Pozsonyi Ádám:Nyílt és rejtett módszerek

Nyílt és rejtett módszerek

Egy kis érdekesség. Ezelőtt kereken kilencven éve vették ki a menyasszony házassági esküjéből azt a kitételt, hogy „mindenben engedelmeskedik férjének”. Ha információim helyesek, nemrég a hűségesküt is kivették. (Csoda, ha a férfiak nem nősülnek? Hűség nem kötelező, engedelmességet még kiejteni is szélsőséges, de váláskor a nő viszi a fél vagyont, és egyes országokban még el is kell tartani. Nem „bót” – ahogy a köznyelv mondja.)

De a haladás még tartogathat számunkra meglepetéseket. Az európaiság, felvilágosultság és tolerancia olyan fokaira kapaszkodhatunk a jövőben, hogy még annak is örülni kell, ha nem kell közjegyzőileg igazolnunk – büntető, dupla szja-fizetés terhe mellett – egy homoszexuális kapcsolatot. De most nem is a kihalás felé tántorgó fehér európai civilizáció szédítő távlatai, hanem Varga István parlamenti kijelentése kapcsán ragadtam tollat. Mert ez a kijelentés akkora port vert fel, hogy – többek közt – még minden toleránsak legtoleránsabbikát, Andrassew Ivánt is megszólalásra késztette.

Az Andrassew nevezetű – ki tollát szépírás helyett olykor feljelentésekre használja, mint velem kapcsolatban ezelőtt néhány évvel holmi könyvégetés kapcsán –, most ismét tollat ragadott, s kiengedte, mi leglényege.

„Nem olyan macsóskodásra gondolok, mint ami Varga István fideszes képviselőből és kicsit az egész pártból árad, kádéenpéstül: »Talán az anyáknak vissza kéne térniük a gyereknevelés mellé, szülni két-három vagy inkább négy-öt gyereket, és akkor lenne értelme annak, hogy jobban megbecsülnék egymást, és fel sem merülhetne a családon belüli erőszak« – mondta Európában.” Halkan jegyzem meg, Magyarországon mondta. Mert engem Európa nem érdekel. (Őket meg Magyarország nem érdekli, de ezt már ismerjük).

Az erőszak csúnya dolog. És minden erőszaktevő megrovást és minden áldozat együttérzést és segítséget érdemel. De mivel a haladók nem a valóságban élnek – hanem a nagybetűs Utópiában, és úgy viselkednek, mintha életükben nem jártak volna grundon, vagy nem utaznának a 4-es villamoson – muszáj az Andrassew-féle csöpögősen humánus lényeknek megvilágítanom néhány apróságot az élet örök törvényeiből.

Az erőszak az érdekérvényesítés egyik módozata. Léteznek nyílt és rejtett módszerei. A pofon az erőszak nyílt, és egyben legtriviálisabb formája. Ám vannak ravaszabb, rejtett módszerek is. Ha a pofont törvényileg büntetjük, legyen büntethető a lelki kínzás, az idegi kicsinálás, a hiszti is. Mert azt ki kéri számon, ha a szándékos pszichikai bántalmazás (szekálás) miatt a férj tíz év házasság után meghal gyomorrákban? (Az elnyomott nők átlagéletkora Magyarországon tíz évvel magasabb, mint a zsarnok férfiaké.)

Ezekről természetesen nem beszélnek, mert korunk a baloldali eszmeiséget „tolja” előre. És a baloldal lényege a rejtett, sunyi módszerekben rejlik. És érthetően azokat támogatja, míg a nyílt eszközöket igyekszik felszámolni. A baloldal azt mondja: felszabadítás, a gyakorlatban megszállást jelent. A baloldal azt mondja, tiszteld a másságot, a gyakorlatban ez azt jelenti, hogy börtönbe mész, ha más a véleményed. Azt mondja: sokszínű világ, valójában uniformizált egyöntetűség. Azt mondja, védjük a nőket, valójában a család maradé­kait verik szét.

Mert a reakciós, eredeti (isteni rend szerinti) világban mindennek helye van és arányos. A nő, mióta világ a világ, él a ravasz trükkökkel, a férfi meg a nyílt erőfölénnyel. A kettő egyensúlyban van. De ha az egyiket kriminalizálják, a másikat pedig nem, borul a mérleg, s a világ élhetetlenné válik.

S a cél ez! A „múltat végképp eltörölni” és „sarkából kidönteni” akarják. Megjegyzem, a nőket sosem kérdezték meg, hogy akarnak-e „egyenjogúsodni”, vagy maradnak anyának. Most így utólag a felheccelt nők persze hogy őrjöngenek, hogy így jogok, meg úgy jogok, de eredetileg őket nem kérdezték meg, hogy akarnak-e majd egyszer száz év múlva, Tesco-pénztárosként rabszolgák lenni, vagy inkább a hagyományos családmodellben eltartva élni, és úgy irányítani a családot, hogy két mosolygással meg egy jó ebéddel a férfi el van „intézve”. Mert a férfit ezekkel lehet, nem öntudatos kioktatással, meg azzal, hogy lefőzzük az élet minden területén, ami számára fontos.

A mai férfinak a nő csupán azt nem tudja megadni, ami számára a legfontosabb a világon: azt, hogy ő a főnök. (Gondoljuk el, hogy egy nő egy életen át nem kapja meg azt az érzést, hogy ő szép.) 

Ellenben a mai nő a férfit ki akarja túrni a létezésből, le akarja körözni minden olyan területen, amiben az fontosnak érzi magát, a létezésének értelmét is kétségbe akarja vonni, s ebben médiatámogatást kap minden vonalon. Korunk férfiideálja L. Bundy cipőárus. Felesége nem tiszteli, gyerekei kiröhögik, tekintélye nulla – csak a pénzét szedik el. (Ez az egy megmaradt a régi reakciós gyakorlatból.)

Igen, a nőket annak idején nem kérdezték meg, mert a „felszabadítottakat” sose kérdezik meg. (Az, hogy Magyarország köztársaság legyen, ne királyság, azt is egy szűk kisebbség intézte el terrorral, a nép nem volt arról se megszavaztatva.)

És ezt az Andrassew-félék nagyon jól tudják. 

Az utolsó betűig. És ez benne a legaljasabb.

Pozsonyi Ádám

  

 Hír küldése ismerősn