"Nem éri meg Magyarországot előszobáztatni"
Bucsy Levente
2012. június 07., csütörtök 10:02
Nem különös, hogy éppen a jobboldal nagy francia csatavesztése után szállt le Magyarországról az Európai Unió? Erre mutat rá Lentner Csaba, aki közgazdászprofesszorként vette górcső alá a második Orbán-kormány világát – unióstul, IMF-estül.
Azzal, hogy most már az IMF színe előtt állunk, az európai uniós „hadszíntéren” csatát nyertünk Lentner Csaba szerint; az EU belátta, „nem éri meg Magyarországot tovább előszobáztatni egy olyan hitelért, amelyet valójában fel sem akar használni”, ezzel pedig voltaképp „megtört az Európai Unió hegemóniája felettünk”. Lentner vélekedése szerint az volt a kulcs, hogy „kivártuk azt a pillanatot, hogy meggyengüljön az unió fegyelmező ereje”.
Nem kell megijedni a leértékeléstől
Hogy a nemzetközi támadásoknak mi lesz a vége az IMF esetében, Lentner az EU-éhoz hasonló forgatókönyvre számít: „Azt láttuk, hogy az időhúzás végül nekünk kedvezett. Meggyőződésem, hogy az IMF-fel kapcsolatban is így lesz, tovább fognak gyengülni a fejlett piacgazdaságok, és a valutaalapnak nem az lesz az érdeke egy idő után, hogy a magyarokat megleckéztesse. Ha az új magyar modell eredményeket produkál továbbra is és stabil a költségvetésünk, akkor lényegében az IMF, Világbank, Európai Unió hármasnak egy gonddal kevesebb. Igen, kijelöltük azt a mozgásteret, amelyben működhetnek a nyugati cégek, a jövő a szerényebb profitkivitelről és a stabilabb államháztartásról kell hogy szóljon. Ha a kormány mögötti társadalmi támogatottság is megmarad, akkor az unortodox gazdaságpolitika továbbvihető, megfellebbezhetetlen.
Dr. Lentner Csaba
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára 1962-ben született Pápán. 1984-ben a zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kapta első diplomáját, majd a budapesti Közgázon 1989-ben végzett, doktorátust 1991-ben szerzett. Két évvel később könyvvizsgálói szakvizsgát tett, 1995 óta pedig a közgazdaság-tudományok kandidátusa. Lentner a Gazdasági Élet és Társadalom című társadalomtudományi szakfolyóirat és a Polgári Szemle Gazdasági és Társadalmi folyóirat főszerkesztője, több egyetemen és főiskolán is tanít, illetve tanított. Nős, három gyermeke van.
Attól sem kell a szakember szerint megrettenni, hogy itt még sokszor le fogják értékelni a forintot és a magyar államkötvényeket. Úgy véli, egy idő után az IMF-nek sem lesz érdeke, hogy újabb feltörekvő szereplő jelentsen csődöt. „A magyar folyamatok egyébként negatívan érintenék például a német állampapírokat és költségvetést is, és ha adott esetben retorziók elé nézne hazánk, azt például a Győrben működő Audi- és a kecskeméti Mercedes-gyár is megérezné, ez pedig már végképp nem cél. Ha becsődölne az ország, akkor az itt lévő gyárak, működőtőke is veszítene az értékéből.
A különutas gazdaságpolitika fenntartásának legfontosabb pozitív hozadéka szerinte éppen az lesz, hogy a Magyarországon megtermelt profitnak – melyet idáig adómentesen ki tudtak vinni – egy része bennmaradhat a központi költségvetésben; át fog alakulni az egész struktúra. „Be kell lássák nyugati barátaink, hogy a magyar profittermelő területről a polgári kormány kevesebb nyereséget enged ki. Ez kormányzati erő és akarat kérdése, nem másé. A befagyasztásra ítélt kohéziós pénzeket is megkapjuk. Akkor hol a probléma?” – veti fel a kérdést a közgazdász.
Lentner Csaba úgy véli, „leértékelhetnek, lekiabálhatnak bennünket, állampapírjainkat visszatarthatják, szórakozhatnak velünk, leminősítések is jöhetnek, a helyzet nekünk kedvez. Nyugat-Európa válságának a tobzódása annyira gyors és olyan léptékű, ami már az Európai Uniót is visszakozásra késztette, saját belső bajaival lesz egyre inkább elfoglalva. Ha viszont megvan a társadalmi támogatottság és erős a kormány, akkor ki fogunk törni. Nálunk 11 százalékos a munkanélküliség, de Spanyolországban minden negyedik ember állástalan, Görögország pedig már a múlt, ki kell őket tenni ez eurózónából, nincs több pénz a megtartásukra. A nehézségeink éppen abból adódnak, hogy nyugaton mindenhol válság van, hogy külföldi partnereink nem tudják az exportvezérelt Magyarország termékeit fölvenni. Ehhez kell alkalmazkodni, így ezért kell a belső gazdaságot fejleszteni és az államháztartást saját jogon kivetett adókkal, továbbá az állami szabályozás, ellenőrzés eszközrendszerével tovább erősíteni. Merőben más gazdaságpolitika ez, mint amit a liberális baloldal alkalmazott. Roppant érdekes, hogy 2008-ra Gyurcsányék csődbe mentek annak ellenére, hogy az IMF neoliberális receptjét követték. A 25 milliárd dolláros kisegítést, melyet tényelegesen le is hívtak, szó nélkül megszavazta a Világbank, IMF, Európai Központi Bank „konzorcium”. A nyugati cégek profitjához sem nyúltak hozzá a szocialista kormányok, sem a 2008-as csőd előtt, sem azután. Mi ilyen gazdaságpolitikát nem kérünk. Saját jogon, önállóan kell vinni a magyar ügyeket.”
Azzal, hogy most már az IMF színe előtt állunk, az európai uniós „hadszíntéren” csatát nyertünk Lentner Csaba szerint; az EU belátta, „nem éri meg Magyarországot tovább előszobáztatni egy olyan hitelért, amelyet valójában fel sem akar használni”, ezzel pedig voltaképp „megtört az Európai Unió hegemóniája felettünk”. Lentner vélekedése szerint az volt a kulcs, hogy „kivártuk azt a pillanatot, hogy meggyengüljön az unió fegyelmező ereje”.
Nem kell megijedni a leértékeléstől
Hogy a nemzetközi támadásoknak mi lesz a vége az IMF esetében, Lentner az EU-éhoz hasonló forgatókönyvre számít: „Azt láttuk, hogy az időhúzás végül nekünk kedvezett. Meggyőződésem, hogy az IMF-fel kapcsolatban is így lesz, tovább fognak gyengülni a fejlett piacgazdaságok, és a valutaalapnak nem az lesz az érdeke egy idő után, hogy a magyarokat megleckéztesse. Ha az új magyar modell eredményeket produkál továbbra is és stabil a költségvetésünk, akkor lényegében az IMF, Világbank, Európai Unió hármasnak egy gonddal kevesebb. Igen, kijelöltük azt a mozgásteret, amelyben működhetnek a nyugati cégek, a jövő a szerényebb profitkivitelről és a stabilabb államháztartásról kell hogy szóljon. Ha a kormány mögötti társadalmi támogatottság is megmarad, akkor az unortodox gazdaságpolitika továbbvihető, megfellebbezhetetlen.
Dr. Lentner Csaba
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára 1962-ben született Pápán. 1984-ben a zalaegerszegi Pénzügyi és Számviteli Főiskolán kapta első diplomáját, majd a budapesti Közgázon 1989-ben végzett, doktorátust 1991-ben szerzett. Két évvel később könyvvizsgálói szakvizsgát tett, 1995 óta pedig a közgazdaság-tudományok kandidátusa. Lentner a Gazdasági Élet és Társadalom című társadalomtudományi szakfolyóirat és a Polgári Szemle Gazdasági és Társadalmi folyóirat főszerkesztője, több egyetemen és főiskolán is tanít, illetve tanított. Nős, három gyermeke van.
Attól sem kell a szakember szerint megrettenni, hogy itt még sokszor le fogják értékelni a forintot és a magyar államkötvényeket. Úgy véli, egy idő után az IMF-nek sem lesz érdeke, hogy újabb feltörekvő szereplő jelentsen csődöt. „A magyar folyamatok egyébként negatívan érintenék például a német állampapírokat és költségvetést is, és ha adott esetben retorziók elé nézne hazánk, azt például a Győrben működő Audi- és a kecskeméti Mercedes-gyár is megérezné, ez pedig már végképp nem cél. Ha becsődölne az ország, akkor az itt lévő gyárak, működőtőke is veszítene az értékéből.
A különutas gazdaságpolitika fenntartásának legfontosabb pozitív hozadéka szerinte éppen az lesz, hogy a Magyarországon megtermelt profitnak – melyet idáig adómentesen ki tudtak vinni – egy része bennmaradhat a központi költségvetésben; át fog alakulni az egész struktúra. „Be kell lássák nyugati barátaink, hogy a magyar profittermelő területről a polgári kormány kevesebb nyereséget enged ki. Ez kormányzati erő és akarat kérdése, nem másé. A befagyasztásra ítélt kohéziós pénzeket is megkapjuk. Akkor hol a probléma?” – veti fel a kérdést a közgazdász.
Görögországot ki kell tenni
Azt ugyanakkor Lentner Csaba sem tagadja, hogy a kormány most a lakosságtól is elvesz a telefonadóval, de hangsúlyozza, hogy arányaiban és mértékében is többet von el a nemzetközi vállalatoktól. „A kabinet most tulajdonképpen kedvező jövedelemátcsoportosítást hajt végre. Ez igazolható az szja-törvénnyel, de legfőképpen a társaságinyereségadó-törvénnyel, amely kifejezetten a hazai kisvállalkozásoknak jó; de a pénzügyi tranzakciós adó sem a nyugdíjasokat fogja érinteni a legnagyobb mértékben, hanem a bankokat, a spekulánsokat. Hogy ez meddig fokozható? Ősszel tüntetésekre, zavargásokra mindenképpen számítani kell, hiszen a baloldal sem tétlen. Pengeélen táncol a kormány, de jó az irány, a nemzetközi cégek, hogy úgy mondjam, be vannak vonva a közteherviselésbe. Ez most nem az a kiigazítás, amit a konvergenciaprogram örve alatt a Gyurcsány–Bajnai-kormány csinált, hanem a magyar állam átszervezése a magyar érdekek mentén” – teszi egyértelművé Lentner Csaba.
A közgazdász arról is beszél, hogy mennyire szól a könyv arról, hogy a kormányzat idáig főleg romeltakarítást végzett. „Két évig hiánypótlást kellett végezni, hiszen Gyurcsányék a válságot nem kezelték, hanem fokozták, a szükséges intézkedéseket nem tették meg. Most, ahogy összeállt a Széll Kálmán-terv 2.0, és működik a gazdaság – mert azért mégiscsak működik –, és nem csökkentették a nyugdíjat és a közalkalmazotti fizetéseket sem, azt mondom, növekedésre vagyunk ítélve. Ha csak félszázalékos is a növekedés, de abból a magyar családok életszínvonala nő, az jó. Ha a növekedési bevételeket kiviszik, azzal mit érünk? Ne egy külső erőforrások által vezérelt gazdaság legyen a magyar!”
Lentner Csaba úgy véli, „leértékelhetnek, lekiabálhatnak bennünket, állampapírjainkat visszatarthatják, szórakozhatnak velünk, leminősítések is jöhetnek, a helyzet nekünk kedvez. Nyugat-Európa válságának a tobzódása annyira gyors és olyan léptékű, ami már az Európai Uniót is visszakozásra késztette, saját belső bajaival lesz egyre inkább elfoglalva. Ha viszont megvan a társadalmi támogatottság és erős a kormány, akkor ki fogunk törni. Nálunk 11 százalékos a munkanélküliség, de Spanyolországban minden negyedik ember állástalan, Görögország pedig már a múlt, ki kell őket tenni ez eurózónából, nincs több pénz a megtartásukra. A nehézségeink éppen abból adódnak, hogy nyugaton mindenhol válság van, hogy külföldi partnereink nem tudják az exportvezérelt Magyarország termékeit fölvenni. Ehhez kell alkalmazkodni, így ezért kell a belső gazdaságot fejleszteni és az államháztartást saját jogon kivetett adókkal, továbbá az állami szabályozás, ellenőrzés eszközrendszerével tovább erősíteni. Merőben más gazdaságpolitika ez, mint amit a liberális baloldal alkalmazott. Roppant érdekes, hogy 2008-ra Gyurcsányék csődbe mentek annak ellenére, hogy az IMF neoliberális receptjét követték. A 25 milliárd dolláros kisegítést, melyet tényelegesen le is hívtak, szó nélkül megszavazta a Világbank, IMF, Európai Központi Bank „konzorcium”. A nyugati cégek profitjához sem nyúltak hozzá a szocialista kormányok, sem a 2008-as csőd előtt, sem azután. Mi ilyen gazdaságpolitikát nem kérünk. Saját jogon, önállóan kell vinni a magyar ügyeket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése