2011. április 19.
Surján László
Szubjektív beszámoló a vita végéről és a végszavazásról. Az eseményre hivatalosak voltak az európai képviselők is. Felemelő volt, lenyűgöző a két kormánypárti frakció hihetetlen, szokatlan fegyelme. Bár máskor is megadnák az Ország Házának kijáró tisztességet, méltóságot!
Megtörtént. Van új alkotmányunk, még ha alaptörvény is a neve. A záróvita vita volt, undok, kellemetlen, a zárószavazás az előrelátható eredményt hozta. A vita végére elcsitult a csatazaj és felcsendült a Himnusz. Az ellenzék is énekelt, állt mindenki, fegyelmezetten. Ha jól emlékszem 307 képviselő volt jelen.
A felemelő pillanatok előtt azért a Jobbik kitett magáért. Egyikük lelkesen hazaárulózott, majd hevesen támadta a mentelmi jogot. Az előterjesztők ezt az ellentmondást meg is említették, amit a Jobbik nagy hőzöngve vett tudomásul. Ezzel éles ellentétben volt a Fidesz magatartása. Néma méltósággal fogadták a hajánál fogva előrángatott kritikus mondatokat, s ugyanígy a sértéseket. Komolyak voltak, de valamiképp derűsek is. És senki nem olvasgatott közben, legalább nem feltűnően. A számítógépeken a levelező rendszert lehetett látni, nem volt játékprogram, nem volt képes újság. Alkotmányozó Nemzetgyűlés volt, fegyelmezett, visszafogott. Rendíthetetlen. Akkor sem bomlott meg ez a fegyelem, amikor a szavazás utána Jobbik ÁRULÓK NEM LESZÜNK feliratot tartott a magasba.
Két európai képviselő volt jelen, Szájer József az egyik páholyban ült a nemzeti konzultációban és az előkészítésben résztvevőkkel együtt, magam pedig az európai képviselőknek fenntartott részben. S mit tesz a tévé közvetítés! Miután láttuk a végeredményt, s elhangzott a Himnusz is, haza indultam, de előbb még vásárolnom kellett ezt azt. A Fény utcában megszólított egy ember: Láttam! Gratulálok! Jól van! Ömlött belőle a lelkesedés.
Szegény szocik, hiába fáradtatok? Na ugye, hogy szánalmasok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése