Miért ítélték halálra Bárdossy Lászlót?

Csurka Dóra

- 2012. október 12., péntek

Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választásokra az előző rendszer politikai elitjE elleni perekkel készültek a kommunisták

Bárdossy Lászlót a kivégzésre vezetik 1946. január 10-én (Forrás: Rubicon)

„Uram, szabadítsd meg Magyarországot ezektől a banditáktól!” – Bárdossy László miniszterelnök utolsó szavai ezek a Markó utcai fogház udvarán, mielőtt a gyilkos sortűz végzett volna vele. 1945 őszén először őt ítélték halálra „háborús főbűnösként”.

Keveset tud az utókor erről az emberről, a Horthy-korszak egyik legbecsületesebb, realista magyar politikusáról, aki a vészterhes 1941–42-es esztendőben vállalta az ország vezetését.

Pere szimbolikus. 1945 után ez volt az első olyan kirakatper, amelyben a bolsevik diktatúra megkezdte leszámolását az előző korszak politikai és szellemi elitjével, és Bárdossy személyén keresztül az egész korábbi rendszert állította a vádlottak padjára, minősítette azt fasiszta, reakciós terrorkorszaknak…
Máig alig feltártak a kommunista diktatúra aljasságai, bűnei. A gyilkosokat sose vonták felelősségre, még utódaikat sem, akiknek ugyanúgy vértől mocskos a kezük, mint apáiknak. 1945 után százával juttatták bitófára a magyarság politikai-szellemi nagyságait. 1956 után is folytatódott mindez… Mi nem ítélni, csak emlékezni és emlékeztetni szeretnénk. Hogyan is volt?

Per a választási kampányban

Az elsőfokú népbírósági tárgyalás 1945. október 29-én Budapesten, a fűtetlen Zeneakadémia nagytermében kezdődött. A színjátékot Rákosiék megtervezték, a nyilvánosság bevonásával rendezték. A toborzott szimpatizáns közönségen kívül ott tolongott a korabeli sajtó. Már a tárgyalás megkezdése előtt sajtókampány indult. A Világ című újság október 28-án így harangozta be a pert: „A magyar nép hétfőn reggel 8 órakor kezdi meg Bárdossy László tetemrehívását.” A per egyes kiemelt részleteiből 118 perces hanganyag készült, ezt rádión keresztül sugározták.

A Zeneakadémia páholyaiban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság tagjai, a megszálló szovjet hadsereg főtisztjei, amerikai és angol diplomaták foglaltak helyet. Ott volt Ries István szociáldemokrata igazságügy-miniszter, és egy alkalommal feltűnt Rákosi is.

A tét nagy volt. A demokratikus látszat megtartása mellett minden antikommunista szereplőt ki kellett ütni a politikai sakktábláról. Bárdossyt – és személyén keresztül az egész Horthy-korszakot, és annak politikai szereplőit – akarták háborús és népellenes bűncselekményekért elítélni az ország előtt, ezáltal megfosztani őket a további politikai szerepvállalástól, így nyitva meg az utat a bolsevik káderek hatalomra jutásához.
Az időzítés is pontos. A per kezdete után, november 4-én tartották meg a nemzetgyűlési választásokat, hogy az Ideiglenes Kormány helyére legitim képviseletet biztosítsanak az ország számára. A kommunista választási kampány része volt a per.

A Szabad Nép október 30-i számában ezt írja: „Amíg a demokratikus választójog alapján először kerül a nép széles rétege az urnák elé, jól fontolják meg, hogy az 1919–1944-es szellemet akarják ismét érvényre juttatni szavazatukkal, és a nyakukra ültetni azokat, akik csak pusztulást okoztak.”
A magyar lakosság megfélemlítése a színjáték fontos eleme…

A szellemi Magyarország likvidálását már korábban elhatározták. Rákosiék tudták, hogy enélkül nem kerülhetnek hatalomra, hiszen a nép, okulva 1919 tapasztalataiból, önszántából sohasem tenné meg őket az ország vezetőivé.
Hamar megkezdődik a külföldre menekült magyar „háborús bűnösök” utáni fejvadászat. Rákosiék 680 nevet tartalmazó listát adnak át Himmler Mártonnak, az amerikai OSS (titkosszolgálat) ezredesének, aki a pribékjei-vel alapos munkát végez. Az ausztriai és nyugat-németországi menekülttáborokból több mint 480 ember hoz ki és ad át törvénytelenül a magyar hatóságoknak, személyesen Péter Gábornak, hogy aztán az akasztófákon teljesedjék be a sorsuk.

A magyar háborús bűnösöket az érvényben lévő nemzetközi törvények alapján – londoni egyezmény – nem lehetett volna halálra ítélni. A nemzetközi háborús bűnösök listáján egyetlen magyar név szerepelt: Horthy kormányzóé, őt Nürnbergbe vitték, de csak tanúként hallgatták ki, majd szabadon engedték. Rákosiék ezzel tisztában voltak, ezért sürgették Himmlert…

Bárdossyt is elfogják több táboron keresztülhurcolva és kihallgatva, 1945. október 3-án géppisztolyos katonák őrizete alatt, egy amerikai bombázógép fedélzetén Budapestre szállítják. Itt Péter Gábor rendőrfőnök bilincsbe verve az Andrássy út 60.-ba szállíttatja. Bárdossy számára már nem kétséges, mi lesz a sorsa… Az ÁVO pincéjében ekkor elhatározza, felkészül a tárgyalására, és a korábbi politikai elit védőügyvédje lesz a perben.

Az áldozatvállalás fontossága

A Bárdossy-per első fokon 1945. október 29-től november 3-ig tart.
A népbíróság elnöke Major Ákos, tagjai: Apró Antal (MKP), Bíró Mihály (SZDP), Mérő József (Szaktanács), Nagy István (NPP), Miskolczi János (FKGP) és Révész Sándor (PDP). A vádhatóságot képviseli: Fenesy Ferenc népügyész és Szalai Sándor politikai ügyész. Bárdossy kirendelt védője Berend Béla.
A pert a kommunisták előkészítik, mégis hibák csúsznak bele – hiába nagy a kapkodás! A vádhatóság felkészületlen, a vádirat tákolmány, a dokumentumok hamisítottak, a tanúkat megfélemlítik.

A vádirat Bárdossyt háborús és népellenes bűntettek elkövetésével vádolja, ezek a következők:
1., A Bárdossy vezetése alatt álló kormány a Magyarország és Jugoszlávia között fennálló „örök barátsági szerződés” ellenére megtámadta Jugoszláviát, és elfoglalta a Délvidéket.
2., Az országgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül – alkotmányellenesen – hadat üzent a Szovjetuniónak.
3., Ezt követően Nagy-Britanniával és az Egyesült Államokkal is deklarálta a hadiállapot beálltát.
4., Háborús bűncselekményt követett el akkor is, amikor 1942 januárjában hivatalos hatalmával visszaélve nem akadályozta meg a zsabjai és újvidéki kegyetlenkedéseket.
5., 1944 őszén részt vett a Törvényhozók Nemzeti Szövetségében, annak tagja volt.
6., 1944-ben a fegyverszüneti szerződés megkötését akarta megakadályozni.
7., A nyilasmozgalomnak segítséget nyújtott a lázadáshoz és a hatalom megszerzéséhez.
8., Beszédeiben a háború fokozott folytatására izgatott.
Népellenes bűncselekményt követett el:
9., Amikor elfogadtatta a zsidóellenes intézkedéseket.
10., Amikor nem akadályozta meg, hogy a nem magyar állampolgárságú zsidókat 1941 júliusában Galíciába deportálják.

Bárdossy a per alatt végig magabiztosan védekezik, szellemi fölénye vádlói fölé emeli. Felolvassák a vádiratot, Bárdossy erre reagál, átlátva a tárgyalás eleve eldöntött, megrendezett jellegét:
„…ebben a perben aligha fogok védekezni, csupán az igazságot kívánom feltárni… úgy érzem, az ellenem felhozott vádakkal szemben nemigen van szükségem védekezésre.” (Bárdossy ezt követően sorra cáfolja – pontról pontra – az ellene felhozott vádpontokat, amelyeket szívesen bemutatnánk, de terjedelmi okok miatt sajnos ez nem lehetséges.)

Arra a kérdésre, hogy bűnösnek érzi-e magát az ellene felhozott vádakban, nemmel felel.
„…bármely cselekmény csak úgy válik bűnné, ha a tettest a cselekmény elkövetésekor az a szándék vezette, hogy másoknak kárt okozzon vagy magának előnyt szerezzen. Ilyen külön szándék nélkül nincs bűncselekmény, csak tévedés és mulasztás…Minthogy pedig én magamat minden ilyen szándéktól, gyűlölettől, indulattól teljesen tisztának és mentnek tartom, minthogy mindazt, amit tettem, csekély képességeimmel csak azért tettem, hogy az országra elkerülhetetlenül reázúduló veszélyt csökkentsem, ezért magamat bűnösnek nem tartom.”
A perben ezek után sor kerül a vádbeszédekre, ahol Fenesi Ferenc és Szalai Sándor ügyészek megtartják indulatos, rágalmazó vádbeszédeiket.

(Szalai): „Taszítsák ki őket… irtsák ki nemcsak Bárdossy Lászlót, hanem mindazt, aki az elmúlt 25 év gazságainak nevében lép fel… és mutassák meg, hogy ehhez semmi közünk, és hogy így jár az elnyomó…”
Majd Berend Béla, a kirendelt védő szól pár szót védence érdekében.

Kiemeli, hogy Bárdossy csupán eszköz a történelmi szükségszerűségek kezében!
Ezután elhangzik Bárdossy utolsó szó jogán elmondott beszéde, amely a magyarsághoz intézett végső üzenetének is felfogható.

Ebben elmondja, csak az igazságot akarja feltárni, azért, hogy a nemzet lássa és értse, mi miért történt, és hogy ezzel a tájékoztatással is szolgálja a belső megbékélés mindennél fontosabb ügyét. Beszédében bemutatja Magyarország sajátos sorsát, ami Trianontól 1942-ig, kormányzati idejéig meghatározza az ország helyzetét.
Az akasztófa árnyékában még egyszer utoljára megmutatja emberi nagyságát:
„…nem védekezem, mert az a meggyőződésem, hogy egy ilyen szörnyű vihar után, amely annyi fiatal életet tört össze, annyi családot szórt szét, annyi értéket pusztított el, valóban nincs jelentősége annak, hogyan alakul a sorsuk, és mi lesz azokkal, akiket itt és most felelősségre akarnak vonni.
Ma nincs fontos más, csak a béke.

A lelkek békéje, és ha ehhez áldozatokra van szükség, akkor meg kell hozni azt az áldozatot!
Ma minden azon fordul meg: őszinte, szilárd és tartós lesz-e a megbékélés, a belső béke éppen úgy, mint az ország külső békéje…”

Szavait az akkori magyar keresztény közvélemény megértette, de Rákosiék bolsevik diktatúrája nem.
Bárdossy Lászlót a népbíróság 1945. november 3-án kötél általi halálra ítélte. Nem fellebbezett és nem kért kegyelmet sem. Mégis sor került a másodfokra (a védő beadványa alapján), ahol az ítéletet megerősítették. Később a kötelet golyóra változtatták.

Kivégzés népünnepéllyel

Bárdossy pere és kivégzése az országot mélyen megrendítette. Sulyok Dezső, aki a következő, Imrédy Béla ellen lefolytatott nagy kirakatper népügyésze volt, így emlékezett vissza a tárgyalásra:
„Az ügy vezetése abban a mederben ment, mintha az ország történelme 1919-től kezdve egyetlen kolosszális bűncselekményből állott volna, melynek tettese a magyar nép, áldozata pedig a zsidó nemzeti kisebbség lett volna. Bárdossy ügyében zsidó volt a tanács elnöke, az ügyész, a népbírák többsége. A tárgyalás szellemi színvonala oly’ alacsony volt, hogy Bárdossy fölénye magasan kiemelkedett bírái és vádlói felett. Az ügy erkölcsi győztese ő maradt. A lakosságban az a meggyőződés alakult ki, hogy 1919 tért vissza, most megint zsidók ölik a nem zsidókat…”

A kivégzésről a sajtó részletesen hírt adott. Az ítéletet 1946. január 10-én hajtották végre a Markó utcai fogház udvarán.

A több száz fős tömeg már reggel fél hatkor a kivégzés helyszínére tódult. Várniuk kellett, mivel a kormány által kivezényelt katonaság nem volt hajlandó az ítélet végrehajtására, így az utolsó pillanatban önkéntes fogházőröket kellett toborozni. Az akasztófa háta mögött, a falhoz már felállították a golyófogónak szánt homokzsákokat, majd megérkeztek a rendőri erők és a fogházi orvosok is. A fényképészek, az amerikai és az orosz híradó munkatársai is ott tolongtak.

8 óra 25 perckor lépett a színre a népbírósági tanácselnök és a népügyész.
A kivégzőhelyre kísérték Bárdossyt, akit a felajzott tömeg gyalázkodó kiabálása övezett: „Pfujj! Tömeggyilkos! Uszító!”

Aztán a tömeg elhallgatott, felolvasták az ítéletet.
Bárdossy emelt fővel állt a kivégzőosztag előtt. Utolsó kívánságát, azt, hogy ne kössék be a szemét, és ne kelljen letérdepelnie, tiszteletben tartották. Elbúcsúzott a paptól, megcsókolta a feszületet.
A négy fogházőr már célzáshoz emeli a fegyvert, amikor egy hisztérikus hang bekiabál: „A papot is! A papot is!”
A fegyverek 8 óra 50 perckor elsülnek, Bárdossy László halott…

A fogház kapuján őrjöngve árad ki a tömeg. Felháborodottan kiabálnak: „Fel kellett volna akasztani, nem így kellett volna végezni vele!” Bárdossy utolsó szavait, amelyeket a sortűz előtt az egekig kiáltott, nem voltak képesek értelmezni…