Sarkosan fogalmazva (12.09.15)

Sarkosan fogalmazva

Abból mindig baj volt, ha az egyik nép a másikat „civilizálni” akarta, netán felzárkóztatni, integrálni, asszimilálni. Ez a jóindulat többnyire háborúkban nyilvánult meg, újabban pénzügyi és gazdasági eszközökkel próbálják megértetni a nemzetekkel, mi jó nekik igazán. Nekünk, magyaroknak elég nagy történelmi tapasztalatunk van ezzel a jóindulattal kapcsolatban, igyekszünk rendesen most is, hogy kiérdemeljük a „fejlett” demokráciák áldását, csak így tovább, mint korábban a lenini úton. A büszke „euroatlanti” közösségben a vélemény szabad, végtelenül türelmesek vagyunk. Hazánkban az emelkedett és független szellem jele, ha előszeretettel gyalázzák a keresztényeket, a magyarokat, ezért aztán nem is értik, a mohamedánok miért olyan sértődősek, ha vallásalapítójukat gúnyolják. A békefenntartók sem fogják fel, miért nem hagyják újjáépíteni, amit leromboltak, s mihelyt kiteszik a lábukat, a hálátlan bennszülöttek egymásnak esnek, mint korábban tették. Sikertörténetekben nincs hiány, láthatjuk Irakban és Afganisztánban, de a többi moszlim országban (Líbia, Egyiptom, Tunézia, Jemen) hasonlóképpen dúl a vallási és etnikai béke. De hadd idézzek egy felvilágosodott internetes publicistát, aki az iszlám „barbárok” kapcsán sajátos okfejtése lényegét úgy foglalja össze, hogy a „szabad világ” elleni lázadozás után „végül a nép egyedül marad istenével, egy darabig örül a színe látásának, majd éhes lesz. És amikor az utolsó dollárt is elégette, rájön, hogy az istent nem lehet megenni. Mi ezen túl vagyunk. Ezért van, hogy a világ legboldogabb gerezdjén szabadon gúnyolódhatunk Mohameden, Jézuson, Mózesen és L. Ron Hubbardon, és tanításaikat tetszés szerint elfogadjuk vagy harsányan kinevetjük. Ettől érezzük egyre jobban magunkat.” És az utolsó bölcs mondat: „Nem adhatjuk fel a szabadságunkat azért, mert attól mérgesek lesznek a barbárok.” Mit lehet erre mondani? Ez volna a szabadság, ettől érezzük egyre jobban magunkat? Kétségtelen, el vagyok maradva, bizonyára sértődős barbár vagyok a lelkem mélyén, pedig nem vagyok mohamedán, hanem katolikus. Meg is vagyok dicsérve: „Speciel a katolikus hierarchiából sem egy szabad társadalom vágya rajzolódik ki. Viszont katolikus tömegek mégsem szoktak gyújtogatni és pogromozni, ha valahol kiröhögik vagy kritizálják őket.” Köszönjük.

Szentmihályi Szabó Péter