Sarkosan fogalmazva
- 2012. október 14., vasárnap
Minden normális szülő a lehető legjobb életet képzeli el és tervezi meg gyermeke számára. Őrzi a gyermek egészségét, gondosan neveli, a lehető legjobb oktatást akarja számára biztosítani, akár erején felül is. Az államférfi ugyanígy érez a rábízott ország iránt, nem csupán túlélni akar, sokkal inkább hosszú távon tervez, mint akik diófát ültetnek. A huszadik század legsikeresebb miniszterelnöke, gróf Bethlen István is így tett. A vesztes világháború, a bolsevik rémuralom és a trianoni tragédia után néhány év alatt új Magyarországot teremtett, amelynek teljesítménye minden téren meghaladta a békeidők Nagy-Magyarországának mutatóit. Azt már kevesen tudják, hogy ezért a magyar nép hatalmas áldozatokat hozott, mondjuk ki: megszorításokkal, adóemelésekkel, vagyonváltsággal és leépítésekkel fizetett szegény és gazdag, de mindenkinek megérte, mert a maradék ország valósággal újjászületett, nem ideológiáktól hajtva, hanem a jó gazda bizalmával és türelmével. Bethlen társa ebben a nagy munkában Klebelsberg Kunó volt, ő hirdette meg a neonacionalizmust, amely szakított a régi panaszokkal és keservekkel, és kimondta: művelt és jómódú nemzet akarunk lenni. Azóta a magyar nép időről időre sok áldozatot hozott a biztosabb jövőért, de szinte minden küzdelem értelmetlennek bizonyult, mert a gyarmati lét többnyire hitvány embereket juttatott magas polcra, akik örültek, ha még egy évig megúszhatják, és utánuk jöhetett az özönvíz – ahogyan legutóbb a szocialisták után jött is. A műveltség és a jómód együtt jár, vagy inkább együtt kellene járnia, de a balliberálisok külföldi segítséggel mindkettőt ellopták a néptől. A szocializmusból itt maradtak a szocialisták, a kapitalizmust pedig az olcsó munkaerőt kereső külföldi kapitalisták képviselik, akiket nem érdekel a jövő – legfeljebb áttelepülnek, még igénytelenebb munkásokat keresve. Amit 2010-ben örököltünk, világháborús pusztítással ért fel. Csak egy nemzeti önérdeket képviselő kormányban bízhatunk. Ahogyan Klebelsberg mondta 1922-ben: „Nem szabad, hogy a magyar ember tetterejét a honfibú megbénítsa, nem szabad magunkat csüggedésnek adni oda. Nekünk dolgozni kell, és ne feledjük, hogy a magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá.” Természetesen nemzeti, és nem balliberális kultúrára gondolt. Műveltség és jómód csak a nemzeti kultúrából származik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése