Sarkosan fogalmazva (12.09.27)
- 2012. szeptember 26., szerda
Ha fellapozzuk a krónikákat, és visszafelé haladunk az időben, egyre kevesebb biztos adattal és ténnyel találkozhatunk. Végül már csak a háborúk és a természeti csapások évszámaival találkozunk, és a fontosabb uralkodók halálozását is fel szokták jegyezni. Ha valami hatalmas erő nem pusztítja el a mostani civilizációt, a kutató az adatok elképesztő tömegével nézhet majd szembe, különösen akkor, ha az internetes kultúra tovább fejlődik, és egyeduralomra jut a nyomtatott adatközléssel szemben. Nincs messze a kor, amikor teljesen megszűnik a papíralapú kommunikáció. Ha azonban valamilyen okból összeomlik, megsemmisül az elektronikus világháló, a jövő embere számára szinte reménytelenné válik, hogy megértsen minket, tetteinket, céljainkat, gondolatainkat. A csekély papíralapú leletből rekonstruálható múltat joggal nevezik majd a Sötét Kornak, hiszen minden a pénz körül forgott, és a leggyakrabban használt szavak között a bank, valuta, deviza, árfolyam, kamat, kölcsön, tőzsde, hitel és adó szerepelt. A digitalizált világ után az emberiség talán újra felfedezi önmagát, visszatér a természethez, szégyenkezve és szánalommal gondol egy saját termékeibe habarodott emberiségre, amely szinte kizárólag azért robotolt, hogy még kisebb és még divatosabb készülékek segítségével közölje társaival, éppen hol tartózkodik és mi jutott eszébe, hogy aztán megpihenjen egy másik készülék előtt, amely kitalált, és valóságos rémtörténetekkel szórakoztatja. A jövő embere joggal állapítja majd meg, hogy ennek a civilizációnak és kultúrának meg kellett buknia, el kellett tűnnie. De ne idealizáljuk a jövőt, mert a homo sapiens mindig képes lesz arra, hogy megnehezítse és megkeserítse saját életét, és még büszke is legyen remek találmányaira, amelyekkel képes önmagát örök szolgaságba kényszeríteni, a szabadság, a tudomány és a demokrácia nevében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése