Sarkosan fogalmazva (2012-05-05)

Létrehozás ideje: 2012-05-05 Szerző: Szentmihályi Szabó Péter


Sarkosan fogalmazva (2012-05-05)


Témahiányban szenvedő lapok szívesen faggatják a bukott politikusokat, mostanában mivel foglalkoznak és jól érzik-e magukat. A válaszok ritkán őszinték, mert a kudarc és a hatalom elvesztése mindenkinek fáj. Szinte mindegyik letűnt hölgy és úr meg van sértődve, leginkább a hálátlan népre, az ostoba választókra. Nem ismerték fel bennük a korszakos reformert, az áldozatos közszolgát, a politika állócsillagát. Közös vonásuk, hogy elég szépen meggazdagodtak, bűneik, ha voltak, elévültek, már nyugodtan járhatnak gyalog is, senki sem inzultálja őket. A magyar ember nem haragtartó, nem bosszúálló, szeret csak a szépre emlékezni, s bármilyen nehéz is ma még elhinni, az elmúlt két évtized is valamikor nosztalgiát fog kelteni. A boldog békeidőket emlegetik majd utódaink, ahogyan a lakosság egy része a Kádár-korra réved vissza, az olcsó kenyér és benzin időszakára, amikor ráadásul „konszenzus” volt a politikában, mert aki nem értett valamivel egyet, azt lecsukták. Bukott politikus sem létezett, mindenkit érdemei elismerése mellett mentettek fel vagy buktattak feljebb, hogy kevesebbet árthasson. A vagyonvizsgálat fogalmilag sem volt ismeretes, viszont volt deviza-bűncselekmény, amiért éveket sózhattak rá bárkire, akinek nem tetszett a szocializmus. Mondhatni belpolitikáról egyáltalán nem is beszélt senki, legfeljebb az eredményekről, amelyek mindig túlszárnyalták a tavalyiakat. Akik ma diktatúrát emlegetnek, nincsenek tisztában azzal, mit jelent ez, vagy szántszándékkal hazudnak. Demokrácia dühöng nálunk, mégpedig olyan slendrián és anarchisztikus, hogy tele van fékekkel és ellensúlyokkal, minden tervezet kiszivárog, Magyarország egyetlen hatalmas piactér, ahol mindenki a maga áruját kínálja, lehetőleg túlharsogva a többi kofát, csak vevő van egyre kevesebb. De ne háborogjunk, nemsokára ez a kor is régi, szép idő lesz.