Sarkosan fogalmazva (2012-05-31)
Kereken ötven éve neveztek először fasisztának. Történt pedig, hogy egy irodalmi pályázat első helyezettjeként társasutazást nyertem a Szovjetunióba (oda-vissza!). Vonattal hosszú az út Moszkváig, az oroszok a nyitott peronon vodkáztak, cigarettáztak, s kérdezték, honnan jöttem. Mondtam, hogy magyar vagyok. Erre egy harminc év körüli orosz fiatalember felkiáltott: „Fasiszta!” – és nekem rontott. Döbbenten álltam, ajkamon a kimondatlan kérdéssel, 1945-ben születtem, hogyan lehetnék én fasiszta? Azóta ez már nem kérdés, Dimitrov elvtárs pontosan megmondta: „Mindenki fasiszta, aki nem kommunista”. Ezt a szegedi Lazi Kiadó jóvoltából tudom, mert megküldte népszerű füveskönyvsorozata legújabb darabját, A kommunizmus füveskönyvét, ajánlom kötelező olvasmányként minden balliberálisnak, aki birtokában van a szövegértésnek. Az idézetgyűjtemény (sajnos) ma is tanulságos, mondhatni, Marxtól Kállai Gyuláig tartalmazza a Tan elképesztő gyűlöletét és ostobaságát, de az a kínai mondás is idekívánkozik 1958-ból, amely szerint „három év nélkülözés, ezer év boldogság”. A mai magyar parlamentben üvöltöző antifasiszták bőséggel meríthetnek elődeik munkásságából. Akaratukon (és magukon) kívül egy abszurd dráma előadói, szövegeik pedig majd bekerülnek egy újabb füveskönyvbe. Addig is elégedjünk meg egy orosz jelmondattal a sztálini időkből: „Isten nélkül és imádság nélkül, de műtrágyával és traktorral!” És tényleg, ahogy Lázár János mondta, mielőtt az oligarchákat ostoroznák, nézzenek hátra, a parlamenti padsorokban ott vigyorognak a vörös oligarchák, akik megint a nép javát (javait) akarják. Mi meg itt állunk, akárcsak Rákosi idejében: tízmillió fasiszta országa vagyunk, hiszen mindenki fasiszta, aki nem kommunista. De tegyük hozzá az igazság kedvéért, ezek már nem igazi, csupán megélhetési kommunisták.
Szentmihályi Szabó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése