Mégis, kinek az érdeke?
Borókai Gábor- nezopont_online@hetivalasz.huUtolsó módosítás:2012.06.06. - 22:09Létrehozás:2012.06.06. - 10:20
Orbán Viktor kormányának első két éve után, a ciklus feléhez érkezve a tetteket a nemzeti érdek érvényesülésének szűrőjén keresztül vizsgáltuk. Tettük ezt azért, mert hiszünk a közösség teremtő erejében, a nemzeti érdeket megfogalmazni képes és a szerint cselekvő politika értelmében és hasznosságában.
Arra a kérdésre, hogy a nemzeti érdek képviselete az Európai Unió keretei között értelmezhető-e, némelyek csak legyintenek, és merő anakronizmusról beszélnek. Unió és nemzeti érdek együttállása szerintük abszurd. Pedig nem az. Szabad elhatározásból egyenként sem lépünk be olyan közösségbe, amelyben odavész teljes autonómiánk, s személyiségünk feloldódik. Amelyben a döntések csak a nevünkben, de nem velünk egyetértésben születnek meg. Miért tennénk ezt államba szerveződve?
Amikor ez a felfogás kormányzati szerephez jut, a közbeszerzési pályázatokon szinte mindent visznek a külföldiek, Magyarország kiszolgáltatottá válik, számára előnytelen nemzetközi szerződések köttetnek. És a hosszú felsorolást mellőzve ezúttal elegendő csak a Malév, a repülőtér, a víziközművek privatizációjára gondolni, az autópálya-építésekre utalni, esetleg a gázárképlet kialakításának abszurditását felemlíteni, melynek nyomán a hazai fogyasztók a németeknél drágábban juthattak gázhoz, ellenben a közvetítők igen jól jártak...
De hogy a nemzeti érdekek képviselete az unióban nem valamiféle magyar, polgári folklór, amit sürgősen el kellene felejteni, arra számtalan példát tudnék említeni az első Orbán-kormány időszakából. Hogy vezető politikusok hogyan igyekeztek védeni, képviselni országuk érdekeit, helyzetbe hozni hazájuk vállalkozásait. A történetek közül egyet említek csupán, amely a konferencia nyitó előadására felkért Wolfgang Schüsselhez kötődik. A kancellár a 2000-es évek elején azt a kérdést tette fel Orbán Viktornak, hogy osztrák autópálya- építő cégek mikor dolgozhatnak újra Magyarországon. Mire a válasz úgy szólt, hogy amint magyar autópálya- építő cégeknek is esélyük lesz megrendeléshez jutni Ausztriában.
És a két kormányfő tökéletesen értette egymást. Ahogy mások is értik ezt a szemléletet. Legfeljebb jobb szeretik, ha partnerük nem birkózik velük. Ha „együttműködő". Ha a pillanat hasznait minden másnál többre értékeli. Az Orbán által beígért idő eljövetelét például megakadályozta a kormányváltás. A 2002-es választások után nyomban visszatértek az osztrák autópálya-építők, a magyarok pedig nem mentek sehová sem. Nem hagyták, hogy vetélytárssá nőhessék ki magukat.
Pedig nemzeti érdek, hogy legyenek minőségi teljesítményű, tőkeerős hazai vállalkozások. Magyar Strabagok, Swietelskyk, Suezek vagy Nokiák. Valamennyiünk érdeke, hogy megerősödjön nemzeti burzsoáziánk, különben saját hazánkban is legfeljebb alvállalkozók lehetünk.
És az ugyan kinek az érdeke?
„Demján Sándor (egyik) cégének szentpétervári megaberuházása azon bukott meg, hogy Oroszország második legnagyobb városának élén polgármesterváltás történt. A hölgy, aki odaígérte a projektet (egy orosz MüPát) Demjánéknak, Moszkvába költözött, helyére új ember került, új ízléssel, de leginkább - gyanítom - új üzleti elképzelésekkel, melyek vagy az övéi, vagy az új csókosoké. Minálunk ez már csak így megy."
(Aczél Endre, Népszabadság, május 23.)
„Orbán Viktor a belföldi gyarmatosítók, a mindent bekebelező oligarchák érdekeinek védelmében - és a figyelem elterelésére - folytatja verbális szabadságharcát, riogat nyugati gyarmatosítással."
(Bitó László, Népszabadság, május 29.)
„A kormány elévülhetetlen érdeme, hogy megvédte a nyugdíjakat a gaz fináncoligarchia ellenében, amelyik eltőzsdézte a kiszolgáltatott kisemberek verítékének utolsó cseppjét is. Akarja- e Ön, hogy a kormány megvédje az állami nyugdíjakat is egy biztos lábakon álló cég felügyelete alá helyezése révén (melynek Kaya Ibrahim volna az elnöke)?"
(Mátyás Győző paródiája a nemzeti konzultációról, www.168ora.hu, június 3.)
„Nagyon fontos, hogy sohase gyakorolhassa a nagytőke a politikai hatalmat Magyarországon. Ezért volt a 2010 előtti nyolc év rendkívül kártékony, mert részben a kormányzó pártot, részben magát a pártot átvették milliárdosok. És bár milliárdosokra szükség van, de nem a kormányban és nem a pártok élén, mert abból nagy baj lesz."
(Orbán Viktor a Csányi Alapítvány tanévzáróján, június 3.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése