Bűn és büntetés

Létrehozás ideje: 2012-06-26 Szerző: Apáti Miklós

Bűn és büntetés

Álláspont

Nagy bajok előjele lehet az, ha rendőröket adnak rendőrkézre. Az Index címlapjára is kikerült az a Népszabadságtól származó értesülés, miszerint négy rendőr, köztük három magas beosztású rendőri vezető letartóztatása ellenére is fennmaradt Vizoviczki László érdekeltségeinek illegális rendőri védelme. Amire aztán maga az Index is rátesz egy lapáttal, olvasói levelekkel bizonygatja, hogy maradtak a rendőri állományon belül még néhányan, akik jobban hisznek a pénz erejének, mint a rendőrtiszti esküszöveg nemes igazságainak. Azt írja a nevezett portál, hogy egy olvasójuk arról számolt be, „hogy a VII. kerületben ült a pultnál, amikor a biztonsági ember jelezte a tulajnak, hogy szóltak neki, hogy nagy a sürgés-forgás egy bizonyos hivatal aulájában”. Ezen olvasó szerint „körbetelefonáltak, és átszóltak a szomszédos szórakozóhelyekbe is”. Majd egy másik olvasóra hivatkoznak, aki pénteken a Nagymező utcában állt úgy fél órát egy szórakozóhely előtt, mert „a meglehetősen feszült ajtónállók azt mondták, hogy rendőri ellenőrzést várnak, addig pedig nem mehetünk be, pedig a hely szinte kongott az ürességtől”.

Természetesen semmit sem bizonyít a napilap, hogy akkor most maradtak-e a rendőrség soraiban bűnözéssel gyanúsítható elemek, az olvasóra bízzák a következtetést, az olvasó meg olyan, hogy nem hisz már senkinek, csak a suttogó propagandának. A suttogók szerint megjelent a maffia, egyre fontosabb pozíciókat von befolyása alá, a bolsevikok már átformálták a régi jelszót, most az járja, hogy Vizoviczki élt, él és élni fog.

Az nem baj, hogy él, nagyobb a baj, ha „élni fog”. Ha maffiaháború készül, az baj, de az se jó, ha a maffiacsoportok a békés egymás mellett élés mellett döntenek, és nem adnak semennyi információt a hatóságoknak. Az állampolgár okkal-joggal ért egyet abban, amit a miniszterelnök mondott a fiatal rendőrtisztek avatásán, mondván: „Mi, magyarok csak akkor maradhatunk meg, és élhetünk szabadságban és jólétben, ha van saját, erős államunk.” A magyar állam fenntartására vállalkozó fiatalok megérdemlik tiszteletünket, ha ebben a helyzetben is, amikor rendőröket adnak rendőrkézre, állják friss esküjük szavait, mondatait.

Lehet, hogy mire nyugdíjba mennek, olyan államot hagynak utódaikra, amelyben nem jut szerep a maffiázásra hajlamos személyeknek. Szép, új világ lesz az, egyelőre ma még van az a pénz, amennyiért… Hogy mennyi az annyi, azt csak az tudja, aki adott vagy kapott sötét pénzt. Szegényebb országban a kevesebb is elég soknak látszik.

De nem a pénzről van szó, hanem az erkölcsről. A magánemberiről is, meg a közösről is. A korrupció kicsiben kezdődik, kenőpénzt adunk ismeretlen embereknek, az ismeretlenek elfogadják, mosolygunk egymásra, de kényszeredett mosolyunk csak minket árul el: amit tettünk önként, nem kényszer alatt tettük. S ha valamit nem kényszer alatt teszünk, s az rossz a köznek, az bűn. 

S ha van bűn, jöjjön a büntetés.

Csak néhány hét vagy hónap és Vizoviczki Lászlóból V. László lesz. Romolnak az esélyei, s romolnak azok esélyei is, akik az állam egyenruhájában vállaltak közösséget vele. A mi esélyünk az, hogy tényleg megtisztul a rendőrség, hogy visszaáll az állampolgári bizalom, amely 2006 őszén elveszett az utcán, a téren, a Magyar Rádió udvarán. Tudom, hogy unalmas az állandó visszamutogatás, de még 2012-ben is szenvedjük Gyurcsány egyes rendőri vezetői­nek örökségét, a bizalmatlanságot. 

A rendőrség, a bírói, ügyészi kar tudja: a tiszta kezekért meg kell küzdeni, a tiszta kezekért érdemes felvenni a kesztyűt, hogy ne csak a kezük, de a lelkiismeretük is tiszta legyen. Valami elkezdődött. Hogy pontosan mi, azt nem tudjuk.

Mi, egyszerű magyar állampolgárok nemcsak hisszük, de tudjuk is: ez az a harc, amit semmiképp sem szabad elveszíteni.