Hadüzenet rajzfilmmel

Hadüzenet rajzfilmmel

Álláspont

Vicces kis rajzfilmet készítettek az örmények Safarov kiadatásáról. 

Ebben a rajzfilmben a baltás gyilkos cellájában gondosan letörli fekáliával a „Fuck” szót a „Hungary” felirat felett, és egy szívet rajzol oda. Aztán egy piros-fehér-zöld kéz pénzt ad és kap, majd a börtönőr kedélyesen kitárja az ajtót, és az eszement baltás gyilkos máris szabad. 

Ebben a filmben Magyarország és a magyar nemzet bűnös és becstelen. 

Hogy az örmények nemzettudatával nincs rendben minden, világosan jelzi, hogy a baltás gyilkos esetéből, ebből a politikai hátterű köztörvényes bűncselekményből éppen most igyekeznek globális ügyet farigcsálni. Aránytévesztés a javából, éppen olyan, mint a gyilkost ünnepelni Bakuban – még ha értjük is a háborús pszichózis természetét. Magyarország nem üzent hadat Örményországnak, érdekeink nem keresztezik egymást, éppen barátok is lehetnénk – ha Jerevánban nem tört volna ki az elnöki szózattal súlyosbított általános hisztéria. Azonnal megszakítani a diplomáciai kapcsolatokat olyan fokú bárdolatlanságra és izgágaságra vall, ami Európában egyszerűen felfoghatatlan. 

Ami magát a vádat illeti: mind ez idáig senki, ismétlem, senki nem bizonyította be, hogy létezett volna bármiféle titkos paktum hazánk és Azerbajdzsán között. Magyarországot sem politikai, sem erkölcsi elmarasztalás nem érte a nemzetközi fórumokon. A puszta gyanúnál több kell. 

Amíg a kósza pletykákon kívül nincs bizonyítékuk, addig a makulátlan múltú Szerzs Szargszján is szíveskedjen a hivatali kötelességével, vagyis a saját népe életszínvonalának javításával, Örményország felvirágoztatásával foglalkozni. 

Most itt ez a rajzfilm, az ember nézegeti, és sajnálja az örményeket. Attól, hogy minket gazembereknek festenek le, nem lesz könnyebb a nemzeti életük. Az Ararát-hegy például holnap is Törökországhoz tartozik majd, és néhány évszázadig biztosan szomszédjaik maradnak a rajzfilmben legalpáribb módon, birkával fajtalankodó bunkóknak ábrázolt azeriek. Mindehhez azonban nekünk semmi közünk, és a mostani, állami rangra emelt magyarellenes hisztériát, az összes pótcselekvést és indulatot határozottan visszautasítjuk minden magyar ember nevében. 

Az aránytalan és eltúlzott örmény reakciónak egyetlen kézzelfogható következménye lesz Magyarországon: egyre többen gondolják úgy, hogy a karabahi konfliktusban Azerbajdzsánnak lehetett igaza. Nem a tények, az érzés alapján. Hiszen a tények nem számítanak, kiváló példa erre az örmény reagálás. A jereváni vezetés éppen most metszi el egyetlen vágással mindazt, ami magyarokat és örményeket évszázadokon át összekötött. Magyarországi és erdélyi örményeket kényszerítenek lelkiismereti állásfoglalásra, magyarázkodásra. Legújabban már pereskednek is a hazai örmények, ami legalábbis is különös eljárás magyar hazájukkal szemben, és akkor nagyon finoman fogalmaztam.

Állami létünknek az örmény kapcsolat persze olyan kis szelete, hogy megleszünk valahogy Szerzs Szargszján barátsága nélkül. De azért nagy kár, hogy így alakult. Hamarosan, ahogyan a heves érzelmi reakciók után lenni szokott, elcsitul majd a vihar, és kiderül, hogy kapcsolataink megszakításával melyik fél veszített többet a diplomácia, a kereskedelem, a kulturális kapcsolatok világában. Lehet, hogy nem Magyarország, bármennyi örmény lobbista éljen is az Egyesült Államokban és Franciaországban. Mert hogy a világ már csak olyan, hogy másfajta érdekek is mozgatják: itt van például Törökország, amelynek mindenkori kormánya soha nem rontana olyan gusztustalanul Budapestnek, ahogyan azt az örmény elnök tette. 

Ha Szerzs Szargszján célja az volt, hogy elmélyítse a hagyományosan jó magyar–török intézményes és magánemberi kapcsolatokat, a diplomá­ciai kapcsolatok megszakításával elérte ezt a célját. Akik eddig Törökország – és hozzáteszem, Azerbajdzsán – pártját fogták az örmények ellenében, most komoly lelki muníciót és bőséges érvrendszert szereztek a közéleti vitákhoz. A rajzfilmben és az örmény közbeszédben dúló súlyos törökfóbia történeti eredői világosak, de már bocsánat: mindenki birkózzon meg a maga fantomjaival, gondolom, az örményeket sem érdekli a mi Trianon-szindrómánk. 
Örmény barátainkat arra kérjük a világ minden részén, hogy kellő önmérséklettel fogadják elnökük szózatait és honfitársuk hülye rajzfilmjét. Azt pedig – ismétlem – egyetlen magyar ember sem tűri el, hogy a puszta gyanú miatt szórakozzanak velünk egy még oly távoli országban is. 

Egyszerűen azért, mert az örmények sem jobbak és nemesebbek másoknál, és éppen annyit érnek a nagy globális piacon, amennyire megkedveltetik vagy megutáltatják magukat az efféle ügyekkel.

Szentesi Zöldi Lászó