokatlan, sőt jogszabálysértő volt, hogy 2008 őszén Szilvásy György egykori titokminiszter a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül osztotta ki a tagoknak azokat a CD-ket, amelyek többek között a fideszes Demeter Ervin és Kövér László lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazza – derült ki a volt tárcavezető és társai elleni per tegnapi tárgyalási napján.
Egykori nemzetbiztonsági bizottsági tagok további meghallgatásával folytatódott a Szilvásy György volt titokminiszter és társai ellen indított büntetőper. A bíróság előtt megjelent a testület akkori SZDSZ-es tagja, Gulyás József, aki az UD-ügy kapcsán akkoriban annak az aggodalmának adott hangot, hogy azok a felvételek, amelyeken Kövér László és Demeter Ervin fideszes képviselők beszélnek Horváth Józseffel, az UD Zrt. akkori vezetőjével, valószínűleg a titkosszolgálatoktól vagy a nyomozóhatóságtól kerülhettek ki.
A volt képviselő most is hangsúlyozta, hogy az információk fontosak, relevánsak voltak ugyan, a lehallgatott beszélgetések másolását és a bizottsági tagoknak való átadás módját aggályosnak, sőt törvénytelennek tartotta. Azelőtt titkos vagy titkosszolgálati tevékenységből származó műveleti adatokat csak bizottsági ülésen vagy a bizottság titkárságán lehetett megtekinteni, ám azokat nem vihették sehova a képviselők – mondta a bíróság előtt Gulyás, aki írásbeli vallomásában korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben az esetben az adatok kezelői nyilvánvalóan nem tartották be a jogszabályokat.
Hasonlóképpen nyilatkozott Boross Péter egykori miniszterelnök is. A volt MDF-es képviselő elmondása szerint kifejezetten kifogásolta akkor, hogy CD-n kapjanak ilyen anyagokat, amire korábban soha nem is volt példa. A volt kormányfő szerint nem baj, ha volt titokminiszterek, mint Kövér és Demeter telefonon beszélgetnek korábbi titkosszolgálati vezetőkkel, „de a haverkodó stílus” nagyon zavarta. Boross közölte, hogy a felvételeket később sem hallgatta meg, mert még a DVD-lejátszót sem tudja kezelni.
Az SZDSZ-ből az MSZP-be átülő Mécs Imre vallomásából kiderült, hogy a CD-ket 2008. szeptember 25-én kapták meg az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság meghiúsult közös ülése után. Mécs, majd később Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Molnár Zsolt MSZP-s képviselő mondataiból is világossá vált, hogy ezen a napon az ellenzéki képviselők nélküli, csonka nemzetbiztonsági bizottság mégis tartott egy „kvázi” vagy informális ülést, ahol lejátszottak egy felvételt, és a jelenlévőknek ki is osztották a hanganyagot. Juhász a bíróság előtt kijelentette: meggyőződésük volt akkoriban, hogy a Fidesz árnyék-titkosszolgálatot épít ki.
Az egykori tárcavezető azt is mondta, hogy korábban is megismerhettek ugyan lehallgatási anyagokat, de erre a bizottság titkárságán volt csak lehetőség.
A Szilvásyék ellen személyes adatokkal történő visszaélés és más bűncselekmények miatt indított büntetőperben a jövő héten újabb tanúkat hallgatnak meg. Az ügy további vádlottjait, Dávid Ibolyát, valamint Herényi Károlyt, az MDF egykori elnökét és frakcióvezetőjét júniusra idézte be a bíróság.
Az alaptörvény megszavazása után
2011. április 19.
Surján László
Szubjektív beszámoló a vita végéről és a végszavazásról. Az eseményre hivatalosak voltak az európai képviselők is. Felemelő volt, lenyűgöző a két kormánypárti frakció hihetetlen, szokatlan fegyelme. Bár máskor is megadnák az Ország Házának kijáró tisztességet, méltóságot!
Megtörtént. Van új alkotmányunk, még ha alaptörvény is a neve. A záróvita vita volt, undok, kellemetlen, a zárószavazás az előrelátható eredményt hozta. A vita végére elcsitult a csatazaj és felcsendült a Himnusz. Az ellenzék is énekelt, állt mindenki, fegyelmezetten. Ha jól emlékszem 307 képviselő volt jelen.
A felemelő pillanatok előtt azért a Jobbik kitett magáért. Egyikük lelkesen hazaárulózott, majd hevesen támadta a mentelmi jogot. Az előterjesztők ezt az ellentmondást meg is említették, amit a Jobbik nagy hőzöngve vett tudomásul. Ezzel éles ellentétben volt a Fidesz magatartása. Néma méltósággal fogadták a hajánál fogva előrángatott kritikus mondatokat, s ugyanígy a sértéseket. Komolyak voltak, de valamiképp derűsek is. És senki nem olvasgatott közben, legalább nem feltűnően. A számítógépeken a levelező rendszert lehetett látni, nem volt játékprogram, nem volt képes újság. Alkotmányozó Nemzetgyűlés volt, fegyelmezett, visszafogott. Rendíthetetlen. Akkor sem bomlott meg ez a fegyelem, amikor a szavazás utána Jobbik ÁRULÓK NEM LESZÜNK feliratot tartott a magasba.
Két európai képviselő volt jelen, Szájer József az egyik páholyban ült a nemzeti konzultációban és az előkészítésben résztvevőkkel együtt, magam pedig az európai képviselőknek fenntartott részben. S mit tesz a tévé közvetítés! Miután láttuk a végeredményt, s elhangzott a Himnusz is, haza indultam, de előbb még vásárolnom kellett ezt azt. A Fény utcában megszólított egy ember: Láttam! Gratulálok! Jól van! Ömlött belőle a lelkesedés.
Szegény szocik, hiába fáradtatok? Na ugye, hogy szánalmasok?
Surján László
Szubjektív beszámoló a vita végéről és a végszavazásról. Az eseményre hivatalosak voltak az európai képviselők is. Felemelő volt, lenyűgöző a két kormánypárti frakció hihetetlen, szokatlan fegyelme. Bár máskor is megadnák az Ország Házának kijáró tisztességet, méltóságot!
Megtörtént. Van új alkotmányunk, még ha alaptörvény is a neve. A záróvita vita volt, undok, kellemetlen, a zárószavazás az előrelátható eredményt hozta. A vita végére elcsitult a csatazaj és felcsendült a Himnusz. Az ellenzék is énekelt, állt mindenki, fegyelmezetten. Ha jól emlékszem 307 képviselő volt jelen.
A felemelő pillanatok előtt azért a Jobbik kitett magáért. Egyikük lelkesen hazaárulózott, majd hevesen támadta a mentelmi jogot. Az előterjesztők ezt az ellentmondást meg is említették, amit a Jobbik nagy hőzöngve vett tudomásul. Ezzel éles ellentétben volt a Fidesz magatartása. Néma méltósággal fogadták a hajánál fogva előrángatott kritikus mondatokat, s ugyanígy a sértéseket. Komolyak voltak, de valamiképp derűsek is. És senki nem olvasgatott közben, legalább nem feltűnően. A számítógépeken a levelező rendszert lehetett látni, nem volt játékprogram, nem volt képes újság. Alkotmányozó Nemzetgyűlés volt, fegyelmezett, visszafogott. Rendíthetetlen. Akkor sem bomlott meg ez a fegyelem, amikor a szavazás utána Jobbik ÁRULÓK NEM LESZÜNK feliratot tartott a magasba.
Két európai képviselő volt jelen, Szájer József az egyik páholyban ült a nemzeti konzultációban és az előkészítésben résztvevőkkel együtt, magam pedig az európai képviselőknek fenntartott részben. S mit tesz a tévé közvetítés! Miután láttuk a végeredményt, s elhangzott a Himnusz is, haza indultam, de előbb még vásárolnom kellett ezt azt. A Fény utcában megszólított egy ember: Láttam! Gratulálok! Jól van! Ömlött belőle a lelkesedés.
Szegény szocik, hiába fáradtatok? Na ugye, hogy szánalmasok?
Összevissza irkálnak az alaptörvényről
Összevissza irkálnak az alaptörvényről
A német nyelvterület lapszemléje
2011.04.19 10:18
Keresztes Lajos
A Der Spiegel azt állítja, hogy az új alkotmány elfogadása után még választási vereségét követően sem lehet elmozdítani Orbán Viktort. A Die Presse szerint ezután Istenre, a koronára és a magyar múltra kell esküdni.
Der Spiegel
A lap cikkében azt állítja, hogy az új alkotmány széles lehetőséget ad Orbán Viktornak, hogy hivatali ideje 2014-es lejárta után is folytassa az ország átalakítását és hatalmának megszilárdítását. Az új alkotmány a lap szerint lehetővé teszi, hogy egy választási vereséget követően Orbán feloszlassa a parlamentet és előre hozott választásokat írjon ki. Miközben az írás kiemeli az MSZP és az LMP kritikáját, egy szót sem veszteget arra, hogy a Jobbik is elutasította az alkotmányt. Ennek ellenére erős „keresztény-jobboldali” ideológiáról beszél az alaptörvénnyel kapcsolatban.
Die Presse
A magyaroknak a jövőben Istenre, a koronára és a nemzeti büszkeségre kell esküdniük – írja Thomas Roder. Ezenfelül az alkotmány hivatkozik a kereszténység nemzetmegtartó szerepére is, ami a szerzőnél újabb fekete pont. Az alkotmány központi eleme a határon túli magyarok ügyének támogatása, míg a magyarországi kisebbségek félnek jogaik szűkítésétől, és ombudsmanjuk elvételét kritizálják – teszi hozzá. Orbán nem vitatta azt a vádat, állítja kissé zavarosan a szerző, hogy az alkotmányt a nyilvánosság kizárásával hozta létre. Végül is több százezer ember élt annak lehetőségével, hogy egy kérdőívet kitöltsön így jelezve véleményét.
A német nyelvterület lapszemléje
2011.04.19 10:18
Keresztes Lajos
A Der Spiegel azt állítja, hogy az új alkotmány elfogadása után még választási vereségét követően sem lehet elmozdítani Orbán Viktort. A Die Presse szerint ezután Istenre, a koronára és a magyar múltra kell esküdni.
Der Spiegel
A lap cikkében azt állítja, hogy az új alkotmány széles lehetőséget ad Orbán Viktornak, hogy hivatali ideje 2014-es lejárta után is folytassa az ország átalakítását és hatalmának megszilárdítását. Az új alkotmány a lap szerint lehetővé teszi, hogy egy választási vereséget követően Orbán feloszlassa a parlamentet és előre hozott választásokat írjon ki. Miközben az írás kiemeli az MSZP és az LMP kritikáját, egy szót sem veszteget arra, hogy a Jobbik is elutasította az alkotmányt. Ennek ellenére erős „keresztény-jobboldali” ideológiáról beszél az alaptörvénnyel kapcsolatban.
Die Presse
A magyaroknak a jövőben Istenre, a koronára és a nemzeti büszkeségre kell esküdniük – írja Thomas Roder. Ezenfelül az alkotmány hivatkozik a kereszténység nemzetmegtartó szerepére is, ami a szerzőnél újabb fekete pont. Az alkotmány központi eleme a határon túli magyarok ügyének támogatása, míg a magyarországi kisebbségek félnek jogaik szűkítésétől, és ombudsmanjuk elvételét kritizálják – teszi hozzá. Orbán nem vitatta azt a vádat, állítja kissé zavarosan a szerző, hogy az alkotmányt a nyilvánosság kizárásával hozta létre. Végül is több százezer ember élt annak lehetőségével, hogy egy kérdőívet kitöltsön így jelezve véleményét.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)