Létrehozás ideje: 2011-04-14 Szerző: Szentmihályi Szabó Péter/MHO
Elmerengek a híren, amely szerint Bajnai Gordon lakást keres New Yorkban, a Columbia Egyetemen fog tanítani. Mondhatnánk, öregbíti hazánk hírnevét, az amerikai hallgatók imádni fogják, mi pedig kis időre elveszítünk egy kedves arcot. Kár, hogy Bajnai elődje nem követi a jó példát, pedig taníthatna kommunikációt, retorikát, stilisztikát mondjuk Rosztovban, ahol egy korábbi kormányfő tanult. Sajnos bizonyos nagy emberektől szinte lehetetlen megszabadulni, eszükben sincs kicsit háttérbe vonulni, megnyugodni, a kastély körül kertészkedni, mesélni az unokáknak a dicsőséges időkről. A mindenhez értő Szekeres Imre most szakmányban aggódik a devizahitelesek miatt, Bokros és Békesi osztja az észt, sőt maga Surányi György is kiváló tervvel állt elő a devizahitelek csökkentése érdekében. Ha Fekete János élne, az ő szakértelmét is gyakran csodálhatnánk, nyilván azt tanácsolná, vegyünk fel újabb hiteleket, mert nincs annál jobb dolog a világon. Az egészben az a legszörnyűbb, hogy idővel a legcsúnyább és legellenszenvesebb közszereplőt is megszokjuk, kicsit meg is szeretjük, mindennapi életünk részévé válik, mint ahogyan a félnótás szappanoperák rémes figurái iránt is elkezdünk érdeklődni, ha beleesünk a folytatások csapdájába. Mindez az állandóság és kiszámíthatóság kellemes érzetét adja, ez volt Kádár egyik titka is, bár róla nehéz elképzelni, hogy ma blogolna és a Facebookon gyűjtene lájkolókat. A mechanizmus így is működik, biztos távolságból nézegetjük azokat, akiket utáltunk és akiktől féltünk, szerencsére a tévékészülékből nem tudnak kijönni, értékeink és gyermekeink biztonságban vannak. Azt nem tudom, mit fog pontosan tanítani Bajnai Gordon, de talán még az amerikai közgazdászok is tanulnak tőle, hogyan kell egy országot felvirágoztatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése