A terminátor

A terminátor  

Álláspont

Két friss hír szól Pintér Sándor belügyminiszterről. Az egyik, hogy ő a kormány leggazdagabb tagja, a tavalyi adóbevallása alapján ugyanis napi (!) 1,6 millió forint bruttót keresett. Az évi 118 millió forintos rendes jövedelmét különféle érdekeltségeinek köszönhetően 476 millió forint tőkejövedelemmel egészítette ki. És ez még el is törpül a 2010-es, 1,6 milliárd forintos jövedelme mellett, hiszen miniszteri megbízatása érdekében időközben eladta a legjobban tejelő tehenét, a magán- és az állami szférában azóta is feltűnően népszerű Civil Biztonsági Zrt. nevű őrző-védő vállalkozását. Pintér Sándor tehát nem szegény ember, az egykori rendőrfőkapitány az ország egyik legmenőbb vállalkozójává és legbefolyásosabb emberévé küzdötte fel magát. Aligha kell tehát attól rettegnie, hogy a megélhetése valaha is veszélybe kerül.


A másik hír, hogy a Pintér Sándor által felügyelt Nemzeti Védelmi Szolgálat felderítette, majd a nyomozó ügyészség letartóztatta az ország egyik legrettegettebb alvilági figuráját (nem mi mondjuk, hanem a nyomozók), Vizoviczki Lászlót és az általa a gyanú szerint lefizetett csúcskopókat, köztük a Nemzeti Nyomozó Iroda Szervezett Bűnözés Elleni Főosztályának vezetőjét, Gulyás Imrét. Ha igaz, ami a gyanúsításban áll, akkor a hazai maffiahálózatok legfőbb üldözője maga is a maffiózók markából evett, azaz havi apanázst kapott a folyamatos árulásért és a rendőri védelemért. Pintér Sándor a nagy fogás alkalmából azt mondta: bonyolult, hosszadalmas feladat volt, hiszen olyan rendőri vezetőket kellett lefülelni, akik maguk is részt vettek a szervezett bűnözés elleni műveletekben. Majd tegnap határozott üzenetet küldött az ügy nyomozóit fenyegető alvilágnak.


A két hír szorosan összefügg. Aligha vették volna ugyanis a bátorságot a belügyminiszter-elődök, mondjuk Kónya Imre, Lamperth Mónika, vagy Petrétei József, hogy lecsapjanak a rendőrség csúcsaira befészkelődött szervezett bűnözőkre. Pintér Sándorra az előző és a mostani Orbán-kormányban is minden jel szerint azért van szükség, mert ő az a személy, aki tekintélye és vagyona révén szembe tud és mer szállni a legveszélyesebb alakokkal is. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a kinevezése körüli morális kérdéseket háttérbe szorította a pragmatikus érv: a kormány és a választók is rendet akarnak ebben az országban. Pintér Sándor pedig teszi a dolgát: az első kinevezése idején felszámolta a fővárost rettegésben tartó magyar–szlovák pokolgépes bandákat, háttérbe szorította az alvilág különféle kiskirályait, és bilincset tetetett a balliberális értelmiség egy része által agyonszeretett nehézfiú, Tasnádi Péter kezére.


A mostani ciklusra pedig „Vizo” jutott. Szó se róla, ehhez is bátorság kellett, hiszen mindenki tudta, kiféle-miféle „vállalkozóról” van szó. Bármelyik taxis reggelig kész mesélni a rémtörténeteket, a rendőrség mégsem tett semmit. Most már értjük, miért.


Azt is tudjuk, hogy miféle mélypontokra jutott a magyar rendőrség az elmúlt évtizedben. Nem véletlen ugyanis, hogy 2006 őszén egy olyan mélyre züllött alakulat állt Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György rendelkezésére, amely a szakma minden becsületét és összes előírását felrúgva kész volt politikai utasításra a saját nemzete békés polgáraira támadni. 


Már évekkel korábban nyílt titok volt: ha a fővárosi vendéglős nem akart baseballütős ukránokkal bajlódni, vagy annak a maffiának fizetni, amely még számlát is ad a védelmi pénzről (lásd például a jól ismert közel-keleti hátterű őrző-védőket), akkor besétált szépen a körzetileg illetékes rendőrségre, és letette az asztalra a nyílt titokként kezelt tarifa szerinti összeget. Majd a jardnak letejelt pénz fejében kapott a bejárathoz néhány pihenőnapos rendőrt. Tulajdonképpen nincs is abban semmi meglepő, hogy az a biznisz, ami alsó és középszinten zavartalanul működött, megjelent a rendőrség felső köreiben is. A lángossütő a körzeti megbízottnak, a művészkávézó a kerületi zsarucsinovnyiknak, a diszkós meg a parancsnok úrnak jattolt. „Vizo” pedig, kinek másnak…


A legalább ötven budapesti szórakozóhelyet irányító rettegett kiskirály most a gyűjtőfogház príma társaságát élvezheti. S miközben a máskor hihetetlenül nagyarcú újságíró kollégák egyike-másika is csak Stockholm-szindrómás marhaságokat képes összehordani róla, a belügyminiszter és csapata szemrebbenés nélkül teszi a dolgát.


Hiába, Pintér Sándor a mi terminátorunk…


Huth Gergely