Néma harangok

Néma harangok  

Álláspont

„Az igazságtalan trianoni békediktátum 90. évfordulóján, június 4-én délután fél ötkor újra megszólalnak a református és az evangélikus templomok harangjai. A harangszó nemcsak arra emlékeztet, hogy Trianon egy egész nemzetet, közösségeket, családokat és egyházakat megnyomorító döntés volt, de az Istennel való találkozásra is hív, aki erősebb minden erőtlenségünknél.” – Két évvel ezelőtt a Magyarországi Református Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház elnöksége e közleményben tudatta híveivel és minden magyarral, hogy a magyar reformátusok és evangélikusok harangozással emlékeznek/emlékeztetnek az 1920. június 4-i nemzeti tragédiára. Amely nemzeti gyásznapból éppen két éve lett a nemzeti összetartozás napja az Országgyűlés döntése alapján.

Néhány nappal ezelőtt Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkárnak küldött közös válaszlevelében a nemzeti összetartozás napján kért egyperces harangozással kapcsolatban a következőt írta: „Kérésének sajnos nem áll módunkban eleget tenni, mert templomi harangjaink istentiszteleti alkalmakkor, illetve az egyház liturgikus rendjéhez kapcsolódva szólnak.”

Ezt a május 29-én született szűkszavú, szigorú választ az MTI június 3-án, egy nappal a trianoni évforduló előtt tette közzé.

Az első reakció a meglepetésé. A második a meg nem értésé. A harmadik a megütközésé.
Menjünk sorjában.

Meglepődtünk a három történelmi keresztény egyház első számú vezetőjének elutasító válaszán, mert 1920 óta – leszámítva a diktatúrák kemény időszakait – mindig harangzúgással emlékeztek a magyar templomokban a trianoni békediktátum aláírására és a több mint ezer év óta egy hazában élő magyar nemzet igazságtalan és könyörtelen szétszakítására. Ahogy 1920. június 4-én országszerte szóltak a harangok, úgy 2010. június 4-én is, délután fél ötkor. Akkor 2012-ben miért is nem?

Azért sem értjük az elutasító választ, mert az indokolás kevés és enyhén szólva sem meggyőző. Kilencven évig beleillett a trianoni harangszó az egyház liturgikus rendjébe, mostantól kezdve már nem? Az oszmán-török hódítók fölött 1456. július 22-én aratott nándorfehérvári diadal emlékére minden délben harangoznak a magyar és az európai templomokban is. Egy véres, öldöklő csata emléknapja tehát beleillik az egyházak liturgikus rendjébe? Ráadásul a reformátusok és az evangélikusok joggal mondhatnák, mi délben azért sem harangozunk, mert azt két római pápa bullája rendelte el (1456-ban, illetve 1500-ban). Nándorfehérvár beleillik a liturgiába, Trianon nem? De két évvel ezelőtt még miért nem volt liturgiai akadálya a június 4-i harangozásnak?

A meg nem értés itt megy át nálam megütközésbe. Vajon mi a baja a három hazai történelmi keresztény egyház fejének a nemzeti összetartozás napjával, illetve a harangozással? Csak nem az, hogy a kormányzati kommunikációs államtitkár kifejezetten kérte őket erre? Talán úgy gondolták az egyházvezetők, hogy a kormány ezáltal illetéktelenül beavatkozik az egyházak belügyeibe, és éppen a kérés elutasításával bizonyítják a kormánytól való függetlenségüket?

Meglehet, kommunikációs hiba, de legalábbis fölösleges volt az államtitkári levél, hiszen Kovács Zoltán igazán tudhatná, eddig kormányzati kérés nélkül is sok-sok magyar templomban harangoztak Trianon évfordulóján, de szerintem még e hiba sem elég indok az emlékharangozás egyházvezetői elutasítására. Ráadásul ott is sántít a dolog, hogy a három keresztény egyház liturgikus rendje sok tekintetben különbözik egymástól, akkor pedig miért írtak közös levelet? Azt ugyanis a két főtiszteletű püspök úr jól tudja, hogy a református és az evangélikus gyülekezeteknek nem szükséges sem felsőbb egyházi engedély, sem előírás ahhoz, hogy mikor harangozhatnak, arról az egyházközségekben saját belátásuk szerint, szabadon döntöttek eddig is és ezután is. Ezért én mint református presbiter sem értek egyet a fenti egyházi elutasító állásponttal. Amit egyébként tegnap késő délután Gáncs Péter püspöki közleményében félig-meddig vissza is vont.

Egyébként örülök, hogy a trianoni emlékharangozás ügyében nem állok egyedül. Tegnap ugyanis az egész Kárpát-medencében, sok magyar templomban megkondultak a harangok. Hogy soha ne merüljön feledésbe, amiért és akikért a harang szól…

Faggyas Sándor