Sarkosan fogalmazva (2012-05-17)
Nehéz hűvös tárgyilagossággal és távolságtartással szemlélni a magyar történelem nagy alakjai ellen intézett támadásokat vagy inkább provokációkat. Azért is nehéz dolog, mert éppen azok provokálnak minket folyamatosan, akik nap mint nap demokráciára és toleranciára oktatnak bennünket. Leköpnek, belénk rúgnak, és alig várják, hogy viszonozzuk, hiszen az már a nyílt diktatúra jele volna. Ugyanez történik Szlovákiában és Romániában is, be kell bizonyítani, hogy a magyarok javíthatatlan irredenták és „Horthy-fasiszták”. Nem időznék a vörös festékes szoborgyalázó eseténél, csak megjegyzem, a fehér festék talán jobban kifejezte volna a „fehérterror” emlékét. Tudjuk, ez a szabad véleménynyilvánítás egyik formája, egyesek szemében hőstett. Az egyik tévéműsorban Krausz Tamás történész arra is figyelmeztetett, hogy Moszkvában nem nézik jó szemmel a Horthy-korszak ideológiájának feltámadását, szóval, baj lehet ebből. Két évtizeddel ezelőtt a Szent Korona és a koronás címer volt a legkedveltebb balliberális célpont, no meg a Szent Jobb, s ha nincs téma, mostanában is előveszik, ha éppen nincs ürügy feltárni a Vatikán sötét titkait és a papi pedofília borzalmait. Persze a Vatikánnal kötendő új konkordátum híre beindítja majd a médiagépezetet. Mi az, hogy „örök időkre”? A nagy nyugati lapok majd megadják az alaphangot, itthon pedig lelkesen lihegve hozzáteszik, hogy Orbán Viktor a Vatikán segítségével betonozza be hatalmát, és a cementet Simicska Lajos szállítja majd. Pedig amíg itt elmebetegek provokálnak minket, fontosabb dolgok zajlanak a világban. Például az, hogy az angol szocialisták népszavazás kiírását fontolgatják, mert szeretnék, ha Nagy-Britannia kilépne az Európai Unióból. Sajátos módon ez itthon nem hír baloldali körökben. Jobb hallgatni róla. A Vörös Segély viszont ingyen fog vörös festéket osztogatni helyi igények szerint. Jól szórakoznak – velünk.
Szentmihályi Szabó Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése