Sarkosan fogalmazva (2012-06-08)
Egyelőre tart a verseny, ki tud csúnyábbat mondani Magyarországról, Szlovákia, Románia vagy az itthoni balliberálisok. A Népszabadság szerkesztőségi cikkének egyetlen mondata esélyes a dobogós helyre: „Mindebből látszik: a Fidesznek nem elég a befolyás, feltétel nélküli behódolást vár, egyfajta gyarmattá tenné Erdélyt.” Ehhez képest a Freedom House legújabb jelentése az egyre kevésbé demokratikus Magyarországról már-már hízelgő, hiszen hanyatlunk, putyinizálódunk, médiakörnyezetünk romlik, és átrajzoljuk a választókörzeteket, a fékekről és ellensúlyokról nem is szólva. Az ostobaság és a rosszindulat mindig párban jár, csak az a baj, hogy akadnak még, akik bedőlnek a szuggesztiónak, amely 1990 óta folyik: „A jobboldal rossz, a baloldal csodálatos, a jobboldal diktatúrát épít, a baloldal a demokrácia és a szabadság egyetlen letéteményese.” Ezért is volt oly üdítő olvasmány Schmidt Mária Reakciósnak lenni című elemzése a Mandineren, az elmúlt évtized talán legkiemelkedőbb és leglogikusabb cikke a bal- és jobboldal valódi különbségeiről. Kevés tanulmányt szoktam eltenni és megőrizni, de ezekhez a gondolatokhoz később és sokszor vissza kell térnem. Tárgyilagos és hűvös, kikezdhetetlen történészi elemzéssel mutatja ki Schmidt Mária, hogy korunkban csak az új jobboldal képes szembenézni a politikai, gazdasági, erkölcsi kérdésekkel. „Vissza kell térnünk a régi értékeinkhez, mert azok biztos alapot adnak nekünk a jövőben is. Isten, család, haza, munka, felelősség, teljesítmény. Csupa reakciós érték.” A politikailag, szellemileg és erkölcsileg kiürült, leszázalékolt balliberális „értelmiség” valószínűleg agyonhallgatja a cikket, mert már csak káromkodni és fröcsögni képes. No meg rettegni a „reakciótól”, és húsz éve egyfolytában csomagolni. Jó nagy bőröndjük lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése