Szegfűk és szóvirágok

Forró Péter

- 2012. szeptember 29., szombat

Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, felélénkült a politikai élet kis hazánkban. Az ellenzék is megrázta magát, egymást érik prominens képviselőinek nyilatkozatai, amelyek mind arról szólnak, hogy mennyire eltökéltek a kormány leváltására. Ha belegondolunk, így is van ez rendjén, elvégre mi más fontosabb dolga lehet egy ellenzéknek, mint hatalomba kerülni. Más kérdés, hogy ezek a megnyilatkozások némi zavart és idegességet tükröznek. A zavar nyilvánvalóan abból adódik, hogy minden szabályos politikai forgatókönyvet sutba dobva a kormánypártok két és fél évvel a választások után is még jelentős előnnyel vezetnek, márpedig minden politikai tanonc tudja, hogy ilyenkor már réges-régen az ellenzéki pártoknak kellene szárnyalniuk. Valószínűleg ez az oka annak, hogy az amúgy jófiús MSZP-főnök, Mesterházy is lement Gyurcsányba, és olyan nívós szónoki sziporkákat szór, amelyek szerint Orbán gátlástalan populista, és a történelem szemétdobjára való. Nyilvánvalóan gondosan egyeztet kommunikációs tanácsadóival, mielőtt ilyen gyújtó hangú beszédbe vágna, akik persze azt súgják neki, csak bátran, főnök, ez kell egy baloldalinak, nem Rákóczi csontváza… Szóval, megy már a savazás és az ekézés ezerrel. És még hol a vége…