Létrehozás ideje: 2012-06-23 Szerző: Szentmihályi Szabó Péter
Sarkosan fogalmazva
Ha szeretnék világhírű lenni öt percre, felavatnék egy Horthy-szobrot a kertemben. A hazai és külföldi balvilági sajtó élőben tudósítana a nagy eseményről, kikérdeznék a szomszédokat, az utcában lakókat, a polgármestert, s ha utána önkiszolgáló módon még le is önteném vörös festékkel, ismét az érdeklődés középpontjába kerülnék, nem mint sültbolond, hanem mint jó útra tért európai. A „tematizálás” rémes szakkifejezés, de ez történik: amíg lehet a „Horthy-kultuszból” egy kis antifasizmust facsarni, ez ismétlődik. A tények nem számítanak, mindenre van egy pró és egy kontra, de a balvilági újságíró vigyáz arra, hogy a „kontra” győzzön, legalább tíz az egyhez arányban. A legszebb az egészben az, amikor a Horthy-gyűlölők is elkezdenek egymással vitatkozni, diktátor volt-e a kormányzó (nem), és tehetett volna-e jobbat és többet az ország érdekében. Hazánk geopolitikai helyzetéből következik, hogy mindig „két pogány közt” őrlődtünk, előbb a német és a török, később a német és az orosz között. Már 1849-ben világossá vált, hogy az Orosz Birodalom igényt tart Európa keleti részére, a semlegesség hiába volt legnagyobb politikusaink álma, a valóságban mindig csak két rossz között lehetett választani. Magyarország jelenleg is Németországtól függ, kár ezt szépíteni, és ha már gazdasági törvényszerűség ez a függés, nem okos dolog úgy tenni, mintha nem létezne. Ráadásul mindkét világháború kimenetelét az Amerikai Egyesült Államok hadba szállása döntötte el, Horthynak nem tetszett sem a német, sem a szovjet megszállás, kissé naiv módon az angolok görögországi partraszállásában reménykedett. A Magyarországnak kedvező bécsi döntéseket képtelenség lett volna visszautasítani, Horthyt elsöpörte volna a népharag, a német megszállás ellen fegyverbe szólítani a lakosságot pedig a kollektív öngyilkosság kegyetlen módja lett volna. Horthy reálpolitikus volt, jobb külső körülmények között, békeidőben igazán naggyá tehette volna szeretett hazáját. Nem holmi éledező kultuszról van tehát szó, hanem a történelmi igazság helyreállításáról – harag és elfogultság nélkül. Sajnos, ez a balvilágnak még ma sem sikerül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése