Másik út

Szalontay Mihály

- 2012. október 6., szombat

Álláspont

A magyar kormány pénteki kiigazító csomagja a szakértők egyöntetű véleménye szerint visszalépést jelent a válságkezelés hagyományos eszköztárához. Fölösleges lett volna akkor az elmúlt két év kirándulása a más országokban megszokott költségvetési konszolidációs lépésektől eltérő módszerek irányába? Egyelőre nem, de még nem látjuk a folyamat végét.

Két éve a hatalom átvétele után nemcsak a szocialisták és a liberálisok után maradt romhalmazzal kellett megküzdenie az új kormánynak. Várható volt ugyanis, hogy a helyzetét súlyosbító nemzetközi válság nem ér egyhamar véget, és egy rövid fellendülés után újabb, igaz, a korábbinál sekélyebb recessziót hoz. Pontosan ugyanekkor vált világossá, hogy a görögök képtelenek megbirkózni a saját adósságaikkal, és ekkor ítélték meg nekik az első mentőcsomagot. A 110 milliárd eurós támogatás fejében azonban harmincmilliárd eurónyi megszorítást kellett felvállalniuk, ami a hazai össztermék (GDP) 13 százalékának felelt meg. A megszorítások mértéke és üteme nemcsak felülmúlta a többi országnak felírt gyógymódokban tapasztaltakat, hanem olyan sokkolónak és gyorsnak bizonyult, hogy az egész görög gazdaságot a padlóra küldte. Ebből a leütésből azóta sem sikerült felállniuk, hiszen a GDP az idén is várhatóan öt százalékot zsugorodik Görögországban, miközben az elmúlt két évben a helyzet annyira romlott, hogy Athén kénytelen volt egy újabb, ráadásul az elsőnél nagyobb, 130 milliárd eurós mentőcsomagot kérni. De biztosak lehetünk abban is: a görög gazdaság még mindig nem állt meg a lejtőn, hiszen, különben a kormány nem kérné a második mentőcsomag ütemezésének meghosszabbítását két évvel. Vagyis a görögöket egészen 2016-ig az eurózóna gazdagabb államainak kellene finanszírozniuk. Az athéni kormány esküszik arra, hogy addigra végrehajtja a szükséges reformokat, de ebben már kételkednek a hitelezők is. A sors iróniája, hogy a legfőbb kétkedő éppen az a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amely rákényszerítette a görögökre a lefelé gyorsuló ördögi pénzügyi örvényt beindító feltételrendszert.

Az IMF tehát nem jelent garanciát arra, hogy az általa kínált recept valóban meg is gyógyítja a beteget. Az írek esetében ez tökéletesen, mondhatni tankönyvszerűen sikerült, a görögöket illetően viszont inkább arra a viccbeli kibicre emlékeztetnek, aki segít tolatni a sofőrnek: gyere, gyere – puff , na most nézd meg te marha, hogy mit is csináltál. A görög gazdaság várhatóan jövőre is öt százalékkal zsugorodik majd, a munkanélküliség a 25 százalékos szint körül mozog, és a 25 év alattiak korosztályában 50 százalék fölé kúszik. Az athéni kormány ugyanakkor egyre nehezebben tudja elfogadtatni a társadalommal azokat az újabb és újabb megszorításokat, amelyeket az egyre romló gazdasági teljesítmény miatt a hitelezők követelnek. A görögök már régen hozzáláttak a nyugdíjak és a bérek, illetve a társadalmi juttatások jelentős lefaragásához, amire Magyarországon nem került sor az utóbbi két esztendőben.

A magyar kormány ugyanis egy másik utat választott, amely eddig jó volt arra, hogy elkerüljük azt a lefelé gyorsuló pénzügyi örvényt, amely egyre alacsonyabb gazdasági teljesítményt és egyre növekvő adósságállományt jelent, egyre nagyobb, ma már a demokráciai alapjait is veszélyeztető társadalmi feszültség mellett. A magyar kormányzat gazdaságpolitikájának számos elemét bíráltuk e lap hasábjain, de ha sikerül visszaállítani a növekedési pályát, akkor a többség nem vitatkozik az oda vezető út részleteiről. Ha viszont a recesszió mélyül, akkor mindenki számon kéri majd a kormányzaton az utóbbi két év kitérőjének árát is.