Sarkosan fogalmazva (2012-06-05)
Hatvan éve uralkodik II. Erzsébet angol királynő. Az „uralkodás” persze csak jelképes, mert egy alkotmányos monarchiában a protokolláris feladatok nagyjából ugyanazok, mint a mi köztársasági elnökeink esetében, de tény, hogy II. Erzsébet „megtestesíti a nemzet egységét”. Némi irigységgel néztem a BBC közvetítését a gyönyörű, látványos felvonulásról a Temzén, és a hidakon, rakpartokon összegyűlt milliónyi vidám, éljenző tömeget. Nem tudom, jelentek-e meg a brit sajtóban elítélő cikkek a „királynőúsztatásról”, firtatták-e, mennyibe került a többnapos ünnepség, de nem tartom valószínűnek, bár a mai Nagy-Britannia csupán árnyéka az ötven évvel ezelőttinek, hogy a száz évvel ezelőttiről már ne is szóljunk. A himnusz még mindig úgy kezdődik, hogy „uralkodj, Britannia, a habok felett”, de az egykori világbirodalom már csak szép emlék, és Anglia még Európában is visszaszorult a két régi vetélytárssal, Franciaországgal és Németországgal szemben. De azért London maradt a pénzügyi világ egyik központja, és a szigetország földjére Hódító Vilmos óta nem tette lábát idegen hatalom. A skótok elszakadási óhaja és a bevándorlás megfékezése mellett sok más, súlyos probléma is terheli Angliát, mely a polgári demokrácia és a kapitalizmus bölcsője volt, de Európa keleti feléből nézve még mindig az emigránsok paradicsoma, miként ezt a lengyelek és magyarok is tanúsíthatják. A gyémántjubileumi ünnepségsorozat körülbelül hatmillió turistát vonzott Londonba, igaz, ezerkétszáz köztársaságpárti tüntető is jelen volt a hírek szerint – ők a monarchiát idejétmúlt, felesleges cifraságnak tartják. Itt nincs módom véleményt formálni az örökletes királyságról, mert szerencse is kell ahhoz, hogy egy uralkodó valóban a hagyomány és a stabilitás szimbóluma legyen, de az angoloknak szerencséjük volt. Írom ezt a nemzeti összetartozás napján, gyászolva a felszámolt és megcsúfolt Magyar Királyságot, az ellopott, eltörölt, elhallgatott hagyományt. Irigylem az angolokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése