Család az oktatásban
- 2012. szeptember 29., szombat
A hegeli alapvetés, miszerint az állam és a civil társadalom szétválása elengedhetetlen az egyén szabadságának kiteljesedéséhez, mára a demokrácia minimális követelménye lett. Jobbról-balról egyaránt. Épp ezért igaz ennek megfordított következtetése is: az a politikai hatalom, amely kizárólagosan terjeszkedik a társadalom egyes alrendszereiben, és amely betolakszik olyan cselekvési szférákba, amelyekhez semmi köze nincs – diktatórikus. Ebbe a sorba tartozna a család is. Felmerül hát a kérdés: mi a magyar kormány célja, amikor kötelezővé teszi a családi életre nevelés tárgyat a Nemzeti alaptantervben? Illetve: miért lehet mindez Hoffmann Rózsa szívügye?
A liberális filozófusok, amikor a túlburjánzó politikáról, és az ezzel szemben szükséges korlátokról szólnak, szinte kivétel nélkül az államra gondolnak. De mi a helyzet a jogalkotói hatalmon kívül eső, de politikai értékeket és érdekeket követő ideológiai forrásokkal? Vajon ők korlátlanul átléphetik az állam számára lezárt demarkációs vonalakat? Ők minden gátlás nélkül betolakodhatnak a társadalom dimenzióiba, amelyekben a „békén hagyott ember” él? Mert a liberális véleményalkotók az elmúlt évtizedekben erre vetemedtek.
A család meghatározása politikai üggyé vált. Köszönhetően a magánszférát mindig kínosan védő liberális erőknek. A család – a klasszikus meghatározásban – egy férfi és egy nő, érték- és érdekalapú, szellemi és anyagi közössége, amely érzelmeken, erkölcsi normákon, illetve szabad párválasztáson alapszik. A szerelem, a szeretet, a tisztelet és az empátia legtermészetesebb megnyilvánulásának mikroközössége. Ha nincs valami szerencsétlen betegség, a szereplők nem rendelkeznek torz jövőképpel, akkor gyermekekkel gyarapszik. Több ezer éve épülnek erre közösségeink. Épp ezért a „legeurópaibb” értékeket hordozza a család klasszikus építménye. Ezek megőrzése nem politikai, hanem a túlélésünket elősegítő feladat.
A liberális szabadság túlcsordulása kérdőjelezte meg először a klasszikus családmodellt. Nem feltétlenül az államhatalomból kiindulva, sokkal inkább a háttérhatalmak centrumából settenkedve. A kultúrából, illetve a pénzügyi erők műhelyéből indult el a politikai támadás. Mert a szabad piacon kialakuló fogyasztói társadalmakban a garázdálkodó globális tőke érdeke lett, hogy a közösségek helyett egyének cselekedjenek szerte Európában. Mert az egyén kiszolgáltatottabb préda, anyagilag könnyebben kihasználható áldozat. A liberális filozófia, miközben az állam korlátairól regél, destruktív háttérhatalomként olyan területeket politizál át, amelyekhez a politikának egyébként semmi köze nem lenne. Ma tagadja, hogy csupán férfi és nő közötti együttműködésről lenne szó, illetve gyermekvállalási jogot adna a homoszexuális pároknak. Továbbá viszonylagossá tenné az együttlét tartósságát és minőségét.
A konzervatív vagy a kereszténydemokrata álláspont ezzel szemben védi a klasszikus családmodellt. Ezért került be a magyar alaptörvénybe az Európában hagyományos definíció, s ezért lett kiemelt kompetencia a Nemzeti alaptantervben a családi életre nevelés. A liberálisok persze tiltakoznak, mert szerintük beavatkozik az állam. Pedig nem tesz mást, csupán megvédi a támadásoktól. Ezért kell a gyermekeknek beszélni erről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése