Biszku és Csatáry

Biszku és Csatáry

Huszonkét év alatt sokszor hallottuk már, hogy keressük az elmúlt izmusok felelőseit. Amint látjuk, sikertelenül. Most egy-egy felelőst talán felleltek, és a több évtizedes bűnökért rajtuk akarjuk elverni a port. Azt, hogy e felelősök mennyire voltak bűnösök – a rengeteg történelmi vita mellett –, bíróság dönti majd el.

Ha viszont reálisak akarunk lenni, meg kell említenünk azt a tényt, hogy a rendszerváltás hajnalán Biszkun kívül sokan ügyködtek felelős beosztásban az állampárt gépezetében, akiket azonnal felelőssé lehetett volna tenni a ’45 utáni bűnökért. A gondolkodó emberben így joggal ötlik fel a kérdés, hogy mindazok, akik foghatók lettek volna, miért nem kerültek semmiféle vád alá, hiszen még csak el sem rejtőztek az igazságszolgáltatás elől, közöttünk éltek. Néhány név emlékeztetőül: Péter Gábor, Décsi Gyula, Farkas Vladimir, a recski tábor jó néhány életben maradt vezetője, a Katpol párttitkára, Vida vérbíró, Olti Vilmos vérbíró, és hosszasan lehetne sorolni még. A sortűzperekben megmagyarázhatatlan ítéletek születtek. A Zétényi-féle igazságtételt pedig, noha a parlament megszavazta azt, az Alkotmánybíróság, miután Göncz Árpád normakontrollra küldte, Sólyom László vezetésével elmeszelte. Most, 2012-ben jutottunk el oda, hogy Biszku Bélát, akinek 1957–1961 között belügyminiszterként mindenről tudnia kellett, egyedüli felelősként kívánjuk kérdőre vonni. Időközben felbukkant Mátsik György egykori ügyész neve is, aki mindeddig háborítatlanul élt és él közöttünk, rajtuk kívül azonban sokan vannak még életben azok közül, akik bár nem vettek részt az ’56 utáni megtorlások ítélethozatalai­ban, keményen tolták a diktatúra szekerét. Persze mindnyájan azzal védekeznek, mint Bauer Miklós annak idején, 2000-ben: „csak egy porszem voltam a gépezetben”. Bauer Miklóst sem akarta senki sem felelősségre vonni, pedig annak idején az azóta már elhunyt Kiszely Gáborral mindent elkövettünk azért, hogy felelősségre vonják az egykori ávósokat. Természetesen nem a sorozott egyszerű paraszt- vagy munkásfiúkat, hanem azokat, akik döntéshozói helyzetben voltak, hogy végre tűnjön el a közbeszédből a „parancsra tettem” fogalma. Biszku Béla ellen tehát elindult az eljárás. Egy vele készült interjúban ellenforradalomnak nevezte a forradalmat. Hányan lehetnek még rajta kívül az országban olyanok, akik még önmaguknak sem tudják pontosan, hogy az 1956. október 23. utáni napokban valójában mi is játszódott le az országban? Forradalom, felkelés, szabadságharc vagy a Biszku szerinti ellenforradalom? Merjük már végre kimondani az igazat, az utcára tódulóknak eszük ágában sem volt fegyveres harc, a korabeli filmrészletek bizonysága szerint mámorosan menetelt a tömeg, semmi mást nem kívánva, mint szabadságot az országnak! A fegyverekkel teli teher­autók eközben valahogy mégis a város különböző részein lévő gócpontokra jutottak. Aztán a rádiónál valaki belelőtt a tömegbe, amire pró és kontra születtek már magyarázatok, egy biztos, ezután megkezdődött a máig tisztázatlan, sokszor egészen embertelen küzdelem és leszámolás, a világ pedig végignézte e kis nép kétségbeesett szabadságharcát, konkrét segítség helyett csak a Szabad Európa rádión és más hírcsatornákon keresztül soha be nem váltható ígéreteket kaptunk. A felelősök és elkövetők zöme mindmáig ismeretlen, többek között homály fedi, hogy 1956. október 25-én kik és miért lőttek a Kossuth téren a fegyvertelenül felvonuló tömegre. A 20. század történelmének megmagyarázatlan kérdései között azonban nemcsak ez szerepel, de például az is, Hitler miért épp a zsidóságot ítélte teljes megsemmisítésre.

A vádak szerint ennek az ideológiának a nevében lépett fel Csatáry László. Ha beigazolódnak az ellene felhozott állítások, akkor ő éppolyan felelős, mint Biszku, csak ő egy másik izmus égisze alatt követte el a feltételezett bűnöket, a vádak szerint a kassai gettó parancsnoka volt, akit Csehszlovákiában halálra ítéltek, majd elvbarátai segítségével Franciaországon keresztül Kanadába szökött. 1997-ben visszatért Magyarországra, azóta háborítatlanul élt közöttünk. A kassai gettóból 15 ezer zsidót küldtek a halálba. A túlélők tanúsága szerint a gettóban őrizetére bízott emberekkel különösen kegyetlen bánásmódot tanúsított, persze Csatáry is azzal védekezik, parancsra tette. Ma mindketten idős emberek, akik nem hagyhatják el Budapestet, miközben folyik ellenük a vizsgálat. Mi pedig várjuk, születik-e majd ítélet, bűnösök-e vagy sem. Sok kérdést vet fel mindkettőjük személye. Miért kellett ennyi évnek eltelnie? Ki akadályozta meg a mindenkori kormányokat abban, hogy felelősségre vonják őket? Miért nem született törvény arra vonatkozóan, hogy bíróság elé állíthassák Biszkut és mindazokat, akik ’90-ben még foghatók lettek volna? Hogyan fordulhatott elő, hogy Csatáry csak most lett fontos, ennyi évtized után a Wiesenthal-központ számára? Felelősöket próbálunk keresni és találni évtizedek után, közben számos kérdésre még mindig nem kaptunk választ. Pedig egyfajta igazság létezik csak: a múlt teljes feltárása.

Vámos György