Sarkosan fogalmazva (2012-06-07)
Sokszor az az ember érzése, mintha még mindig valamikor az 1990-es évek elején tartanánk, és ez bizony kínos érzés. Mindannyian tudjuk, hogy nem történt „rendszerváltás”, talán nem is történhetett, mert több évtizedes megszállás és kommunista diktatúra után hirtelen lehetetlen volt politikai, gazdasági, lelki, szellemi, erkölcsi értelemben újrakezdeni, sőt az is máig vitatott kérdés, honnan tudtunk volna dátumszerűen elölről kezdeni (jóakaró ellenségeink szerint az Etelközben kellett volna maradnunk). Huszonkét év hosszú idő az ember életében, nem véletlen, hogy sokan türelmetlenek vagyunk és voltunk. A balliberálisok minden lehetséges módszerrel késleltették és késleltetik ma is a rendszer tényleges megváltoztatását, és ez nagyon is érthető: az 1990-ben általuk teremtett „jogállam” Göncz Árpáddal és az akkori Alkotmánybírósággal, az összes politikai pártban gondosan elhelyezett téglákkal, az egész öröklött közigazgatási apparátussal és az egyre nagyobb hatalommal rendelkező médiával abban volt érdekelt, hogy most már kapitalista módszerekkel, de a régi elittel az élen folytatódjék a szocialista rend. Ha ismétlődést vélünk felfedezni a két évtizeddel korábbi folyamatok vonatkozásában, akkor nem tévedünk: a jelenlegi kormányt azért támadják olyan hevesen itthon, és a balliberálisok elvbarátai és üzlettársai külföldön, mert a parlamenti többség birtokában hozzá merészelt nyúlni korábban tabunak minősített, elhallgatott, tiltott és veszélyes problémákhoz – a többség nevében. Ezért lett az új alaptörvény minden támadás célpontja, főleg annak preambuluma, ezt képtelenek megemészteni a magyar újjászületés esküdt ellenségei Kozmopoliszban, ahol eldöntik, ki kaphat újabb hitelt, és hol kell háborút indítani a demokrácia védelmében. Minden innen vezethető le, mert ez nyílt lázadás, megbocsáthatatlan bűn az ő szemükben. Nem szívesen mondom, de kell: aki az Orbán-kormányt most azért támadja, mert túl sokat vagy túl keveset tesz Magyarország érdekében, az vagy bolond, vagy hazaáruló, esetleg mindkettő. Mert – ha nem vették volna észre – most váltunk valóban rendszert, és ez magyar rendszer lesz.
Szentmihályi Szabó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése