Szép reggelre ébredhettek tegnap a Magyar Nemzeti Bank (MNB) munkatársai, különösen a huszonnégy fős kommunikációs stáb és a szóvivő. Végre megszabadultak Gyurcsány Ferenc korábbi stratégiai főtanácsadójától, Braun Róberttől, aki havi 1,8 millió forintért adott láthatatlan "tanácsokat" Simor András elnöknek, szemlátomást akadályozva a szakmailag kifogástalan apparátus addigi tevékenységét.
A volt kormányfőt még a „végighazudtuk” években szolgáló megmondóember segítsége óriási károkat okozott a jegybanknak. Ettől a kolonctól szabadultak meg most, hogy „átpasszolták” Braunt oda, ahová sokkal jobban illik: a Magyar Szocialista Párthoz, annak is a III. kerületi szervezetéhez. Talán a helyi Fidesz is örülhet a hírnek: Braun eddig a jegybankban rombolt, most rombolhat egy kicsit a szocialistáknál is. Ha munkáját hasonló hatékonysággal végzi, mint az MNB-nél, akkor 2014-ben felesleges lesz itt Fidesz-kampányra költeniük. Nem túlértékelve Pető Iván volt kabinetfőnökének személyét, a jegybank megkönnyebbülése érthető. Braun a korábbi szakmai alapokon nyugvó érveléssel szemben meghirdette a politikai szembenállás és a sokfrontos hadviselés politikáját. Simor Andrást olyan pályára terelte, amely zsákutcának bizonyult. Braun – saját fontosságát és borsos fizetését igazolandó – felesleges kommunikációs harcokat generált, és azokat rendre el is veszítette. De nem az ő arca égett, hanem Simor Andrásé.
Tanácsai nyomán tragikomikussá vált a jegybank „függetlenségi háborúja”, amelyről a lakossághoz egyetlen üzenet jutott el: az elnök ragaszkodik a havi 8,3 millió forintos béréhez, mert a minden más vezetőre egyaránt vonatkozó állami bérplafon kétmillió forintja számára aprópénz. Bukás volt Simor ciprusi cégeibe mentett vagyonok sorsának kommunikációja is: minél jobban titkolózott a kinti százmilliók hazahozataláról és itthoni leadózásáról, annál inkább gyanúba keveredett. A Nemzetközi Valutaalaptól felvett óriáshitellel kapcsolatban, amit Simor kezdeményezett, szintén gyenge érvnek bizonyult, hogy csak az árstabilitást védte. Braun Róbert tanácsai egytől egyig ballépésnek bizonyultak. Sőt, többek között éppen a személye miatt vált kikezdhetővé az MNB pártatlansága. Az Állami Számvevőszék jegybankról szóló jelentésében Braun szerződései és a 47 millió forintos hétpálcikás embléma miatt is elmarasztalta az intézményt, megemlítve, hogy a busás bérért be sem járt munkahelyére a tanácsadó. (Braun pechje, hogy a kártyás beléptető rendszer flottul működik a jegybankban.) A kommunikátor melléfogásainak segítségével a gyurcsányi kinevezett Simor András az MNB történetének eddigi legnevetségesebb elnökévé vált, akit a szakmai Global Finance Európa egyik legrosszabb jegybankárának választott meg belorusz kollégájával egyetemben. Ha Braun az MSZP III. kerületi szervezetében is hasonlóan sikeres tanácsokat osztogat, akkor a Fidesz nyugodtan megspórolhatja 2014-ben a helyi kampányköltségeket. Braun SZDSZ-nek adott tanácsai is lám, mennyit használtak!
Naivitás, ha Simor András azt gondolta, pont őt ne hozná kínos helyzetbe a gyurcsányi tanácsadó. Miután a Magyar Nemzet kiderítette, hogy Braun már fél éve a szocialistákat boldogítja, azonnal mennie kellett. Ám ha lett volna benne egy cseppnyi lojalitás az MNB irányába, akkor már fél évvel ezelőtt szedte volna a sátorfáját és odébbáll. Így még Simor mércéjével is mérve, visszamenőlegesen tette hiteltelenné a jegybank állítólagos függetlenségi harcát. Mert aligha nevezhető hitelesnek, ha a központi bank „független” alkalmazottja Mesterházy Attila pártelnököt látja el tanácsokkal, sőt a jegybanki munkája ellenére egy kis mellékesként a szocialista Népszabadságnak is bedolgozik.
Braun Róbert mára kínos teherré vált, aki cipeli a gyurcsányi örökséget, Simor András elárulásának felelősségét és a biztos bukás receptjét. Nem csoda, hogy a botrány kipattanásakor már Mesterházy sem vállalta őt fel teljes mellszélességgel. Cinizmusa határtalan: azonnali kipenderítése vagy kényszerű felmondása (oly mindegy) után így védekezett: „Az MNB és Simor András jegybankelnök integritása és hitelessége olyan érték, amelyet minden, számomra lehetséges eszközzel védenem kell.” Bár ne védte volna annyira! Mindannyian jobban jártunk volna.
Tanácsai nyomán tragikomikussá vált a jegybank „függetlenségi háborúja”, amelyről a lakossághoz egyetlen üzenet jutott el: az elnök ragaszkodik a havi 8,3 millió forintos béréhez, mert a minden más vezetőre egyaránt vonatkozó állami bérplafon kétmillió forintja számára aprópénz. Bukás volt Simor ciprusi cégeibe mentett vagyonok sorsának kommunikációja is: minél jobban titkolózott a kinti százmilliók hazahozataláról és itthoni leadózásáról, annál inkább gyanúba keveredett. A Nemzetközi Valutaalaptól felvett óriáshitellel kapcsolatban, amit Simor kezdeményezett, szintén gyenge érvnek bizonyult, hogy csak az árstabilitást védte. Braun Róbert tanácsai egytől egyig ballépésnek bizonyultak. Sőt, többek között éppen a személye miatt vált kikezdhetővé az MNB pártatlansága. Az Állami Számvevőszék jegybankról szóló jelentésében Braun szerződései és a 47 millió forintos hétpálcikás embléma miatt is elmarasztalta az intézményt, megemlítve, hogy a busás bérért be sem járt munkahelyére a tanácsadó. (Braun pechje, hogy a kártyás beléptető rendszer flottul működik a jegybankban.) A kommunikátor melléfogásainak segítségével a gyurcsányi kinevezett Simor András az MNB történetének eddigi legnevetségesebb elnökévé vált, akit a szakmai Global Finance Európa egyik legrosszabb jegybankárának választott meg belorusz kollégájával egyetemben. Ha Braun az MSZP III. kerületi szervezetében is hasonlóan sikeres tanácsokat osztogat, akkor a Fidesz nyugodtan megspórolhatja 2014-ben a helyi kampányköltségeket. Braun SZDSZ-nek adott tanácsai is lám, mennyit használtak!
Naivitás, ha Simor András azt gondolta, pont őt ne hozná kínos helyzetbe a gyurcsányi tanácsadó. Miután a Magyar Nemzet kiderítette, hogy Braun már fél éve a szocialistákat boldogítja, azonnal mennie kellett. Ám ha lett volna benne egy cseppnyi lojalitás az MNB irányába, akkor már fél évvel ezelőtt szedte volna a sátorfáját és odébbáll. Így még Simor mércéjével is mérve, visszamenőlegesen tette hiteltelenné a jegybank állítólagos függetlenségi harcát. Mert aligha nevezhető hitelesnek, ha a központi bank „független” alkalmazottja Mesterházy Attila pártelnököt látja el tanácsokkal, sőt a jegybanki munkája ellenére egy kis mellékesként a szocialista Népszabadságnak is bedolgozik.
Braun Róbert mára kínos teherré vált, aki cipeli a gyurcsányi örökséget, Simor András elárulásának felelősségét és a biztos bukás receptjét. Nem csoda, hogy a botrány kipattanásakor már Mesterházy sem vállalta őt fel teljes mellszélességgel. Cinizmusa határtalan: azonnali kipenderítése vagy kényszerű felmondása (oly mindegy) után így védekezett: „Az MNB és Simor András jegybankelnök integritása és hitelessége olyan érték, amelyet minden, számomra lehetséges eszközzel védenem kell.” Bár ne védte volna annyira! Mindannyian jobban jártunk volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése