Sarkosan fogalmazva
- 2012. október 19., péntek
Az Európai Unió nem miattunk fog felbomlani, de a kisebb államokat a romok hosszú időre maguk alá temethetik. Az a központi irányelv, amely szerint takarékoskodni is kell, meg növekedni is, egyszerűen nem működik. A Szent Hiánycél betartása bizonyára fontos dolog, de olyan ez, mintha valakinek azt tanácsolnák, ne egyen semmit, de közben hízzék. Ami azonban leginkább bosszant, az a „szerkezetátalakítás” szükségességének mániákus ismételgetése. Már a KGST-korszakban is ezt fújták, azóta annyi struktúrát váltottunk, hogy nem is maradt semmink, csak a struktúra. Mondjuk ki, az Európai Uniónak soha nem is létezett gazdaságpolitikája, minek is az, mondták a neoliberális közgazdászok, majd a Piac gondoskodik az önszabályozásról. Ez a „szabad szellemű” iskolák jelszava is: csak akkor tanuljon a gyermek, ha kedve szottyan rá, nem szabad gátolni önkifejezésében. 1990 óta mantrázzák a kormányok a kis- és középvállalkozások támogatását, a mostani amerikai elnökjelöltek is ezt fújják, a valóságban azonban a multikat kénytelenek „támogatni”, mert a multimilliárdosok mégiscsak fontosabbak, különösen, ha néhány millióval támogatják is a kampányt. Be kell látnunk, hogy Brüsszel alkalmatlan a vezetésre, a különböző válságok kezelésére, mondhatni, az EU csúcsszervezeteire férne rá egy struktúraváltás, de ez aligha valószínű, mert ez olyan, mintha valaki önmagán végezne bonyolult és életveszélyes műtétet. Az uniós vezetők és alkalmazottak köszönik szépen, jól vannak, elvacakolnak apró és lényegtelen ügyekkel, kitöltik idejüket a ciklusban, és elégedetten hazatérnek, vagy tanácsokat adnak egy nagy külföldi banknak vagy cégnek. Ők az igazi életművészek, az itthon maradtak pedig az éhezőművészet terén alkotnak maradandót. Büszke és szabad európai polgárhoz méltatlan gondolataimat igyekszem elnyomni, de azt hiszem, kezd nagyon hamisan csengeni az Örömóda.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése