Gyűlölet, beszéd…
Szerető Szabolcs
2011.04.15 00:01
Magyar Nemzet
Ők gyűlölnek. Őszintén. Mi, liberálisok pedig képtelenek vagyunk kimondani, amit szerintem valójában érzünk, hogy mi még sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket. (Kornis Mihály, 1993)
Tudom, hogy van késetek is. (A. E. Bizottság: Bestia)
Ez egy mocskos és undorító hatalom, hasonló a büdös szájú emberhez, aki túl közel hajol hozzánk. Büdös a szája és büdös a gondolata. E mértéktartó szavakkal jellemezte Gyurcsány Ferenc (MSZP) országgyűlési képviselő, volt miniszterelnök 2010. december 15-én egy csepeli lakossági fórumon az Orbán-kormányt.
Ugyanő korábban abban látta küldetését, hogy a jobboldalt le kell verni. És ő az is, aki tegnap elhatárolódott azoktól, akik legfőbb politikai riválisa meggyilkolásáról fantáziáltak egy közösségi portálon, azaz nyilvánosan, a nevüket vállalva. Ami arra utal, hogy abban a körben nem szokatlan ilyesmiről társalogni. A hozzá eszmei, politikai értelemben minden jel szerint közel állók szavaitól visszahőkölő Gyurcsány természetesen azonmód ellentámadásba lendült, hogy az uszító beszéd ártatlan céltáblájának álcázza magát. Ám aki az idézett módon képes beszélni ellenfeleiről, az inkább a gyűlöletkórus karmestere, és felelősséget visel a közbeszéd eldurvulásáért.
Otrombaságot, akár gyűlöletkeltésre is alkalmas indulatkitörést mindkét oldal írástudóitól bőven lehet idézni, olykor hivatásos politikusaitól is. De Orbán Viktortól vagy a Fidesz más meghatározó vezetőjétől aligha lehetne olyan mondatokat találni Gyurcsány Ferencről, mint amiket ő Csepelen megengedett magának. És megengedhette, mert a saját táborában senki nem intette le, sőt, hívei csak továbbgondolták az elhangzottakat: ha egy hatalom mocskos és undorító, azzal szemben sok minden megengedhető, nem igaz?
Az elmúlt tizenöt-húsz évben a balliberális politika és véleménydeformáló médiaelit mesterien alkalmazott kettős beszédével a jobboldalt azonosította a gyűlöletbeszéd alanyaként, az országot, a politikai közösséget kettészakító erőként, a „hideg polgárháború” kirobbantójaként. Ideje elfelejteni, de legalább alaposan árnyalni ezt a rögzült vélekedést. A magyar jobboldal demokratikus elkötelezettségét, európaiságát itthon és külföldön minden fórumon megkérdőjelező, túlzásokkal és álkonfliktusok életben tartásával a közvéleményt hiszterizáló társutas értelmiség oktalan gyűlöletének és frusztrációjának szélsőséges, ám törvényszerű megnyilvánulása a mostani botrány.
Nem tetszik az új alkotmány? A médiatörvény? Az egykulcsos adó? Ezek ellen lehet tüntetni, ezekről lehet a nyilvánosság szabad fórumain vitatkozni. Arra azonban, hogy honnan ez a gyilkos gyűlölet, nincs racionális magyarázat. A fékezhetetlen aktivitású Gyurcsány Ferenc szerencsére egy ideje elsősorban már saját pártja és a kormány széttagolt ellenzékének problémája, tehertétele, de az a gyűlöletözön, amelynek ő a legfőbb forrása, ma is mérgez. Veszélyes gyúanyag ez, amikor a baloldal korábbi krédóját megtagadva egyre inkább az utcát tekinti politizálása fő terepének egy olyan országban, amely, jórészt az előző kormányok örökségeként, tele van feszültséggócokkal, parázsló indulatokkal.
Én egyébként nem gyűlölöm Kornis Mihályt. Se kicsit, se nagyon. Eszem ágában sincs egy életművet néhány mondat alapján megítélni. Csakhogy az általa említett még nagyobb gyűlölet testet öltött már, például 2006. október 23-án. Aminek gyalázatát Heller Ágnes előbb Gyurcsányhoz hasonlóan letagadta, hogy aztán a tagadást tagadja le. Amivel annyit üzent sok-sok embertársának: ti nem számítotok, a ti fájdalmatok, sérelmetek sem számít.
„…a szavak: cselekedetek. Aki szavakat mondott ki ezekben az esztendőkben, az felelős azokért az eseményekért, amelyeket szavaival előkészített vagy elősegített.” Ezt meg Babits Mihály írta 1919-ben.
2011. április 15., péntek
Képekkel élesztik újra azt, amit a szocialisták kiöltek
Hatodszor jelenik meg a Magyar Trikolór
MNO / 2011.04.15 07:30
Radócz Ákos
Idén hatodik alkalommal jelenik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján útjára indított Magyar Trikolór naptár. Zsigmond Vilmos a kezdetek óta segíti az alkotási folyamatot, de idén felkarolta a kezdeményezést a Hoffmann Rózsa által vezetett oktatási államtitkárság is. A nemzet naptárának készítőjével, a New Yorkban élő Szilágyi Ákossal beszélgettünk a szívbemarkoló fotográfiákról és a nemzettudatról.
– Hoffmann Rózsában egy olyan magyarságért őszintén aggódó és tenni vágyó embert ismertem meg, akivel megtiszteltetés együttműködni a haza újjáépítése ügyében. Az elmúlt nyolc esztendő nemzetromboló, zászlótaposó kormányaitól semmilyen nemű együttműködést várni vagy elfogadni nem volt szándékom – vette fel a beszélgetés fonalát Szilágyi Ákos. A pályázatra a magyar trikolór színeinek különböző előfordulási formáiról várunk fotókat. Az általam hat éve indított fotópályázat célja, hogy témáján keresztül formálja a résztvevők s nem különben az eredményt élvezők gondolkodását.” Hol tudná kifejteni értékesebben ezt a közösségformáló hatását, mint az ifjúság körében? – tette fel a kérdést Szilágyi. A nemzettudatot szándékosan és valljuk be, nagy sikerrel ölték ki a magyarellenes politikai kurzusok az elmúlt hatvan évben, „de valami még megmaradt”, mondja Wass Albert. Nos, ezt a maradékot, ezt a csírát kell most fává nevelnünk. Ebben a munkában találtunk módot az együttműködésre az államtitkársággal – mondta az MNO-nak a New York-i Polgári Kör alapítója.
Szinte minden oktatási intézményben működik fotószakkör, felvehetnék a pályázatot állandó témának – ezzel a fiatalok széles körében tudatosíthatják, hogy egy nemzethez tartozunk, büszkének kell lennünk önmagunkra, jelképeinkre. Minden iskola összeállíthat egy kiállítást az adott évben összegyűlt fotókból. A www.MagyarTrikolor.com weboldalán lehetőség lesz arra, hogy ezek beszámolók formájában megjelenhessenek – közölte az alkotó.
„Nehéz megjósolni, hogy a készülő, hatodik naptárba kerüléséért hány beérkező pályamű verseng majd, különösen annak fényében, hogy most először jelent meg széles körűen a felhívás diákok részére. Az elmúlt évek statisztikáiból kiindulva kijelenthetem, hogy a határidő előtti héten érkezik be a fotók nyolcan százaléka.” – Az idén először díjazzuk a iskolás pályázókat, akik számára különdíjakat szándékozunk adni – tette hozzá a Szilágyi Ákos. – Az én vágyam az volna, hogy az anyaországi tanulókat az elszakított területeken, az ottaniakat pedig a trianoni határokon belül lássák vendégül szállodák, fogadók, panziók vagy ifjúsági táborok egy-egy hétre, amihez ezúton is várjuk a vendéglátók jelentkezését.
A nemzet naptárának megalkotója úgy látja, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányzat leköszönése óta egyre több helyen bátrabban tűzik ki a lobogót, mégsem szeretné túlértékelni kezdeményezésének hatását. Nemcsak azokat célozzák meg, akik pusztán a politikai nyomásra hátráltak meg korábban. Az a céljuk, hogy azok is megismerkedhessenek a nemzethez tartozás örömével, akik jelenleg még értetlenül néznek a megszaporodó lobogók láttán. „Őket vissza kell vezetnünk magunk közé” – vallja a New York-i Polgári Kör alapítója.
A Magyar Trikolór minden esztendőben ezres nagyságrendben fogy, és az eladások emelkedő tendenciát mutatnak. „Külön öröm számomra, hogy az évek óta ajánlott reklámhordozó lehetőséggel már élt egy cég, idén reklámcsíkkal ellátott naptárral kedveskednek ügyfeleiknek. Azon túl, hogy így egy kiváló ajándékkal lephetik meg üzletfeleiket a cégek, a leghatékonyabban segíthetnek a naptár üzenetének terjesztésében, és főleg olyan emberekhez juttathatják el azt, akiket talán most először érint meg a nemzethez tartozás érzése” – mondta az alkotó.
Szilágyi Ákos elmondása szerint a pályázók között rengetegen vannak a nemzetükért élő, lelkes emberek, akik egy számukra fontos, felemelő eseményről küldenek sorozatokat. Ezek gyakran gyenge minőségű, a naptár számára nem használható fotók, de megható ahogy átsüt rajtuk az a szeretet és nemzetféltés, amelynek széles körű félébresztése az elsődleges célja ennek a kezdeményezésnek.
– Diákok, amatőrök és profik fotóit egyaránt várjuk. A téma megjelenítése a legfontosabb kritérium, így az amatőrök gyakran a profikat is megelőzhetik alkotásaikkal – tette hozzá a New York-i Polgári Kör alapítója. Kaleha Zsolt saját bevallása szerint is amatőr fotós. A székelyföldi perkői kápolnáról készült képet évekkel a kiírás előtt készítette. Egyetlen művet küldött be, amely az egyik legszívbemarkolóbb képe lett a naptárnak – nyilatkozta az MNO-nak az ötletgazda.
„Zsigmond Vilmost először telefonon hívtam fel, amit később személyes találkozás követett. Az Oscar-díjas operatőr örömmel elvállalta a zsűrielnökséget, és az első pillanattól támogatott. Azóta baráti viszonyban vagyunk, ami hat év után már mondhatni, történelmi távlatokkal bír. A képek válogatásakor néhány televíziós és fotós barátommal átnézzük a beérkezett pályaműveket, és előzetes szűrés után küldöm el a zsűrielnöknek azt a pár tucatot, amelyből jelöli ki a győztes képeket.” Zsigmond egyébként az utóbbi években már hagyományszerűen, saját kezűleg adja át az őszi díjátadón, Budapesten a győztesek okleveleit. Az operatőrben nagyszerű magyar lelkű embert ismerhet meg mindenki, akinek megadatik a szerencse a vele való találkozásra – tette hozzá az alkotó.
Büszkén jelenthetem ki, hogy a világ minden pontjáról érdeklődnek a nemzet naptára iránt. Rendszeresen küldök naptárakat például Buenos Airesbe, ahol magyar barátaim élnek, és egy csodálatos klubot vezetnek – nyilatkozta az MNO-nak az ötletgazda. Szilágyi úgy tudja, hogy szinte minden kontinensen található olyan szobafal, ahol ott mutatja a „magyar időt” a trikolór naptár.
A magyarok büszkeségüket egyedül vagy csoportosan számtalanszor kimutatják, legyen ez egy piros-fehér-zöldre festett dunai kajakos evező vagy egy vízilabda-válogatott hölgy körmei, egy trikolór sálat viselő utca embere, és folytathatnám a sort – ezeket az egyéni büszkeségeket szeretném egy csokorba összegyűjteni, és megmutatni a világnak. Ne csak merjünk nagyok lenni. Mi nagyok vagyunk. Ne titkoljuk tovább! – zárta a beszélgetést Szilágyi Ákos.
MNO / 2011.04.15 07:30
Radócz Ákos
Idén hatodik alkalommal jelenik meg az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján útjára indított Magyar Trikolór naptár. Zsigmond Vilmos a kezdetek óta segíti az alkotási folyamatot, de idén felkarolta a kezdeményezést a Hoffmann Rózsa által vezetett oktatási államtitkárság is. A nemzet naptárának készítőjével, a New Yorkban élő Szilágyi Ákossal beszélgettünk a szívbemarkoló fotográfiákról és a nemzettudatról.
– Hoffmann Rózsában egy olyan magyarságért őszintén aggódó és tenni vágyó embert ismertem meg, akivel megtiszteltetés együttműködni a haza újjáépítése ügyében. Az elmúlt nyolc esztendő nemzetromboló, zászlótaposó kormányaitól semmilyen nemű együttműködést várni vagy elfogadni nem volt szándékom – vette fel a beszélgetés fonalát Szilágyi Ákos. A pályázatra a magyar trikolór színeinek különböző előfordulási formáiról várunk fotókat. Az általam hat éve indított fotópályázat célja, hogy témáján keresztül formálja a résztvevők s nem különben az eredményt élvezők gondolkodását.” Hol tudná kifejteni értékesebben ezt a közösségformáló hatását, mint az ifjúság körében? – tette fel a kérdést Szilágyi. A nemzettudatot szándékosan és valljuk be, nagy sikerrel ölték ki a magyarellenes politikai kurzusok az elmúlt hatvan évben, „de valami még megmaradt”, mondja Wass Albert. Nos, ezt a maradékot, ezt a csírát kell most fává nevelnünk. Ebben a munkában találtunk módot az együttműködésre az államtitkársággal – mondta az MNO-nak a New York-i Polgári Kör alapítója.
Szinte minden oktatási intézményben működik fotószakkör, felvehetnék a pályázatot állandó témának – ezzel a fiatalok széles körében tudatosíthatják, hogy egy nemzethez tartozunk, büszkének kell lennünk önmagunkra, jelképeinkre. Minden iskola összeállíthat egy kiállítást az adott évben összegyűlt fotókból. A www.MagyarTrikolor.com weboldalán lehetőség lesz arra, hogy ezek beszámolók formájában megjelenhessenek – közölte az alkotó.
„Nehéz megjósolni, hogy a készülő, hatodik naptárba kerüléséért hány beérkező pályamű verseng majd, különösen annak fényében, hogy most először jelent meg széles körűen a felhívás diákok részére. Az elmúlt évek statisztikáiból kiindulva kijelenthetem, hogy a határidő előtti héten érkezik be a fotók nyolcan százaléka.” – Az idén először díjazzuk a iskolás pályázókat, akik számára különdíjakat szándékozunk adni – tette hozzá a Szilágyi Ákos. – Az én vágyam az volna, hogy az anyaországi tanulókat az elszakított területeken, az ottaniakat pedig a trianoni határokon belül lássák vendégül szállodák, fogadók, panziók vagy ifjúsági táborok egy-egy hétre, amihez ezúton is várjuk a vendéglátók jelentkezését.
A nemzet naptárának megalkotója úgy látja, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányzat leköszönése óta egyre több helyen bátrabban tűzik ki a lobogót, mégsem szeretné túlértékelni kezdeményezésének hatását. Nemcsak azokat célozzák meg, akik pusztán a politikai nyomásra hátráltak meg korábban. Az a céljuk, hogy azok is megismerkedhessenek a nemzethez tartozás örömével, akik jelenleg még értetlenül néznek a megszaporodó lobogók láttán. „Őket vissza kell vezetnünk magunk közé” – vallja a New York-i Polgári Kör alapítója.
A Magyar Trikolór minden esztendőben ezres nagyságrendben fogy, és az eladások emelkedő tendenciát mutatnak. „Külön öröm számomra, hogy az évek óta ajánlott reklámhordozó lehetőséggel már élt egy cég, idén reklámcsíkkal ellátott naptárral kedveskednek ügyfeleiknek. Azon túl, hogy így egy kiváló ajándékkal lephetik meg üzletfeleiket a cégek, a leghatékonyabban segíthetnek a naptár üzenetének terjesztésében, és főleg olyan emberekhez juttathatják el azt, akiket talán most először érint meg a nemzethez tartozás érzése” – mondta az alkotó.
Szilágyi Ákos elmondása szerint a pályázók között rengetegen vannak a nemzetükért élő, lelkes emberek, akik egy számukra fontos, felemelő eseményről küldenek sorozatokat. Ezek gyakran gyenge minőségű, a naptár számára nem használható fotók, de megható ahogy átsüt rajtuk az a szeretet és nemzetféltés, amelynek széles körű félébresztése az elsődleges célja ennek a kezdeményezésnek.
– Diákok, amatőrök és profik fotóit egyaránt várjuk. A téma megjelenítése a legfontosabb kritérium, így az amatőrök gyakran a profikat is megelőzhetik alkotásaikkal – tette hozzá a New York-i Polgári Kör alapítója. Kaleha Zsolt saját bevallása szerint is amatőr fotós. A székelyföldi perkői kápolnáról készült képet évekkel a kiírás előtt készítette. Egyetlen művet küldött be, amely az egyik legszívbemarkolóbb képe lett a naptárnak – nyilatkozta az MNO-nak az ötletgazda.
„Zsigmond Vilmost először telefonon hívtam fel, amit később személyes találkozás követett. Az Oscar-díjas operatőr örömmel elvállalta a zsűrielnökséget, és az első pillanattól támogatott. Azóta baráti viszonyban vagyunk, ami hat év után már mondhatni, történelmi távlatokkal bír. A képek válogatásakor néhány televíziós és fotós barátommal átnézzük a beérkezett pályaműveket, és előzetes szűrés után küldöm el a zsűrielnöknek azt a pár tucatot, amelyből jelöli ki a győztes képeket.” Zsigmond egyébként az utóbbi években már hagyományszerűen, saját kezűleg adja át az őszi díjátadón, Budapesten a győztesek okleveleit. Az operatőrben nagyszerű magyar lelkű embert ismerhet meg mindenki, akinek megadatik a szerencse a vele való találkozásra – tette hozzá az alkotó.
Büszkén jelenthetem ki, hogy a világ minden pontjáról érdeklődnek a nemzet naptára iránt. Rendszeresen küldök naptárakat például Buenos Airesbe, ahol magyar barátaim élnek, és egy csodálatos klubot vezetnek – nyilatkozta az MNO-nak az ötletgazda. Szilágyi úgy tudja, hogy szinte minden kontinensen található olyan szobafal, ahol ott mutatja a „magyar időt” a trikolór naptár.
A magyarok büszkeségüket egyedül vagy csoportosan számtalanszor kimutatják, legyen ez egy piros-fehér-zöldre festett dunai kajakos evező vagy egy vízilabda-válogatott hölgy körmei, egy trikolór sálat viselő utca embere, és folytathatnám a sort – ezeket az egyéni büszkeségeket szeretném egy csokorba összegyűjteni, és megmutatni a világnak. Ne csak merjünk nagyok lenni. Mi nagyok vagyunk. Ne titkoljuk tovább! – zárta a beszélgetést Szilágyi Ákos.
A kormány benyújtja Brüsszelnek a konvergenciaprogramot
A kormány benyújtja Brüsszelnek a konvergenciaprogramot
2011.04.15 07:37
MNO - GB
A kormány ma nyújtja be Brüsszelnek a konvergenciaprogramot, amely a szerdai kormányülésen jóváhagyott Széll Kálmán-tervben rögzítettekre épül.
Az Európai Uniós tagságból adódó jogszabályi követelményeknek megfelelően a tagállamok minden évben aktualizált stabilitási, illetve az euróövezeten kívüli tagállamok aktualizált konvergenciaprogramot nyújtanak be a Európa Tanács és az Európai Bizottság részére. A program külső környezete, a szokásoknak megfelelően az EU aktuális prognózisára támaszkodik, amely szerint a 27 ország GDP-je idén 1,8 százalékkal nő, az infláció 2,2 százalék lesz.
A magyar kormány által benyújtandó program a Széll Kálmán-terv kabinet által elfogadott téziseire épít, amint azt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter közölte a szerdai kormányszóvivői tájékoztatón. A konvergencia program tartalmazza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek a foglalkoztatás növelése, a gazdasági növekedés erősítése, az ország versenyképességének javítása, valamint a fiskális egyensúly biztosítása érdekében elengedhetetlenek.
A konvergenciaprogram részletesen beszámol azokról a lépésekről, amelyeket a kormány az egyes kritikus területeken (önkormányzati rendszer, nyugdíj jellegű ellátások, szociális rendszer, közpénzügyek, közösségi közlekedés) a költségvetési szempontok figyelembe vételével kíván tenni 2011-ben. A program leglényegesebb üzenete a GDP arányos államadósság csökkentése a jelenlegi 80 százalék feletti szintről fokozatosan 70, majd 65 százalékra. Ennek érdekében, a strukturális reformok keretében, jövőre 550 milliárd forinttal, 2013-2014-ben 902-902 milliárd forinttal kívánja javítani a kormány az államháztartás egyensúlyát.
Százmilliárdos megtakarítások
A munkaerőpiaci idei 337 milliárdos kiadásából jövőre 195 milliárdot, 2013-2014-ben 213 milliárd forintot kíván megtakarítani a kormány. A nyugdíjrendszer reformja három év alatt 351 milliárd forinttal csökkenti az idén 3 ezer milliárdot meghaladó kiadásokat. A közösségi közlekedés átalakításával azzal számol a kormány, hogy a MÁV állami támogatása az idei 173 milliárdról jövőre 45 milliárddal, a következő lét évben pedig 60-60 milliárd forinttal csökken, miközben a MÁV 300 milliárd forintos vállalati adóssága az államadósságba kerül.
A gyógyszerkassza kiadásai az idei 343 milliárd forintról jövőre 83 milliárddal, 2013-2014-ben 120-120 milliárd forinttal mérsékli a kabinet. Az államadósság csökkentő alap jövőre 90 milliárdot, a következő két évben 220-220 milliárd forintot fizet be az államháztartásba. Az államháztartási hiánynál a konvergencia program a március elején lefektetetett mértékeket viszi tovább: az államháztartás idei 2 százalékos többlete az államadósság csökkentését szolgálja, miközben a kormány tatja magát az EU által megkövetelt deficitcsökkentési programhoz – közölte Matolcsy György a szerdai kormányülés után, hozzátéve, hogy a kormány nem változtat a korábban kitűzött idei GDP arányosan 2,94 százalékos hiánycélon.
A következő években a hiány a tervben rögzítettnek megfelelően alakul, azaz 2012-ban 2,5 százalék, 2013-ban 2,2 százalék, majd 1,9 százalék, 2015-ben 1,5 százalék lesz. A kormány által felvázolt GDP növekedési alappálya 2011-re 3,0, jövőre 3,5 százalékos, 2013-től évi 3-4 százalékos GDP növekedéssel számol. Az alternatív forgatókönyv szerint 2013-tól a Széll Kálmán Tervben kitűzött 4-6 százalékos gazdasági növekedés lehetséges. A kormány inflációs prognózisa 2011-re 3,5 százalék, miközben a kormány osztja a jegybank előrejelzését, azaz a jövő év végére csökkenhet az inflációs célként kitűzött 3 százalékra.
(MTI)
2011.04.15 07:37
MNO - GB
A kormány ma nyújtja be Brüsszelnek a konvergenciaprogramot, amely a szerdai kormányülésen jóváhagyott Széll Kálmán-tervben rögzítettekre épül.
Az Európai Uniós tagságból adódó jogszabályi követelményeknek megfelelően a tagállamok minden évben aktualizált stabilitási, illetve az euróövezeten kívüli tagállamok aktualizált konvergenciaprogramot nyújtanak be a Európa Tanács és az Európai Bizottság részére. A program külső környezete, a szokásoknak megfelelően az EU aktuális prognózisára támaszkodik, amely szerint a 27 ország GDP-je idén 1,8 százalékkal nő, az infláció 2,2 százalék lesz.
A magyar kormány által benyújtandó program a Széll Kálmán-terv kabinet által elfogadott téziseire épít, amint azt Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter közölte a szerdai kormányszóvivői tájékoztatón. A konvergencia program tartalmazza azokat a konkrét intézkedéseket, amelyek a foglalkoztatás növelése, a gazdasági növekedés erősítése, az ország versenyképességének javítása, valamint a fiskális egyensúly biztosítása érdekében elengedhetetlenek.
A konvergenciaprogram részletesen beszámol azokról a lépésekről, amelyeket a kormány az egyes kritikus területeken (önkormányzati rendszer, nyugdíj jellegű ellátások, szociális rendszer, közpénzügyek, közösségi közlekedés) a költségvetési szempontok figyelembe vételével kíván tenni 2011-ben. A program leglényegesebb üzenete a GDP arányos államadósság csökkentése a jelenlegi 80 százalék feletti szintről fokozatosan 70, majd 65 százalékra. Ennek érdekében, a strukturális reformok keretében, jövőre 550 milliárd forinttal, 2013-2014-ben 902-902 milliárd forinttal kívánja javítani a kormány az államháztartás egyensúlyát.
Százmilliárdos megtakarítások
A munkaerőpiaci idei 337 milliárdos kiadásából jövőre 195 milliárdot, 2013-2014-ben 213 milliárd forintot kíván megtakarítani a kormány. A nyugdíjrendszer reformja három év alatt 351 milliárd forinttal csökkenti az idén 3 ezer milliárdot meghaladó kiadásokat. A közösségi közlekedés átalakításával azzal számol a kormány, hogy a MÁV állami támogatása az idei 173 milliárdról jövőre 45 milliárddal, a következő lét évben pedig 60-60 milliárd forinttal csökken, miközben a MÁV 300 milliárd forintos vállalati adóssága az államadósságba kerül.
A gyógyszerkassza kiadásai az idei 343 milliárd forintról jövőre 83 milliárddal, 2013-2014-ben 120-120 milliárd forinttal mérsékli a kabinet. Az államadósság csökkentő alap jövőre 90 milliárdot, a következő két évben 220-220 milliárd forintot fizet be az államháztartásba. Az államháztartási hiánynál a konvergencia program a március elején lefektetetett mértékeket viszi tovább: az államháztartás idei 2 százalékos többlete az államadósság csökkentését szolgálja, miközben a kormány tatja magát az EU által megkövetelt deficitcsökkentési programhoz – közölte Matolcsy György a szerdai kormányülés után, hozzátéve, hogy a kormány nem változtat a korábban kitűzött idei GDP arányosan 2,94 százalékos hiánycélon.
A következő években a hiány a tervben rögzítettnek megfelelően alakul, azaz 2012-ban 2,5 százalék, 2013-ban 2,2 százalék, majd 1,9 százalék, 2015-ben 1,5 százalék lesz. A kormány által felvázolt GDP növekedési alappálya 2011-re 3,0, jövőre 3,5 százalékos, 2013-től évi 3-4 százalékos GDP növekedéssel számol. Az alternatív forgatókönyv szerint 2013-tól a Széll Kálmán Tervben kitűzött 4-6 százalékos gazdasági növekedés lehetséges. A kormány inflációs prognózisa 2011-re 3,5 százalék, miközben a kormány osztja a jegybank előrejelzését, azaz a jövő év végére csökkenhet az inflációs célként kitűzött 3 százalékra.
(MTI)
Sarkosan fogalmazva (11.04.15)
Létrehozás ideje: 2011-04-15 Szerző: Szentmihályi Szabó Pé
A rámenős tévériporter Budai Gyulát faggatja. „Ön Gy. F. éjjeliszekrényének kulcsát is megtalálná?” „Nem Gyurcsányra utazik?” „Ön a Fidesz-kormánynak a Keller Lászlója?” Budai Gyula türelmesen válaszolgat, hiszen sajtó- és véleményszabadság van. A sokat látott tévénéző próbálja kitalálni, miért vállalja a kormánybiztos a kínos helyzetet, ahogyan azt sem érti, mi volt a nagy ötlet Szili Katalin bevonásával az alkotmányozásba, ha egyszer a Szociális Unió elnöke nemmel fog voksolni az alaptörvényre, mert az „nem társadalomegyesítő”. Persze Szili a műsorvezető kérdésére bizonygatja, ő nem érezte, hogy bábként akarják felhasználni, szerintem végül is fordítva történt, a Fidesz lett biodíszlet Szili Katalin mögött. Csak Heller Ágnes hozza szokott formáját mindenütt, s abban egyet is értek vele, hogy boszorkányüldözés folyik ellene, csak nem kellene annyit ismételgetni, hiszen tudjuk, boszorkányok márpedig nincsenek. „Hogy a csőcselék mit mond rólam, az nem érdekel” – jelenti ki felsőbbrendűsége tudatában, egy másik kipróbált gondolkodó pedig kimondja: „nemzeti háború folyik az elit lefejezésére”, ide értve szegény, nyugdíjba kényszerített bíráinkat, a tapasztalt, idős kollégákat, ráadásul a jobboldali lapokban hecckampány folyik a kádárista bírák ellen. Mostanában minden napra jut egy tüntetés, a hűséges táskahordozó pedig megállapítja, hogy rosszabbul élünk, mint Gy. F. idejében. Néha komolyan azt hiszem, két választási forduló között vagyunk, nehéz lesz muníciót tárolni 2014-re, ha ilyen vaktában lövöldöznek. De ennél valószínűbb, hogy majd megunják, és hazamennek. Van hová menniük, hiszen ők mindenütt otthon vannak, Párizstól Stockholmig, New Yorktól Berlinig.
A rámenős tévériporter Budai Gyulát faggatja. „Ön Gy. F. éjjeliszekrényének kulcsát is megtalálná?” „Nem Gyurcsányra utazik?” „Ön a Fidesz-kormánynak a Keller Lászlója?” Budai Gyula türelmesen válaszolgat, hiszen sajtó- és véleményszabadság van. A sokat látott tévénéző próbálja kitalálni, miért vállalja a kormánybiztos a kínos helyzetet, ahogyan azt sem érti, mi volt a nagy ötlet Szili Katalin bevonásával az alkotmányozásba, ha egyszer a Szociális Unió elnöke nemmel fog voksolni az alaptörvényre, mert az „nem társadalomegyesítő”. Persze Szili a műsorvezető kérdésére bizonygatja, ő nem érezte, hogy bábként akarják felhasználni, szerintem végül is fordítva történt, a Fidesz lett biodíszlet Szili Katalin mögött. Csak Heller Ágnes hozza szokott formáját mindenütt, s abban egyet is értek vele, hogy boszorkányüldözés folyik ellene, csak nem kellene annyit ismételgetni, hiszen tudjuk, boszorkányok márpedig nincsenek. „Hogy a csőcselék mit mond rólam, az nem érdekel” – jelenti ki felsőbbrendűsége tudatában, egy másik kipróbált gondolkodó pedig kimondja: „nemzeti háború folyik az elit lefejezésére”, ide értve szegény, nyugdíjba kényszerített bíráinkat, a tapasztalt, idős kollégákat, ráadásul a jobboldali lapokban hecckampány folyik a kádárista bírák ellen. Mostanában minden napra jut egy tüntetés, a hűséges táskahordozó pedig megállapítja, hogy rosszabbul élünk, mint Gy. F. idejében. Néha komolyan azt hiszem, két választási forduló között vagyunk, nehéz lesz muníciót tárolni 2014-re, ha ilyen vaktában lövöldöznek. De ennél valószínűbb, hogy majd megunják, és hazamennek. Van hová menniük, hiszen ők mindenütt otthon vannak, Párizstól Stockholmig, New Yorktól Berlinig.
A bozótharcosok meg a charta
Létrehozás ideje: 2011-04-15 Szerző: Szalontay Mihály
A sajtószabadság fura dolog. Amíg ugyanis a chartások nyilvánosan elsirathatják, könnyeikkel küzdve temethetik a demokráciát, addig létezik. Csak azt nem értem, miért gondolják olyan lelkesen, hogy máson sem törik a fejüket az ország vezetői, csak azon, miként lehetne őket kicsinálni. Miért akarnák a polgári szabadságjogokért huszonöt éve küzdő jobboldali vezetők éppen most felszámolni a sajtószabadságot? Megvalósítható-e ez egyáltalán az internettel életünk minden szegletét átszövő korszakban? Vannak erre anyagi források? Van ennek egyáltalán értelme? Hiszen aki elkezdi korlátozni a véleménynyilvánítást, az előbb-utóbb magát zárja el a valós információtól. A beosztottak ugyanis csak azt adják tovább a főnöknek, amit az hallani szeretne, legalábbis szerintük, és nem azt, ami történt. És ha a valóság a sajtóban sem jelenhet meg, akkor valóban itt a vég, mert nem lehet a tényleges kihívásoknak megfelelő döntéseket hozni, hiszen nincs fogalmunk arról sem, mik is a kihívások. Egyszerűen nem értem, miért lenne hirtelen ennyire hülye a jobboldal, hogy nagy erőkkel elkezdje megásni a saját sírját.
Bármilyen logikus gondolkodáshoz rendben kell lenniük az alaptételeknek, a premisszáknak, amelyekre következtetéseinket építjük. Az egypártrendszer felszámolásának és a megszálló csapatok kizavarásának egyik vezéralakjaként történelmi súlyú politikussá előlépett Orbán Viktor mitől lett hirtelen zsigerileg alkalmatlan a demokráciára? Aligha hiszem, hogy eluralkodott volna rajta valami elmebaj, és kész lenne lerombolni azokat az évszázadok alatt megszenvedett szabadságjogokat, amelyekre egész politikai hitvallását már több mint két évtizede alapozza. De a kedvencem az, hogy nem bírja abbahagyni a bozótharcot. Minek kellene bozótharcot vívnia egy politikusnak, aki a közvélemény-kutatások szerint ma is biztosan nyerne a parlamenti választásokon? A politikáját támogató többséggel szemben nem kell bozótharcot vívnia, és mivel a gazdaság lassan rááll a kilábalás útjára, nyugodtan bízhat abban is, hogy aki eddig lemorzsolódott, azt majd meggyőzik az eredmények. De legalább ilyen nevetséges a baloldali publicistáknak az a kedvenc érve is, miszerint a Fidesz vezetése retteg saját népétől. Miért kellene rettegnie attól az istenadtától, amelynek többsége még mindig oly lelkesen támogatja? Nem arról van-e szó, hogy a baloldal retteg a néptől, amely még a jelenleginél is jobban kiábrándulhat a szalámilopásból meg a parttalan anyázásból, és még a mostaninál is szűkebbre olvad a szavazótábor? Mert alternatíváról keveset hallottunk. A Bajnai-kormány gazdaságpolitikájának istenítésétől a közvélemény többségének kinyílik a bicska a zsebében, hiszen éppen ezért szavazott kétharmados többséget a Fidesznek.
A jelek szerint a magyar baloldal egyszerűen nem tudja felfogni, hogy kisebbségbe szorult, és már nem határozza meg a társadalom életének értékrendjét. Úgy viselkedik, mint a régi viccben a szovjet pártvezetés, amely közleményben hívja fel a figyelmet arra, hogy egy maroknyi jobboldali csoport, amelynek létszáma 250 millióra tehető, meg merészeli kérdőjelezni a szovjethatalom létjogosultságát. A magyar választók többsége meg nem ért egyet azokkal a szocialista és liberális publicistákkal, akik nyolc éven át hűen kiszolgálták az országot a csőd szélére „vezető” gazdáikat, és most Orbán láncos kutyájaként bélyegeznének meg mindenkit, aki nem ért egyet velük. Dániel Péter szellemi okádéka jól tükrözi ezt a hangulatot. Ezzel a láncos kutyával azért vigyázni kellene. Titót ugyanis annak idején az imperializmus láncos kutyájaként emlegették, majd mikor ismét kebelébe fogadta a szocialista tábor, akkor állítólag ezzel a címmel szerette volna megírni hányattatásai történetét: Miként lettem szalonna?
Az érvrendszerrel egyébként is alapvető gondok vannak. Olyannyira, hogy múltkorában az egyik baloldali hírportál kérte vissza a Népszavát a baloldalnak, tételesen felsorolva azt, miként csúfolják meg ezt az eszmerendszert. Nem akarnék beleszólni a másik csapat belső vitáiba, de azért feltűnőek azok a meghívások a tüntetésekre, amelyek szerint minden kormányellenes összejövetelre el kell menni, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet a szervezőkkel. Akkor miért lennénk ott? És tessék mondani, mit jelent az, hogy nem mindenben? Abban nem, hogy visszasírják a szocik megszorításait, de abban igen, hogy mindegy, mi lesz, csak dögöljön meg a Fidesz?
A baloldal szerint a bunkó jobboldal csak az erőből ért. Hát, gyerekek, erőt így nehéz lesz demonstrálni! Ahhoz ugyanis egy kisebbségbe szorult táborban összefogás, világos és egységesen képviselt, a jelenlegi hatalommal szemben tényleges alternatívát kínáló értékrend kellene. Olyan emberekkel, akik nem szalámit meg sajtot lopnak, és nem fröcsögnek, hanem hideg fejjel leszámolnak a múlt csődtömegével, elhatárolódnak a börtönválogatottól – és kíméletlenül levonják a következtetéseket. Mert ettől lennének a jelenlegi helyzetben hitelesek.
Ha lennének.
A sajtószabadság fura dolog. Amíg ugyanis a chartások nyilvánosan elsirathatják, könnyeikkel küzdve temethetik a demokráciát, addig létezik. Csak azt nem értem, miért gondolják olyan lelkesen, hogy máson sem törik a fejüket az ország vezetői, csak azon, miként lehetne őket kicsinálni. Miért akarnák a polgári szabadságjogokért huszonöt éve küzdő jobboldali vezetők éppen most felszámolni a sajtószabadságot? Megvalósítható-e ez egyáltalán az internettel életünk minden szegletét átszövő korszakban? Vannak erre anyagi források? Van ennek egyáltalán értelme? Hiszen aki elkezdi korlátozni a véleménynyilvánítást, az előbb-utóbb magát zárja el a valós információtól. A beosztottak ugyanis csak azt adják tovább a főnöknek, amit az hallani szeretne, legalábbis szerintük, és nem azt, ami történt. És ha a valóság a sajtóban sem jelenhet meg, akkor valóban itt a vég, mert nem lehet a tényleges kihívásoknak megfelelő döntéseket hozni, hiszen nincs fogalmunk arról sem, mik is a kihívások. Egyszerűen nem értem, miért lenne hirtelen ennyire hülye a jobboldal, hogy nagy erőkkel elkezdje megásni a saját sírját.
Bármilyen logikus gondolkodáshoz rendben kell lenniük az alaptételeknek, a premisszáknak, amelyekre következtetéseinket építjük. Az egypártrendszer felszámolásának és a megszálló csapatok kizavarásának egyik vezéralakjaként történelmi súlyú politikussá előlépett Orbán Viktor mitől lett hirtelen zsigerileg alkalmatlan a demokráciára? Aligha hiszem, hogy eluralkodott volna rajta valami elmebaj, és kész lenne lerombolni azokat az évszázadok alatt megszenvedett szabadságjogokat, amelyekre egész politikai hitvallását már több mint két évtizede alapozza. De a kedvencem az, hogy nem bírja abbahagyni a bozótharcot. Minek kellene bozótharcot vívnia egy politikusnak, aki a közvélemény-kutatások szerint ma is biztosan nyerne a parlamenti választásokon? A politikáját támogató többséggel szemben nem kell bozótharcot vívnia, és mivel a gazdaság lassan rááll a kilábalás útjára, nyugodtan bízhat abban is, hogy aki eddig lemorzsolódott, azt majd meggyőzik az eredmények. De legalább ilyen nevetséges a baloldali publicistáknak az a kedvenc érve is, miszerint a Fidesz vezetése retteg saját népétől. Miért kellene rettegnie attól az istenadtától, amelynek többsége még mindig oly lelkesen támogatja? Nem arról van-e szó, hogy a baloldal retteg a néptől, amely még a jelenleginél is jobban kiábrándulhat a szalámilopásból meg a parttalan anyázásból, és még a mostaninál is szűkebbre olvad a szavazótábor? Mert alternatíváról keveset hallottunk. A Bajnai-kormány gazdaságpolitikájának istenítésétől a közvélemény többségének kinyílik a bicska a zsebében, hiszen éppen ezért szavazott kétharmados többséget a Fidesznek.
A jelek szerint a magyar baloldal egyszerűen nem tudja felfogni, hogy kisebbségbe szorult, és már nem határozza meg a társadalom életének értékrendjét. Úgy viselkedik, mint a régi viccben a szovjet pártvezetés, amely közleményben hívja fel a figyelmet arra, hogy egy maroknyi jobboldali csoport, amelynek létszáma 250 millióra tehető, meg merészeli kérdőjelezni a szovjethatalom létjogosultságát. A magyar választók többsége meg nem ért egyet azokkal a szocialista és liberális publicistákkal, akik nyolc éven át hűen kiszolgálták az országot a csőd szélére „vezető” gazdáikat, és most Orbán láncos kutyájaként bélyegeznének meg mindenkit, aki nem ért egyet velük. Dániel Péter szellemi okádéka jól tükrözi ezt a hangulatot. Ezzel a láncos kutyával azért vigyázni kellene. Titót ugyanis annak idején az imperializmus láncos kutyájaként emlegették, majd mikor ismét kebelébe fogadta a szocialista tábor, akkor állítólag ezzel a címmel szerette volna megírni hányattatásai történetét: Miként lettem szalonna?
Az érvrendszerrel egyébként is alapvető gondok vannak. Olyannyira, hogy múltkorában az egyik baloldali hírportál kérte vissza a Népszavát a baloldalnak, tételesen felsorolva azt, miként csúfolják meg ezt az eszmerendszert. Nem akarnék beleszólni a másik csapat belső vitáiba, de azért feltűnőek azok a meghívások a tüntetésekre, amelyek szerint minden kormányellenes összejövetelre el kell menni, még akkor is, ha nem értünk mindenben egyet a szervezőkkel. Akkor miért lennénk ott? És tessék mondani, mit jelent az, hogy nem mindenben? Abban nem, hogy visszasírják a szocik megszorításait, de abban igen, hogy mindegy, mi lesz, csak dögöljön meg a Fidesz?
A baloldal szerint a bunkó jobboldal csak az erőből ért. Hát, gyerekek, erőt így nehéz lesz demonstrálni! Ahhoz ugyanis egy kisebbségbe szorult táborban összefogás, világos és egységesen képviselt, a jelenlegi hatalommal szemben tényleges alternatívát kínáló értékrend kellene. Olyan emberekkel, akik nem szalámit meg sajtot lopnak, és nem fröcsögnek, hanem hideg fejjel leszámolnak a múlt csődtömegével, elhatárolódnak a börtönválogatottól – és kíméletlenül levonják a következtetéseket. Mert ettől lennének a jelenlegi helyzetben hitelesek.
Ha lennének.
Egy nap a baloldali sajtóban
Létrehozás ideje: 2011-04-15 Szerző:/MHO
„Te orbitális bunkó, te aljas, hazug zugfirkász…” – Dániel Péter és Tóta W. Árpád gyűlöletfélórái
Lássuk be, amikor Friedrich Nietzsche leírta az emberfeletti ember alakját, félmunkát végzett. Igen, mert az emberalatti emberről is szólhatott volna. A nagy német filozófus azonban nem ismerhette Dániel Pétert és Tóta W. Árpádot, ezért utólag is bocsássunk meg neki.
Dániel Péter foglalkozása szerint ügyvéd, és az örök rejtélyek csak szaporodnak azzal a nagyon jogos kérdéssel, hogy ez az ember hogyan tudta becuppantani szűkre szabott buksijába mondjuk a római jogot. Hogy milyen ügyvéd, azt nem tudjuk, és lehet, hogy őt magát sem érdekli. Dániel Péter jellegzetes üstökével mindenütt felbukkan, ahol magyarveszélyt szimatol.
És tényleg. A magyarveszélyre figyelni kell. Dániel Péter legújabb keletű dolgozatában a szétcsúszott agyú dokkmunkások és a sittes gyilkosok nyelvezetén üzenget Orbánnak, Kövérnek, Lázárnak, Bayernak. Mert magyarveszély van. És ha nem ők vannak hatalmon, akkor meglódul a beteges fantázia, előjönnek a kis és nagy prófétáktól megörökölt átkozódások, a felmenők emlegetése, a perverz képzelet ködképei.
Aztán itt van ez a Tóta W. Árpád.
A beteges, pállott kereszténygyűlöletével. Most is sikerült pedofiloznia egy sort, miközben – jelezzük finoman – az ő szexuális korrektségéért sem tennénk tűzbe a kezünket.
Vegyük csak szemügyre Dánielt és Tótát. Nézzük őket fejcsóválva, szemünket összehúzva, nagyítóval, hogy még véletlenül se érjünk hozzájuk. Nézzük Dánielt és Tótát a klinikai szakemberek szenvtelenségével, már-már sajnálkozva, azzal a fajta féltő gondoskodással, ahogyan a gumiszobák kis lakóit szoktuk. És ne bántsuk őket a világért se, végtére is a körúton magában beszélő futóbolondnak sem adunk pofont azért, amit mond, elég büntetés neki, hogy van a világ és van ő, és ebben a hihetetlenül bonyolult játszmában csak animális hörgések jutnak neki kommunikáció gyanánt.
Tessék, nyájas olvasó: tálcán nyújtjuk át Dániel és Tóta tegnapi gondolatmorzsáit. És ha elolvastuk, tegyük fel a kérdést: ki a mártír, ki a provokátor és ki az áldozat?
(SZZL)
„Most látom, hogy jegyzetem címe talán sértő lehet. Át is fogalmazom inkább.
Vitéz nagy-felcsúti Vileda Viktor veszett kutyái, avagy nyílt levelem Bayer »bunkó-nyilas« Zsolthoz.
Igen, így már jobb. (Mióta felmosták szegény Vityával fél Brüsszelt, csak így nevezem ezt a rosszul sikerült Horthy-reinkarnációt. Állítólag a bukása után – azaz 1 éven belül – egyébként Vileda Vitya lesz a DM bolthálózat új reklámarca.)
Mindig van lejjebb, láthatjuk. Viktor veszett kutyái őrjöngve acsarkodnak, hörögve hazudoznak, tombolva vádaskodnak. Híven szolgálva mentálisan sérült gazdájukat, a felcsúti zsarnokot (na jó, még csak zsebdiktátor a szerencsétlenje). Hiszen Vileda Viktor Testnevelési Főiskolánál elmondott beszéde óta nyilvánvaló, hogy ezt várja el. Sőt, ő honosította meg ezt a gyalázatos stílust, ezt a fajta gyűlöletpolitizálást, a politikai ellenfelek démonizálását és a mindenáron való lejáratásukat. (Ahogyan azt teszik folyamatosan Gyurcsány Ferenccel vagy teszik éppen Heller Ágnessel is.)
Persze Vileda Viktor is puskázott csak. Egyik kedvenc és általa sokat idézett olvasmányából. A Mein Kampf c. »műből«, melyet egy hozzá hasonló pszichopata, megszállott és gátlástalan diktátor vetett papírra. Igaz, az legalább papír nélkül beszélt. Na jó, nem beszélt, csak hisztérikusan őrjöngött…
Vileda Viktor tehát meghonosította ezt a fajta igénytelen, goebbelsi gyűlöletpolitizálást. Melynek lényege, hogy ha nem ő van hatalmon, akkor a »haza van ellenzékben«. Micsoda egy ostoba, öntelt, demagóg, felcsúti bunkó.
Láncos, veszett kutyái pedig lelkesen ugatják ezt a politikai stílust, a TF-nél mondott beszéde óta.
Leghangosabban talán Bayer Zsolt, aki egyfajta morális és intellektuális fekete lyukat képez a hazai médiavilág viharos égboltján.
Aztán talán Kövér »köteles« Laci, aki szerint akassza fel magát, aki nem velük van, aki másképpen mer gondolkodni. Főleg a furcsa anyagból gyúrt baloldaliak. Tudod, Lacikám, szerintem pedig te meg az a nyomda-sikkasztó, adócsaló testvéred vagytok furcsa anyagból gyúrva…
Lázár »lézer« János, aki szerint ugye akinek nincsen semmije, az annyit is ér. Jancsi, te nyomorult, pitiáner tolvaj. Te mennyit érsz, miután százmilliókat loptál és sikkasztottál el a közpénzekből? Véleményem szerint annyit sem, mint az Audid pótkereke…
Bayer »bunkó-nyilas« Zsolt az az »újságíró«, aki szerint nyugodtan hajtson tovább, aki elüt egy roma gyermeket. Aki szerint az orgoványi erdő mészárosai - sajnos - csak félmunkát végeztek. Aki szerint Daniel Cohn-Bendit egy hazátlan, vörös, pedofil zsidó, akit egy nemzet sem fogadna be. Zsolt, te orbitális bunkó, te aljas, hazug zugfirkász. Te lelketlen gyűlöletkeltő, uszító, rasszista, antiszemita rongyember.
Betegebb a lelked, mint a gazdádé, pedig ez már tényleg nagy szó… (Zsolti, egy »bulgáriai nyaralás« neked is jót tenne tán… átbeszélhetnétek ezt-azt a pszichiáterrel…, akarom mondani a fürdőmesterrel.)
Egyébként felvilágosítalak, te primitív bunkó, hogy Daniel Cohn-Bendit nem vörös, nem hazátlan és nem is pedofil. Hiába böfögte fel az a másik aljas és hazug zugfirkász kollégád ezt is. Az a Papp Dániel nevű másik rongyember. (Aki azóta már főszerkesztő is, ezen elvtelen szolgálatáért, a felcsúti zsebdiktátor kegyelméből.)
Daniel Cohn-Bendit egy európai, liberális politikus, aki teljes joggal szedte le a keresztvizet a diktátorjelölt gazdidról, azaz az »európai Chavez«-ről. Jól tette. Legfeljebb megint elszalad majd Viktor egy »bulgáriai nyaralásra«…
Hiszen a gazdád és ti, láncos, veszett kutyák is csak ebből értetek már. Az erőből, a kemény hangból. Melynek hallatán tán visszaosontok a helyetekre. A hazai politika, a »magyar ugar« pöcegödrébe, ahonnét elősompolyogtatok.
Van végül egy rossz hírem a számotokra. Orbán »Vileda« Viktorral, a »legkisebb Magyar«-ral együtt mentek hamarosan a helyetekre. A történelem szemétdombjára. Bár ez tulajdonképpen minden józan demokratának jó hír. Hiszen már két öldöklő háborúba, pusztulásba, nyomorba és megszállásba döntötte hazánkat a fajtátok. Elég volt már az elmebeteg diktátorok és láncos, veszett kutyáik, gátlástalan keretlegényeik hatalmából, gyalázatos ámokfutásukból és értelmetlen gyűlölködésükből is.
Na szóval, hamarosan buktok a gazdátokkal egyetemben. Hacsak szűkölve, vinnyogva meg nem tagadjátok majd Orbán Viktort a végjátékban. Ismerve elvtelen, gátlástalan és gerinctelen valótok, erre azért van esély…
Akkor talán még el tudsz majd menekülni, Zsoltikám, a szlovák rendszámú autóddal. Abból magyarkodsz te ugyanis ilyen lelketlen, aljas és hazug módon. Ilyen soviniszta és rasszista módon. Ahogy azt orgoványi példaképeid is tették egykoron…
Esetleg mehettek majd konvojban Köteles Lacival, Lézer Jancsival, Papp »pedofil-náci« Dániellel és Lovas »zsiráfozó« Istvánnal együtt. Lovas Pityu pedig akár zsiráfháton is mehet – persze veletek együtt, Zsoltikám – abba a sunyi, bunkó, újnyilas, szalonzsidózó, kurva anyátokba.
Na látod, Bayer »bunkó-nyilas« Zsolti, ezt most jólesett kiírnom magamból. Milyen jó, hogy nekem még kódolnom sem kell a mondandómat. Meg aztán így talán még ti is megértitek…”
Dániel Péter Facebook-bejegyzése
„Szerdán Schmitt Pál köztársasági elnök személyesen búcsúztatta el Juliusz Janusz volt apostoli nunciust, akit a pápa – mivel sajnos még nem érte el a mi toleranciaszintünket – Koszovóba száműzött. Janusznak azért kellett elhordania az irháját, mert kiderült, hogy tevékenyen részt vett magyar papok szexuális és gazdasági bűncselekményeinek az eltussolásában. (…) Magyarországon nemhogy elnézik, de egyenesen díjazzák a szexuális eltévelyedés legkirívóbb fajtáit. És amíg…
Stohl András az ország bűnbakja lehet, amíg „elszámoltatás” jelszóval piti pár milliós ügyeket hajszolunk, amíg Biszku Bélát találjuk meg ügyeletes ördögnek, addig a pedofil maffia keresztapját az elnök búcsúztatja és a miniszterelnök helyettese tünteti ki. Ez igazi vérszerződés, a gesztusokból látszik, mennyire fontos nekik, hogy kiálljanak a perverz tata mellett.”
Tóta W. Árpád: A pedofilok védőszentje (részlet)
Meggyilkolnák Orbán Viktort
A miniszterelnök szóvivője szerint egy újabb és mindeddig elképzelhetetlennek tűnő határt lépett át Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök „üzleti és baráti köre” azzal, hogy a politikai ellenfelek politikai megsemmisítésére vonatkozó szándék után most a fizikai megsemmisítésre vonatkozót is nyíltan felvállalják.
Egy parlamenti párt, az MSZP számára ez az utolsó utáni pillanat arra, hogy az ilyen emberektől megszabaduljon, mert ha nem teszi, annak az ódiumát vállalja fel, hogy közösséget vállal azokkal, akik politikai ellenfeleik legyilkolásáról nyilvánosan és nyíltan is vizionálnak – szögezte le Szijjártó Péter az MTI-nek.
A kormányfő szóvivője annak kapcsán közölte ezt, hogy a Magyar Nemzet csütörtöki, Meggyilkolnák Orbán Viktort című cikkében arról írt: a világhálón különböző blogbejegyzésekben „Gyurcsány-hívek” botrányos kijelentéseket tettek; egyikük például azt írta, ha valaki biztosítaná a gyereke jövőjét, „kilőném ezeket a tetveket, vityával az élen”. Egy másik férfi, a Hungalu volt vezérigazgatója – Gyurcsány Ferenc többek között ezen cég privatizációján keresztül alapozta meg milliárdos vagyonát – minderre így reagált: „nekem jó időben szóljatok, mert soha életemben nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy kimaradok ezeknek a tébolyult emberszabásúnak kinéző élőlényeknek a fizikai elpusztításából.”
Gyurcsány Ferenc elhatárolódott, és arra emlékeztetett legújabb Facebook-bejegyzésében, hogy ő egy nyugatos polgári világért küzd, amely a méltóságról szól. A Magyar Nemzet által idézett szöveg viszont „a gyűlöletről, az embertelenségről, a fizikai erőszakról” szól, amit ő megvet. „Nem tudom, hogy akik ezeket a szövegeket írták, valóban az én politikai híveim lennének-e. Ha így van, akkor muszáj világossá tennem: nem tartok igényt ilyen támogatásra” – tette hozzá Gyurcsány.
„Te orbitális bunkó, te aljas, hazug zugfirkász…” – Dániel Péter és Tóta W. Árpád gyűlöletfélórái
Lássuk be, amikor Friedrich Nietzsche leírta az emberfeletti ember alakját, félmunkát végzett. Igen, mert az emberalatti emberről is szólhatott volna. A nagy német filozófus azonban nem ismerhette Dániel Pétert és Tóta W. Árpádot, ezért utólag is bocsássunk meg neki.
Dániel Péter foglalkozása szerint ügyvéd, és az örök rejtélyek csak szaporodnak azzal a nagyon jogos kérdéssel, hogy ez az ember hogyan tudta becuppantani szűkre szabott buksijába mondjuk a római jogot. Hogy milyen ügyvéd, azt nem tudjuk, és lehet, hogy őt magát sem érdekli. Dániel Péter jellegzetes üstökével mindenütt felbukkan, ahol magyarveszélyt szimatol.
És tényleg. A magyarveszélyre figyelni kell. Dániel Péter legújabb keletű dolgozatában a szétcsúszott agyú dokkmunkások és a sittes gyilkosok nyelvezetén üzenget Orbánnak, Kövérnek, Lázárnak, Bayernak. Mert magyarveszély van. És ha nem ők vannak hatalmon, akkor meglódul a beteges fantázia, előjönnek a kis és nagy prófétáktól megörökölt átkozódások, a felmenők emlegetése, a perverz képzelet ködképei.
Aztán itt van ez a Tóta W. Árpád.
A beteges, pállott kereszténygyűlöletével. Most is sikerült pedofiloznia egy sort, miközben – jelezzük finoman – az ő szexuális korrektségéért sem tennénk tűzbe a kezünket.
Vegyük csak szemügyre Dánielt és Tótát. Nézzük őket fejcsóválva, szemünket összehúzva, nagyítóval, hogy még véletlenül se érjünk hozzájuk. Nézzük Dánielt és Tótát a klinikai szakemberek szenvtelenségével, már-már sajnálkozva, azzal a fajta féltő gondoskodással, ahogyan a gumiszobák kis lakóit szoktuk. És ne bántsuk őket a világért se, végtére is a körúton magában beszélő futóbolondnak sem adunk pofont azért, amit mond, elég büntetés neki, hogy van a világ és van ő, és ebben a hihetetlenül bonyolult játszmában csak animális hörgések jutnak neki kommunikáció gyanánt.
Tessék, nyájas olvasó: tálcán nyújtjuk át Dániel és Tóta tegnapi gondolatmorzsáit. És ha elolvastuk, tegyük fel a kérdést: ki a mártír, ki a provokátor és ki az áldozat?
(SZZL)
„Most látom, hogy jegyzetem címe talán sértő lehet. Át is fogalmazom inkább.
Vitéz nagy-felcsúti Vileda Viktor veszett kutyái, avagy nyílt levelem Bayer »bunkó-nyilas« Zsolthoz.
Igen, így már jobb. (Mióta felmosták szegény Vityával fél Brüsszelt, csak így nevezem ezt a rosszul sikerült Horthy-reinkarnációt. Állítólag a bukása után – azaz 1 éven belül – egyébként Vileda Vitya lesz a DM bolthálózat új reklámarca.)
Mindig van lejjebb, láthatjuk. Viktor veszett kutyái őrjöngve acsarkodnak, hörögve hazudoznak, tombolva vádaskodnak. Híven szolgálva mentálisan sérült gazdájukat, a felcsúti zsarnokot (na jó, még csak zsebdiktátor a szerencsétlenje). Hiszen Vileda Viktor Testnevelési Főiskolánál elmondott beszéde óta nyilvánvaló, hogy ezt várja el. Sőt, ő honosította meg ezt a gyalázatos stílust, ezt a fajta gyűlöletpolitizálást, a politikai ellenfelek démonizálását és a mindenáron való lejáratásukat. (Ahogyan azt teszik folyamatosan Gyurcsány Ferenccel vagy teszik éppen Heller Ágnessel is.)
Persze Vileda Viktor is puskázott csak. Egyik kedvenc és általa sokat idézett olvasmányából. A Mein Kampf c. »műből«, melyet egy hozzá hasonló pszichopata, megszállott és gátlástalan diktátor vetett papírra. Igaz, az legalább papír nélkül beszélt. Na jó, nem beszélt, csak hisztérikusan őrjöngött…
Vileda Viktor tehát meghonosította ezt a fajta igénytelen, goebbelsi gyűlöletpolitizálást. Melynek lényege, hogy ha nem ő van hatalmon, akkor a »haza van ellenzékben«. Micsoda egy ostoba, öntelt, demagóg, felcsúti bunkó.
Láncos, veszett kutyái pedig lelkesen ugatják ezt a politikai stílust, a TF-nél mondott beszéde óta.
Leghangosabban talán Bayer Zsolt, aki egyfajta morális és intellektuális fekete lyukat képez a hazai médiavilág viharos égboltján.
Aztán talán Kövér »köteles« Laci, aki szerint akassza fel magát, aki nem velük van, aki másképpen mer gondolkodni. Főleg a furcsa anyagból gyúrt baloldaliak. Tudod, Lacikám, szerintem pedig te meg az a nyomda-sikkasztó, adócsaló testvéred vagytok furcsa anyagból gyúrva…
Lázár »lézer« János, aki szerint ugye akinek nincsen semmije, az annyit is ér. Jancsi, te nyomorult, pitiáner tolvaj. Te mennyit érsz, miután százmilliókat loptál és sikkasztottál el a közpénzekből? Véleményem szerint annyit sem, mint az Audid pótkereke…
Bayer »bunkó-nyilas« Zsolt az az »újságíró«, aki szerint nyugodtan hajtson tovább, aki elüt egy roma gyermeket. Aki szerint az orgoványi erdő mészárosai - sajnos - csak félmunkát végeztek. Aki szerint Daniel Cohn-Bendit egy hazátlan, vörös, pedofil zsidó, akit egy nemzet sem fogadna be. Zsolt, te orbitális bunkó, te aljas, hazug zugfirkász. Te lelketlen gyűlöletkeltő, uszító, rasszista, antiszemita rongyember.
Betegebb a lelked, mint a gazdádé, pedig ez már tényleg nagy szó… (Zsolti, egy »bulgáriai nyaralás« neked is jót tenne tán… átbeszélhetnétek ezt-azt a pszichiáterrel…, akarom mondani a fürdőmesterrel.)
Egyébként felvilágosítalak, te primitív bunkó, hogy Daniel Cohn-Bendit nem vörös, nem hazátlan és nem is pedofil. Hiába böfögte fel az a másik aljas és hazug zugfirkász kollégád ezt is. Az a Papp Dániel nevű másik rongyember. (Aki azóta már főszerkesztő is, ezen elvtelen szolgálatáért, a felcsúti zsebdiktátor kegyelméből.)
Daniel Cohn-Bendit egy európai, liberális politikus, aki teljes joggal szedte le a keresztvizet a diktátorjelölt gazdidról, azaz az »európai Chavez«-ről. Jól tette. Legfeljebb megint elszalad majd Viktor egy »bulgáriai nyaralásra«…
Hiszen a gazdád és ti, láncos, veszett kutyák is csak ebből értetek már. Az erőből, a kemény hangból. Melynek hallatán tán visszaosontok a helyetekre. A hazai politika, a »magyar ugar« pöcegödrébe, ahonnét elősompolyogtatok.
Van végül egy rossz hírem a számotokra. Orbán »Vileda« Viktorral, a »legkisebb Magyar«-ral együtt mentek hamarosan a helyetekre. A történelem szemétdombjára. Bár ez tulajdonképpen minden józan demokratának jó hír. Hiszen már két öldöklő háborúba, pusztulásba, nyomorba és megszállásba döntötte hazánkat a fajtátok. Elég volt már az elmebeteg diktátorok és láncos, veszett kutyáik, gátlástalan keretlegényeik hatalmából, gyalázatos ámokfutásukból és értelmetlen gyűlölködésükből is.
Na szóval, hamarosan buktok a gazdátokkal egyetemben. Hacsak szűkölve, vinnyogva meg nem tagadjátok majd Orbán Viktort a végjátékban. Ismerve elvtelen, gátlástalan és gerinctelen valótok, erre azért van esély…
Akkor talán még el tudsz majd menekülni, Zsoltikám, a szlovák rendszámú autóddal. Abból magyarkodsz te ugyanis ilyen lelketlen, aljas és hazug módon. Ilyen soviniszta és rasszista módon. Ahogy azt orgoványi példaképeid is tették egykoron…
Esetleg mehettek majd konvojban Köteles Lacival, Lézer Jancsival, Papp »pedofil-náci« Dániellel és Lovas »zsiráfozó« Istvánnal együtt. Lovas Pityu pedig akár zsiráfháton is mehet – persze veletek együtt, Zsoltikám – abba a sunyi, bunkó, újnyilas, szalonzsidózó, kurva anyátokba.
Na látod, Bayer »bunkó-nyilas« Zsolti, ezt most jólesett kiírnom magamból. Milyen jó, hogy nekem még kódolnom sem kell a mondandómat. Meg aztán így talán még ti is megértitek…”
Dániel Péter Facebook-bejegyzése
„Szerdán Schmitt Pál köztársasági elnök személyesen búcsúztatta el Juliusz Janusz volt apostoli nunciust, akit a pápa – mivel sajnos még nem érte el a mi toleranciaszintünket – Koszovóba száműzött. Janusznak azért kellett elhordania az irháját, mert kiderült, hogy tevékenyen részt vett magyar papok szexuális és gazdasági bűncselekményeinek az eltussolásában. (…) Magyarországon nemhogy elnézik, de egyenesen díjazzák a szexuális eltévelyedés legkirívóbb fajtáit. És amíg…
Stohl András az ország bűnbakja lehet, amíg „elszámoltatás” jelszóval piti pár milliós ügyeket hajszolunk, amíg Biszku Bélát találjuk meg ügyeletes ördögnek, addig a pedofil maffia keresztapját az elnök búcsúztatja és a miniszterelnök helyettese tünteti ki. Ez igazi vérszerződés, a gesztusokból látszik, mennyire fontos nekik, hogy kiálljanak a perverz tata mellett.”
Tóta W. Árpád: A pedofilok védőszentje (részlet)
Meggyilkolnák Orbán Viktort
A miniszterelnök szóvivője szerint egy újabb és mindeddig elképzelhetetlennek tűnő határt lépett át Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök „üzleti és baráti köre” azzal, hogy a politikai ellenfelek politikai megsemmisítésére vonatkozó szándék után most a fizikai megsemmisítésre vonatkozót is nyíltan felvállalják.
Egy parlamenti párt, az MSZP számára ez az utolsó utáni pillanat arra, hogy az ilyen emberektől megszabaduljon, mert ha nem teszi, annak az ódiumát vállalja fel, hogy közösséget vállal azokkal, akik politikai ellenfeleik legyilkolásáról nyilvánosan és nyíltan is vizionálnak – szögezte le Szijjártó Péter az MTI-nek.
A kormányfő szóvivője annak kapcsán közölte ezt, hogy a Magyar Nemzet csütörtöki, Meggyilkolnák Orbán Viktort című cikkében arról írt: a világhálón különböző blogbejegyzésekben „Gyurcsány-hívek” botrányos kijelentéseket tettek; egyikük például azt írta, ha valaki biztosítaná a gyereke jövőjét, „kilőném ezeket a tetveket, vityával az élen”. Egy másik férfi, a Hungalu volt vezérigazgatója – Gyurcsány Ferenc többek között ezen cég privatizációján keresztül alapozta meg milliárdos vagyonát – minderre így reagált: „nekem jó időben szóljatok, mert soha életemben nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy kimaradok ezeknek a tébolyult emberszabásúnak kinéző élőlényeknek a fizikai elpusztításából.”
Gyurcsány Ferenc elhatárolódott, és arra emlékeztetett legújabb Facebook-bejegyzésében, hogy ő egy nyugatos polgári világért küzd, amely a méltóságról szól. A Magyar Nemzet által idézett szöveg viszont „a gyűlöletről, az embertelenségről, a fizikai erőszakról” szól, amit ő megvet. „Nem tudom, hogy akik ezeket a szövegeket írták, valóban az én politikai híveim lennének-e. Ha így van, akkor muszáj világossá tennem: nem tartok igényt ilyen támogatásra” – tette hozzá Gyurcsány.
Szocialista elszámoltatás
Létrehozás ideje: 2011-04-15 Szerző: Máté T. Gyula/ MHO
Álláspont
Jó MSZP, rossz MSZP?
Jó emeszpés, rossz emeszpés?
Mesterházy vagy Gyurcsány?
Fiatal vagy öreg, nő vagy férfi?
Van ilyen kérdés? Van ilyen választás?
A Magyar Szocialista Párt támogatóinak egy jó része szerint volt és van, s ezt a szervezet vezetői, értelmiségiei, politológusai és egyéb celebféléi ki is használják.
Kezdjük az elején.
Az MSZP sohasem volt baloldali párt, se kommunista, se szociáldemokrata, se semmilyen más ezen a palettán – bárki bármilyen jelzőt is aggatott rájuk innen vagy onnan. Értelemszerűen jobboldalinak sem lehet hívni a szocialistákat. Ez a párt ugyanis nem ideológia vagy elv mentén, hanem az egyszerű nyers hatalmi érdek alapján szerveződött.
Mi van ’89-ben? Világos, hogy a régi rendszernek annyi. Ma sokan mondják azt, hogy mekkora hősök voltak, hogy bármely pillanatban munkásőrtömegek zúdulhattak rájuk szórólapozgatás vagy kocsmai vita közben. Nem vitatom, hogy voltak, akik ezt akkor és ma is komolyan gondolták, gondolják. A magyar rendszerváltás tényleges végrehajtói azonban már akkor tudták, szabad a pálya. Tudták, hiszen ők tárgyaltak a Nyugattal és egyeztettek Gorbacsov erre hajló embereivel. Ekkorra már megegyeztek. Volt kockázat? Természetesen volt… hogy kinek mennyi jut.
Az alap az volt, hogy megússzák. Ne csak az elmúlt negyven év, hanem a rendszerváltó hónapok ügyei is merüljenek a feledés homályába. Sok szempontból a második volt a fontosabb, a pillanatnyi magyarországi jólétük és remélt földöntúli gazdagságuk függött ettől. A párt- és szakszervezeti vagyon lenyúlása, az előprivatizáció, a megfelelő káderek kulcshelyekre juttatása ekkor zajlott. Ha ezt elszámoltatják… már ennek csak a gondolatára sikítófrász fogna el rengeteg embert ma is.
Hát ennek az „elvnek” az alapján lett az MSZMP-ből MSZP. A párt feloszlatásának, majd szegfűs újraalapulásának nem a „szociáldemokrata út választása” volt az igazi oka, hanem hogy minden szinten az ő embereik maradjanak. Ők ellenőrizzenek, övék legyen a buli. S ez az elv még ma is összetart, nemcsak azokat, akik akkor ott voltak a lopásnál, hanem azokat is, akik azóta részesültek belőle.
S ez az a pillanat, amikor érdemes eloszlatni a másik tévhitet is a rendes baloldali szocialistákról és az esetenként megjelenő, a pártot rossz irányba vivő vezetőkről. Semmilyen morális különbség nincs a között, aki az országos vállalat és a között, aki a községi kirendeltség „hatékonyabbá tételét” bonyolította le. Gyurcsány gátlástalanjainak megjelenéséig még talán el lehetett hinni a jó és rossz szocialista meséjét. Azóta azonban „cinkosok közt néma, aki hallgat”. S megszavaz.
Az MSZP-nek nincs jövője, mert minden a ’89-es alkuhoz köti. Tamás Gáspár Miklós filozófus a minap egy rádióműsorban el is ismerte, ez a párt már nem nyerhet. Érdekes megközelítés ez egy magát immár „marxi alapon antikapitalistának” tartó embertől, de hát ez az ő véleménye, ha úgy tetszik, ő ruházati cikke, ő forgassa. De abban igaza van, hogy az SZDSZ után immár a szocik felől sem fúj semmilyen éltető szél.
Azoknak azonban, akik benne vannak a buliban, ez szinte közömbös is. A lényeg most is ugyanaz, mint ’89-ben: ne legyen semmilyen elszámoltatás. Utána meg kialakul. Azért a külföldre is kiközvetített rettenet, ha szóba kerül, hogy a ’89-es megállapodás alapjai sérülhetnek.
A szocialisták közötti mai, párton belüli versenyfutás lényege, hogy ki biztosíthatja a legjobban ezt a dealt. Mesterházy talán kevésbé tűnik kifelé sárosnak, Gyurcsány viszont hatékony. Talán fellelnek vagy betanítanak harmadik versenyzőt is, de a lényeg marad.
Az MSZP nem baloldali, nem szociáldemokrata párt. Nem képviseli azok érdekeit, akiket a nevére vett. El kell számoltatni, s nem csak politikailag. Ekkor el fog tűnni magától. Náluk nincs több összetartó erő.
Álláspont
Jó MSZP, rossz MSZP?
Jó emeszpés, rossz emeszpés?
Mesterházy vagy Gyurcsány?
Fiatal vagy öreg, nő vagy férfi?
Van ilyen kérdés? Van ilyen választás?
A Magyar Szocialista Párt támogatóinak egy jó része szerint volt és van, s ezt a szervezet vezetői, értelmiségiei, politológusai és egyéb celebféléi ki is használják.
Kezdjük az elején.
Az MSZP sohasem volt baloldali párt, se kommunista, se szociáldemokrata, se semmilyen más ezen a palettán – bárki bármilyen jelzőt is aggatott rájuk innen vagy onnan. Értelemszerűen jobboldalinak sem lehet hívni a szocialistákat. Ez a párt ugyanis nem ideológia vagy elv mentén, hanem az egyszerű nyers hatalmi érdek alapján szerveződött.
Mi van ’89-ben? Világos, hogy a régi rendszernek annyi. Ma sokan mondják azt, hogy mekkora hősök voltak, hogy bármely pillanatban munkásőrtömegek zúdulhattak rájuk szórólapozgatás vagy kocsmai vita közben. Nem vitatom, hogy voltak, akik ezt akkor és ma is komolyan gondolták, gondolják. A magyar rendszerváltás tényleges végrehajtói azonban már akkor tudták, szabad a pálya. Tudták, hiszen ők tárgyaltak a Nyugattal és egyeztettek Gorbacsov erre hajló embereivel. Ekkorra már megegyeztek. Volt kockázat? Természetesen volt… hogy kinek mennyi jut.
Az alap az volt, hogy megússzák. Ne csak az elmúlt negyven év, hanem a rendszerváltó hónapok ügyei is merüljenek a feledés homályába. Sok szempontból a második volt a fontosabb, a pillanatnyi magyarországi jólétük és remélt földöntúli gazdagságuk függött ettől. A párt- és szakszervezeti vagyon lenyúlása, az előprivatizáció, a megfelelő káderek kulcshelyekre juttatása ekkor zajlott. Ha ezt elszámoltatják… már ennek csak a gondolatára sikítófrász fogna el rengeteg embert ma is.
Hát ennek az „elvnek” az alapján lett az MSZMP-ből MSZP. A párt feloszlatásának, majd szegfűs újraalapulásának nem a „szociáldemokrata út választása” volt az igazi oka, hanem hogy minden szinten az ő embereik maradjanak. Ők ellenőrizzenek, övék legyen a buli. S ez az elv még ma is összetart, nemcsak azokat, akik akkor ott voltak a lopásnál, hanem azokat is, akik azóta részesültek belőle.
S ez az a pillanat, amikor érdemes eloszlatni a másik tévhitet is a rendes baloldali szocialistákról és az esetenként megjelenő, a pártot rossz irányba vivő vezetőkről. Semmilyen morális különbség nincs a között, aki az országos vállalat és a között, aki a községi kirendeltség „hatékonyabbá tételét” bonyolította le. Gyurcsány gátlástalanjainak megjelenéséig még talán el lehetett hinni a jó és rossz szocialista meséjét. Azóta azonban „cinkosok közt néma, aki hallgat”. S megszavaz.
Az MSZP-nek nincs jövője, mert minden a ’89-es alkuhoz köti. Tamás Gáspár Miklós filozófus a minap egy rádióműsorban el is ismerte, ez a párt már nem nyerhet. Érdekes megközelítés ez egy magát immár „marxi alapon antikapitalistának” tartó embertől, de hát ez az ő véleménye, ha úgy tetszik, ő ruházati cikke, ő forgassa. De abban igaza van, hogy az SZDSZ után immár a szocik felől sem fúj semmilyen éltető szél.
Azoknak azonban, akik benne vannak a buliban, ez szinte közömbös is. A lényeg most is ugyanaz, mint ’89-ben: ne legyen semmilyen elszámoltatás. Utána meg kialakul. Azért a külföldre is kiközvetített rettenet, ha szóba kerül, hogy a ’89-es megállapodás alapjai sérülhetnek.
A szocialisták közötti mai, párton belüli versenyfutás lényege, hogy ki biztosíthatja a legjobban ezt a dealt. Mesterházy talán kevésbé tűnik kifelé sárosnak, Gyurcsány viszont hatékony. Talán fellelnek vagy betanítanak harmadik versenyzőt is, de a lényeg marad.
Az MSZP nem baloldali, nem szociáldemokrata párt. Nem képviseli azok érdekeit, akiket a nevére vett. El kell számoltatni, s nem csak politikailag. Ekkor el fog tűnni magától. Náluk nincs több összetartó erő.
222 bíró nyugdíj előtt
Létrehozás ideje: 2011-04-15 Szerző: Pindroch Tamás/MHO
Alkotmányozás – 2011
Lapunk megszerezte az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) adatai alapján összeállított listát, amely szerint 2012. január 1-jén 222 bírónak kell nyugállományba vonulnia. Ismeretes, a hétfőn zárószavazásra kerülő új alaptörvényben rögzítették, hogy a bírák ezentúl hetven év helyett az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig – ez jelenleg 62 év – ítélkezhetnek.
Az interneten elérhető, nyilvános önéletrajzi adatokból vagy interjúkból következtetve több ítélőtáblai és megyei bírósági vezető életkorát is megtudtuk. Ezek szerint jövőre nyugdíjba kell vonulnia például Heidrich Gábornak, a szegedi és Lábady Tamásnak, a pécsi ítélőtábla vezetőjének. Ugyancsak be kell fejeznie bírói karrierjét a Nógrád Megyei Bíróság első emberének, Halász Zsoltnak és nyugdíjaséveire kell készülnie Frech Ágnesnek, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiuma vezetőjének is.
Ugyancsak nyugdíjba kell vonulnia Kozma Györgynek, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjének, valamint Varga Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság bírájának. Ismeretes, Varga ítélte életfogytiglani börtönbüntetésre a móri bankrablás kapcsán Kaiser Edét, akiről később bebizonyosodott, hogy ezt a bűncselekményt nem követte el. Ugyancsak Varga ítélkezett 2008-ban Kulcsár Attila és huszonhárom társa ügyében is. Az általa hozott ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla később – egyebek között az ítélet megalapozatlansága miatt – a legtöbb vádlott esetében hatályon kívül helyezte. Az ügyet első fokra helyezték vissza, annak tárgyalása a hetekben kezdődött újra.
Lapunk megszerezte a teljes, 222 fős „nyugdíjaztatási listát” is, azonban – miután a bírák túlnyomó részéről semmilyen nyilvános önéletrajzi adatnak nem leltünk nyomára a bíróságok honlapjain – a teljes névsort a személyiségi jogok miatt nem közölhetjük.
Összegezve elmondható: a Legfelsőbb Bíróságon huszonhat szakembert, így tanácselnököket, bírákat és kollégiumvezetőket érint a döntés. Negyvenkét bírának a Fővárosi Bíróságot kell elhagynia. A névsorban több kollégiumvezetőt, megyei bírósági bírát, tanácselnököt és helyi bírósági bírát találunk. A táblabíróságok vezetői közül három elnöknek kell a jövő évben nyugállományba vonulnia. A Fővárosi Ítélőtábláról nyolcan, a debreceniről hárman, a győriről ketten, a szegediről öten készülhetnek most nyugdíjba.
A Győr-Moson-Sopron Megyei, illetve a Vas Megyei Bíróságtól két-két bírának kell elköszönnie. Öten távoznak Baranya, Bács-Kiskun és Nógrád megyéből, hatan-hatan Fejér és Békés, heten Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén megye bíróságától. Nyolc bíró vonul nyugdíjba Csongrád és Zala megyében, kilenc Komárom-Esztergomban, tíz Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Veszprém megyében. Pest megye vezeti a nyugdíjazandó bírák megyei listáját, mégpedig tizenkét nyugdíjba vonulóval.
Megkérdeztük
Pősze Lajos független parlamenti képviselő:
Szili Katalin független országgyűlési képviselőtársammal ellentétben én meg fogom szavazni az új alaptörvényt. Annak ellenére nyomok igen gombot a Fidesz–KDNP tervezetére, hogy az általam előterjesztett, a Magyar Nemzeti Bank parlament alá rendeléséről, valamint a termőföld és a vízkészlet erősebb védelméről szóló módosító javaslatokat nem támogatták a kormánypártok. Az új alkotmány ugyanis nem Pősze Lajosé vagy Szili Kataliné lesz, hanem az egész nemzeté, nem lehet mindenki észrevételeit belefoglalni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jelenleg hatályos alaptörvényhez képest számos területen mutat előrelépést a tervezet. Ilyen például a Szent Korona tisztelete, az államadósság szintjének korlátozása, a tényleges életfogytiglan bevezetése, az önvédelemhez való jog vagy a kommunista bűnök elévülhetetlensége. A bírák korábbi nyugdíjazásáról semleges a véleményem, nem vagyok szakértője a területnek. (KD)
Ivády Gábor független (volt LMP-s) országgyűlési képviselő:
Eszem ágában sincs megszavazni az alaptörvényt, ugyanis ez nem a magyar nemzet, hanem a Fidesz alkotmánya lesz. Ezt mutatja az is, hogy a nem kormánypárti képviselők módosító indítványai közül szinte semmit sem fogadott be a Fidesz–KDNP. Nekem például kéttucatnyi módosító indítványom volt, ebből egyetlenegyet – lényegében két szót megváltoztatva – fogadott el a kormánypárti többség, ami a vicckategóriába tartozik. Pedig én a parlamentben részt vettem az alkotmány vitájában honatyaként és vidéki polgármesterként is, képviselve a szavazóimat, de hiába. Lényeges körülmény az is, hogy alapvető hiányosságai vannak a Fidesz alaptörvényének, kimaradt ugyanis például a munkavállalók védelme, a lakhatási jog vagy éppen a termőföld és a vízvagyon érdemi védelme is. Nem asszisztálhatok ahhoz sem, hogy a számtalan civilszervezet kimaradt az alkotmányozásból, úgyhogy a Fidesz és a KDNP egye csak meg, amit főzött.(ZSCS)
Molnár Oszkár független parlamenti képviselő:
Önmagamban már eldöntöttem, hogy hétfőn hogyan szavazok az alaptörvényre, de ezt nem árulom el, majd ott, a helyszínen kiderül. Azt viszont elmondom, hogy mit hiányolok az új alkotmányból. A termőföld és a vízvagyon fokozott védelmét célzó jobbikos módosító indítványt – Szili Katalinhoz hasonlóan és a kormánypártoktól eltérően – megszavaztam, hiszen a nemzeti vagyon megtartása érdekében hosszú évek óta dolgozom. Hiányolom, hogy az új alkotmányt nem erősíti majd meg népszavazás. Azt sem tartom a leghelyesebbnek, hogy az alaptörvény megköti majd a következő – nem kétharmados többségű – kormányok kezét adó-, családpolitikai és nyugdíjügyekben. Azt pedig egyenesen nonszensznek gondolom, hogy ezentúl gyakorlatilag a kormányhivatalok hozzájárulásához kötik az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségét. Vajon mi lesz, ha egy önkormányzattal a kormányoldal nem szimpatizál? (ZSCS)
Alkotmányozás – 2011
Lapunk megszerezte az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) adatai alapján összeállított listát, amely szerint 2012. január 1-jén 222 bírónak kell nyugállományba vonulnia. Ismeretes, a hétfőn zárószavazásra kerülő új alaptörvényben rögzítették, hogy a bírák ezentúl hetven év helyett az öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig – ez jelenleg 62 év – ítélkezhetnek.
