"A gyermek nem eszköz, és igenis magánügy. Az államhatalomnak semmi köze hozzá. Ez a kijelentés a hálószobába hatoló diktatúrák félelmetes korszakát idézi" - reagált a szocialisták közleménye a házelnök ama kijelentésére, hogy "a gyermek nem magánügy, hanem a közjó egyik eszköze, a gyermekvállalás pedig nemzetstratégiai kérdés".
S a politikai purparlé épp csak a lényeget temette maga alá. Már megint. Hogy baj van. És még nagyobb baj lesz - velünk. A kívülálló már be is zárt. Meg sem érintette, hogy mi végre a veszekedés, csak a viszályra eszmélt, amiből már elege van, és legszívesebben a teljes politikai elitet visszaküldené a jó édesanyjába - szigorúan közügyként.Pedig a téma az egyik legfontosabb a közös jövőnk felől nézve. Írhatnám azt is, hogy nemzetstratégiailag, de úgy rögvest abbahagynák az olvasást. A lényeg, hogy kevesen vagyunk. Mind kevesebben, és húsz-harminc év elteltével nem lesz, aki megtermelje az akkor épp nyugdíjjogosultak nyugdíját. (Aminek csak a negyedét fedezte volna a jelent elzálogosító, kötelező magánnyugdíj-pénztári konstrukció.)
"Fogyik a magyar", ahogy húsz évvel ezelőtt Fekete Gyula nagyon helyesen felemlegette, csak épp körberöhögtették, hogy mennyire XIX. századi és gyöpös, miként is tudna eligazodni a modern világ dolgaiban.
Aztán húsz év elteltével már jobban értjük, hogy nem Fekete Gyula időgépe ragadt benn a múltban, de a miénket berhelték meg. Fának lettünk vezetve, hogy az erdőt még véletlenül se vegyük észre. Hogy a nemzetfogyásra egyetlen másodpercig se tekintsünk olyan veszélyként, amely gazdasági krízisbe torkollhat, amely megfoszt bennünket önfenntartó képességünktől. Hogy higgyük el azt a hazugságot, hogy a természetes öngondoskodást, a reprodukciót társadalmi szinten is lehet pénzügyi tranzakciókkal helyettesíteni...
Kövér László arról beszélt, hogy a gyermekvállalást a magánszférából a köztérbe kell emelni, s nem azért, hogy bárki is presszió hatása alatt hozza meg családbővítő döntését, hanem hogy az állam mindenki által elismerten járulhasson hozzá a költségek elviseléséhez. Mert ha a gyermek csak magánjóként él a fejekben, és közhasznai nincsenek nyilvánvalóvá téve, akkor a vállalása épp olyan luxusa az életünknek, mint a vitorlásvásárlás vagy az oldtimerek gyűjtése.
S akkor a Kossuth téren vonulgató hölgyek is öntudatosan kérhetik ki maguknak, hogy ők nem tojós tyúkok, még ha így vérig is sértik mindazon nőtársaikat, akik - nyilván korlátoltságuk miatt - gyerekeket szülnek és nevelnek, azaz tojóstyúk-szerepet vállalnak. (Mások nyugdíjáról is gondoskodva...)
Lehet azon lamentálni, hogy ha a házelnök a konfrontációt kerülve beszél a gyermekvállalás társadalmi jelentőségéről, akkor mindenki felsorakozik mögé. De az elmúlt húsz év gyakorlatát ismerve aligha maradt volna el a szocialista mondatvadászok félreértelmező hadművelete. Az ugyanis nem szemantikai eredetű. Sokkal inkább pénzügyi és politikai természetű.
"A karrier és a család ma is összeegyeztethetetlen, mindenképpen dönteni kell, hogy melyiket tartjuk fontosabbnak - ha művész az ember, ha nem. Én az utóbbi mellett döntöttem. [...] Gondolnom kell arra, hogy van egy egyéves és egy hároméves gyerekem, akiket én szeretnék minden este lefektetni."
(Nicole Kidman, Népszabadság, szeptember 15.)
"Ma már 50 ezer alatt van a szociális indokú terhességmegszakítások száma, de ez is nagyon sok a 90 ezer körüli születési számhoz képest. A baj az, hogy csak vitatkoznak a teendőkről, ahelyett hogy bevezetnék a "Felkészülés a családi életre" tantárgyat a 15-16 évesek iskoláiba."
(Czeizel Endre, www.csaladhalo.hu, szeptember 21.)
"Harrach Péter szerint a család és maga a gyermekvállalás az élet nagy csodája, s mint ilyen, a nő önmegvalósításának legbiztosabb útja. Túl azon, hogy Harrach Péter tegnapi szavai legfeljebb stílusukban térnek el Varga István országos felháborodást kiváltó eszmefuttatásától, a KDNP frakcióvezetője az elmúlt két év családpolitikája után jobban tenné, ha mélyen hallgatna."
(Az MSZP közleménye, szeptember 24.)
"Ez lenne a népességfogyás megállításának új útja? [...] Az abortusz mellett döntő nők utolsó pillanatig való győzködésével, a korszerű fogamzásgátló eszközök elhallgatásával, a felvilágosítás minél későbbre tolásával, a melegellenes kirohanásokkal? "
(Matalin Dóra, Népszabadság, október 1.)
"Gyereket az és akkor fog vállalni, aki úgy érzi, hogy érdemes, hogy a gyereke egy jobb világban élhet."
(Tallián Miklós, www.hvg.hu, október 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése