Recsk 2012 
A megemlékezés kapcsán elgondolkozhatnak, milyen világ is volt Magyarországon az 50-es években, amikor a tábor sokaknak a végső állomást jelentette, ahol magyar emberek magyar embereket aláztak meg, fosztottak meg szabadságuktól, nem ritkán életüktől is egy hazug eszme, egy álságos ideológia nevében.
Ha valaki végül mégis túlélte a megpróbáltatásokat, titoktartásra kötelezték, évtizedekig hallgatnia kellett arról, amin keresztülment.
A Történeti Hivatal levéltári anyagában szerepel egy 1951. június 29-én készült irat, amelynek két aláírója Lőke Gyula ávós alezredes, osztályvezető és Potecz Sándor ávós százados, alosztályvezető. Tárgy: recski munkatáborból szökött internáltak ügye.
1951. május 20-án ugyanis megszökött nyolc internált: Michnay Gyula, Lőcsei Géza, Stern Pál, Kertész János, Kihut József és Haraszti József; ők hatan elhunytak már, de ketten a nyolcból még élnek: Mózes Mihály és Stern Mendel. A jelentés tartalmaz még neveket, azokét, akik a szökési terv kidolgozásában részt vettek, és szökni akartak: Cseke József, Szakáll Imre, Harmath László, Bárdoly Jenő, Tati Géza, Dálnoki Miklós László és Klébl Márton. A szabad világot egyedül csak Michnay Gyulának sikerült elérnie, a többieket elfogták, és további eljárást folytattak le velük szemben, majd ügyüket a vizsgálati osztályon keresztül bírósági eljárásra átadták.
A recski táborból többször, többen kíséreltek meg szökést. 1950 szeptemberében Dobó József volt az első, aki megszökött, ő azonban csak rövid ideig élvezhette a szabadságot, mert elkapták, és kegyetlen megtorlásban részesült. Kiss Dániel még életben van, ma Bécsben él. Életre szóló emléke van Recskről: ha rápillant csonkolt kézfejére, rögtön eszébe jut a borzalom.
Steiner György épp csak túlélte a dachaui lágert, máris újra szögesdró-tok mögött találta magát. Gábori Györgyöt 1944-ben deportálták Dachauba, majd 1950-ben Recskre hurcolták, ahonnan 1953-ban szabadult, harcolt az ’56-os forradalomban, végül Kanadában telepedett le. Nevek, sorsok… Utóbbiakat különösen ajánlom azok figyelmébe, akiknek meggyőződése, hogy a magyar zsidóság 1919-től folyamatosan árulója Magyarországnak… Az internálótábo-rok, amelyek válogatás nélkül nyeltek el bűnöst és bűntelent, léteztek. Az elmúlt huszonkét év pedig máig adós a felelősségre vonással, a múlt feltárása elmaradt.
Péter Gábor volt ÁVH-s altábornagy, Décsi Gyula volt ÁVH-s ezredes, Piros László volt ÁVH-s altábornagy, Fóris Béla, a recski tábor ávós parancsnoka, Fazekas Péter, a recski tábor ÁVH-s parancsnoka: ők mindannyian felelősek a Recsken történtekért. Nem feledkezhetünk meg Nagy Lászlóról sem, aki a tábor megnyitásakor az operatív csoport vezetőjeként működött. Később, az ÁVH-ból való leszerelése után nagy karriert futott be, többek között, mint a madridi IBUSZ-kirendeltség vezetője. A mai napig nem marasztalták el őket. Mi pedig 2012-ben Biszku megbüntetésétől reméljük a megnyugvást.
A levéltárakban porosodó anyagok önmagukért beszélnek, és ma már szinte valóban nincs kit felelősségre vonni, de legalább meg kellene próbálni hitelesen feltárni a múltat. A recski tábor felszámolásáról 1953 nyarán született döntés. Mindazokat, akik Recsken voltak, örök életre szóló hallgatásra kényszerítettek, de a fellazult diktatúra után a zavaros rendszerváltás sem hozta meg a valós igazságtételt azok számára, akik a táborban elhunytak, vagy az ott szerzett betegségek következtében idő előtt eltávoztak közülünk. Ők huszonegyen, akik még élnek, egy kegyetlen világ még élő tanúi. Ahogy Michnaytól megtudta a világ a recski tábor létezését, ugyanúgy fontos, hogy a fiatalok a még életben lévőktől megtudják az egykor volt szörnyű valóságot. Krasznay Béla nemrég azt mondta, úgy érzi, már utoljára szervezi a recski megemlékezést. Azt kívánom, hogy ugyanolyan energikusan, mint ez idáig tette, továbbra is tevékenykedjen a jövőért.
Vámos György
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése