Sarkosan fogalmazva (2012.szeptember 13.)
Sarkosan fogalmazva 
A hétköznapok krónikása örömmel kifejtené véleményét olyan közügyekről is, mint a területi jelzésű rendszámtábla, a trafiktörvény vagy a családon belüli erőszak elleni küzdelem. Szerencsére vannak bőven fórumok, ahol tetten érik a lopakodó diktatúra minden kísérletét, és lemondásra szólítják fel a kormányt. Azt már maguktól az érintettektől tudjuk, hogy Hagyó és Biszku nem csinált semmit, és nem tudott semmiről, ebben biztosak is voltunk. Közben szinte minden napra jut egy-két zártkörű tüntetés és ellentüntetés, többnyire erőszaktól és érdeklődéstől mentesen. Olyan, feszültséget levezető cselekmény ez, mint a zászlóégetés világszerte népszerű foglalatossága, a zászlókészítők legnagyobb örömére. Jelképeken bosszút állni gyerekes dolog, körülbelül olyan, mint szociális elégedetlenségből kifolyólag szétverni egy buszmegállót vagy telefonfülkét. A fém- és kábeltolvajok legalább saját anyagi gyarapodásukkal összefüggően lázadnak az elnyomó rendszer ellen. Ha pszichológus lennék, komolyan elemezném az ellentüntetők lelki alkatát, ugyanis minden nyitottságom ellenére sem értem őket. Ha bárkik bármilyen okból tüntetni akarnak valami mellett vagy ellen, az legyen az ő ügyük és szegény rendőrök baja, másnap következhetnek az ellentüntetők, hiszen a diktatúra még csak a talaj mentén kúszik, mint a zsákmányra éhes ragadozó, vagyis a köztereken dúl a fenyegetett demokrácia. Most, hogy Joav Blum ártatlansága is bebizonyosodott, és kiderült, nem történt bűncselekmény, amikor 2006 őszén a rendőrség honvédségi lőfegyvereket is használt, tényleg kijelenthetjük, a tüntetők és ellentüntetők maroknyi serege már csak egymásra számíthat, bár a hidegebb időben már sátorozni sem lesz kellemes. A legegyszerűbb az lenne, ha a hét egyik napját kijelölnék tüntetésre, a következő napot pedig ellentüntetésre. Hogy mi ellen vagy mi mellett tüntetnek, voltaképpen mellékes. A transzparensek feliratát is egyszerűsíthetnék: MINDENKI MONDJON LE – legalább az evésről egy hétig.
Szentmihályi Szabó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése