Sarkosan fogalmazva (2012-05-11)
Emberileg érthető, ha a jelenlegi ellenzék és annak támogatói ellendrukkerként viselkednek és nyilatkoznak bármivel kapcsolatban, amit a kormány tesz vagy tenni szándékozik. Azt mondják, a kormány nem Magyarország, ők nem hazánkat bírálják itthon és külföldön, hanem a kormányt. A probléma azonban mégis az, hogy – tetszik, nem tetszik – a mindenkori, szabadon választott kormány azonos azzal az állammal, amelyet irányít. Más a helyzet egy megszállt országban, amelyről mindenki tudja, hogy bábkormány irányítja, ebben az esetben teljesen jogos a különbségtétel. Ha nincs megszállás, akkor csak egy becstelen megoldás marad: el kell hitetni az ellenzék kül- és belföldi támogatóival, hogy az adott országban szörnyű, kegyetlen, véres diktatúra dühöng, amely már az egész kontinens biztonságát és alapértékeit veszélyezteti. Ez mindig hálás téma, ha egy külföldi tudósító meg akarja őrizni állását, olyasmit kell írnia, ami címlapra kerülhet. Az is világos, hogy az ellenzéknek létfontosságú olyan önképet kialakítania, hogy ő mindent jobban csinálna, mint a kormány, sőt az ő idejében minden jobban ment, csak folytatni kellett volna a sikertörténetet. Mivel félidőben vagyunk, már a kampány próbái zajlanak, és máris éles harc folyik a majdani balliberális koalíció vezető szerepéért, ezt pedig minél gyakoribb megjelenéssel, különböző közönségcsábító performanszokkal és egyre durvább hazugságokkal lehet elérni. Közben természetesen lehet szomorkodni a magyar társadalom megosztott állapotán és a „gyűlöletbeszéd” terjedésén, de az igazság az, hogy az ellenzéknek elemi érdeke a megosztottság érzésének fokozása és az elégedetlenség szítása, különben sohasem kerülhetne hatalomra. Magyarán: a jelenlegi balliberális ellenzék erősen érdekelt annak a gondolkodásmódnak a támogatásában, hogy „minél rosszabb, annál jobb” – nekik. Egy államcsőd lenne számukra a legjobb, és egy „nemzeti megmentés kormánya”. Bocsánat, a „nemzeti” törölve.
Szentmihályi Szabó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése