Körön kívül

Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Huth Gergely/ MHO


Álláspont

Attól, mert üldözési mániánk van, még üldözhetnek. És attól, mert éjjelenként összeesküvésekről álmodunk, még össze is esküdhetnek ellenünk. Mert mi más lenne Bajnai Gordon meghívása az amerikai Columbia Egyetem katedrájára, mint a szegény kis hazánk elleni összeesküvés újabb, ékes bizonyítéka. Ideje lenne valami rendszert találnunk abban, hogy a magyar baloldal összes erkölcsi hullája, megdőlt, hétpróbás gazembere vagy csak az önnön mérhetetlen tehetségtelenségébe belebukott szürke gúnárja előbb-utóbb feltűnik valami neves nyugati értelmiségi társaság soraiban, és különféle magas szimpóziumokon magvas beszédeket tart európaiságról és haladásról és persze az otthon maradtakat sújtó nyílt fasizmusról, példátlan megfélemlítésről.

Vajon a roppant tehetséges, örökké bús, bociszemű Bajnai mivel érdemelte ki a rangos egyetem meghívását? (Egy anekdota szerint Bajnai egy idős rokona egy tágabb családi összejövetelen azt mondta a depressziós exkormányfőnek, hogy „add vissza a libások pénzét, az a te bajod, fiam”.) A nyilatkozatok szerint Bajnai az Európai Unióról fog előadást tartani amerikai diákoknak. Mint bennfentes, nyilván beszél majd az EU hátsó udvaráról, a vadkeletről is. Ahol bármit meg lehet tenni, például offshore cégekbe pumpálni az állami támogatásokat, hogy mást ne említsünk. És ahol a miniszterelnök balkurzusok idején vezérigazgató, a holdudvar tagjai a részvényesek, a nép meg csak kuruttyol, míg le nem csapolják a mocsarat. Persze beszélhet, amiről akar, akár meg is kukulhat az emelvényen, hiszen ebben az ügyben a legkevésbé sem érdekes, hogy mit motyog majd a mi Gordonunk az európaiságról. A lényeg, hogy sikerült ismét megfricskázni a magyar jobboldal orrát, tanulja csak meg a kétharmadnyi eltévedt bárányka és a démoni jobbos kormány, hogy ki viszi a vadászpuskát.

El kell ismerni: a balliberálisok nyugati kapcsolati hálója ép, és a jobboldal – bár kétségkívül sikerül tágítania a mozgásterét – nem tudott kitörni a karanténból. Az új magyar többség Nyugaton körön kívül rekedt, mint a lengyelek Kaczynskiék idején. Akár a fejünk tetejére is állhatunk, a nemzeti oldal az ő olvasatukban továbbra is alávaló populista, míg az ex- és álkommunisták meg barátaik a szabadelvűség és a haladás tündöklő lovagjai maradnak.

Itthon jobb érzésű ember legfeljebb könnyesre röhögi magát, ha meglátja Gyurcsány Ferenc internetes videoüzenetét, amelyben a böszme hangja el-elfullad a megrendültségtől, mert a köztársaság elpusztítását már csak a hét végi chartás tüntetés akadályozhatja meg, de a felületes és előítéletes nyugati értelmiségi – kellő tolmácsolással – lazán beveszi a ripacskodást. Ahogyan nyilván felül az önmagát egyre nagyobb mélységekbe hergelő, népszavás Andrassew Ivánnak is, aki vallomása szerint büszke arra, hogy egy „diktatúrában” ellenzéki újságíróként dolgozhat. Szerinte most a köztársaságiak fognak összecsapni az orbánistákkal. Szép kis vízió, gondolom, a támadók nyolcvan százaléka annak idején a népköztársaságért is fegyvert fogott volna. Körön kívülinek, kirekesztettnek, meg nem értettnek lenni olykor mégis előnyös. A művészekből ez az állapot szokta kihozni a zsenit.

Szerencsés lenne, ha az ellenszél a kormánytagokból is a harci kedvet csalogatná elő. A lendület az elmúlt hónapokban ugyanis megtörni látszott. Az alkotmányszöveg felhígult a viták során, gyengült a rendteremtő kezek szorítása (a Jobbik nagy örömére, hiszen ahol a körzeti megbízott fején hamutálat törhetnek piti bűnözők, ott sokan vevők a gárdacirkuszra), és eddig a gazdasági mentőcsomagnak is inkább csak a megszorító részét tapasztalhatták meg az emberek. Bár ígéretesek Matolcsy György tegnap körvonalazott gazdaságélénkítő elképzelései, az eddigi lépések biztatóak, de nem elegendőek. Az első Orbán-kormány Széchenyi-terve bombasiker volt, a januárban meghirdetett Új Széchenyi-tervről a közvélemény nagy része valószínűleg azt sem tudja, hogy létezik, félő, hogy a jobb sorsra érdemes csomag szépen belesüpped a szürkeség és az érdektelenség mocsarába.

Tragikus lenne, ha a kormányzást leteperné a tavaszi fáradtság. Ám még semmi sincs veszve, úgyhogy több lelkesedést és oroszlánszívet, uraim!