Európa orosz gázdilemmája

Szalontay Mihály

- 2012. szeptember 29., szombat

Eddig meglehetősen egyedül voltam azzal a véleményemmel, hogy a Gazprom orosz gázóriás komoly gondokkal küszködik, amelyek az évtized második felében felboríthatják egész Európa, de különösen a közép-európai régió energiaellátását, és mellesleg Vlagyimir Putyin orosz elnök államkapitalizmusát is alapjaiban rengetik meg. Most azonban a világ egyik legtekintélyesebb gazdasági napilapja, a Financial Times ismételte meg ugyanezt minap közölt elemzésében. Márpedig, ha igazunk van, akkor egy teljesen új energiaellátási modellel kell szembenéznünk az évtized közepétől, és a magyar kormánynak már most észnél kell lennie ahhoz, hogy egy olcsóbb, biztonságosabb és fenntarthatóan környezetbarát modell felé mozduljunk el, és ne korlátozzuk újabb terhekkel a gazdaság fejlődését.

Kezdetben azonban néhány szót kellene ejtenünk arról, mi is az a Gazprom. Az orosz gazdasági és politikai élet egyedülálló jelenségéről van szó. Egy olyan óriásvállalatról, amelynek a válság előtti évben, vagyis 2007-ben kilencvenhárommilliárd dollárnyi bevétele volt, ami akkor az orosz hazai össztermék hét százalékának felelt meg. Ez több mint a duplája annak, mint amit honvédelemre költöttek. De jellemezhetnénk úgy is, hogy ezekben a békeévekben az orosz ipari termelés tizenkét százalékát adta, valamint az export tizenhat százalékát. Emellett az ország villamosenergia-termeléséhez felhasznált nyersanyag negyven százalékát is biztosítja.

Gyakorlatilag az orosz gazdaság stabilitása és fejlődési lehetőségei is attól függnek, hogy mennyire hatékonyan és megbízhatóan működik ez az óriásvállalat. A Gazprom ugyanakkor egyedülálló módon képes a tőkét koncentrálni, és azt a kormányzat rendelkezésére bocsátani. A néhai Borisz Jelcin elnök még 1997-ben kétmilliárd dollár befizetésére utasította a céget a nyugdíjalapba, mert az állam késésben volt a nyugdíjak kifizetésével. Ezek után aligha csodálható, hogy a közgazdászok a kormány pénztárcájaként emlegetik a Gazpromot, amelynek vezetését azonnal leváltotta Vlagyimir Putyin elnök is, amint a hatalomba lépett. Ekkor vette át Viktor Csernomirgyin helyét Dmitrij Medvegyev, akiből aztán Putyin váltópárja lett az elnöki és a miniszterelnöki székben, és ekkor mondott le az alapító elnök, Rem Vjahirev is, és adta át a helyét Alekszej Millernek. Az orosz elnök aztán az elmúlt évtizedben az óriásvállalat vezetőinek kétharmadát lecserélte a saját embereire. Így fordulhatott elő, hogy az utóbbi években ötszáztízmilliárd köbméter körüli kitermelésével a világ gázkínálatának tizenöt százalékát adó, és harmincháromezer-milliárd köbméternyi készletekkel rendelkező vállalatát olyan egykori hivatalnokok vezetik, akiknek többsége soha nem volt energetikai szakember.

Ezek után aligha meglepő, hogy a Financial Times szerint a Gazprom tavaly a világ legjövedelmezőbb vállalata volt ugyan negyvenhatmilliárd dollárnyi tiszta nyereséggel, de ebből negyven eltűnt a korrupció és az alacsony hatékonyság útvesztőiben. Évtizedekig ellavíroztak volna azonban még ezzel az alacsony hatékonysággal is, ha nem mérnek csapást a működésük két alappillérére: a nyersanyag árára és az értékesítés modelljére. Az árnak az amerikai palagáz adja meg a kegyelemdöfést. Hagyományosan a földgázt azokból a csapdákból nyerik ki, ahova a föld mélyéből, vagyis a képződés helyéről felszivárog. Az amerikaiak azonban kidolgoztak egy olyan vízrepesztéses módszert, amely lehetővé teszi, hogy lemenjenek a nyersanyag palakőzetekbe rejtett keletkezési helyére, és onnan hozzák felszínre. Hatalmas palagázkészletekkel rendelkeznek, és az egyre bővülő kitermelés következtében már leszorították a hazai árakat száztíz dollár körülire ezer köbméterenként, vagyis az európai szabadpiaci árszint harmadára. Az orosz szakértők szerint az észak-amerikai lelőhelyek nyersanyagának exportja ez évtized közepétől indul majd be. A kanadaiak 2015-től negyven-, az amerikaiak százmilliárd köbméter cseppfolyósított gáz exportjára készülnek. Ezen kívül az eddig az amerikai piacra szánt közel-keleti cseppfolyósított földgáz is megindul az európai piacok felé.

Miközben tehát a kínálat drasztikusan nő, a Gazprom a hosszú lejáratú szerződések keretében még mindig az amerikai ár négy-ötszöröséért kínálja a nyersanyagot Európában. Ráadásul az ár ugyan elvben az olajhoz kötött, de gyakorlatilag politikai szempon-toktól függ, vagyis a litvánoknak nagyságrendekkel drágábban értékesítik, mint a franciáknak vagy a németeknek. Emellett viszont az egyik országba beérkező nyersanyagot nem lehet a szomszédoknál értékesíteni. Ezt az évtizedek óta működő értékesítési sémát kérdőjelezte meg szeptember elején az Európai Bizottság, amikor versenyfelügyeleti vizsgálatot indított a Gazprom ellen. A bizottság szerint gyanítható, hogy a cég visszaél piacvezető szerepével. A testület úgy véli, az orosz óriásvállalat akadályozza a gáz szabad áramlását az unió tagállamai között, amivel felosztotta a piacot. Emellett meggátolja a gázellátás megosztását, valamint tisztességtelen, a kőolajhoz kötött árakat szab ügyfeleinek. Ha mindez bebizonyosodik, akkor a Gazprom korlátozza a versenyt, és az indokoltnál magasabb árat zsebel be, viszont rontja az ellátás biztonságát, amivel végső soron kárt okoz az unió polgárainak. A bizottság ezért a cég bevételeinek akár tíz százalékát is kitevő bírságot szabhat ki.

Mivel az Európai Bizottság már sokkal gyengébb lábakon álló vizsgálatoknál is nyert, például a Microsoft ellen, aligha lehet kétséges az orosz óriásvállalat elleni eljárás kimenetele, amelynek során nyolc uniós tagállam, így Magyarország, Bulgária, Litvánia, Csehország, Észtország, Lettország, Lengyelország és Szlovákia hosszú távú gázszerződéseit ellenőrzi az unió versenyfelügyeletét is ellátó szervezet.