Szentesi Zöldi László:Emberi pajzs

Létrehozás ideje: 2012-03-24 Szerző: Szentesi Zöldi László

Emberi pajzs

Álláspont

Paul Johnson írja Értelmiségiek című könyvében, hogy a világmegváltó értelmiségi néha olyasféle tetteket hánytorgat fel másoknak, amelyeket ő maga szemrebbenés nélkül elkövet embertársai ellen. Hatalmassá nőtt önképe az értelmiségiben elhomályosítja az elemi szolidaritást, éppen ezért vonzódik a megfoghatatlanhoz, a nagyon is konkrét helyzeteket, eseményeket, feladatokat nem szívleli. 

Ne kerteljünk: az értelmiségiek között feltűnően sok a hitvány alak. Ez az embertípus sóvárogva várja, hogy elméleti elképzeléseit ráerőltethesse a közösségre. Két apróság azonban elgyengíti, s ha valamelyikkel találkozik, azonnal haptákba vágja magát és engedelmesen szolgál: a hatalmat és a pénzt nagyon szereti… Ha uralkodni engeded mások felett és megfizeted, azonnal sutba vágja elveit, esetleg éppen az ellenkezőjét hirdeti majd, mint amit addig bőszen, kíméletlenül harsogott a háztetőkről. 

Paul Johnson magyarul is olvasható könyvét melegen ajánlom ronggyá olvasni, de nem is ezért írom a fentieket. 

Itt van nekünk a Külföld rovatunkban olvasható kis kaland, a Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal nevű misszionáriuscsoport látogatása. Civilizálni akarnak bennünket, hiszen ők már mindent tudnak a helyes viselkedésformákról. A baj csak az, hogy kielégítetlen kékharisnyákból, nyamvadt szerencsétlenekből, torz lelkű félnótásokból álló maroknyi csapatuk még csak vitatkozni sem akar velünk semmiről. Ők csak úgy jönnek, hogy csodáljuk őket tátott szájjal, merthogy nemcsak szépek és okosak, de talpig demokraták is. 

Marie-Christine Vergiat, a csoport vezetője bizonyára a Homo europicusok kiterjedt családjába tartozik, de fájdalom, lelepleződött, hogy miként képzeli a magyarországi kiruccanást a nyugati világban átmenetileg feleslegessé vált barátaival. Először is csak úgy, merő véletlenségből összefutnak majdTamás Gazsiékkal, sőt még Krausz Tamás és Szigeti Péter is a látókörükbe kerül. Megnyugodhatunk: hazaérkeztek. Mi itthon, ők otthon, csudálatos ez a világ! 

A másik apróság az a helyes kis cigányozás Vergiat asszony vagy szerencsétlenebb esetben kisasszony levelében. Számára ugyanis Horváth Aladár és Daróczi Ágnes nem „értelmiségi” vagy „történész”, mint a többi, hanem egyszerűen „roma”. Hűha, mi lenne itt, ha a Magyar Hírlap főállású cigánynak nevezné az SZDSZ csillogó tekintetű emberpárosát, de ne izguljunk, amit nekünk nem szabad, az alternatív turistáknak bezzeg igen. És le a kalappal Tétényi Éva jellemzése előtt is, akinek csak ennyi jutott: „egy nő” és a „Fidesz ellen harcol”.

Nagyszerű csapat érkezik hát hozzánk, lesz mit tanulnunk tőlük emberségből, toleranciából, demokráciafelfogásból. 

Pár éve sokat írtak a világlapok a Human Shields (Emberi Pajzs) nevű nemzetközi szervezetről, amelyben Vergiathoz hasonló, frusztrált, saját hazájukban lehajtott fejjel baktató, ötödik keréknek sem kellő, csacska értelmiségiek osztották az igét más népeknek. Küldetéstudatos félnótások lévén a pajzsosok imádtak utazgatni, és azt találták ki, hogy egy-egy háborús helyszínen odaláncolják magukat különféle középületekhez, így akadályozván meg a bombázásokat. Eljutott néhány Human Shields-aktivista Szaddám Huszein Irakjába is, néhány héttel a szövetségesek támadása előtt. A diktátornak persze kapóra jött a bőrdzsekis motorosoktól az ikszlábú titkárnőkig terjedő tarkabarka gyülekezet, és állami pénzen jól tartotta őket. Ettek, ittak, szórakoztak, és persze egész álló nap a hazájuk ellen ágáltak, agitáltak Bagdadban. 

Aztán jött a hír, hogy küszöbön a támadás, pár nap, és megindulnak az amerikai vadászgépek. Az irakiak felvetették a pajzsosoknak, hogy akkor ígéretük szerint volnának szívesek kiláncolni magukat a középületekhez. Csakhogy hamarosan kiderült, minden aktivista iskolát, kórházat óhajtott a testével védelmezni, és Szaddámék hiába követelték, fegyverraktárhoz, erőműhöz nemigen kéredzkedtek. Ezen aztán jól össze is vesztek egymással, végül még a háború megkezdése előtt szinte az egész csoport hazaszelelt.

Kérem, ez a mi szegény hazánk Vorosilovtól Kertész Ákosig sok ideiglenesen itt állomásozó fura alakot etetett már. Mondjuk meg őszintén, a roppant rokonszenves Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal felfedező kedvű csoportja nem jogosult egy kis ingyenkajára? Mindenesetre ha odaláncolnák magukat mondjuk Tamás Gáspár Miklóshoz, és a lakat kulcsa véletlenül a kezünkbe jutna, teljes erőből hajítsuk be a Dunába, és fütyörészve sétáljunk el a helyszínről.