Sarkosan fogalmazva
- 2012. október 13., szombat
Nem láttam Paul Lendvai végtelenül tárgyilagos és szeretetteljes filmjét hazánk mai állapotáról, nyilatkozatában elítéli a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap ezzel foglalkozó cikkeit. Nem érdekes. Van azonban egy pont, ahol meg kellett állnom: „Lendvai szerint a film kritikusai nem figyelnek arra a fontos jelenségre, hogy a szereplők, mint például Váradi Júlia újságíró, a Klubrádió műsorvezetője, vagy Bauer Tamás közgazdász, Ungváry Rudolf író évek óta nem kapnak megszólalási lehetőséget a jobboldali magyar sajtóban”. Hát igen, ez szörnyű, lapunk olvasói is elégedetlenek minden bizonnyal. Csak erről eszembe jutott, hogy a nemzetinek nevezett értelmiség képviselői viszont évek óta nem kapnak megszólalási lehetőséget a baloldali magyar sajtóban. Valószínűleg nem is vágynak erre a nagy megtiszteltetésre, engem kifejezetten megsértene, de tudjuk, hogy valódi „értelmiség” eleve csak a balliberális oldalon létezik, most éppen kirekesztve szenved. A helyzet az, hogy a jobboldali értelmiség a közszolgálati médiában is alig fordul elő, mert minden változás ellenére nagyjából ugyanazok és ugyanolyan szellemben készítik és szerkesztik a műsorokat, elég némi undorral és beletörődéssel megtekinteni a műsorújságot, már nézni és hallgatni nem is kell. Tudom, hogy nem vagyok méltó arra, hogy egy sorban említsenek a fent nevezett hölggyel és urakkal, de legalább tíz éve még a környékén sem jártam a Magyar Rádiónak vagy a magyar televízióknak, és ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül, hiszen mindenki tudja, hogy érték és gondolat csak a baloldalon terem. Olyan a helyzet, mint a kommün bukása után, ugyebár akkor is Bécsből és Berlinből mondták meg az emigránsok, mi történik Magyarországon, majd ismert okoknál fogva később már a butábbak Moszkvából, a szemfülesebbek New-Yorkból szidták ezt a pocsék országot. A hír már akkor is hazugság volt, a vélemény pedig merő gyűlölet és rágalom..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése