Sarkosan fogalmazva
- 2012. szeptember 25., kedd
Nagy várakozás fogadta Pannóniában a római császár adó- és pénzügyi biztosának látogatását, hiszen az volt a kérdés, kapnak-e újabb kölcsönt az avarok. A római küldöttség megtekintette Aquincumot, majd kegyesen fogadta az avarok szerény ajándékait. A munkaebéd után a biztos emelkedett szólásra. „Nem akarok kertelni, hiszen ti, nemes törzsfők, mind Róma szabad polgárai vagytok, teljes autonómiával rendelkeztek, bennünket csak az érdekel, hogy fenntartsátok a költségvetési egyensúlyt, és megfizessétek az adót. Annyi adót vethettek ki, amennyit akartok, a lényeg, hogy rendesen törlesszétek a törzstőkét és a kamatokat. A jelenlegi kölcsönből talán ez sikerülni is fog. A problémát azonban ti is jól ismeritek. A nép túl jól él, ugyanakkor keveset költ, és nem is takarékoskodik, pénzváltóink alig tudnak hitelt nyújtani, ezért kikötjük, hogy az új kölcsön jelentősebb részét pénzváltóink megsegítésére kell fordítanotok. Mi a magunk részéről mindent megtettünk eddig is, hogy felemeljük Avariát a barbárságból, itt van mindjárt Aquincumban a római páncél- és fegyverkovácsüzemünk, ahol avar beszállítók és rabszolgák munkájára is számítunk. Továbbá kicsinosíthattátok köztereiteket és fürdőiteket, hogy ne kelljen szégyenkeznetek, ha római vendégeket fogadtok. Utakat építettünk számotokra hitelből, hogy kereskedjetek a mi áruinkkal, de ti lusták vagytok, és helyi termékitekkel akartok inkább versenyezni. Ez nem jó, hiszen célunk a teljes integráció és a birodalom további bővítése a civilizáció érdekében. Tudom, hogy tizedannyit kerestek, mint Rómában, de a különbségeket nem lehet rögtön megszüntetni. Mi hosszú távra tervezünk” – fejezte be a biztos, mert valaki odasúgta, hogy a hun seregek már átkeltek a Dunán. A hintóra feltették az esedékes havi törlesztőrészlet aranyaival teli zsákokat, és a küldöttség elindult Savaria felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése