Sarkosan fogalmazva (2012-06-21)

2012-06-21

Sarkosan fogalmazva

Előre lehetett tudni, hogy a balvilági jogászok és jogvédők tiltakozni fognak az ellen, hogy az új törvény lehetővé teszi a lakásunkba, házunkba, kertünkbe behatoló egyénekkel szemben a nem „arányos” védekezést is. Vagyis alkalomadtán le is puffanthatjuk a baltát, kést vagy szőlőkarót forgató idegent. A lehetőség ugyan csábító, de nem életszerű, a legnagyobb veszélynek kitett idős, magányos, beteg polgárok nem tartanak a párnájuk alatt revolvert, vadászni sem járnak. Az egyik MSZP-s parlamenti jogász képviselő mégis azt firtatta, helyes-e, ha egy békés szándékkal csupán betörni óhajtó embert merő bosszúvágyból az örök vadászmezőkre juttatnak. A tudós ügyvédek azt is ki szokták fejteni, hogy az ilyesminek nincs elrettentő ereje, de szerintem ebben tévednek: néhány forintért vagy egy doboz cigarettáért talán még a leghalmozottabban hátrányos helyzetű illető sem kockáztatja, hogy a börtön kényelmes, barátságos, megszokott közege helyett az örök bíró ítélőszéke elé kerüljön. Persze lehet, hogy nincs igazam, rosszul látom a világot, szegény hazánk még a homofóbia terén sem áll túl jól, sőt Európában „kelet felé nő a homofóbia”, egyre kisebb a megértés a melegek iránt. Ha ez még nem lenne elég, Göncz Kinga MSZP-s EU-képviselő asszony a Népszabadságnak azt nyilatkozta: „Amikor a brüsszeli büfés nem akar pénzt elfogadni kollégámtól a kávéért, mondván, maguknak úgyis sok problémájuk van, akkor pironkodni kezd az ember. Átütötte az európai intézmények falát, hogy Magyarországon baj van, bekerült a köztudatba. Magyarként ez mindnyájunkra rávetül, még ha politikai felelősség nem is terhel minket ezért.” Ebből az a tanulság, hogy aki G. Kinga társaságában kér kávét, annak nem kell fizetnie. Megértem a brüsszeli büfést. Úri gesztus.