Balremények

Balremények

Roppant figyelemreméltó kijelentést tett Róna Péter közgazdász az ATV Egyenes beszéd című műsorában. Azt fejtegette: teljesen érdektelen, hogy ki kivel fog össze a kormányváltás érdekében, mert Orbán Viktort gyerekjáték lesz legyőzni, hiszen ebben az emberben már senki sem bízik. Ezzel a bölcs meglátással a műsorvezető sem sokat vitatkozott – úgy tűnt, nem is nagyon akart –, így a baloldali nézők számára világossá válhatott: a következő választás immáron ujjgyakorlat számukra, csupán antidemokratikusan regisztrálniuk kell, és utána megy minden, mint a karikacsapás. Hiszen tök mindegy, hogy a korgó gyomrú DK borul össze a fiatal nyugdíjasokat tömörítő Szolidaritással, vagy a csörgőláncos LMP köt paktumot a milliókat tömörítő, ám az aktuális demonstrációkra cselből csupán öt-hatezer embert delegáló Millával – és ekkor még nem is beszéltünk az egyre izmosodó MSZP-ről. Tehát a meccs le van játszva, örüljön a Fidesz, hogy egyáltalán bejut a parlamentbe. 

Róna közgazdásznak – akiről az hírlik, ő is egyik miniszterelnök-jelöltje a baloldalnak – persze volt mire alapoznia ütős megnyilatkozását. Nem kétséges, hogy olvasta az MSZP elvileg titkos stratégiáját, mely amúgy simán letölthető az internetről, és így legalább mindenki megismerheti azokat a furfangokat, amelyek a pártot győzelemre segítik 2014-ben. A kiforrott munkát, amely a „Baloldaliság. Remény. Erő.” címet viseli, hely hiányában nem tudjuk most részletesen elemezni, ám egy-két tézist érdemes így is kiemelni. Például azt, ami arról szól, hogy az MSZP-nek egyfajta modern baloldaliságot kell képviselnie, és ehhez a mintát nem a múlt MSZP-je, hanem a kortárs nyugat-európai szociáldemokrata pártok adják. Később a konkrét feladat is megfogalmazódik: vissza kell szerezni a Gyurcsány-, majd a Bajnai-érában elvesztett baloldali karaktert.

Ez a múltat végképp eltörölni – már az Internacionáléban dalba foglalt cselekvési kényszer amúgy is kedvenc időtöltése a magyar szocialistáknak. Előbb Rákosi kommunistáira mondták ki Kádár szocialistái az ecc-peccet. Utána jött – immár demokratikusan – Horn Gyula, hogy új irányt szabjon a pártnak, s hogy aztán őt Medgyessy váltsa és jelölje ki a helyes utat, akit pedig gusztustalanul „lekevert” korábbi hű fegyverhordozója, Gyurcsány Ferenc, akinek politikájával, majd később személyével is Mesterházy szakított látványosan.

Az anyag – egyébként nem túl meglepően – azt tanácsolja: nem érdemes az MSZP-nek a Jobbikkal konfrontálódnia, csak az igazi ellenfélre, a Fideszre kell koncentrálnia. De akad egy biztos tipp is a nyerésre, és ez a „Másik Magyarország” gondolata. Ennek lényege, hogy az MSZP-nek fel kell kutatnia azokat a helyszíneket, eseményeket, szereplőket, amelyek/akik egy ígéretes országot építenek fel, és hozzá kell kötnie magát azokhoz a sikerekhez, amelyek az elmúlt időszakban születtek. Vagyis a tanulmány szerzői arra adnak tanácsot, hogyan kell fürdeni a mások által elért eredményekben. Bár ez valószínűleg tanács nélkül is legalább olyan jól menne a szocialistáknak, mint az orbánozás, rasszistázás, diktatúrázás. 

Egy szó, mint száz, Róna Péter nem beszélt a vakvilágba. Ennyi gondolatgazdag, kiérlelt stratégia mellett nem sokan szeretnének a kormánypártok helyében lenni.

Forró Péter