Nemzeti védekezés

Csapó Endre

- 2012. október 12., péntek

„A nemzeti piacok világpiaccá válnak, és korunkban e folyamat lényegében tetőzik: a piac mindenekelőtt világpiac. (…) Nincs olyan terület, társadalom, amely a piac által ne lenne érintve. (…) Az áruk árai, amelyek az egyes országokban befolyásolják a vállalkozók és a politikai intézmények, hatóságok döntéseit, szinte minden esetben a világpiacon alakulnak ki. A piac e globalizációs törekvései elkerülhetetlenül beleütköznek a szuverén, modern nemzeti állam létezési formájába. Amíg ugyanis a piac alapvetően globális természetű, a nemzeti állam és különösen annak demokratikus változata mindig nemzeti színezetű” – írta nemrég Hoós János. (Globalizáció, nemzeti szuverenitás és demokrácia, Köz-Gazdaság 2012/1.) Miközben pedig a nemzeti államok visszaszorítása folyik saját gazdasági területeikről, folyamatos a törekvés, hogy elfogadtassák Európa népével a nemzeti államok megszüntetésével létrehozandó európai szuperállam megvalósításának gondolatát.

A terv legnagyobb propagandája Amerikából indult, eleve az Egyesült Államok mintáját követő megoldást szorgalmazva. A Die Presse Terv az európai állam átalakítására címmel megjelent vezércikkében körvonalazta a javaslatot. Június 19-én tíz uniós ország külügyminisztere benyújtotta első jelentését a kezdeményezésből leginkább profitáló illetékes európai uniós tisztségviselőknek: José Manuel Barrosónak, az Európai Bizottság elnökének, Herman Van Rompuynek, az Európa Tanács elnökének, Mario Draghinak, az Európai Központi Bank elnökének és az Eurogroup-elnök Jean-Claude Junckernek.

A német Guido Westerwelle kezdeményezésére indult „tanulmánycsoport a jövőért”, amelyben jelenleg Franciaország nem képviselteti magát, fő célja, hogy véget vessen a nemzeti kormányok és azok vezetői számára biztosított dominanciának, s nagyobb hatalmat adjon az Európai Bizottságnak, különös tekintettel annak elnökére, akit egyetemes választójog alapján választanának meg, és felhatalmaznák egy „kormányzati csapat” megalakítására – ezzel Európa leghatalmasabb politikai vezetőjévé emelve személyét. A csoport azt is javasolja, hogy az európai miniszterek és államfők tanácsai helyébe „államkamarák” lépjenek az Európai Parlamenten belül.
A nemzeti kompetenciák, különös tekintettel az országhatárok ellenőrzésére, a honvédelemre és a közpénzek kezelésére, átkerülnének a szövetségi hatalom kezébe, „visszafordíthatatlanná téve az euróövezeti tagságot”. Ilyen Európában beláthatatlan következményekkel kellene szembenéznie a minden tekintetben legyengített magyar nemzetnek.

Orbán Viktor bizakodó e tekintetben. Többször kifejtette, hogy az Európai Uniónak a nemzetek uniójának kell lennie, és reméli, hogy változik az irányzat, amely jelenleg egy központi irányítású államot akar létrehozni. Kormánya a nemzet védekezése jegyében politizál, minden igyekezettel azon van, hogy csökkentse az adósságot, s olyan mértékben megerősítse a gazdaságot, hogy ne kelljen hitelekkel fenntartani az ország gazdaságát.

Orbán az őszi szezonnyitó parlamenti ülésen hangsúlyozta, hogy hazánknak valójában az unió problémái miatt van szüksége hitelkeretre, hogy megvédje magát a „szélesebb hazánkat, Európát nyomasztó betegségtől, vagyis a válságtól, amelyet nem mi okoztunk, és nem is mi tartunk életben”.

Úgy fogalmazott, hogy az unió jelenleg inkább a probléma forrása, mint a megoldás, s ma azért nem tudunk kilábalni nehéz helyzetünkből, mert „visszahúz bennünket az eurózóna válsága”. Amiben előreléptünk, az is csak azért sikerült, mert tudatosan mást csináltunk, mint azok, akik a válságot okozták, és láthatólag nem is boldogulnak vele azóta sem – tette hozzá. Ezt nevezem én a nemzeti védekezés politikájának.