Az interneten elérhető, nyilvános önéletrajzi adatokból vagy interjúkból következtetve több ítélőtáblai és megyei bírósági vezető életkorát is megtudtuk. Ezek szerint jövőre nyugdíjba kell vonulnia például Heidrich Gábornak, a szegedi és Lábady Tamásnak, a pécsi ítélőtábla vezetőjének. Ugyancsak be kell fejeznie bírói karrierjét a Nógrád Megyei Bíróság első emberének, Halász Zsoltnak és nyugdíjaséveire kell készülnie Frech Ágnesnek, a Fővárosi Bíróság büntetőkollégiuma vezetőjének is.
Ugyancsak nyugdíjba kell vonulnia Kozma Györgynek, a Legfelsőbb Bíróság kollégiumvezetőjének, valamint Varga Zoltánnak, a Legfelsőbb Bíróság bírájának. Ismeretes, Varga ítélte életfogytiglani börtönbüntetésre a móri bankrablás kapcsán Kaiser Edét, akiről később bebizonyosodott, hogy ezt a bűncselekményt nem követte el. Ugyancsak Varga ítélkezett 2008-ban Kulcsár Attila és huszonhárom társa ügyében is. Az általa hozott ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla később – egyebek között az ítélet megalapozatlansága miatt – a legtöbb vádlott esetében hatályon kívül helyezte. Az ügyet első fokra helyezték vissza, annak tárgyalása a hetekben kezdődött újra.
Lapunk megszerezte a teljes, 222 fős „nyugdíjaztatási listát” is, azonban – miután a bírák túlnyomó részéről semmilyen nyilvános önéletrajzi adatnak nem leltünk nyomára a bíróságok honlapjain – a teljes névsort a személyiségi jogok miatt nem közölhetjük.
Összegezve elmondható: a Legfelsőbb Bíróságon huszonhat szakembert, így tanácselnököket, bírákat és kollégiumvezetőket érint a döntés. Negyvenkét bírának a Fővárosi Bíróságot kell elhagynia. A névsorban több kollégiumvezetőt, megyei bírósági bírát, tanácselnököt és helyi bírósági bírát találunk. A táblabíróságok vezetői közül három elnöknek kell a jövő évben nyugállományba vonulnia. A Fővárosi Ítélőtábláról nyolcan, a debreceniről hárman, a győriről ketten, a szegediről öten készülhetnek most nyugdíjba.
A Győr-Moson-Sopron Megyei, illetve a Vas Megyei Bíróságtól két-két bírának kell elköszönnie. Öten távoznak Baranya, Bács-Kiskun és Nógrád megyéből, hatan-hatan Fejér és Békés, heten Tolna, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Somogy, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zemplén megye bíróságától. Nyolc bíró vonul nyugdíjba Csongrád és Zala megyében, kilenc Komárom-Esztergomban, tíz Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Veszprém megyében. Pest megye vezeti a nyugdíjazandó bírák megyei listáját, mégpedig tizenkét nyugdíjba vonulóval.
Megkérdeztük
Pősze Lajos független parlamenti képviselő:
Szili Katalin független országgyűlési képviselőtársammal ellentétben én meg fogom szavazni az új alaptörvényt. Annak ellenére nyomok igen gombot a Fidesz–KDNP tervezetére, hogy az általam előterjesztett, a Magyar Nemzeti Bank parlament alá rendeléséről, valamint a termőföld és a vízkészlet erősebb védelméről szóló módosító javaslatokat nem támogatták a kormánypártok. Az új alkotmány ugyanis nem Pősze Lajosé vagy Szili Kataliné lesz, hanem az egész nemzeté, nem lehet mindenki észrevételeit belefoglalni. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a jelenleg hatályos alaptörvényhez képest számos területen mutat előrelépést a tervezet. Ilyen például a Szent Korona tisztelete, az államadósság szintjének korlátozása, a tényleges életfogytiglan bevezetése, az önvédelemhez való jog vagy a kommunista bűnök elévülhetetlensége. A bírák korábbi nyugdíjazásáról semleges a véleményem, nem vagyok szakértője a területnek. (KD)
Ivády Gábor független (volt LMP-s) országgyűlési képviselő:
Eszem ágában sincs megszavazni az alaptörvényt, ugyanis ez nem a magyar nemzet, hanem a Fidesz alkotmánya lesz. Ezt mutatja az is, hogy a nem kormánypárti képviselők módosító indítványai közül szinte semmit sem fogadott be a Fidesz–KDNP. Nekem például kéttucatnyi módosító indítványom volt, ebből egyetlenegyet – lényegében két szót megváltoztatva – fogadott el a kormánypárti többség, ami a vicckategóriába tartozik. Pedig én a parlamentben részt vettem az alkotmány vitájában honatyaként és vidéki polgármesterként is, képviselve a szavazóimat, de hiába. Lényeges körülmény az is, hogy alapvető hiányosságai vannak a Fidesz alaptörvényének, kimaradt ugyanis például a munkavállalók védelme, a lakhatási jog vagy éppen a termőföld és a vízvagyon érdemi védelme is. Nem asszisztálhatok ahhoz sem, hogy a számtalan civilszervezet kimaradt az alkotmányozásból, úgyhogy a Fidesz és a KDNP egye csak meg, amit főzött.(ZSCS)
Molnár Oszkár független parlamenti képviselő:
Önmagamban már eldöntöttem, hogy hétfőn hogyan szavazok az alaptörvényre, de ezt nem árulom el, majd ott, a helyszínen kiderül. Azt viszont elmondom, hogy mit hiányolok az új alkotmányból. A termőföld és a vízvagyon fokozott védelmét célzó jobbikos módosító indítványt – Szili Katalinhoz hasonlóan és a kormánypártoktól eltérően – megszavaztam, hiszen a nemzeti vagyon megtartása érdekében hosszú évek óta dolgozom. Hiányolom, hogy az új alkotmányt nem erősíti majd meg népszavazás. Azt sem tartom a leghelyesebbnek, hogy az alaptörvény megköti majd a következő – nem kétharmados többségű – kormányok kezét adó-, családpolitikai és nyugdíjügyekben. Azt pedig egyenesen nonszensznek gondolom, hogy ezentúl gyakorlatilag a kormányhivatalok hozzájárulásához kötik az önkormányzatok hitelfelvételi lehetőségét. Vajon mi lesz, ha egy önkormányzattal a kormányoldal nem szimpatizál? (ZSCS)
2011. április 14., csütörtök
Tihanyi Örs: MSZP: stabil népszerűtlenség
Tihanyi Örs: MSZP: stabil népszerűtlenség
2011.04.14 09:48
MNO
A hazai belpolitikai történéseket figyelemmel kísérők talán még soha nem láthattak olyan cselekvőképtelen ellenzéki pártot, mint amilyen az MSZP. Ez a tehetetlenség messze nem azért áll fenn, mert a Fidesz–KDNP kétharmados többségével szemben hatástalan lenne bármiféle ellenzéki akció. Annak idején, az 1994 és 1998 közötti ciklusban a jobboldali erőknek a mainál sokkal nagyobb túlerővel kellett szembenézniük, mégis képesek voltak a külföldiek földtulajdonlását lehetővé tevő törvény megakadályozására, és azt is ki tudták kényszeríteni, hogy az MSZP által elképzelt lagymatag véleménynyilvánító népszavazás helyett egy valódi téttel bíró ügydöntő referendum döntsön Magyarország NATO-csatlakozásáról.
(Magyar Nemzet, 2011. április 14.)
2011.04.14 09:48
MNO
A hazai belpolitikai történéseket figyelemmel kísérők talán még soha nem láthattak olyan cselekvőképtelen ellenzéki pártot, mint amilyen az MSZP. Ez a tehetetlenség messze nem azért áll fenn, mert a Fidesz–KDNP kétharmados többségével szemben hatástalan lenne bármiféle ellenzéki akció. Annak idején, az 1994 és 1998 közötti ciklusban a jobboldali erőknek a mainál sokkal nagyobb túlerővel kellett szembenézniük, mégis képesek voltak a külföldiek földtulajdonlását lehetővé tevő törvény megakadályozására, és azt is ki tudták kényszeríteni, hogy az MSZP által elképzelt lagymatag véleménynyilvánító népszavazás helyett egy valódi téttel bíró ügydöntő referendum döntsön Magyarország NATO-csatlakozásáról.
(Magyar Nemzet, 2011. április 14.)
A gyorsan bővülő kivitel repíti a magyar gazdaságot
2011.04.14 09:46
MNO - GB
Az ipari termelés motorja februárban változatlanul az exportorientált vállalatok teljesítménye volt, a belföldi eladások nem érték el az egy évvel korábbi szintet, de a csökkenés üteme mérséklődött. Az ipari termelés volumenének az előző év azonos időszakához viszonyított 14,3 százalékos, az előző havinál magasabb ütemű bővülésében az alacsony bázis is szerepet játszott – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) csütörtökön a részletes adatokat.
A számok megegyeznek az előzetesen közöltekkel: az ipari termelés volumene az előző év azonos időszakához viszonyítva 2011 februárjában 14,3 százalékkal nőtt, a munkanaphatástól megtisztított és a kiigazítatlan index szerint is. A termelés az év első két hónapjában 13,8 százalékkal magasabb volt, mint 2010 azonos időszakában. A szezonálisan és munkanaptényezővel is kiigazított februári ipari termelés januárhoz képest 0,9 százalékkal emelkedett, az első havi bővülés 15,3 százalék volt, miután a termelés volumene decemberben 13,3 százalékkal esett vissza havi szinten.
Az ipari értékesítés februárban havi szinten 2,5 százalékkal bővült a januári 0,6 százalékot követően. Az exportértékesítés azonban a januári 8 százaléknál alacsonyabb ütemben, 1,7 százalékkal bővült éves szinten, a januári 15,9 százalékot követően 18,4 százalékkal nőtt. A belföldi értékesítés az előző hónaphoz képest már 4,5 százalékkal emelkedett februárban, januárban még csökkent 3 százalékkal. Éves összehasonlítás szerint pedig a februári belföldi értékesítés visszaesése 2,7 százalékra lassult az előző havi 11,2 százalékról.
Nőttek az új rendelések is: 2011 februárjában a megfigyelt feldolgozóipari ágazatok összes új rendelése 28,3 százalékkal nőtt 2010 azonos hónapjához viszonyítva. Az új exportrendelések 29,6, az új belföldi rendelések 16,7 százalékkal emelkedtek. Az összes rendelésállomány 19,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az ipari export 2011 első két hónapjában és februárban közel azonos mértékben, 18,5, illetve 18,4 százalékkal bővült 2010 azonos időszakához viszonyítva.
Az exportértékesítés több mint felét a feldolgozóipar két alága adta. Az év második hónapjában a feldolgozóipari kivitel csaknem háromtizedét képviselő számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásának exportvolumene átlag feletti mértékben, 24,1 százalékkal emelkedett. A másik meghatározó alág, a feldolgozóipari export negyedét adó járműgyártás kivitele 17,2 százalékkal volt magasabb. Az ipar január–februári belföldi értékesítése 6,3 százalékkal csökkent 2010 azonos időszakához képest.
Az ipar nemzetgazdasági ágai közül 2011 februárjában a feldolgozóipar termelése az előző év azonos hónapjához viszonyítva 15,5 százalékkal emelkedett. A csekély súlyú bányászat volumene 43,4 százalékkal bővült, nagyrészt a földgázkitermelés, valamint a kőolaj-, földgáz-kitermelési szolgáltatás alágazatok kiemelkedő teljesítményének köszönhetően. Az energiaipar (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) kibocsátása 2,1 százalékkal haladta meg a 2010. évi bázis szintjét, elsősorban az előző évinél hidegebb időjárás miatt.
2011 februárjában a feldolgozóipar tizenhárom alága közül – egy kivételével – mindegyikben termelésbővülést regisztrált a KSH. A jelentősebb súlyú alágakból a feldolgozóipari termelés több mint ötödét adó számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása jelentősen, 27,2 százalékkal bővült. Az alágon belüli növekedés motorját a híradás-technikai berendezések iránti tartós keresletélénkülés jelenti. A második legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés csaknem ötödét jelentő járműgyártás kisebb mértékben, 13,9 százalékkal emelkedett.
A harmadik legnagyobb alág, a feldolgozóipari termelés csaknem tizedét kitevő élelmiszer-, ital- és dohánytermék gyártása kismértékben, 1,4 százalékkal nőtt, nagyrészt az értékesítés harmadát kitevő exporteladások élénkülésének köszönhetően, a hazai eladások csökkentek. A feldolgozóipari termelésből mintegy 8 százalékot képviselő gép, gépi berendezés gyártása 40 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakit. Az alág jó teljesítményét a rendelésmutatók is tükrözik.
Számottevő volumenbővülést regisztráltak a közepes súlyú fémalapanyag és fémfeldolgozási (20,9 százalék), valamint a gumi-, műanyag és nem fém ásványi termék gyártásában (15,9 százalék) is. Tartóssá vált a növekedés a legkisebb súlyú alágban is: a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása 30 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor, nagyrészt a külpiaci értékesítés kedvező alakulásának köszönhetően.
2011 első két hónapjában az egy alkalmazásban állóra jutó ipari termelés 8,2 százalékos bővülése a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások körében – a 2010. ilyenkori 9,6 százalékos létszámcsökkenéssel szemben – 5,3 százalékos létszámnövekedés mellett következett be. 2010 azonos időszakához képest az ipari termelés 2011 első két hónapjában Magyarország minden régiójában nőtt. A legnagyobb mértékű volumenbővülés Észak-Magyarországon (18,6 százalék), a legkisebb a Dél-Alföldön (4,8 százalék) figyelhető meg.
(MTI)
MNO - GB
Az ipari termelés motorja februárban változatlanul az exportorientált vállalatok teljesítménye volt, a belföldi eladások nem érték el az egy évvel korábbi szintet, de a csökkenés üteme mérséklődött. Az ipari termelés volumenének az előző év azonos időszakához viszonyított 14,3 százalékos, az előző havinál magasabb ütemű bővülésében az alacsony bázis is szerepet játszott – közölte a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) csütörtökön a részletes adatokat.
A számok megegyeznek az előzetesen közöltekkel: az ipari termelés volumene az előző év azonos időszakához viszonyítva 2011 februárjában 14,3 százalékkal nőtt, a munkanaphatástól megtisztított és a kiigazítatlan index szerint is. A termelés az év első két hónapjában 13,8 százalékkal magasabb volt, mint 2010 azonos időszakában. A szezonálisan és munkanaptényezővel is kiigazított februári ipari termelés januárhoz képest 0,9 százalékkal emelkedett, az első havi bővülés 15,3 százalék volt, miután a termelés volumene decemberben 13,3 százalékkal esett vissza havi szinten.
Az ipari értékesítés februárban havi szinten 2,5 százalékkal bővült a januári 0,6 százalékot követően. Az exportértékesítés azonban a januári 8 százaléknál alacsonyabb ütemben, 1,7 százalékkal bővült éves szinten, a januári 15,9 százalékot követően 18,4 százalékkal nőtt. A belföldi értékesítés az előző hónaphoz képest már 4,5 százalékkal emelkedett februárban, januárban még csökkent 3 százalékkal. Éves összehasonlítás szerint pedig a februári belföldi értékesítés visszaesése 2,7 százalékra lassult az előző havi 11,2 százalékról.
Nőttek az új rendelések is: 2011 februárjában a megfigyelt feldolgozóipari ágazatok összes új rendelése 28,3 százalékkal nőtt 2010 azonos hónapjához viszonyítva. Az új exportrendelések 29,6, az új belföldi rendelések 16,7 százalékkal emelkedtek. Az összes rendelésállomány 19,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Az ipari export 2011 első két hónapjában és februárban közel azonos mértékben, 18,5, illetve 18,4 százalékkal bővült 2010 azonos időszakához viszonyítva.
Az exportértékesítés több mint felét a feldolgozóipar két alága adta. Az év második hónapjában a feldolgozóipari kivitel csaknem háromtizedét képviselő számítógép, elektronikai, optikai termék gyártásának exportvolumene átlag feletti mértékben, 24,1 százalékkal emelkedett. A másik meghatározó alág, a feldolgozóipari export negyedét adó járműgyártás kivitele 17,2 százalékkal volt magasabb. Az ipar január–februári belföldi értékesítése 6,3 százalékkal csökkent 2010 azonos időszakához képest.
Az ipar nemzetgazdasági ágai közül 2011 februárjában a feldolgozóipar termelése az előző év azonos hónapjához viszonyítva 15,5 százalékkal emelkedett. A csekély súlyú bányászat volumene 43,4 százalékkal bővült, nagyrészt a földgázkitermelés, valamint a kőolaj-, földgáz-kitermelési szolgáltatás alágazatok kiemelkedő teljesítményének köszönhetően. Az energiaipar (villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás) kibocsátása 2,1 százalékkal haladta meg a 2010. évi bázis szintjét, elsősorban az előző évinél hidegebb időjárás miatt.
2011 februárjában a feldolgozóipar tizenhárom alága közül – egy kivételével – mindegyikben termelésbővülést regisztrált a KSH. A jelentősebb súlyú alágakból a feldolgozóipari termelés több mint ötödét adó számítógép, elektronikai, optikai termék gyártása jelentősen, 27,2 százalékkal bővült. Az alágon belüli növekedés motorját a híradás-technikai berendezések iránti tartós keresletélénkülés jelenti. A második legnagyobb súlyú, a feldolgozóipari termelés csaknem ötödét jelentő járműgyártás kisebb mértékben, 13,9 százalékkal emelkedett.
A harmadik legnagyobb alág, a feldolgozóipari termelés csaknem tizedét kitevő élelmiszer-, ital- és dohánytermék gyártása kismértékben, 1,4 százalékkal nőtt, nagyrészt az értékesítés harmadát kitevő exporteladások élénkülésének köszönhetően, a hazai eladások csökkentek. A feldolgozóipari termelésből mintegy 8 százalékot képviselő gép, gépi berendezés gyártása 40 százalékkal haladta meg az előző év azonos időszakit. Az alág jó teljesítményét a rendelésmutatók is tükrözik.
Számottevő volumenbővülést regisztráltak a közepes súlyú fémalapanyag és fémfeldolgozási (20,9 százalék), valamint a gumi-, műanyag és nem fém ásványi termék gyártásában (15,9 százalék) is. Tartóssá vált a növekedés a legkisebb súlyú alágban is: a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása 30 százalékkal volt magasabb, mint tavaly ilyenkor, nagyrészt a külpiaci értékesítés kedvező alakulásának köszönhetően.
2011 első két hónapjában az egy alkalmazásban állóra jutó ipari termelés 8,2 százalékos bővülése a legalább öt főt foglalkoztató vállalkozások körében – a 2010. ilyenkori 9,6 százalékos létszámcsökkenéssel szemben – 5,3 százalékos létszámnövekedés mellett következett be. 2010 azonos időszakához képest az ipari termelés 2011 első két hónapjában Magyarország minden régiójában nőtt. A legnagyobb mértékű volumenbővülés Észak-Magyarországon (18,6 százalék), a legkisebb a Dél-Alföldön (4,8 százalék) figyelhető meg.
(MTI)
Törvénytelenül osztogatott CD
Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Baranya Róbert
Törvénytelenül osztogatott CD
Juhász Ferenc a büntetőper tárgyalásán azt mondta, hogy biztosak voltak a Fidesz árnyékszervezetében
Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és Boross Péter egykori miniszterelnök szerint is szokatlan, sőt jogszabálysértő volt, hogy 2008 őszén Szilvásy György egykori titokminiszter a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül osztotta ki a tagoknak azokat a CD-ket, amelyek többek között a fideszes Demeter Ervin és Kövér László lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazza – derült ki a volt tárcavezető és társai elleni per tegnapi tárgyalási napján.
Egykori nemzetbiztonsági bizottsági tagok további meghallgatásával folytatódott a Szilvásy György volt titokminiszter és társai ellen indított büntetőper. A bíróság előtt megjelent a testület akkori SZDSZ-es tagja, Gulyás József, aki az UD-ügy kapcsán akkoriban annak az aggodalmának adott hangot, hogy azok a felvételek, amelyeken Kövér László és Demeter Ervin fideszes képviselők beszélnek Horváth Józseffel, az UD Zrt. akkori vezetőjével, valószínűleg a titkosszolgálatoktól vagy a nyomozóhatóságtól kerülhettek ki.
A volt képviselő most is hangsúlyozta, hogy az információk fontosak, relevánsak voltak ugyan, a lehallgatott beszélgetések másolását és a bizottsági tagoknak való átadás módját aggályosnak, sőt törvénytelennek tartotta. Azelőtt titkos vagy titkosszolgálati tevékenységből származó műveleti adatokat csak bizottsági ülésen vagy a bizottság titkárságán lehetett megtekinteni, ám azokat nem vihették sehova a képviselők – mondta a bíróság előtt Gulyás, aki írásbeli vallomásában korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben az esetben az adatok kezelői nyilvánvalóan nem tartották be a jogszabályokat.
Hasonlóképpen nyilatkozott Boross Péter egykori miniszterelnök is. A volt MDF-es képviselő elmondása szerint kifejezetten kifogásolta akkor, hogy CD-n kapjanak ilyen anyagokat, amire korábban soha nem is volt példa. A volt kormányfő szerint nem baj, ha volt titokminiszterek, mint Kövér és Demeter telefonon beszélgetnek korábbi titkosszolgálati vezetőkkel, „de a haverkodó stílus” nagyon zavarta. Boross közölte, hogy a felvételeket később sem hallgatta meg, mert még a DVD-lejátszót sem tudja kezelni.
Az SZDSZ-ből az MSZP-be átülő Mécs Imre vallomásából kiderült, hogy a CD-ket 2008. szeptember 25-én kapták meg az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság meghiúsult közös ülése után. Mécs, majd később Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Molnár Zsolt MSZP-s képviselő mondataiból is világossá vált, hogy ezen a napon az ellenzéki képviselők nélküli, csonka nemzetbiztonsági bizottság mégis tartott egy „kvázi” vagy informális ülést, ahol lejátszottak egy felvételt, és a jelenlévőknek ki is osztották a hanganyagot. Juhász a bíróság előtt kijelentette: meggyőződésük volt akkoriban, hogy a Fidesz árnyék-titkosszolgálatot épít ki.
Az egykori tárcavezető azt is mondta, hogy korábban is megismerhettek ugyan lehallgatási anyagokat, de erre a bizottság titkárságán volt csak lehetőség.
A Szilvásyék ellen személyes adatokkal történő visszaélés és más bűncselekmények miatt indított büntetőperben a jövő héten újabb tanúkat hallgatnak meg. Az ügy további vádlottjait, Dávid Ibolyát, valamint Herényi Károlyt, az MDF egykori elnökét és frakcióvezetőjét júniusra idézte be a bíróság.
Törvénytelenül osztogatott CD
Juhász Ferenc a büntetőper tárgyalásán azt mondta, hogy biztosak voltak a Fidesz árnyékszervezetében
Gulyás József volt SZDSZ-es képviselő és Boross Péter egykori miniszterelnök szerint is szokatlan, sőt jogszabálysértő volt, hogy 2008 őszén Szilvásy György egykori titokminiszter a nemzetbiztonsági bizottságon keresztül osztotta ki a tagoknak azokat a CD-ket, amelyek többek között a fideszes Demeter Ervin és Kövér László lehallgatott telefonbeszélgetéseit tartalmazza – derült ki a volt tárcavezető és társai elleni per tegnapi tárgyalási napján.
Egykori nemzetbiztonsági bizottsági tagok további meghallgatásával folytatódott a Szilvásy György volt titokminiszter és társai ellen indított büntetőper. A bíróság előtt megjelent a testület akkori SZDSZ-es tagja, Gulyás József, aki az UD-ügy kapcsán akkoriban annak az aggodalmának adott hangot, hogy azok a felvételek, amelyeken Kövér László és Demeter Ervin fideszes képviselők beszélnek Horváth Józseffel, az UD Zrt. akkori vezetőjével, valószínűleg a titkosszolgálatoktól vagy a nyomozóhatóságtól kerülhettek ki.
A volt képviselő most is hangsúlyozta, hogy az információk fontosak, relevánsak voltak ugyan, a lehallgatott beszélgetések másolását és a bizottsági tagoknak való átadás módját aggályosnak, sőt törvénytelennek tartotta. Azelőtt titkos vagy titkosszolgálati tevékenységből származó műveleti adatokat csak bizottsági ülésen vagy a bizottság titkárságán lehetett megtekinteni, ám azokat nem vihették sehova a képviselők – mondta a bíróság előtt Gulyás, aki írásbeli vallomásában korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben az esetben az adatok kezelői nyilvánvalóan nem tartották be a jogszabályokat.
Hasonlóképpen nyilatkozott Boross Péter egykori miniszterelnök is. A volt MDF-es képviselő elmondása szerint kifejezetten kifogásolta akkor, hogy CD-n kapjanak ilyen anyagokat, amire korábban soha nem is volt példa. A volt kormányfő szerint nem baj, ha volt titokminiszterek, mint Kövér és Demeter telefonon beszélgetnek korábbi titkosszolgálati vezetőkkel, „de a haverkodó stílus” nagyon zavarta. Boross közölte, hogy a felvételeket később sem hallgatta meg, mert még a DVD-lejátszót sem tudja kezelni.
Az SZDSZ-ből az MSZP-be átülő Mécs Imre vallomásából kiderült, hogy a CD-ket 2008. szeptember 25-én kapták meg az alkotmányügyi és a nemzetbiztonsági bizottság meghiúsult közös ülése után. Mécs, majd később Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter és Molnár Zsolt MSZP-s képviselő mondataiból is világossá vált, hogy ezen a napon az ellenzéki képviselők nélküli, csonka nemzetbiztonsági bizottság mégis tartott egy „kvázi” vagy informális ülést, ahol lejátszottak egy felvételt, és a jelenlévőknek ki is osztották a hanganyagot. Juhász a bíróság előtt kijelentette: meggyőződésük volt akkoriban, hogy a Fidesz árnyék-titkosszolgálatot épít ki.
Az egykori tárcavezető azt is mondta, hogy korábban is megismerhettek ugyan lehallgatási anyagokat, de erre a bizottság titkárságán volt csak lehetőség.
A Szilvásyék ellen személyes adatokkal történő visszaélés és más bűncselekmények miatt indított büntetőperben a jövő héten újabb tanúkat hallgatnak meg. Az ügy további vádlottjait, Dávid Ibolyát, valamint Herényi Károlyt, az MDF egykori elnökét és frakcióvezetőjét júniusra idézte be a bíróság.
Tabudöntögetés
Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Szilvási István
Az egészségügyért felelős államtitkárság vitairatot tett közzé. Nevét a magyar orvoslás egyik tragikus sorsú nagyságától kölcsönözte – Semmelweis-tervnek hívják, és az elmúlt hetekben számos bírálat érte. Előrebocsátom: a vitairatnak egyetlen hibája van, hogy még mindig csak vitairat, és a benne megfogalmazott elképzelések nem valósultak meg. Pedig igencsak múlik az idő. (Lehet, hogy már el is múlt?)
Hiányosságaként említik, hogy kevés benne a szó a megelőzésről, a népegészségügyről. Igaz. De most
– a betegellátás összerogyó helyzetében – nem ez a baj. Most menteni kell. A magyar betegellátás száz sebből vérzik. Igazán megmentésre vár. Meg is ígérték. Bár úgy tűnik, a megmentés várat magára. A vitairat erénye azonban leginkább az, hogy a polgári jobb (?) oldal eddigi egészségpolitikájában szokatlanul, tabutémákat pedzeget. Nyilván ezért vitairat, és nem kormányzati program. Viszont számos – rég elcsépelt – közhelyet is tartalmaz. Ezekkel mindenki egyetért. Amíg nem kell tenni valamit. Például: össztársadalmi megegyezésre van szükség, a járóbeteg-ellátás fejlesztendő, az egészségügyi dolgozók bére növelendő, az amortizáció beépítendő, stb. Az ember csak tapsol. De induljunk el a tabuk világába. Kezdjük a könnyebbekkel.
Itt van mindjárt az örökzöld lózung: „struktúraváltozásra” van szükség! Ezt mormoljuk évek óta. Ugyan az államtitkár kijelentette, hogy kórház nem szűnik meg, csak átalakul (mint az anyag). A funkciója. Mit is jelenthet ez? Feltehetően azt, hogy az aktív betegellátó kórházból krónikus (leánynevén elfekvő), esetleg rehabilitációs kórház lesz. O. K. De mit szólnak ehhez a környező népek? Tapsolnak-e majd ők is? Nem valószínű. Lehet, hogy utcára mennek.
A következő – már kissé testesebb – tabutéma: az „államosítás”. Amiről szerintem nem vitázni kell, hanem megvalósítani. Legalább a nagy (megyei) kórházak működtetését állami kézbe kellene adni. Folyamatosan nyávogunk arról, hogy a betegellátásban irdatlan területi egyenlőtlenségek vannak. Hát persze. A szegény önkormányzat kórháza szegény, a jobb módúé jobb módú. Még a helyi önkormányzat kedve is befolyásolja, hogy mennyi pénzt hajlandó – a kevésből – a kórházára fordítani. Ha a kórházak működtetése az önkormányzatok kezében marad, az ellátás egyenlőtlenségét nehéz lesz csökkenteni. A „struktúraváltozáshoz” szükséges „kórház-átprofilírozás” pedig szinte reménytelen. Országos fejlesztési koncepció sem érvényesíthető. A fővárosban zajló kórház-összevonási vita kimenetele ma még nem ismert. De az biztos, hogy ez lesz a Semmelweis-terv megvalósíthatóságának egyik lakmuszpapírja. Megmutatja az egészségpolitika és az önkormányzati lobbi erőviszonyait.
Persze az „államosításon” felhördülőknek abban igazuk van, hogy érdemi forrásjuttatás nélkül – pusztán a racionalizálástól és attól, hogy kevesebb helyütt lesz mód korrupcióra – jelentős javulás nem lesz. De a betegellátásban lassan közelebb kerülhet Szabolcs és Győr. Ez is „nem semmi”. És megszűnne az is, hogy egyes kórháztalan önkormányzatok betegei más önkormányza-
tok kontójára gyógyuljanak. Ma egész potyautaskonvojok jönnek-mennek. Összevissza.
Elérkeztünk egy még keményebb tabuhoz. A „betegutakhoz”. Az „államosítás” a politikusok belügye. „Csak” az önkormányzati törvényt kellene átírni. De a betegutak rendezése már a rajta közlekedőket érinti. A betegeket. Mert az úton útjelző táblák lennének. Hogy a betegek ne bolyongjanak összevissza. Ez leegyszerűsítve a szabad kórházválasztás korlátozását jelenti. Itt kezd szegény Semmelweisünk elbátortalanodni. Mert az „utasok” megszokták, hogy mindenki arra megy, amerre akar. A baj „csak” az, hogy ehhez a „benzint” ingyen kapja. Az egészségbiztosítás fizeti az utazgatást. Mehet a harmadik orvoshoz, az ötödik CT-ért és a tizedik laborleletért. Közpénzen. Ami kevés. Nagyon. Ennyi „benzinre” nem telik. Látjuk. Semmelweisünk erről már nem beszél. Mert az utasok az ország lakosai. Választópolgárok. Akik a „szerzett jogaik” csorbítását nem nagyon kedvelnék. Pedig nálunk jóval gazdagabb országokban is szabályozzák a betegutakat. A közutakat. Magánúton bárki bárhova elmehet. Sőt a közutakon is lehet elbóklászni. Saját benzinnel.
No de mára legyen elég a tabutémákból. A legkeményebbekről – a finanszírozásról, a paraszolvenciáról, az önrészfizetésről – majd egyszer később. Ha elég bátorságot gyűjtöttem magam is. Addig is: próbálj kitartani, Semmelweis!
Az egészségügyért felelős államtitkárság vitairatot tett közzé. Nevét a magyar orvoslás egyik tragikus sorsú nagyságától kölcsönözte – Semmelweis-tervnek hívják, és az elmúlt hetekben számos bírálat érte. Előrebocsátom: a vitairatnak egyetlen hibája van, hogy még mindig csak vitairat, és a benne megfogalmazott elképzelések nem valósultak meg. Pedig igencsak múlik az idő. (Lehet, hogy már el is múlt?)
Hiányosságaként említik, hogy kevés benne a szó a megelőzésről, a népegészségügyről. Igaz. De most
– a betegellátás összerogyó helyzetében – nem ez a baj. Most menteni kell. A magyar betegellátás száz sebből vérzik. Igazán megmentésre vár. Meg is ígérték. Bár úgy tűnik, a megmentés várat magára. A vitairat erénye azonban leginkább az, hogy a polgári jobb (?) oldal eddigi egészségpolitikájában szokatlanul, tabutémákat pedzeget. Nyilván ezért vitairat, és nem kormányzati program. Viszont számos – rég elcsépelt – közhelyet is tartalmaz. Ezekkel mindenki egyetért. Amíg nem kell tenni valamit. Például: össztársadalmi megegyezésre van szükség, a járóbeteg-ellátás fejlesztendő, az egészségügyi dolgozók bére növelendő, az amortizáció beépítendő, stb. Az ember csak tapsol. De induljunk el a tabuk világába. Kezdjük a könnyebbekkel.
Itt van mindjárt az örökzöld lózung: „struktúraváltozásra” van szükség! Ezt mormoljuk évek óta. Ugyan az államtitkár kijelentette, hogy kórház nem szűnik meg, csak átalakul (mint az anyag). A funkciója. Mit is jelenthet ez? Feltehetően azt, hogy az aktív betegellátó kórházból krónikus (leánynevén elfekvő), esetleg rehabilitációs kórház lesz. O. K. De mit szólnak ehhez a környező népek? Tapsolnak-e majd ők is? Nem valószínű. Lehet, hogy utcára mennek.
A következő – már kissé testesebb – tabutéma: az „államosítás”. Amiről szerintem nem vitázni kell, hanem megvalósítani. Legalább a nagy (megyei) kórházak működtetését állami kézbe kellene adni. Folyamatosan nyávogunk arról, hogy a betegellátásban irdatlan területi egyenlőtlenségek vannak. Hát persze. A szegény önkormányzat kórháza szegény, a jobb módúé jobb módú. Még a helyi önkormányzat kedve is befolyásolja, hogy mennyi pénzt hajlandó – a kevésből – a kórházára fordítani. Ha a kórházak működtetése az önkormányzatok kezében marad, az ellátás egyenlőtlenségét nehéz lesz csökkenteni. A „struktúraváltozáshoz” szükséges „kórház-átprofilírozás” pedig szinte reménytelen. Országos fejlesztési koncepció sem érvényesíthető. A fővárosban zajló kórház-összevonási vita kimenetele ma még nem ismert. De az biztos, hogy ez lesz a Semmelweis-terv megvalósíthatóságának egyik lakmuszpapírja. Megmutatja az egészségpolitika és az önkormányzati lobbi erőviszonyait.
Persze az „államosításon” felhördülőknek abban igazuk van, hogy érdemi forrásjuttatás nélkül – pusztán a racionalizálástól és attól, hogy kevesebb helyütt lesz mód korrupcióra – jelentős javulás nem lesz. De a betegellátásban lassan közelebb kerülhet Szabolcs és Győr. Ez is „nem semmi”. És megszűnne az is, hogy egyes kórháztalan önkormányzatok betegei más önkormányza-
tok kontójára gyógyuljanak. Ma egész potyautaskonvojok jönnek-mennek. Összevissza.
Elérkeztünk egy még keményebb tabuhoz. A „betegutakhoz”. Az „államosítás” a politikusok belügye. „Csak” az önkormányzati törvényt kellene átírni. De a betegutak rendezése már a rajta közlekedőket érinti. A betegeket. Mert az úton útjelző táblák lennének. Hogy a betegek ne bolyongjanak összevissza. Ez leegyszerűsítve a szabad kórházválasztás korlátozását jelenti. Itt kezd szegény Semmelweisünk elbátortalanodni. Mert az „utasok” megszokták, hogy mindenki arra megy, amerre akar. A baj „csak” az, hogy ehhez a „benzint” ingyen kapja. Az egészségbiztosítás fizeti az utazgatást. Mehet a harmadik orvoshoz, az ötödik CT-ért és a tizedik laborleletért. Közpénzen. Ami kevés. Nagyon. Ennyi „benzinre” nem telik. Látjuk. Semmelweisünk erről már nem beszél. Mert az utasok az ország lakosai. Választópolgárok. Akik a „szerzett jogaik” csorbítását nem nagyon kedvelnék. Pedig nálunk jóval gazdagabb országokban is szabályozzák a betegutakat. A közutakat. Magánúton bárki bárhova elmehet. Sőt a közutakon is lehet elbóklászni. Saját benzinnel.
No de mára legyen elég a tabutémákból. A legkeményebbekről – a finanszírozásról, a paraszolvenciáról, az önrészfizetésről – majd egyszer később. Ha elég bátorságot gyűjtöttem magam is. Addig is: próbálj kitartani, Semmelweis!
Sarkosan fogalmazva (11.04.14)
Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Szentmihályi Szabó Péter/MHO
Elmerengek a híren, amely szerint Bajnai Gordon lakást keres New Yorkban, a Columbia Egyetemen fog tanítani. Mondhatnánk, öregbíti hazánk hírnevét, az amerikai hallgatók imádni fogják, mi pedig kis időre elveszítünk egy kedves arcot. Kár, hogy Bajnai elődje nem követi a jó példát, pedig taníthatna kommunikációt, retorikát, stilisztikát mondjuk Rosztovban, ahol egy korábbi kormányfő tanult. Sajnos bizonyos nagy emberektől szinte lehetetlen megszabadulni, eszükben sincs kicsit háttérbe vonulni, megnyugodni, a kastély körül kertészkedni, mesélni az unokáknak a dicsőséges időkről. A mindenhez értő Szekeres Imre most szakmányban aggódik a devizahitelesek miatt, Bokros és Békesi osztja az észt, sőt maga Surányi György is kiváló tervvel állt elő a devizahitelek csökkentése érdekében. Ha Fekete János élne, az ő szakértelmét is gyakran csodálhatnánk, nyilván azt tanácsolná, vegyünk fel újabb hiteleket, mert nincs annál jobb dolog a világon. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy idővel a legcsúnyább és legellenszenvesebb közszereplőt is megszokjuk, kicsit meg is szeretjük, mindennapi életünk részévé válik, mint ahogyan a félnótás szappanoperák rémes figurái iránt is elkezdünk érdeklődni, ha beleesünk a folytatások csapdájába. Mindez az állandóság és kiszámíthatóság kellemes érzetét adja, ez volt Kádár egyik titka is, bár róla nehéz elképzelni, hogy ma blogolna és a Facebookon gyűjtene lájkolókat. A mechanizmus így is működik, biztos távolságból nézegetjük azokat, akiket utáltunk és akiktől féltünk, szerencsére a tévékészülékből nem tudnak kijönni, értékeink és gyermekeink biztonságban vannak. Azt nem tudom, mit fog pontosan tanítani Bajnai Gordon, de talán még az amerikai közgazdászok is tanulnak tőle, hogyan kell egy országot felvirágoztatni.
Elmerengek a híren, amely szerint Bajnai Gordon lakást keres New Yorkban, a Columbia Egyetemen fog tanítani. Mondhatnánk, öregbíti hazánk hírnevét, az amerikai hallgatók imádni fogják, mi pedig kis időre elveszítünk egy kedves arcot. Kár, hogy Bajnai elődje nem követi a jó példát, pedig taníthatna kommunikációt, retorikát, stilisztikát mondjuk Rosztovban, ahol egy korábbi kormányfő tanult. Sajnos bizonyos nagy emberektől szinte lehetetlen megszabadulni, eszükben sincs kicsit háttérbe vonulni, megnyugodni, a kastély körül kertészkedni, mesélni az unokáknak a dicsőséges időkről. A mindenhez értő Szekeres Imre most szakmányban aggódik a devizahitelesek miatt, Bokros és Békesi osztja az észt, sőt maga Surányi György is kiváló tervvel állt elő a devizahitelek csökkentése érdekében. Ha Fekete János élne, az ő szakértelmét is gyakran csodálhatnánk, nyilván azt tanácsolná, vegyünk fel újabb hiteleket, mert nincs annál jobb dolog a világon. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy idővel a legcsúnyább és legellenszenvesebb közszereplőt is megszokjuk, kicsit meg is szeretjük, mindennapi életünk részévé válik, mint ahogyan a félnótás szappanoperák rémes figurái iránt is elkezdünk érdeklődni, ha beleesünk a folytatások csapdájába. Mindez az állandóság és kiszámíthatóság kellemes érzetét adja, ez volt Kádár egyik titka is, bár róla nehéz elképzelni, hogy ma blogolna és a Facebookon gyűjtene lájkolókat. A mechanizmus így is működik, biztos távolságból nézegetjük azokat, akiket utáltunk és akiktől féltünk, szerencsére a tévékészülékből nem tudnak kijönni, értékeink és gyermekeink biztonságban vannak. Azt nem tudom, mit fog pontosan tanítani Bajnai Gordon, de talán még az amerikai közgazdászok is tanulnak tőle, hogyan kell egy országot felvirágoztatni.
Meggyilkolnák Orbán Viktort Gyurcsány hívei
Bezeggyilkolnák Orbán Viktort Gyurcsány hívei
2011.04.14 05:00
Magyar Nemzet
Ha valaki biztosítaná gyermekem jövőjét, biz isten kilőném ezeket a tetveket, vityával (ti. Orbán Viktorral – a szerk.) az élen – írta a Facebook közösségi portálon a Gyurcsány-blognak helyet adó internetes oldal szerzője. Egy másik férfi, a Hungalu volt vezérigazgatója – Gyurcsány Ferenc többek között ezen cég privatizációján keresztül alapozta meg milliárdos vagyonát – minderre így reagált: „nekem jó időben szóljatok, mert soha életemben nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy kimaradok ezeknek a tébolyult emberszabásúnak kinéző élőlényeknek a fizikai elpusztításából.”
Az indulatok azok után szabadultak el a közösségi hálón is kapcsolatot tartó baráti kör tagjai között, hogy Dániel Péter ügyvéd egy bejegyzésben kelt ki jobboldali publicisták és újságírók ellen. A szerző a nyilvánosság előtt bűncselekmény elkövetésével vádolta meg Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét, amikor azt írta róla: „Jancsi, te nyomorult, pitiáner tolvaj. Te mennyit érsz, miután százmilliókat loptál és sikkasztottál el a közpénzekből?” A jogász nem kíméli Kövér László házelnököt és testvérét sem: „Tudod Lacikám, szerintem pedig te meg az a nyomda-sikkasztó, adócsaló testvéred vagytok furcsa anyagból gyúrva…” Dániel nehezményezi a gyűlölettel átitatott közbeszédet is, amiért szerinte Orbán Viktor és „csahos kutyái” – például Bayer Zsolt és Lovas István – tehetők felelőssé. Dániel Péter korábban a szocialisták támogatásával szervezett tüntetést az Orbán-kormány ellen, és az MSZP internetes oldalán is jelent meg írása. – olvasható a Magyar Nemzet csütörtöki számában, melyből további részleteket is megtudhat.
2011.04.14 05:00
Magyar Nemzet
Ha valaki biztosítaná gyermekem jövőjét, biz isten kilőném ezeket a tetveket, vityával (ti. Orbán Viktorral – a szerk.) az élen – írta a Facebook közösségi portálon a Gyurcsány-blognak helyet adó internetes oldal szerzője. Egy másik férfi, a Hungalu volt vezérigazgatója – Gyurcsány Ferenc többek között ezen cég privatizációján keresztül alapozta meg milliárdos vagyonát – minderre így reagált: „nekem jó időben szóljatok, mert soha életemben nem tudnám megbocsátani magamnak, hogy kimaradok ezeknek a tébolyult emberszabásúnak kinéző élőlényeknek a fizikai elpusztításából.”
Az indulatok azok után szabadultak el a közösségi hálón is kapcsolatot tartó baráti kör tagjai között, hogy Dániel Péter ügyvéd egy bejegyzésben kelt ki jobboldali publicisták és újságírók ellen. A szerző a nyilvánosság előtt bűncselekmény elkövetésével vádolta meg Lázár Jánost, a Fidesz frakcióvezetőjét, amikor azt írta róla: „Jancsi, te nyomorult, pitiáner tolvaj. Te mennyit érsz, miután százmilliókat loptál és sikkasztottál el a közpénzekből?” A jogász nem kíméli Kövér László házelnököt és testvérét sem: „Tudod Lacikám, szerintem pedig te meg az a nyomda-sikkasztó, adócsaló testvéred vagytok furcsa anyagból gyúrva…” Dániel nehezményezi a gyűlölettel átitatott közbeszédet is, amiért szerinte Orbán Viktor és „csahos kutyái” – például Bayer Zsolt és Lovas István – tehetők felelőssé. Dániel Péter korábban a szocialisták támogatásával szervezett tüntetést az Orbán-kormány ellen, és az MSZP internetes oldalán is jelent meg írása. – olvasható a Magyar Nemzet csütörtöki számában, melyből további részleteket is megtudhat.
Körön kívül
Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Huth Gergely/ MHO
Álláspont
Attól, mert üldözési mániánk van, még üldözhetnek. És attól, mert éjjelenként összeesküvésekről álmodunk, még össze is esküdhetnek ellenünk. Mert mi más lenne Bajnai Gordon meghívása az amerikai Columbia Egyetem katedrájára, mint a szegény kis hazánk elleni összeesküvés újabb, ékes bizonyítéka. Ideje lenne valami rendszert találnunk abban, hogy a magyar baloldal összes erkölcsi hullája, megdőlt, hétpróbás gazembere vagy csak az önnön mérhetetlen tehetségtelenségébe belebukott szürke gúnárja előbb-utóbb feltűnik valami neves nyugati értelmiségi társaság soraiban, és különféle magas szimpóziumokon magvas beszédeket tart európaiságról és haladásról és persze az otthon maradtakat sújtó nyílt fasizmusról, példátlan megfélemlítésről.
Vajon a roppant tehetséges, örökké bús, bociszemű Bajnai mivel érdemelte ki a rangos egyetem meghívását? (Egy anekdota szerint Bajnai egy idős rokona egy tágabb családi összejövetelen azt mondta a depressziós exkormányfőnek, hogy „add vissza a libások pénzét, az a te bajod, fiam”.) A nyilatkozatok szerint Bajnai az Európai Unióról fog előadást tartani amerikai diákoknak. Mint bennfentes, nyilván beszél majd az EU hátsó udvaráról, a vadkeletről is. Ahol bármit meg lehet tenni, például offshore cégekbe pumpálni az állami támogatásokat, hogy mást ne említsünk. És ahol a miniszterelnök balkurzusok idején vezérigazgató, a holdudvar tagjai a részvényesek, a nép meg csak kuruttyol, míg le nem csapolják a mocsarat. Persze beszélhet, amiről akar, akár meg is kukulhat az emelvényen, hiszen ebben az ügyben a legkevésbé sem érdekes, hogy mit motyog majd a mi Gordonunk az európaiságról. A lényeg, hogy sikerült ismét megfricskázni a magyar jobboldal orrát, tanulja csak meg a kétharmadnyi eltévedt bárányka és a démoni jobbos kormány, hogy ki viszi a vadászpuskát.
El kell ismerni: a balliberálisok nyugati kapcsolati hálója ép, és a jobboldal – bár kétségkívül sikerül tágítania a mozgásterét – nem tudott kitörni a karanténból. Az új magyar többség Nyugaton körön kívül rekedt, mint a lengyelek Kaczynskiék idején. Akár a fejünk tetejére is állhatunk, a nemzeti oldal az ő olvasatukban továbbra is alávaló populista, míg az ex- és álkommunisták meg barátaik a szabadelvűség és a haladás tündöklő lovagjai maradnak.
Itthon jobb érzésű ember legfeljebb könnyesre röhögi magát, ha meglátja Gyurcsány Ferenc internetes videoüzenetét, amelyben a böszme hangja el-elfullad a megrendültségtől, mert a köztársaság elpusztítását már csak a hét végi chartás tüntetés akadályozhatja meg, de a felületes és előítéletes nyugati értelmiségi – kellő tolmácsolással – lazán beveszi a ripacskodást. Ahogyan nyilván felül az önmagát egyre nagyobb mélységekbe hergelő, népszavás Andrassew Ivánnak is, aki vallomása szerint büszke arra, hogy egy „diktatúrában” ellenzéki újságíróként dolgozhat. Szerinte most a köztársaságiak fognak összecsapni az orbánistákkal. Szép kis vízió, gondolom, a támadók nyolcvan százaléka annak idején a népköztársaságért is fegyvert fogott volna. Körön kívülinek, kirekesztettnek, meg nem értettnek lenni olykor mégis előnyös. A művészekből ez az állapot szokta kihozni a zsenit.
Szerencsés lenne, ha az ellenszél a kormánytagokból is a harci kedvet csalogatná elő. A lendület az elmúlt hónapokban ugyanis megtörni látszott. Az alkotmányszöveg felhígult a viták során, gyengült a rendteremtő kezek szorítása (a Jobbik nagy örömére, hiszen ahol a körzeti megbízott fején hamutálat törhetnek piti bűnözők, ott sokan vevők a gárdacirkuszra), és eddig a gazdasági mentőcsomagnak is inkább csak a megszorító részét tapasztalhatták meg az emberek. Bár ígéretesek Matolcsy György tegnap körvonalazott gazdaságélénkítő elképzelései, az eddigi lépések biztatóak, de nem elegendőek. Az első Orbán-kormány Széchenyi-terve bombasiker volt, a januárban meghirdetett Új Széchenyi-tervről a közvélemény nagy része valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, félő, hogy a jobb sorsra érdemes csomag szépen belesüpped a szürkeség és az érdektelenség mocsarába.
Tragikus lenne, ha a kormányzást leteperné a tavaszi fáradtság. Ám még semmi sincs veszve, úgyhogy több lelkesedést és oroszlánszívet, uraim!
Álláspont
Attól, mert üldözési mániánk van, még üldözhetnek. És attól, mert éjjelenként összeesküvésekről álmodunk, még össze is esküdhetnek ellenünk. Mert mi más lenne Bajnai Gordon meghívása az amerikai Columbia Egyetem katedrájára, mint a szegény kis hazánk elleni összeesküvés újabb, ékes bizonyítéka. Ideje lenne valami rendszert találnunk abban, hogy a magyar baloldal összes erkölcsi hullája, megdőlt, hétpróbás gazembere vagy csak az önnön mérhetetlen tehetségtelenségébe belebukott szürke gúnárja előbb-utóbb feltűnik valami neves nyugati értelmiségi társaság soraiban, és különféle magas szimpóziumokon magvas beszédeket tart európaiságról és haladásról és persze az otthon maradtakat sújtó nyílt fasizmusról, példátlan megfélemlítésről.
Vajon a roppant tehetséges, örökké bús, bociszemű Bajnai mivel érdemelte ki a rangos egyetem meghívását? (Egy anekdota szerint Bajnai egy idős rokona egy tágabb családi összejövetelen azt mondta a depressziós exkormányfőnek, hogy „add vissza a libások pénzét, az a te bajod, fiam”.) A nyilatkozatok szerint Bajnai az Európai Unióról fog előadást tartani amerikai diákoknak. Mint bennfentes, nyilván beszél majd az EU hátsó udvaráról, a vadkeletről is. Ahol bármit meg lehet tenni, például offshore cégekbe pumpálni az állami támogatásokat, hogy mást ne említsünk. És ahol a miniszterelnök balkurzusok idején vezérigazgató, a holdudvar tagjai a részvényesek, a nép meg csak kuruttyol, míg le nem csapolják a mocsarat. Persze beszélhet, amiről akar, akár meg is kukulhat az emelvényen, hiszen ebben az ügyben a legkevésbé sem érdekes, hogy mit motyog majd a mi Gordonunk az európaiságról. A lényeg, hogy sikerült ismét megfricskázni a magyar jobboldal orrát, tanulja csak meg a kétharmadnyi eltévedt bárányka és a démoni jobbos kormány, hogy ki viszi a vadászpuskát.
El kell ismerni: a balliberálisok nyugati kapcsolati hálója ép, és a jobboldal – bár kétségkívül sikerül tágítania a mozgásterét – nem tudott kitörni a karanténból. Az új magyar többség Nyugaton körön kívül rekedt, mint a lengyelek Kaczynskiék idején. Akár a fejünk tetejére is állhatunk, a nemzeti oldal az ő olvasatukban továbbra is alávaló populista, míg az ex- és álkommunisták meg barátaik a szabadelvűség és a haladás tündöklő lovagjai maradnak.
Itthon jobb érzésű ember legfeljebb könnyesre röhögi magát, ha meglátja Gyurcsány Ferenc internetes videoüzenetét, amelyben a böszme hangja el-elfullad a megrendültségtől, mert a köztársaság elpusztítását már csak a hét végi chartás tüntetés akadályozhatja meg, de a felületes és előítéletes nyugati értelmiségi – kellő tolmácsolással – lazán beveszi a ripacskodást. Ahogyan nyilván felül az önmagát egyre nagyobb mélységekbe hergelő, népszavás Andrassew Ivánnak is, aki vallomása szerint büszke arra, hogy egy „diktatúrában” ellenzéki újságíróként dolgozhat. Szerinte most a köztársaságiak fognak összecsapni az orbánistákkal. Szép kis vízió, gondolom, a támadók nyolcvan százaléka annak idején a népköztársaságért is fegyvert fogott volna. Körön kívülinek, kirekesztettnek, meg nem értettnek lenni olykor mégis előnyös. A művészekből ez az állapot szokta kihozni a zsenit.
Szerencsés lenne, ha az ellenszél a kormánytagokból is a harci kedvet csalogatná elő. A lendület az elmúlt hónapokban ugyanis megtörni látszott. Az alkotmányszöveg felhígult a viták során, gyengült a rendteremtő kezek szorítása (a Jobbik nagy örömére, hiszen ahol a körzeti megbízott fején hamutálat törhetnek piti bűnözők, ott sokan vevők a gárdacirkuszra), és eddig a gazdasági mentőcsomagnak is inkább csak a megszorító részét tapasztalhatták meg az emberek. Bár ígéretesek Matolcsy György tegnap körvonalazott gazdaságélénkítő elképzelései, az eddigi lépések biztatóak, de nem elegendőek. Az első Orbán-kormány Széchenyi-terve bombasiker volt, a januárban meghirdetett Új Széchenyi-tervről a közvélemény nagy része valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, félő, hogy a jobb sorsra érdemes csomag szépen belesüpped a szürkeség és az érdektelenség mocsarába.
Tragikus lenne, ha a kormányzást leteperné a tavaszi fáradtság. Ám még semmi sincs veszve, úgyhogy több lelkesedést és oroszlánszívet, uraim!
2011. április 13., szerda
„Súlyos tudatrombolást okozott a bolsevik terror”
2011.04.13 12:12
MNO - KA
Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke szerint a szocialista rendszer tudatrombolása után ma egy „új diktátum, a pénz tulajdonosainak nyomása és uralma”, a Magyarországot prédának tekintő spekulánsok „internacionalista hadserege” ellen kell szabadságharcot vívni.
A kormánypárti képviselő szerdán, az Emlékezz Európa – Remember Europe 1948–1989 című nemzetközi konferencia bevezető előadásában úgy fogalmazott, az elmúlt húsz év közel sem azt hozta a kelet-európai térség számára, amire korábban számított, hiszen – mint mondta – a lelkekben ma is tovább él a zsarnokság lenyomata. A politikus szerint a közéletben ma is próbálnak érvényesülni a „diktatúra gépezetében trenírozott személyek és csoportok”, az adósságcsapdában vergődő családokat és országokat pedig „disznófejű nagyurak” fojtogatják.
A Ház alelnöke az 1956-os Pesti Srác Alapítvány és a Nemzeti Fórum Egyesület által az Országgyűlés főrendi házában rendezett eseményen arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiszolgáltatott nemzetek soha nem érezhetik szabadnak magukat, még akkor sem, ha most nem a tankok, hanem a bankok spekulánsai fenyegetik őket. Lezsák szerint a „hiteles és józanító emlékezetnek” kell irányítania napjaink küzdelmeit, amelyek célja egy erős és keresztény Európa, illetve Magyarország megteremtése.
Kiemelte: az egységesülő Európa merőben ellentétes emlékeket hordoz az elmúlt hatvan évről, hiszen míg a nyugat-európai országok a tartós szabadság és jólét magabiztosságot adó érzését élhették át a II. világháború után, addig a kelet-európai térséget a közös zsarnoki múlt köti össze. Lezsák Sándor szerint utóbbi országokban rendkívül súlyos tudatrombolást okozott a „nyílt és brutális bolsevik terror, majd az azt követő alattomos, hipnotizáló, puha diktatúra”.
Mint mondta, a „szovjet impérium és hazai kiszolgálói” Magyarországon az internacionalizmus hirdetésével próbálták eltörölni a nemzet egészének öntudatát, de észre kellett venniük, hogy a „népeket csak ideig-óráig lehet gyötörni, véglegesen soha nem lehet őket eltántorítani a rendet teremtő szabadság vágyától”. A politikus aláhúzta továbbá, hogy az elmúlt hatvan évben is voltak felemelő, nagy pillanatok, amikor a megalázott népek fellázadtak a zsarnoksággal szemben, Magyarországon is ilyen momentum volt az 1956-os szabadságharc.
(MTI)
MNO - KA
Lezsák Sándor, az Országgyűlés fideszes alelnöke szerint a szocialista rendszer tudatrombolása után ma egy „új diktátum, a pénz tulajdonosainak nyomása és uralma”, a Magyarországot prédának tekintő spekulánsok „internacionalista hadserege” ellen kell szabadságharcot vívni.
A kormánypárti képviselő szerdán, az Emlékezz Európa – Remember Europe 1948–1989 című nemzetközi konferencia bevezető előadásában úgy fogalmazott, az elmúlt húsz év közel sem azt hozta a kelet-európai térség számára, amire korábban számított, hiszen – mint mondta – a lelkekben ma is tovább él a zsarnokság lenyomata. A politikus szerint a közéletben ma is próbálnak érvényesülni a „diktatúra gépezetében trenírozott személyek és csoportok”, az adósságcsapdában vergődő családokat és országokat pedig „disznófejű nagyurak” fojtogatják.
A Ház alelnöke az 1956-os Pesti Srác Alapítvány és a Nemzeti Fórum Egyesület által az Országgyűlés főrendi házában rendezett eseményen arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiszolgáltatott nemzetek soha nem érezhetik szabadnak magukat, még akkor sem, ha most nem a tankok, hanem a bankok spekulánsai fenyegetik őket. Lezsák szerint a „hiteles és józanító emlékezetnek” kell irányítania napjaink küzdelmeit, amelyek célja egy erős és keresztény Európa, illetve Magyarország megteremtése.
Kiemelte: az egységesülő Európa merőben ellentétes emlékeket hordoz az elmúlt hatvan évről, hiszen míg a nyugat-európai országok a tartós szabadság és jólét magabiztosságot adó érzését élhették át a II. világháború után, addig a kelet-európai térséget a közös zsarnoki múlt köti össze. Lezsák Sándor szerint utóbbi országokban rendkívül súlyos tudatrombolást okozott a „nyílt és brutális bolsevik terror, majd az azt követő alattomos, hipnotizáló, puha diktatúra”.
Mint mondta, a „szovjet impérium és hazai kiszolgálói” Magyarországon az internacionalizmus hirdetésével próbálták eltörölni a nemzet egészének öntudatát, de észre kellett venniük, hogy a „népeket csak ideig-óráig lehet gyötörni, véglegesen soha nem lehet őket eltántorítani a rendet teremtő szabadság vágyától”. A politikus aláhúzta továbbá, hogy az elmúlt hatvan évben is voltak felemelő, nagy pillanatok, amikor a megalázott népek fellázadtak a zsarnoksággal szemben, Magyarországon is ilyen momentum volt az 1956-os szabadságharc.
(MTI)
Politikai deklarációk a civilektől
Létrehozás ideje: 2011-04-13 Szerző: Pindroch Tamás/ MHO
Alkotmányozás 2011
A liberális oldalhoz köthető civilszervezetek – az MSZP és az LMP kommunikációjához hasonlatosan – élesen támadták tegnap az elfogadásra váró alkotmányszöveget. Gulyás Gergely (Fidesz) szerint ez csupán civil köntösbe öltöztetett politikai véleményalkotás.
„Akár ellenzéki politikai párttá is alakulhatnának ezek a civilszervezetek, hiszen a véleményük politikai deklaráció, amely a szakmaiságot álarcként használja” – reagált lapunknak Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő tegnap az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közös közleményére. Szerintük az új alaptörvény titokban készült, kilencnapos parlamenti vitája pedig lehetetlenné teszi a javaslat érdemi megvitatását, a tervezet ellehetetleníti a politikai váltógazdálkodást, gyengíti a fékek és ellensúlyok rendszerét, így az Alkotmánybíróságot és az ombudsmani rendszert. A közlemény szerint a választójog határon túliakra való kiterjesztésével indokolatlanul átalakítják a politikai közösség kereteit.
Gulyás Gergely, aki az alkotmányszövegező bizottság tagja volt, ezzel szemben elmondta, az eddigieknél lényegesen erősebb ellensúly is szerepel az alkotmányban, hiszen aszerint a Költségvetési Tanács vétójoggal rendelkezik majd a költségvetés elfogadásakor. Hozzátette, ilyen önkorlátozásra az előző kormányok idején nem volt példa. Hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság létszáma tizenegyről tizenöt főre nő, a testület előzetes normakontrollt gyakorolhat, akár a költségvetési tárgyú törvények esetében is, ráadásul a bíróságok jogerős döntésével szemben is lehetőség lesz a testülethez fordulni. Az ombudsmani rendszer egységes hivatali átszervezésével kapcsolatban a politikus azt mondta, ezután nem egymással vitatkozó országgyűlési biztosok dolgoznak majd, így reményeik szerint a munkájuk is hatékonyabb lesz.
Gulyás Gergely úgy vélekedett, a nemzetközi gyakorlat alapján a választójog jár a kettős állampolgároknak, de erről nem az alkotmányban, hanem majd a kétharmados választójogi törvényben döntenek majd. „A határon kívüliek igenis érintettek az állam döntéseiben, hiszen például a külpolitika, a szomszédságpolitika kapcsán a kormányzati döntések elsősorban őket érintik” – hangsúlyozta. Cáfolta azt is, hogy alapjogszűkítést tartalmazna az alkotmányszöveg, hiszen az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján készült. Hangsúlyozta, az új alaptörvény legitimitását senki nem vonhatja kétségbe, hiszen az kétharmados választói felhatalmazás alapján készült, szemben például az utolsó állampárti, diktatórikus parlament által elfogadott, ’89-es alkotmánnyal.
Alkotmányozás 2011
A liberális oldalhoz köthető civilszervezetek – az MSZP és az LMP kommunikációjához hasonlatosan – élesen támadták tegnap az elfogadásra váró alkotmányszöveget. Gulyás Gergely (Fidesz) szerint ez csupán civil köntösbe öltöztetett politikai véleményalkotás.
„Akár ellenzéki politikai párttá is alakulhatnának ezek a civilszervezetek, hiszen a véleményük politikai deklaráció, amely a szakmaiságot álarcként használja” – reagált lapunknak Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő tegnap az Eötvös Károly Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért közös közleményére. Szerintük az új alaptörvény titokban készült, kilencnapos parlamenti vitája pedig lehetetlenné teszi a javaslat érdemi megvitatását, a tervezet ellehetetleníti a politikai váltógazdálkodást, gyengíti a fékek és ellensúlyok rendszerét, így az Alkotmánybíróságot és az ombudsmani rendszert. A közlemény szerint a választójog határon túliakra való kiterjesztésével indokolatlanul átalakítják a politikai közösség kereteit.
Gulyás Gergely, aki az alkotmányszövegező bizottság tagja volt, ezzel szemben elmondta, az eddigieknél lényegesen erősebb ellensúly is szerepel az alkotmányban, hiszen aszerint a Költségvetési Tanács vétójoggal rendelkezik majd a költségvetés elfogadásakor. Hozzátette, ilyen önkorlátozásra az előző kormányok idején nem volt példa. Hangsúlyozta, az Alkotmánybíróság létszáma tizenegyről tizenöt főre nő, a testület előzetes normakontrollt gyakorolhat, akár a költségvetési tárgyú törvények esetében is, ráadásul a bíróságok jogerős döntésével szemben is lehetőség lesz a testülethez fordulni. Az ombudsmani rendszer egységes hivatali átszervezésével kapcsolatban a politikus azt mondta, ezután nem egymással vitatkozó országgyűlési biztosok dolgoznak majd, így reményeik szerint a munkájuk is hatékonyabb lesz.
Gulyás Gergely úgy vélekedett, a nemzetközi gyakorlat alapján a választójog jár a kettős állampolgároknak, de erről nem az alkotmányban, hanem majd a kétharmados választójogi törvényben döntenek majd. „A határon kívüliek igenis érintettek az állam döntéseiben, hiszen például a külpolitika, a szomszédságpolitika kapcsán a kormányzati döntések elsősorban őket érintik” – hangsúlyozta. Cáfolta azt is, hogy alapjogszűkítést tartalmazna az alkotmányszöveg, hiszen az Európai Unió Alapjogi Chartája alapján készült. Hangsúlyozta, az új alaptörvény legitimitását senki nem vonhatja kétségbe, hiszen az kétharmados választói felhatalmazás alapján készült, szemben például az utolsó állampárti, diktatórikus parlament által elfogadott, ’89-es alkotmánnyal.
Sarkosan fogalmazva (11.04.13)
Létrehozás ideje: 2011-04-13 Szerző: Szentmihályi Szabó Péter
Sarkosan fogalmazva
A parlamentben Varju László (MSZP) nekiesett a miniszterelnöknek, utalva egy régebbi beszédére, és kijelentette: „Az én hazám nem disznóól.” Orbán Viktor felolvasta egykori megjegyzésének teljes szövegét, amelyből kiderült, egy bizonyos pályázati rendszert nevezett disznóólnak, vagyis a szocialista képviselő hazudott. Viszonválaszában Varju Lászlót cseppet sem zavarta a helyreigazítás, megismételte a sértett hazafi mondatát. Mármost a helyzet az, hogy az MSZP – az SZDSZ-szel karöltve – mindent elkövetett, hogy hazánkat disznóóllá tegye, Orwell Állatfarmjának megvalósítását tűzve ki célul, de mindegy: hiába próbálkozik a jelenlegi baloldal, szájukból a „haza” és a „nemzet” szavak hamisan csengenek nem csak történelmi és ideológiai okokból, hanem mert 1990 óta minden kormányzati lépésük arra irányult, hogy nagy disznóságokat kövessenek el a nép és a köztársaság nevében. Álszent dolog ez, mint TGM kifakadása, miszerint „Magyarországon szellemi rabszolgaság van”, bár a megállapításnak van értelme: igen, a keresztény, nemzeti szellem még mindig rabszolgaságban van, az új alaptörvény Nemzeti Hitvallása ezért tűnik a liberálisok számára rabszolgalázadásnak. Ezért sír B. Iván újságíró, mondván: „Idegen országban élek (…) Nincsen közöm az új alkotmányhoz, az államfőhöz, kormányfőhöz, pártokhoz, igazságszolgáltatáshoz. Nekem ez a hottentották Magyarországa. (…) Én maradok a magam hazájában. A saját, egyszemélyes hazámban.” Végül is mindenkinek joga van az egyszemélyes disznóólhoz, de hagyjuk békén a szegény sertéseket, úgyis egyre kevesebben vannak. Maradjunk annyiban, hogy a többség megunta a „törpe minoritás” (Antall József) garázdálkodását. Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.
Sarkosan fogalmazva
A parlamentben Varju László (MSZP) nekiesett a miniszterelnöknek, utalva egy régebbi beszédére, és kijelentette: „Az én hazám nem disznóól.” Orbán Viktor felolvasta egykori megjegyzésének teljes szövegét, amelyből kiderült, egy bizonyos pályázati rendszert nevezett disznóólnak, vagyis a szocialista képviselő hazudott. Viszonválaszában Varju Lászlót cseppet sem zavarta a helyreigazítás, megismételte a sértett hazafi mondatát. Mármost a helyzet az, hogy az MSZP – az SZDSZ-szel karöltve – mindent elkövetett, hogy hazánkat disznóóllá tegye, Orwell Állatfarmjának megvalósítását tűzve ki célul, de mindegy: hiába próbálkozik a jelenlegi baloldal, szájukból a „haza” és a „nemzet” szavak hamisan csengenek nem csak történelmi és ideológiai okokból, hanem mert 1990 óta minden kormányzati lépésük arra irányult, hogy nagy disznóságokat kövessenek el a nép és a köztársaság nevében. Álszent dolog ez, mint TGM kifakadása, miszerint „Magyarországon szellemi rabszolgaság van”, bár a megállapításnak van értelme: igen, a keresztény, nemzeti szellem még mindig rabszolgaságban van, az új alaptörvény Nemzeti Hitvallása ezért tűnik a liberálisok számára rabszolgalázadásnak. Ezért sír B. Iván újságíró, mondván: „Idegen országban élek (…) Nincsen közöm az új alkotmányhoz, az államfőhöz, kormányfőhöz, pártokhoz, igazságszolgáltatáshoz. Nekem ez a hottentották Magyarországa. (…) Én maradok a magam hazájában. A saját, egyszemélyes hazámban.” Végül is mindenkinek joga van az egyszemélyes disznóólhoz, de hagyjuk békén a szegény sertéseket, úgyis egyre kevesebben vannak. Maradjunk annyiban, hogy a többség megunta a „törpe minoritás” (Antall József) garázdálkodását. Értjük, hogy ez fájdalmas. De hazudozni nem kellene.
Gyűjtés: adakozás az államadósság ellen
Kezdeményezésével adakozásra szeretné kérni a tehetősebb embereket Rédly Elemér plébános. A Győri Hittudományi Főiskola tanára februárban ajánlott fel egymillió forintot az államadósság csökkentésére. Az elmúlt hetekben a kormány is a kezdeményezés mögé állt.
Létrehozva: 2011. április 12., 08:48 | Utoljára frissítve: 2011. április 12., 09:35
nyomtat küld
Rédly Elemér plébános a kezdeményezésével adakozásra szeretné kérni a tehetősebb embereket. A Győri Hittudományi Főiskola tanára februárban ajánlott fel egymillió forintot az államadósság csökkentésére.
A plébános az MTV Ma Reggel című műsorában elmondta: a miniszterelnök egyik februári beszéde után határozta el, hogy felajánlást tesz. Hozzátette: ismeri a kezdeményezést ért kritikákat, de egyetért azzal a véleménnyel, mely szerint az államadósság az ország legnagyobb problémája. Elismerte, az emberek nem szívesen fizetnek a mások által okozott károkért, de hangsúlyozta: "mindannyiunk érdeke, hogy kikerüljünk az adósságcsapdából."
A plébános kérdésre válaszolva elismerte: az ő egymillió forintja nem jelent sokat a több mint kétezermilliárdos államadóssággal szemben. Adakozáskor azonban mindenkinek a lelkülete megváltozik - tette hozzá a Ma Reggel című műsorban.
A kormány április 6-i ülésén döntött arról, hogy Rédly Elemér kezdeményezése mellé állva létrehozta az "Összefogás az államadósság ellen" nevet viselő alapot.
Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője a kabinet ülése után közölte: az alapot 1 millió forint induló tőkével a győri katolikus plébános indítja. Az alapba befizethetnek azok a vállalatok és magánszemélyek is, akik fontosnak tartják az álladósság elleni harcot, és úgy gondolják, hogy saját forrásaikkal is hozzájárulnak ehhez. Az alapba befizetett összegek teljes egészében a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentő Alapba kerülnek.
A kormány arra kérte fel a nemzetgazdasági minisztert, hogy olyan törvénymódosításokra tegyen javaslatot, amelyek lehetővé teszik: a befizető magánszemélyek és vállalatok a személyi jövedelemadójukból, illetve a társasági adóalapjukból írhassák le majd a befizetett összeg egy bizonyos hányadát.
(hirado.hu)
Létrehozva: 2011. április 12., 08:48 | Utoljára frissítve: 2011. április 12., 09:35
nyomtat küld
Rédly Elemér plébános a kezdeményezésével adakozásra szeretné kérni a tehetősebb embereket. A Győri Hittudományi Főiskola tanára februárban ajánlott fel egymillió forintot az államadósság csökkentésére.
A plébános az MTV Ma Reggel című műsorában elmondta: a miniszterelnök egyik februári beszéde után határozta el, hogy felajánlást tesz. Hozzátette: ismeri a kezdeményezést ért kritikákat, de egyetért azzal a véleménnyel, mely szerint az államadósság az ország legnagyobb problémája. Elismerte, az emberek nem szívesen fizetnek a mások által okozott károkért, de hangsúlyozta: "mindannyiunk érdeke, hogy kikerüljünk az adósságcsapdából."
A plébános kérdésre válaszolva elismerte: az ő egymillió forintja nem jelent sokat a több mint kétezermilliárdos államadóssággal szemben. Adakozáskor azonban mindenkinek a lelkülete megváltozik - tette hozzá a Ma Reggel című műsorban.
A kormány április 6-i ülésén döntött arról, hogy Rédly Elemér kezdeményezése mellé állva létrehozta az "Összefogás az államadósság ellen" nevet viselő alapot.
Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője a kabinet ülése után közölte: az alapot 1 millió forint induló tőkével a győri katolikus plébános indítja. Az alapba befizethetnek azok a vállalatok és magánszemélyek is, akik fontosnak tartják az álladósság elleni harcot, és úgy gondolják, hogy saját forrásaikkal is hozzájárulnak ehhez. Az alapba befizetett összegek teljes egészében a Nyugdíjreform és Államadósság-csökkentő Alapba kerülnek.
A kormány arra kérte fel a nemzetgazdasági minisztert, hogy olyan törvénymódosításokra tegyen javaslatot, amelyek lehetővé teszik: a befizető magánszemélyek és vállalatok a személyi jövedelemadójukból, illetve a társasági adóalapjukból írhassák le majd a befizetett összeg egy bizonyos hányadát.
(hirado.hu)
A bíró és függetlensége
Létrehozás ideje: 2011-04-13 Szerző: Dr. Ravasz László /MHO
Gondolkodtam, hogy mint bíró, e sorokat leírhatom-e. Azzal a váddal fognak illetni, hogy politikai tevékenységet folytatok. Hosszas morfondírozás után azonban arra az álláspontra jutottam, hogy a demokrácia védelme minden bíró joga és kötelezettsége. Emellett maga a bírósági szervezeti törvény is előírja, hogy a bírónak kötelezettsége fellépni minden befolyásolási kísérlet ellen. Erre figyelemmel mindenféleképp szükségesnek látom, hogy felemeljem a hangom azon befolyás ellen, amelyet maga a bírósági szervezeti rendszer tesz lehetővé.
Független is meg nem is
A befolyásolás megértéséhez elemezni kell, hogyan működött 1990 előtt a Kádár-rendszerben a bírósági igazgatási szervezet. Már akkor kialakult a bíróságok szervezeti és intézményi függetlensége, közvetlenül nem voltak semmilyen pártirányításnak alávetve. Erre azért volt szükség, mert a Kádár-rendszer másképp nem juthatott volna hozzá nyugati hitelekhez. Természetesen azért a pártirányítást fent kívánták tartani a szervezettel kapcsolatban, de azt úgy oldották meg, hogy a bírósági szervezeti rendszer külső függetlenségének hangoztatása és megvalósítása mellett az egyéni bírói függetlenséget szüntették meg. A rendszert úgy építették fel, hogy a bíró egyéni szinten bármikor befolyásolhatóvá váljon. Ennek lényege az volt, hogy a megyei elnöknek mindig olyan személyt neveztek ki, aki párttag volt, és a párt minden utasítását hajlandó volt végrehajtani. Mivel a megyei elnöknek nagy hatalma volt a bírók felett: minden személyi és anyagi feltételt ő határozott meg, így arra is rá tudta őket venni, hogy olyan ítélet szülessen, amely a pártnak megfelelő. Nem nehéz elképzelni, hogy nem volt ellenállás, amikor minden szakmai, egzisztenciális előmenetel, illetőleg a bírói karban való lét függött a megyei elnöktől. Ha az elnök elvárásainak nem tett volna eleget a bíró, akkor a megyei elnök nagyon könnyen el tudta volna távolítani a bírói karból. Így nyilvánvaló, hogy a Kádár-korszakban a bíróságok külső intézményi függetlensége fennállt, de mivel a bíró egyéni függetlensége megszűnt, ezért ebben a korszakban bírói függetlenségről nem beszélhetünk.
Ennek a szisztémának a lebontása kezdődött meg a rendszerváltáskor Balsai István igazságügy-miniszter vezetésével. Az 1992-es szervezeti törvény behozta azokat az intézményi és szervezeti garanciákat, amelyek már biztosították a bírók személyi függetlenségét. Olyan intézmények jöhettek létre, mint az összbírói értekezletek egyetértési joga a megyei elnök kinevezése tekintetében, illetve a bírói tanácsoknak a bíró személyi viszonyát érintő kérdésekben való egyetértési joga. Ebben az időszakban Balsai arra is nagy figyelmet fordított, hogy a bírók anyagi függetlenségét megvalósítsa. Az intézkedések következtében létrejött az a jogállamnak megfelelő bírósági szervezeti rendszer, amely nemcsak a külső szervezeti függetlenséget, hanem a tényleges, egyedi bírói függetlenséget is biztosította. Ezzel párhuzamosan a volt igazságügy-miniszter arra is törekedett, hogy a régi pártállami bírósági vezetőket, akik az MSZMP akaratát hajtatták végre a bírókkal, leváltsák, mivel részesek voltak a pártállam bűneiben. Ennek elérése érdekében országosan is szerveződött egy olyan fiatal, a demokrácia iránt elkötelezett fiatal bírói csoport, amelyik a pártállamot kiszolgáló vezetők eltávolítását tűzte ki célul: Csongrád megyében sikeresen távolította el a hatalomból az akkori pártállami elnököt és elnökhelyettesét – és egyéb vezetőket. Ők, sajnálatos módon, csak a vezetői posztjuktól fosztattak meg, de a bírói karon belül maradtak, és továbbra is bíróként dolgoztak. A volt igazságügy-miniszter által elindított pozitív változási folyamat, amely a jogállami normáknak megfelelő, a személyes bírói függetlenséget is biztosító szervezeti rendszer kiépüléséhez vezetett, 1994-et követően megtorpant, majd teljesen más irányban „fejlődött” tovább. 1994-ben az MSZP és az SZDSZ kétharmados többséget szerzett a parlamentben, így lehetővé vált, hogy a bírósági szervezeti rendszert megváltoztassák, új szervezeti rendszert hozzanak létre. Ezzel egy időben a bírói szervezeten belül is alapvető változások következtek be, főleg személyi vonalon.
Vissza a gyökerekhez
A bíróságok csúcsszervének számító Országos Bírói Tanács élére azt a személyt választották, aki Csongrád megyében az egész pártállami bírósági rendszert megtestesítette a Kádár-korszak végén. Nem nehéz elképzelni: ez nagy hatással volt arra, hogy a korábban leváltott, de a bírói szervezeten belül maradt és továbbra is ítélkező régi pártállami réteg ismét hatalomhoz jutott, és olyan pozíciókat kezdtek elfoglalni, amilyeneket régen. E folyamat végére tett pontot a Horn-kabinet, az Országos Bírói Tanács és a megyei elnökök megegyezéséből született 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.). Ebből megállapítható, hogy sajnálatos módon Solt Pál az egész bírói szervezeti rendszert odadobta a Horn-kormány ideje alatt megerősödött, régi pártállami bírósági vezetőknek. Az új bírósági szervezeti törvény keretei között kialakítottak egy olyan új szervezeti rendszert, amely teljes egészében a kádári korszakban érvényesült bírósági szervezeti rendszerre épült. Hogyan is működik ez?
Nyilvánvalóan ugyanazt csinálták, mint a Kádár-korszakban. Először is megvalósították a bíróságok teljes és abszolút külső szervezeti függetlenségét, felállították az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. A teljes és kontrollálatlan külső szervezeti függetlenség mellett azonban visszahozták a kádári rendszerből jól ismert technikát: megszüntették a bíró egyéni függetlenségét. Ez abban mutatkozott meg, hogy az összbírói értekezlet egyetértési jogát a megyei elnökök és táblaelnökök kinevezése tekintetében véleményezési joggá változtatták, és a bírói tanácsok bírói személyi függetlenségét védő jogkörét is elvették azzal, hogy csak a véleményezési jogot biztosították a részükre. Visszaállították azt az 1990 előtti állapotot, hogy csak és kizárólag az igazgatási vezetők (táblaelnök, megyei elnök, Legfelsőbb Bíróság elnöke) dönt a bíró minden személyes és szakmai egzisztenciáját érintő kérdésben. Így kizárólagos hatáskörrel dönthet a bíró előmeneteléről, szakmai értékeléséről, esetleges jutalmazásáról – vagy bizonyos keretek között a fegyelmi felelősségre vonásáról. A megyei elnök, illetőleg a táblaelnök dönt a bírók elleni fegyelmi eljárás megindításáról, és írásbeli figyelmeztetést is adhat. E korlátlan elnöki hatalom miatt ugyanúgy megszűnt a bírók személyi függetlensége – ezáltal a tényleges bírói függetlenség.
Korlátlan újraválasztás
Ugyanúgy, mint 1990 előtt, az elnököknek és egyéb igazgatási vezetőknek lehetőségük volt arra, hogy a bírót olyan döntésre kényszerítsék, amit nem hozott volna meg. Ilyen kényszerítésre sok esetben nem is volt szükség, az igazgatási vezető arra a bíróra osztotta ki az ügyet, akire lényegében akarta. A törvény lehetőséget adott rá, hogy igazgatási érdekből a bírósági vezető eltérjen a szignálási rendtől, és így arra szignálja az ügyet, akire akarja. Elég volt csak arra hivatkoznia, hogy a többi bíró nagyon leterhelt, ezért nem adható másnak az ügy. Természetesen a megfelelő bírók nem voltak leterheltek, azok, akikről tudták, hogy meg fogják hozni a megfelelő ítéletet. Ez nem konkrét utasítások formájában jelent meg: az elnök behívatta magához a bírót, és elmesélte neki, hogy milyen elképzelései vannak az ügyről. Általában ez a bíró az elnök politikai nézeteivel azonos nézeteket vallott. A bíró tehát tudta, mit kell tennie.
A rendszer a bíró személyes függetlenségének megszüntetése mellett olyan kinevezési metódust valósított meg, amely biztosította az éppen akkor regnáló elnökök korlátlan és a bírók által befolyásolhatatlan újraválasztását. Azt, hogy ez mennyire igaz, jól mutatja, hogy például Csongrád megyében ez idáig a büntető ítélkezést irányító kollégiumvezető a bírósági párttitkár volt, s ez csak azért szűnik meg, mert 70 éves kora miatt nyugdíjba kell mennie. Ő irányította az egész megye büntetőítélkezését. Még érdekesebb, hogy az a megyei elnökhelyettes, akinek a leváltását 1992-ben elértük, a párt üdvöskéje volt és a Csongrád Megyei Bíróságon, az MSZMP nézeteit közvetítette az ítélkező bírók felé. Ez az elnökhelyettes jelenleg a Szegedi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetője.
Lehetőségek tárháza
Létrehoztak tehát egy olyan szervezeti rendszert, amely az OIT-n keresztül megvalósította az abszolút külső függetlenséget, és ezáltal lehetőséget adott arra, hogy a bírói szervezetbe csak az a politikai erő tudja bevinni az érdekeit, amelynek a nézeteit, illetőleg értékrendjét a 100-150 fős felső igazgatási vezetés képviseli. A felső igazgatási vezetőkön keresztül a jelenlegi rendszerben egy pártirányítás simán megvalósítható úgy, hogy ennek nincs látható nyoma. Meg kell nézni a jelenlegi felsőbb vezetők családi, baráti és korábban tagként is fennálló kötődéseit, és el lehet dönteni, melyik politikai erőről van szó. Tehát az oly nagyon védett bírósági szervezeti függetlenség csak és kizárólag egy még most is fennálló pártirányítást leplez.
Ismét hangsúlyozom: nem az a lényeg, hogy a bírósági szervezet abszolút független legyen kifelé, hanem az, hogy a bíró a saját személyében legyen független. Mert csak így biztosítható a teljes bírói függetlenség. Az a becsapás az egészben, hogy azok a politikai erők, amelyeknek fontos e rendszer fenntartása és működtetése, mindig arra hivatkoznak, hogy a bírósági szervezetnek kell függetlennek lennie, de mindig ügyesen elhallgatják, hogy az egyedi bírói függetlenség nélkül ez nem ér semmit. A Kádár-korszakban is független volt a rendszer, de egyedi bírói függetlenség nem volt, és az igazgatási vezetők politikai beállítódottságán (MSZMP) múlt, hogy milyen politikai érdekek mentén irányították a bíróságok működését. A jelenlegi szervezeti rendszer ugyanezt a szisztémát követi, és nagyrészt ugyanazok a személyek – vagy hasonló beállítottságú más vezetők – irányítják azt, mint korábban.
Miért ilyen veszélyes ez a politikai irányítás? Mert az igazgatási vezetőkön keresztül bevihető politikai érdek a konkrét ítélkezésbe, ezért az a politikai erő, amelynek nézeteit az elnökök képviselik, el tudja érni, hogy a hatalom szempontjából fontos döntések szülessenek a bírósági szervezeten belül. Ez azért veszélyes a demokráciára nézve – az egyik legnagyobb liberális gondolkodó, Dworkin is ezt állapítja meg –, mert a bíróságok alapvető szerepe, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalmat ellenőrizze, demokratikusan működnek-e. Ezen belül alkalmazzák a törvényhozó és végrehajtó hatalom által hozott jogszabályokat, illetőleg döntenek a fenti szervek által hozott egyedi határozatok tekintetében. Jól látható, hogy hiába hoz egy törvényhozó vagy végrehajtó hatalom demokratikus jogszabályt, ha a bírósági szervezet a kibocsátó szándékától eltérően értelmezi azt, illetőleg még arra is van lehetősége, hogy jogi praktikák használatával ezek alkalmazását egyedi ügyekben megakadályozza. Amennyiben ezt minden kontroll nélkül teheti, akkor az egyetlen politikai erő befolyása alatt álló bíróság torzíthatja az egész demokratikus államrendet. Az a politikai erő, amely egymaga képes befolyásolni a bíróságokat – még ha nem is ő van hatalmon –, képes arra is, hogy a másik politikai erő intézkedéseit és annak érvényesülését a bíróságokon megnehezítse, és bizonyos esetekben lehetetlenné is tegye. Ha a bíróságok nem alkalmaznak egy jogszabályt, illetve azokat félreértelmezik, akkor az a jogszabály gyakorlatilag nem létezik. Ezt minden jogelméleti szakember tudja. Az a politikai erő, amely egymaga képes befolyásolni a bírói szervezetet, meg tudja oldani, hogy a másik politikai erő, amely legitim módon szerezte meg a törvényhozás, a kormányzás jogát, ne tudja azt a jogszabályok által biztosított teljes körben gyakorolni. Magyarul a vesztes politikai erő jogellenesen és egyoldalúan mindig korlátozni tudja – a bíróságokon keresztül – a legitim törvényhozó és politikai hatalmat. Amikor pedig esetlegesen ő válik legitim hatalommá, a bíróságokon keresztül meg tud akadályozni minden olyan demokratikus magatartást vagy tiltakozást, amely az abszolút hatalmát megkérdőjelezi vagy vitássá teszi. A bírósági elnöki eligazítás miatt felvethetik ezen problémát az október 23-i perek is.
Ne hivatkozzon tehát a demokrácia és jogállam megszűnésére az a politikai erő vagy személy, ami és aki egy ilyen ellenőrizhetetlen politikai irányítás alatt lévő bírósági szervezeti rendszert hozott létre és működtetett – vagy aki ezt védelmébe veszi.
Vissza az elejére!
Mi lenne az azonnali feladat a bírósági szervezeti rendszer átalakításában? A legfontosabb: meg kellene valósítani a demokráciaelmélet alapelvét, miszerint az egyes hatalmi ágak egymástól függetlenek, de kölcsönösen ellenőrzik is egymást. Meg kellene szüntetni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, és meg kell oldani a bíróságok külső jogállami kontrollját. Emellett vissza kell állítani, illetőleg még jobban kiszélesíteni azokat az intézményi és anyagi garanciákat, amelyek biztosítják a bírók egyedi személyes függetlenségét. Szóval vissza kellene térni a Balsai István által megkezdett úthoz. És el kell távolítani azokat a személyeket, akik bírósági vezetői poszton ezt a rendszert működtették.
Mert jogállam és bírói függetlenség nem létezik a bíró személyes függetlensége nélkül.
Kapcsolódó anyagok
Egy szegény bíró panaszai 2.
Egy szegény bíró panaszai
Gondolkodtam, hogy mint bíró, e sorokat leírhatom-e. Azzal a váddal fognak illetni, hogy politikai tevékenységet folytatok. Hosszas morfondírozás után azonban arra az álláspontra jutottam, hogy a demokrácia védelme minden bíró joga és kötelezettsége. Emellett maga a bírósági szervezeti törvény is előírja, hogy a bírónak kötelezettsége fellépni minden befolyásolási kísérlet ellen. Erre figyelemmel mindenféleképp szükségesnek látom, hogy felemeljem a hangom azon befolyás ellen, amelyet maga a bírósági szervezeti rendszer tesz lehetővé.
Független is meg nem is
A befolyásolás megértéséhez elemezni kell, hogyan működött 1990 előtt a Kádár-rendszerben a bírósági igazgatási szervezet. Már akkor kialakult a bíróságok szervezeti és intézményi függetlensége, közvetlenül nem voltak semmilyen pártirányításnak alávetve. Erre azért volt szükség, mert a Kádár-rendszer másképp nem juthatott volna hozzá nyugati hitelekhez. Természetesen azért a pártirányítást fent kívánták tartani a szervezettel kapcsolatban, de azt úgy oldották meg, hogy a bírósági szervezeti rendszer külső függetlenségének hangoztatása és megvalósítása mellett az egyéni bírói függetlenséget szüntették meg. A rendszert úgy építették fel, hogy a bíró egyéni szinten bármikor befolyásolhatóvá váljon. Ennek lényege az volt, hogy a megyei elnöknek mindig olyan személyt neveztek ki, aki párttag volt, és a párt minden utasítását hajlandó volt végrehajtani. Mivel a megyei elnöknek nagy hatalma volt a bírók felett: minden személyi és anyagi feltételt ő határozott meg, így arra is rá tudta őket venni, hogy olyan ítélet szülessen, amely a pártnak megfelelő. Nem nehéz elképzelni, hogy nem volt ellenállás, amikor minden szakmai, egzisztenciális előmenetel, illetőleg a bírói karban való lét függött a megyei elnöktől. Ha az elnök elvárásainak nem tett volna eleget a bíró, akkor a megyei elnök nagyon könnyen el tudta volna távolítani a bírói karból. Így nyilvánvaló, hogy a Kádár-korszakban a bíróságok külső intézményi függetlensége fennállt, de mivel a bíró egyéni függetlensége megszűnt, ezért ebben a korszakban bírói függetlenségről nem beszélhetünk.
Ennek a szisztémának a lebontása kezdődött meg a rendszerváltáskor Balsai István igazságügy-miniszter vezetésével. Az 1992-es szervezeti törvény behozta azokat az intézményi és szervezeti garanciákat, amelyek már biztosították a bírók személyi függetlenségét. Olyan intézmények jöhettek létre, mint az összbírói értekezletek egyetértési joga a megyei elnök kinevezése tekintetében, illetve a bírói tanácsoknak a bíró személyi viszonyát érintő kérdésekben való egyetértési joga. Ebben az időszakban Balsai arra is nagy figyelmet fordított, hogy a bírók anyagi függetlenségét megvalósítsa. Az intézkedések következtében létrejött az a jogállamnak megfelelő bírósági szervezeti rendszer, amely nemcsak a külső szervezeti függetlenséget, hanem a tényleges, egyedi bírói függetlenséget is biztosította. Ezzel párhuzamosan a volt igazságügy-miniszter arra is törekedett, hogy a régi pártállami bírósági vezetőket, akik az MSZMP akaratát hajtatták végre a bírókkal, leváltsák, mivel részesek voltak a pártállam bűneiben. Ennek elérése érdekében országosan is szerveződött egy olyan fiatal, a demokrácia iránt elkötelezett fiatal bírói csoport, amelyik a pártállamot kiszolgáló vezetők eltávolítását tűzte ki célul: Csongrád megyében sikeresen távolította el a hatalomból az akkori pártállami elnököt és elnökhelyettesét – és egyéb vezetőket. Ők, sajnálatos módon, csak a vezetői posztjuktól fosztattak meg, de a bírói karon belül maradtak, és továbbra is bíróként dolgoztak. A volt igazságügy-miniszter által elindított pozitív változási folyamat, amely a jogállami normáknak megfelelő, a személyes bírói függetlenséget is biztosító szervezeti rendszer kiépüléséhez vezetett, 1994-et követően megtorpant, majd teljesen más irányban „fejlődött” tovább. 1994-ben az MSZP és az SZDSZ kétharmados többséget szerzett a parlamentben, így lehetővé vált, hogy a bírósági szervezeti rendszert megváltoztassák, új szervezeti rendszert hozzanak létre. Ezzel egy időben a bírói szervezeten belül is alapvető változások következtek be, főleg személyi vonalon.
Vissza a gyökerekhez
A bíróságok csúcsszervének számító Országos Bírói Tanács élére azt a személyt választották, aki Csongrád megyében az egész pártállami bírósági rendszert megtestesítette a Kádár-korszak végén. Nem nehéz elképzelni: ez nagy hatással volt arra, hogy a korábban leváltott, de a bírói szervezeten belül maradt és továbbra is ítélkező régi pártállami réteg ismét hatalomhoz jutott, és olyan pozíciókat kezdtek elfoglalni, amilyeneket régen. E folyamat végére tett pontot a Horn-kabinet, az Országos Bírói Tanács és a megyei elnökök megegyezéséből született 1997. évi LXVI. törvény (Bszi.). Ebből megállapítható, hogy sajnálatos módon Solt Pál az egész bírói szervezeti rendszert odadobta a Horn-kormány ideje alatt megerősödött, régi pártállami bírósági vezetőknek. Az új bírósági szervezeti törvény keretei között kialakítottak egy olyan új szervezeti rendszert, amely teljes egészében a kádári korszakban érvényesült bírósági szervezeti rendszerre épült. Hogyan is működik ez?
Nyilvánvalóan ugyanazt csinálták, mint a Kádár-korszakban. Először is megvalósították a bíróságok teljes és abszolút külső szervezeti függetlenségét, felállították az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. A teljes és kontrollálatlan külső szervezeti függetlenség mellett azonban visszahozták a kádári rendszerből jól ismert technikát: megszüntették a bíró egyéni függetlenségét. Ez abban mutatkozott meg, hogy az összbírói értekezlet egyetértési jogát a megyei elnökök és táblaelnökök kinevezése tekintetében véleményezési joggá változtatták, és a bírói tanácsok bírói személyi függetlenségét védő jogkörét is elvették azzal, hogy csak a véleményezési jogot biztosították a részükre. Visszaállították azt az 1990 előtti állapotot, hogy csak és kizárólag az igazgatási vezetők (táblaelnök, megyei elnök, Legfelsőbb Bíróság elnöke) dönt a bíró minden személyes és szakmai egzisztenciáját érintő kérdésben. Így kizárólagos hatáskörrel dönthet a bíró előmeneteléről, szakmai értékeléséről, esetleges jutalmazásáról – vagy bizonyos keretek között a fegyelmi felelősségre vonásáról. A megyei elnök, illetőleg a táblaelnök dönt a bírók elleni fegyelmi eljárás megindításáról, és írásbeli figyelmeztetést is adhat. E korlátlan elnöki hatalom miatt ugyanúgy megszűnt a bírók személyi függetlensége – ezáltal a tényleges bírói függetlenség.
Korlátlan újraválasztás
Ugyanúgy, mint 1990 előtt, az elnököknek és egyéb igazgatási vezetőknek lehetőségük volt arra, hogy a bírót olyan döntésre kényszerítsék, amit nem hozott volna meg. Ilyen kényszerítésre sok esetben nem is volt szükség, az igazgatási vezető arra a bíróra osztotta ki az ügyet, akire lényegében akarta. A törvény lehetőséget adott rá, hogy igazgatási érdekből a bírósági vezető eltérjen a szignálási rendtől, és így arra szignálja az ügyet, akire akarja. Elég volt csak arra hivatkoznia, hogy a többi bíró nagyon leterhelt, ezért nem adható másnak az ügy. Természetesen a megfelelő bírók nem voltak leterheltek, azok, akikről tudták, hogy meg fogják hozni a megfelelő ítéletet. Ez nem konkrét utasítások formájában jelent meg: az elnök behívatta magához a bírót, és elmesélte neki, hogy milyen elképzelései vannak az ügyről. Általában ez a bíró az elnök politikai nézeteivel azonos nézeteket vallott. A bíró tehát tudta, mit kell tennie.
A rendszer a bíró személyes függetlenségének megszüntetése mellett olyan kinevezési metódust valósított meg, amely biztosította az éppen akkor regnáló elnökök korlátlan és a bírók által befolyásolhatatlan újraválasztását. Azt, hogy ez mennyire igaz, jól mutatja, hogy például Csongrád megyében ez idáig a büntető ítélkezést irányító kollégiumvezető a bírósági párttitkár volt, s ez csak azért szűnik meg, mert 70 éves kora miatt nyugdíjba kell mennie. Ő irányította az egész megye büntetőítélkezését. Még érdekesebb, hogy az a megyei elnökhelyettes, akinek a leváltását 1992-ben elértük, a párt üdvöskéje volt és a Csongrád Megyei Bíróságon, az MSZMP nézeteit közvetítette az ítélkező bírók felé. Ez az elnökhelyettes jelenleg a Szegedi Ítélőtábla Büntető Kollégiumának vezetője.
Lehetőségek tárháza
Létrehoztak tehát egy olyan szervezeti rendszert, amely az OIT-n keresztül megvalósította az abszolút külső függetlenséget, és ezáltal lehetőséget adott arra, hogy a bírói szervezetbe csak az a politikai erő tudja bevinni az érdekeit, amelynek a nézeteit, illetőleg értékrendjét a 100-150 fős felső igazgatási vezetés képviseli. A felső igazgatási vezetőkön keresztül a jelenlegi rendszerben egy pártirányítás simán megvalósítható úgy, hogy ennek nincs látható nyoma. Meg kell nézni a jelenlegi felsőbb vezetők családi, baráti és korábban tagként is fennálló kötődéseit, és el lehet dönteni, melyik politikai erőről van szó. Tehát az oly nagyon védett bírósági szervezeti függetlenség csak és kizárólag egy még most is fennálló pártirányítást leplez.
Ismét hangsúlyozom: nem az a lényeg, hogy a bírósági szervezet abszolút független legyen kifelé, hanem az, hogy a bíró a saját személyében legyen független. Mert csak így biztosítható a teljes bírói függetlenség. Az a becsapás az egészben, hogy azok a politikai erők, amelyeknek fontos e rendszer fenntartása és működtetése, mindig arra hivatkoznak, hogy a bírósági szervezetnek kell függetlennek lennie, de mindig ügyesen elhallgatják, hogy az egyedi bírói függetlenség nélkül ez nem ér semmit. A Kádár-korszakban is független volt a rendszer, de egyedi bírói függetlenség nem volt, és az igazgatási vezetők politikai beállítódottságán (MSZMP) múlt, hogy milyen politikai érdekek mentén irányították a bíróságok működését. A jelenlegi szervezeti rendszer ugyanezt a szisztémát követi, és nagyrészt ugyanazok a személyek – vagy hasonló beállítottságú más vezetők – irányítják azt, mint korábban.
Miért ilyen veszélyes ez a politikai irányítás? Mert az igazgatási vezetőkön keresztül bevihető politikai érdek a konkrét ítélkezésbe, ezért az a politikai erő, amelynek nézeteit az elnökök képviselik, el tudja érni, hogy a hatalom szempontjából fontos döntések szülessenek a bírósági szervezeten belül. Ez azért veszélyes a demokráciára nézve – az egyik legnagyobb liberális gondolkodó, Dworkin is ezt állapítja meg –, mert a bíróságok alapvető szerepe, hogy a törvényhozó és végrehajtó hatalmat ellenőrizze, demokratikusan működnek-e. Ezen belül alkalmazzák a törvényhozó és végrehajtó hatalom által hozott jogszabályokat, illetőleg döntenek a fenti szervek által hozott egyedi határozatok tekintetében. Jól látható, hogy hiába hoz egy törvényhozó vagy végrehajtó hatalom demokratikus jogszabályt, ha a bírósági szervezet a kibocsátó szándékától eltérően értelmezi azt, illetőleg még arra is van lehetősége, hogy jogi praktikák használatával ezek alkalmazását egyedi ügyekben megakadályozza. Amennyiben ezt minden kontroll nélkül teheti, akkor az egyetlen politikai erő befolyása alatt álló bíróság torzíthatja az egész demokratikus államrendet. Az a politikai erő, amely egymaga képes befolyásolni a bíróságokat – még ha nem is ő van hatalmon –, képes arra is, hogy a másik politikai erő intézkedéseit és annak érvényesülését a bíróságokon megnehezítse, és bizonyos esetekben lehetetlenné is tegye. Ha a bíróságok nem alkalmaznak egy jogszabályt, illetve azokat félreértelmezik, akkor az a jogszabály gyakorlatilag nem létezik. Ezt minden jogelméleti szakember tudja. Az a politikai erő, amely egymaga képes befolyásolni a bírói szervezetet, meg tudja oldani, hogy a másik politikai erő, amely legitim módon szerezte meg a törvényhozás, a kormányzás jogát, ne tudja azt a jogszabályok által biztosított teljes körben gyakorolni. Magyarul a vesztes politikai erő jogellenesen és egyoldalúan mindig korlátozni tudja – a bíróságokon keresztül – a legitim törvényhozó és politikai hatalmat. Amikor pedig esetlegesen ő válik legitim hatalommá, a bíróságokon keresztül meg tud akadályozni minden olyan demokratikus magatartást vagy tiltakozást, amely az abszolút hatalmát megkérdőjelezi vagy vitássá teszi. A bírósági elnöki eligazítás miatt felvethetik ezen problémát az október 23-i perek is.
Ne hivatkozzon tehát a demokrácia és jogállam megszűnésére az a politikai erő vagy személy, ami és aki egy ilyen ellenőrizhetetlen politikai irányítás alatt lévő bírósági szervezeti rendszert hozott létre és működtetett – vagy aki ezt védelmébe veszi.
Vissza az elejére!
Mi lenne az azonnali feladat a bírósági szervezeti rendszer átalakításában? A legfontosabb: meg kellene valósítani a demokráciaelmélet alapelvét, miszerint az egyes hatalmi ágak egymástól függetlenek, de kölcsönösen ellenőrzik is egymást. Meg kellene szüntetni az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot, és meg kell oldani a bíróságok külső jogállami kontrollját. Emellett vissza kell állítani, illetőleg még jobban kiszélesíteni azokat az intézményi és anyagi garanciákat, amelyek biztosítják a bírók egyedi személyes függetlenségét. Szóval vissza kellene térni a Balsai István által megkezdett úthoz. És el kell távolítani azokat a személyeket, akik bírósági vezetői poszton ezt a rendszert működtették.
Mert jogállam és bírói függetlenség nem létezik a bíró személyes függetlensége nélkül.
Kapcsolódó anyagok
Egy szegény bíró panaszai 2.
Egy szegény bíró panaszai
Horgadások
Létrehozás ideje: 2011-04-13 Szerző: Apáti Mikló/MHO
Álláspont
Miközben a kihirdetésre váró alkotmányt támadják a szocialisták, s mindazok, akik a rossz emlékű liberálisok örökébe léptek, nem kicsit, nagyon elfeledkeznek arról, hogy jóval alacsonyabb rangú jogszabályoknak sem képesek megfelelni hangadóik. Peres eljárások sora vár rájuk, a legfőbb ügyész a törvénykezés őreként alig győzi csitítani a türelmetlen ítéletvárókat, ők legszívesebben máris börtönben látnák mindazokat, akik ide juttatták az országot. Az övéket? A miénket?
Az alkotmány egyetlenegy, közös országról beszél, ilyen értelemben tényleg egypárti. Nem a Fidesz kétharmadossága miatt, hanem azért, mert ki meri mondani: az alkotmány, de írhatom nagy betűkkel is, az Alkotmány nem a részt (parte) képviseli, hanem mindazok érdekét, akik, régi kifejezéssel élve, képesek népben-nemzetben gondolkodni. Olyan népben és olyan nemzetben, amely képes elfoglalni méltó helyét Európában, abban az Európában, amely ha lassan is, de kezdi eloszlatni a trianoni és párizsi békék határigazításai miatt előálló és folyamatosan támadó sötétséget. Alig több mint húsz éve, hogy például a román–magyar határon még lőttek az anyaországba menekülőkre, nincs még egy évtizede sem annak, hogy a szocialisták tiszta erőből kampányoltak a kettős állampolgárság ellen, pofátlanságuk teteje az volt, hogy hazugságokkal teli szórólapjaikat Erdélyben nyomtatták ki.
Aki ennyire gyorsan felejt, annak fogalma sincs, miről is szól a húsvéti alkotmány. Nem kötelező mindenkinek a nemzethez tartozónak vallania magát, ettől még, s ez lehet sajnálatos, de tény: része a nemzetnek. Hallatlan türelem kell ahhoz, hogy újrafogalmazzuk magyarságunkat azokban a hónapokban, amikor az unió soros elnökeként azokkal kell a nyilvánosság előtt alkudoznunk, akik Európa kies térségein minden alkalmat megragadnak arra, hogy mocskolják Magyarországot.
Horgadjunk föl? Radikálisaink szerint ez az egyetlen megoldás.
Vannak, akik helyettünk is horgadnak. Az MSZP elkezdte kiképezni aktivistáit. Mesterházy Attila pártelnök jól látja: nyolc év kormányzati szerepvállalás után tényleg meg kellene újra tanulni, hogyan kell ellenzékben politizálni. (Óvatos és kedélyes zárójelben mondom: van benne gyakorlatom, szívesen oktatnám őket, ha őszinte, egyenes beszédről volna szó, s ha az ilyesmi érdekelné a kezdő aktivistákat.)
A fölhorgadás jogát a szocialisták és innen-onnan szedett (vedett) szövetségesei magukhoz vonták, tüntetéseket szerveznek, úgy tesznek, mintha nem éppen a korábbi kormány hozta volna alkotmányozói helyzetbe a parlamentet. Most meg azt szeretnék, ha mielőbb feloszlatná magát az Országgyűlés, ama ostoba reménység álmát követve, hogy nagyobb részt kaphassanak a hatalomból. Ami egyértelműen utal arra, nem az alkotmánnyal van bajuk, hanem a hatalom hiányával. Egy évvel bukásuk után a politikai váltógazdaság esélyeinek megroppanásáról papolnak, pedig sem erkölcsileg, sem politikailag nincsenek jobb helyzetben, mint voltak a legutóbbi választások előtt. Vakság? Butaság? Akarnokság? Igen.
Tessék, szabad horgadni fölfelé.
Tény: szegényednek az önkormányzatok, drágul a benzin, az élelmiszer, az áram, a frankhitelesek feje felett együtt lebeg a kereskedelmi bankok kardja és a magyar állam védelmező pajzsa, a rendvédelmi dolgozók önmagukat védelmezik, elvonnak, zárolnak olyan pénzeket, amelyekre okkal számítottak azok, akiknek megelőlegezték a remélt összegeket. A jósoltnál nagyobb az infláció. Belvíz, vörösiszap. Sorolhatnám tovább, van gond elég.
És akkor jönnek a tüntetések az új alkotmány ellen. Azok a pártok, pártocskák és holdudvaruk szervezik, akik – aligha olvasták a parlament elé került szövegtervezetet – nem kértek a felajánlott demokratikus eszközökből, nem vettek részt annak parlamenti tárgyalásában. Inkább tüntetnek. Azokat hívják utcára, akik szívesebben olvasnak bulvárlapokat, mint kőkemény, csak a nemzeti gondolat és érzelem számára felfogható szövegeket. Tudhatják: nem lesznek kordonok, nem lesznek kilőve a szemek.
Ami a szemeket illeti: jó lenne kinyitni őket. Hogy látva lássanak.
Álláspont
Miközben a kihirdetésre váró alkotmányt támadják a szocialisták, s mindazok, akik a rossz emlékű liberálisok örökébe léptek, nem kicsit, nagyon elfeledkeznek arról, hogy jóval alacsonyabb rangú jogszabályoknak sem képesek megfelelni hangadóik. Peres eljárások sora vár rájuk, a legfőbb ügyész a törvénykezés őreként alig győzi csitítani a türelmetlen ítéletvárókat, ők legszívesebben máris börtönben látnák mindazokat, akik ide juttatták az országot. Az övéket? A miénket?
Az alkotmány egyetlenegy, közös országról beszél, ilyen értelemben tényleg egypárti. Nem a Fidesz kétharmadossága miatt, hanem azért, mert ki meri mondani: az alkotmány, de írhatom nagy betűkkel is, az Alkotmány nem a részt (parte) képviseli, hanem mindazok érdekét, akik, régi kifejezéssel élve, képesek népben-nemzetben gondolkodni. Olyan népben és olyan nemzetben, amely képes elfoglalni méltó helyét Európában, abban az Európában, amely ha lassan is, de kezdi eloszlatni a trianoni és párizsi békék határigazításai miatt előálló és folyamatosan támadó sötétséget. Alig több mint húsz éve, hogy például a román–magyar határon még lőttek az anyaországba menekülőkre, nincs még egy évtizede sem annak, hogy a szocialisták tiszta erőből kampányoltak a kettős állampolgárság ellen, pofátlanságuk teteje az volt, hogy hazugságokkal teli szórólapjaikat Erdélyben nyomtatták ki.
Aki ennyire gyorsan felejt, annak fogalma sincs, miről is szól a húsvéti alkotmány. Nem kötelező mindenkinek a nemzethez tartozónak vallania magát, ettől még, s ez lehet sajnálatos, de tény: része a nemzetnek. Hallatlan türelem kell ahhoz, hogy újrafogalmazzuk magyarságunkat azokban a hónapokban, amikor az unió soros elnökeként azokkal kell a nyilvánosság előtt alkudoznunk, akik Európa kies térségein minden alkalmat megragadnak arra, hogy mocskolják Magyarországot.
Horgadjunk föl? Radikálisaink szerint ez az egyetlen megoldás.
Vannak, akik helyettünk is horgadnak. Az MSZP elkezdte kiképezni aktivistáit. Mesterházy Attila pártelnök jól látja: nyolc év kormányzati szerepvállalás után tényleg meg kellene újra tanulni, hogyan kell ellenzékben politizálni. (Óvatos és kedélyes zárójelben mondom: van benne gyakorlatom, szívesen oktatnám őket, ha őszinte, egyenes beszédről volna szó, s ha az ilyesmi érdekelné a kezdő aktivistákat.)
A fölhorgadás jogát a szocialisták és innen-onnan szedett (vedett) szövetségesei magukhoz vonták, tüntetéseket szerveznek, úgy tesznek, mintha nem éppen a korábbi kormány hozta volna alkotmányozói helyzetbe a parlamentet. Most meg azt szeretnék, ha mielőbb feloszlatná magát az Országgyűlés, ama ostoba reménység álmát követve, hogy nagyobb részt kaphassanak a hatalomból. Ami egyértelműen utal arra, nem az alkotmánnyal van bajuk, hanem a hatalom hiányával. Egy évvel bukásuk után a politikai váltógazdaság esélyeinek megroppanásáról papolnak, pedig sem erkölcsileg, sem politikailag nincsenek jobb helyzetben, mint voltak a legutóbbi választások előtt. Vakság? Butaság? Akarnokság? Igen.
Tessék, szabad horgadni fölfelé.
Tény: szegényednek az önkormányzatok, drágul a benzin, az élelmiszer, az áram, a frankhitelesek feje felett együtt lebeg a kereskedelmi bankok kardja és a magyar állam védelmező pajzsa, a rendvédelmi dolgozók önmagukat védelmezik, elvonnak, zárolnak olyan pénzeket, amelyekre okkal számítottak azok, akiknek megelőlegezték a remélt összegeket. A jósoltnál nagyobb az infláció. Belvíz, vörösiszap. Sorolhatnám tovább, van gond elég.
És akkor jönnek a tüntetések az új alkotmány ellen. Azok a pártok, pártocskák és holdudvaruk szervezik, akik – aligha olvasták a parlament elé került szövegtervezetet – nem kértek a felajánlott demokratikus eszközökből, nem vettek részt annak parlamenti tárgyalásában. Inkább tüntetnek. Azokat hívják utcára, akik szívesebben olvasnak bulvárlapokat, mint kőkemény, csak a nemzeti gondolat és érzelem számára felfogható szövegeket. Tudhatják: nem lesznek kordonok, nem lesznek kilőve a szemek.
Ami a szemeket illeti: jó lenne kinyitni őket. Hogy látva lássanak.
2011. április 12., kedd
Megbukott-e a liberalizmus?
Létrehozás ideje: 2011-04-11 Szerző: Huth Gergely – Zsebők Csaba/ MHO
Kerekasztal. A fiúk nem felelnek az apák bűneiért, de amint az látható, az apák bűneit a fiúk keményen mentik
Mindegyik eszmeáramlat fellelhető az Országgyűlésben, de fontos, hogy folyamatában vizsgáljuk ezek képviseletét – hangsúlyozta lapunknak Zárug Péter Farkas politológus, egyetemi oktató. Beszélgetőtársa, Kumin Ferenc, a Századvég Alapítvány vezető elemzője úgy vélekedett, hogy a liberálisok vesszőfutása nem csupán magyar jelenség. Kerekasztal-beszélgetésünk során kitértünk egy új pártkezdeményre is.
Zsebők Csaba: Európában konzervatív, liberális, szocialista-szociáldemokrata és zöld politikai irányzatokról szoktunk leegyszerűsítve beszélni. Miként jelennek meg ezek az áramlatok, illetve pártcsaládok nálunk az Országgyűlésben, formálisan és valójában?
Kumin Ferenc: A felsorolásból kimaradt a radikális jobboldal. Amikor ilyen nagy ideológiai családokról gondolkodunk, látnunk kell, hogy egyre inkább egyfajta támpontot ad az európai parlamenti ülőhelyük pozíciója.
Zs. Cs.: A Jobbik az EP-ben egyik frakcióba sem tudott beülni.
K. F.: Valóban, a jobbikos képviselők függetlenek.
Zárug Péter Farkas: Különválasztanám a szigorúan eszmetörténeti szempontból megközelítendő ideológiákat, eszméket és ezek tényleges megjelenését a pártarénákban. És megint másik kérdés az európai pártcsaládok egymáshoz való viszonya. Ha politikatudományi megközelítésből vizsgáljuk a pártokat és ideológiájukat, akkor megállapíthatjuk: az 1980-as évektől Európában egyre inkább eklektikus pártok jelentek meg. A közép-európai pártok pedig végképp eklektikus formációk lettek, amikor programjaikat összeállították, és ma már a politikusok nagy része is relativizálja a jobb- vagy baloldaliságot. Én viszont nem mondom azt, hogy túlléptek az ideológiai besoroláson a különböző politikai arénák pártjai Európában. Alapértékük, világnézeti kérdések szerint, az államról, a tulajdonformákról és a gazdaságról vallott nézeteik alapján igenis lokalizálhatóak az ideológiák a pártokban, ugyanakkor kétségtelenül rendkívül eklektikus politikai formációkkal szembesülhetünk.
Huth Gergely.: Ha függetlenül attól, hogy mit állítanak magukról, azt nézzük, mit is csináltak az elmúlt húsz évben, akkor milyen pártok vannak jelen a magyar parlamentben?
Z. P. F.: Mindegyik eszmeáramlat fellelhető az Országgyűlésben, de fontos, hogy folyamatában vizsgáljuk ezek képviseletét. A magát ma konzervatívnak, jobboldalinak és kereszténynek mondó kormánykoalíció képviselőinek egy része másfél-két évtizede jórészt még kockás ingben, fülbevalóval kiszaladt a parlamentből, amikor Trianonról vagy az egyházi ingatlanok visszaadásáról volt szó, mégis ma hitelesen képes a konzervativizmust képviselni. A szocialista és a liberális erők viszont meglehetős keveredést mutatnak, de ez már így volt a dualizmus két utolsó évtizedében is. Új színként megjelent az öko-zöld eszmeáramlat, így az LMP önállóan próbál politizálni a parlamentben.
H. G.: Az LMP-vel kapcsolatban az elmúlt hetekben látványosan változott a Fidesz hozzáállása, és a Jobbikhoz hasonlóan a kormánypártok egyes meghatározó politikusai is már „új SZDSZ”-ről beszélnek.
Zs. Cs.: Sőt Lázár János a minap az MSZP-ről és az LMP-ről mint a régi és az új szocialistákról szólt.
K. F.: Ez nem feltétlenül egy rossz retorikai fordulat, mert a jelenlegi LMP leírására az újbaloldali vagy a posztmateriális jelzőt alkalmazhatjuk még a leginkább.
Zs. Cs.: Az „új SZDSZ” bélyeg hogyan érintheti a Lehet Más a Politikát?
K. F.: Ők maguk nagyon hevesen elutasítják ezt, mert ebbe a zöld eszmeáramlatba a hagyományosan liberálisnak tekintett megoldások, válaszok pont nem férnek bele. Mindenesetre érdekes körülmény, hogy idehaza eredendően inkább a jobboldalhoz húz a zöldek egy meghatározó, az LMP-ben is jelen lévő csoportja, mert a vidéki Magyarország értékeinek az óvása, illetve az elszánt természetvédelem jellemzően inkább konzervatív beállítottságot feltételez. Ami különösen a Budapesten kívüli zöldekről mondható el. Ez a bázis pedig az LMP stílusát eltolja a nagyon harcias, ’68-as gyökerekből táplálkozó európai zöld fősodortól, amelynek talán legismertebb képviselője, Daniel Cohn-Bendit ugyanakkor kétségkívül partneri viszonyt ápol a Lehet Más a Politikával.
H. G.: Az LMP szokta hangoztatni, hogy az MSZP-től és a Fidesztől egyenlő távolságra áll. Ez csak álca, s valójában egy markánsan liberális, a baloldalhoz kötődő pártról van szó, vagy valóban komolyan gondolják az egyenlő távolság elvét?
Z. P. F.: Nem hiszem, hogy feltétlenül ez az egyenlő távolság dönti azt el, hogy milyen az LMP viszonya a szocialista eszmeáramlathoz, és nem hiszem, hogy álca lenne a politikai magatartása. Beágyazottság szempontjából viszont erőteljesen feltételezhető, hogy a budapesti balliberális értelmiség jelentős része szavazott az SZDSZ után a Lehet Más a Politikára, ami a választókerületekben konkrétan kimutatható. Mindezzel együtt is azt mondom, ha az LMP racionálisan végiggondolja a helyzetét a politikai arénán belül, akkor nem célszerű neki az MSZP-vel bármily módon közösködnie. Az MSZP-t a múlt dimenziójába tette a 2010-es választás, amely két teljesen új erőt juttatott be a parlamentbe, és nagy többséggel adott felhatalmazást egy jobboldali koalíciónak. Mindaddig, amíg nincs SZDSZ-típusú árulás mögöttük, addig Schiffer Andrásék hiteles erők a Fidesz-KDNP-hez képest balra lévő politikai erőtérben.
Zs. Cs.: SZDSZ-típusú árulásnak mi számít?
Z. P. F.: Az a fordulat, amely megtörtént 1994-ben az SZDSZ életében, amikor is saját bázisuk totális felszámolása mellett döntve, a volt állampártiak védelmére keltek a szabad demokraták. Az ilyesminek nyoma sincs egyelőre az LMP-nél, ebből adódóan mindig furcsán is nézem ezeket összehasonlításokat.
H. G.: Eleve úgymond árulók ültek az SZDSZ-ben, vagy valamilyen korrumpálódás vezetett el az MSZP-vel való koalícióhoz?
Z. P. F.: A dualizmus időszakában nem a nemesi, hanem az urbánus liberalizmus gondolatvilága a szociáldemokratákkal együtt emelkedett fel a 19. század második felében. Együtt kezdtek el szavazójogi problémákat és állampolgári jogi kérdéseket felvetni, s ez aztán az első világháború után a Tanácsköztársasághoz vezetett. Innentől kezdve a távolabbi múlt dimenziója is újratermelte ezt a liberális beágyazottságot az SZDSZ-ben. Most már teljesen tisztán látjuk, hogy nem felelnek ugyan a fiúk az apák bűneiért, de természetes az is, hogy az apák bűnét a fiúk mentik, amennyire lehet, ahogy az SZDSZ is elsikkasztotta a Bauerek, Petők és Biszkuk felelősségre vonását.
H. G.: Ha elfogadjuk azt a teóriát, hogy az LMP nem az SZDSZ reinkarnációja, akkor Magyarországon megbukott a liberalizmus, ezért tűntek el a parlamentből is a szabad demokraták vagy pedig egy érdekhálózat bukott meg?
Zs. Cs.: Vagy pedig az SZDSZ-féle „kvázi liberalizmus” bukott meg?
Z. P. F.: Azt hiszem, hogy mind az utóbbi évek MDF-ének, mind az SZDSZ-nek volt ideológiai, társadalmi és politikai beágyazottsága. E két erőnek szervezeti szempontból is volt egy életciklusa, és ez az, aminek vége. Tehát nem azt mondom, hogy megszűnt ezzel az a szavazóbázis, amelyből építkeztek, nem azt mondom, hogy megbukott minden téren maga a liberalizmus mint ideológia, és nem azt mondom, hogy felszámolódott minden tekintetben az a hálózat, amely az SZDSZ-t működtette, és ez a hálózat esetleg nem dolgozik más pártok mögött. Ám azt állíthatjuk, hogy ez a szavazóbázis megtalálta magának az utat a politikai arénába, ami nagymértékben az LMP-nél jelentkezik.
H. G.: Esetleg más pártoknál is?
Z. P. F.: Máshol kevésbé jelentek meg az SZDSZ korábbi szavazói, de kétségtelen, hogy az MSZP-ben a Gyurcsány-féle irányvonal rendelkezik szabad vegyértékkel a liberális szavazók irányába. Ma talán legkevésbé a Fidesz–KDNP vonzó számukra.
K. F.: Azt látom, hogy a liberálisok vesszőfutása nem csupán magyar jelenség. Érdemes megnézni például a német FDP esetét. Két év alatt hozzávetőlegesen harmadolódott a szavazótáboruk, bár a minapi választási kudarcukban az is szerepet játszott, hogy a német szabad demokraták inkább az atomenergia pártján vannak, ami a Japánban történtek nyomán elég rossz ajánlólevél volt a számukra. Ennél is fontosabb viszont az, hogy az alapideológia üresedett ki, hiszen a szabadságjogok érvényesítése a nyugati civilizációban az elmúlt évtizedekben sikeres volt, amit napjainkban már nem igazán lehet érdemben fokozni.
Z. P. F.: Mindemellett a neoliberális gazdaságpolitika megbukott, 2008-ban. Igaz, a német szabad demokraták két évvel ezelőtt még tizenöt százalék körüli eredményt értek el a parlamenti választásokon, de ebből is látszik: minden egyes politikai aréna más, olyannyira, hogy van, ahol alapvetően a jobboldalhoz, és van, ahol a baloldalhoz húznak a liberálisok.
Zs. Cs.: Kósa Lajos pár évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy ő valójában liberális konzervatív, illetve nemzeti szabadelvű irányultságú politikus. A Fideszen belül létezik ilyen „belső párt” is?
Z. P. F.: Mivel a Fidesz egy nagy néppárt, ezért ebből adódóan teljesen természetesen fedezhető fel ez az irányultság is.
K. F.: A második Orbán-kormány gazdaságpolitikáját például eklekticizmus jellemzi. Hiszen az egykulcsos szja bevezetése vagy a társasági adó csökkentése liberális indíttatású intézkedések, de a családi adózás az egészet elviszi más irányba.
Zs. Cs.: Hack Péter volt SZDSZ-es képviselő nemrégiben arra tett utalást, hogy 2012 tájékán többedmagával életre kíván hívni egy konzervatív liberális, illetve markánsan piacpárti politikai formációt. Ehhez megnyerve bizonyos volt szabad demokrata társait és egyházát, a Hit Gyülekezetét, sőt még egyes közírókat, például Seres Lászlót, esetleg még egy későbbi parlamenti pártot is gründolhat Hack?
K. F.: Egy ilyen vállalkozásnak a gazdasági fundamentumait nagyjából látjuk, a társadalmi beágyazottságát nem nehéz elképzelni, ismerve a Hit Gyülekezete egyház létszámát.
A rendelkezésükre álló médiafelületeket szintén látjuk, úgyhogy már „csak” néhány hiteles politikusra lehet szükségük.
Kerekasztal. A fiúk nem felelnek az apák bűneiért, de amint az látható, az apák bűneit a fiúk keményen mentik
Mindegyik eszmeáramlat fellelhető az Országgyűlésben, de fontos, hogy folyamatában vizsgáljuk ezek képviseletét – hangsúlyozta lapunknak Zárug Péter Farkas politológus, egyetemi oktató. Beszélgetőtársa, Kumin Ferenc, a Századvég Alapítvány vezető elemzője úgy vélekedett, hogy a liberálisok vesszőfutása nem csupán magyar jelenség. Kerekasztal-beszélgetésünk során kitértünk egy új pártkezdeményre is.
Zsebők Csaba: Európában konzervatív, liberális, szocialista-szociáldemokrata és zöld politikai irányzatokról szoktunk leegyszerűsítve beszélni. Miként jelennek meg ezek az áramlatok, illetve pártcsaládok nálunk az Országgyűlésben, formálisan és valójában?
Kumin Ferenc: A felsorolásból kimaradt a radikális jobboldal. Amikor ilyen nagy ideológiai családokról gondolkodunk, látnunk kell, hogy egyre inkább egyfajta támpontot ad az európai parlamenti ülőhelyük pozíciója.
Zs. Cs.: A Jobbik az EP-ben egyik frakcióba sem tudott beülni.
K. F.: Valóban, a jobbikos képviselők függetlenek.
Zárug Péter Farkas: Különválasztanám a szigorúan eszmetörténeti szempontból megközelítendő ideológiákat, eszméket és ezek tényleges megjelenését a pártarénákban. És megint másik kérdés az európai pártcsaládok egymáshoz való viszonya. Ha politikatudományi megközelítésből vizsgáljuk a pártokat és ideológiájukat, akkor megállapíthatjuk: az 1980-as évektől Európában egyre inkább eklektikus pártok jelentek meg. A közép-európai pártok pedig végképp eklektikus formációk lettek, amikor programjaikat összeállították, és ma már a politikusok nagy része is relativizálja a jobb- vagy baloldaliságot. Én viszont nem mondom azt, hogy túlléptek az ideológiai besoroláson a különböző politikai arénák pártjai Európában. Alapértékük, világnézeti kérdések szerint, az államról, a tulajdonformákról és a gazdaságról vallott nézeteik alapján igenis lokalizálhatóak az ideológiák a pártokban, ugyanakkor kétségtelenül rendkívül eklektikus politikai formációkkal szembesülhetünk.
Huth Gergely.: Ha függetlenül attól, hogy mit állítanak magukról, azt nézzük, mit is csináltak az elmúlt húsz évben, akkor milyen pártok vannak jelen a magyar parlamentben?
Z. P. F.: Mindegyik eszmeáramlat fellelhető az Országgyűlésben, de fontos, hogy folyamatában vizsgáljuk ezek képviseletét. A magát ma konzervatívnak, jobboldalinak és kereszténynek mondó kormánykoalíció képviselőinek egy része másfél-két évtizede jórészt még kockás ingben, fülbevalóval kiszaladt a parlamentből, amikor Trianonról vagy az egyházi ingatlanok visszaadásáról volt szó, mégis ma hitelesen képes a konzervativizmust képviselni. A szocialista és a liberális erők viszont meglehetős keveredést mutatnak, de ez már így volt a dualizmus két utolsó évtizedében is. Új színként megjelent az öko-zöld eszmeáramlat, így az LMP önállóan próbál politizálni a parlamentben.
H. G.: Az LMP-vel kapcsolatban az elmúlt hetekben látványosan változott a Fidesz hozzáállása, és a Jobbikhoz hasonlóan a kormánypártok egyes meghatározó politikusai is már „új SZDSZ”-ről beszélnek.
Zs. Cs.: Sőt Lázár János a minap az MSZP-ről és az LMP-ről mint a régi és az új szocialistákról szólt.
K. F.: Ez nem feltétlenül egy rossz retorikai fordulat, mert a jelenlegi LMP leírására az újbaloldali vagy a posztmateriális jelzőt alkalmazhatjuk még a leginkább.
Zs. Cs.: Az „új SZDSZ” bélyeg hogyan érintheti a Lehet Más a Politikát?
K. F.: Ők maguk nagyon hevesen elutasítják ezt, mert ebbe a zöld eszmeáramlatba a hagyományosan liberálisnak tekintett megoldások, válaszok pont nem férnek bele. Mindenesetre érdekes körülmény, hogy idehaza eredendően inkább a jobboldalhoz húz a zöldek egy meghatározó, az LMP-ben is jelen lévő csoportja, mert a vidéki Magyarország értékeinek az óvása, illetve az elszánt természetvédelem jellemzően inkább konzervatív beállítottságot feltételez. Ami különösen a Budapesten kívüli zöldekről mondható el. Ez a bázis pedig az LMP stílusát eltolja a nagyon harcias, ’68-as gyökerekből táplálkozó európai zöld fősodortól, amelynek talán legismertebb képviselője, Daniel Cohn-Bendit ugyanakkor kétségkívül partneri viszonyt ápol a Lehet Más a Politikával.
H. G.: Az LMP szokta hangoztatni, hogy az MSZP-től és a Fidesztől egyenlő távolságra áll. Ez csak álca, s valójában egy markánsan liberális, a baloldalhoz kötődő pártról van szó, vagy valóban komolyan gondolják az egyenlő távolság elvét?
Z. P. F.: Nem hiszem, hogy feltétlenül ez az egyenlő távolság dönti azt el, hogy milyen az LMP viszonya a szocialista eszmeáramlathoz, és nem hiszem, hogy álca lenne a politikai magatartása. Beágyazottság szempontjából viszont erőteljesen feltételezhető, hogy a budapesti balliberális értelmiség jelentős része szavazott az SZDSZ után a Lehet Más a Politikára, ami a választókerületekben konkrétan kimutatható. Mindezzel együtt is azt mondom, ha az LMP racionálisan végiggondolja a helyzetét a politikai arénán belül, akkor nem célszerű neki az MSZP-vel bármily módon közösködnie. Az MSZP-t a múlt dimenziójába tette a 2010-es választás, amely két teljesen új erőt juttatott be a parlamentbe, és nagy többséggel adott felhatalmazást egy jobboldali koalíciónak. Mindaddig, amíg nincs SZDSZ-típusú árulás mögöttük, addig Schiffer Andrásék hiteles erők a Fidesz-KDNP-hez képest balra lévő politikai erőtérben.
Zs. Cs.: SZDSZ-típusú árulásnak mi számít?
Z. P. F.: Az a fordulat, amely megtörtént 1994-ben az SZDSZ életében, amikor is saját bázisuk totális felszámolása mellett döntve, a volt állampártiak védelmére keltek a szabad demokraták. Az ilyesminek nyoma sincs egyelőre az LMP-nél, ebből adódóan mindig furcsán is nézem ezeket összehasonlításokat.
H. G.: Eleve úgymond árulók ültek az SZDSZ-ben, vagy valamilyen korrumpálódás vezetett el az MSZP-vel való koalícióhoz?
Z. P. F.: A dualizmus időszakában nem a nemesi, hanem az urbánus liberalizmus gondolatvilága a szociáldemokratákkal együtt emelkedett fel a 19. század második felében. Együtt kezdtek el szavazójogi problémákat és állampolgári jogi kérdéseket felvetni, s ez aztán az első világháború után a Tanácsköztársasághoz vezetett. Innentől kezdve a távolabbi múlt dimenziója is újratermelte ezt a liberális beágyazottságot az SZDSZ-ben. Most már teljesen tisztán látjuk, hogy nem felelnek ugyan a fiúk az apák bűneiért, de természetes az is, hogy az apák bűnét a fiúk mentik, amennyire lehet, ahogy az SZDSZ is elsikkasztotta a Bauerek, Petők és Biszkuk felelősségre vonását.
H. G.: Ha elfogadjuk azt a teóriát, hogy az LMP nem az SZDSZ reinkarnációja, akkor Magyarországon megbukott a liberalizmus, ezért tűntek el a parlamentből is a szabad demokraták vagy pedig egy érdekhálózat bukott meg?
Zs. Cs.: Vagy pedig az SZDSZ-féle „kvázi liberalizmus” bukott meg?
Z. P. F.: Azt hiszem, hogy mind az utóbbi évek MDF-ének, mind az SZDSZ-nek volt ideológiai, társadalmi és politikai beágyazottsága. E két erőnek szervezeti szempontból is volt egy életciklusa, és ez az, aminek vége. Tehát nem azt mondom, hogy megszűnt ezzel az a szavazóbázis, amelyből építkeztek, nem azt mondom, hogy megbukott minden téren maga a liberalizmus mint ideológia, és nem azt mondom, hogy felszámolódott minden tekintetben az a hálózat, amely az SZDSZ-t működtette, és ez a hálózat esetleg nem dolgozik más pártok mögött. Ám azt állíthatjuk, hogy ez a szavazóbázis megtalálta magának az utat a politikai arénába, ami nagymértékben az LMP-nél jelentkezik.
H. G.: Esetleg más pártoknál is?
Z. P. F.: Máshol kevésbé jelentek meg az SZDSZ korábbi szavazói, de kétségtelen, hogy az MSZP-ben a Gyurcsány-féle irányvonal rendelkezik szabad vegyértékkel a liberális szavazók irányába. Ma talán legkevésbé a Fidesz–KDNP vonzó számukra.
K. F.: Azt látom, hogy a liberálisok vesszőfutása nem csupán magyar jelenség. Érdemes megnézni például a német FDP esetét. Két év alatt hozzávetőlegesen harmadolódott a szavazótáboruk, bár a minapi választási kudarcukban az is szerepet játszott, hogy a német szabad demokraták inkább az atomenergia pártján vannak, ami a Japánban történtek nyomán elég rossz ajánlólevél volt a számukra. Ennél is fontosabb viszont az, hogy az alapideológia üresedett ki, hiszen a szabadságjogok érvényesítése a nyugati civilizációban az elmúlt évtizedekben sikeres volt, amit napjainkban már nem igazán lehet érdemben fokozni.
Z. P. F.: Mindemellett a neoliberális gazdaságpolitika megbukott, 2008-ban. Igaz, a német szabad demokraták két évvel ezelőtt még tizenöt százalék körüli eredményt értek el a parlamenti választásokon, de ebből is látszik: minden egyes politikai aréna más, olyannyira, hogy van, ahol alapvetően a jobboldalhoz, és van, ahol a baloldalhoz húznak a liberálisok.
Zs. Cs.: Kósa Lajos pár évvel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy ő valójában liberális konzervatív, illetve nemzeti szabadelvű irányultságú politikus. A Fideszen belül létezik ilyen „belső párt” is?
Z. P. F.: Mivel a Fidesz egy nagy néppárt, ezért ebből adódóan teljesen természetesen fedezhető fel ez az irányultság is.
K. F.: A második Orbán-kormány gazdaságpolitikáját például eklekticizmus jellemzi. Hiszen az egykulcsos szja bevezetése vagy a társasági adó csökkentése liberális indíttatású intézkedések, de a családi adózás az egészet elviszi más irányba.
Zs. Cs.: Hack Péter volt SZDSZ-es képviselő nemrégiben arra tett utalást, hogy 2012 tájékán többedmagával életre kíván hívni egy konzervatív liberális, illetve markánsan piacpárti politikai formációt. Ehhez megnyerve bizonyos volt szabad demokrata társait és egyházát, a Hit Gyülekezetét, sőt még egyes közírókat, például Seres Lászlót, esetleg még egy későbbi parlamenti pártot is gründolhat Hack?
K. F.: Egy ilyen vállalkozásnak a gazdasági fundamentumait nagyjából látjuk, a társadalmi beágyazottságát nem nehéz elképzelni, ismerve a Hit Gyülekezete egyház létszámát.
A rendelkezésükre álló médiafelületeket szintén látjuk, úgyhogy már „csak” néhány hiteles politikusra lehet szükségük.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)