Pártok és értékek

2012. május 12.

Surján László

Pártok és értékek

Ez az írás a katalán kereszténydemokraták 2012. évi kongresszusához kapcslódó zártkörű megbeszélésen elhangzott beszéd szerkesztett változata.


A pártok eszméik alapján jellemezhetők. Ha legfontosabb üzenetük elég vonzó, előbb utóbb megjelenik a többi párt programjában. Van-e párt, amelyik ne állna ki az elesettek mellett? Van-e párt, amelyik ne védené az ember szabadságát? Így azután, aki csak a magáét mondja, nem lesz vonzó az emberek számára.


Van néhány gondolat, ami a kereszténydemokratáktól származik, de már más pártok is használják. Ilyen a szubszidiaritás és a szociális piacgazdaság.


Értékeink nemcsak vándorolnak, hanem el is bújnak. Sok kereszténydemokrata párt elhagyta a keresztény szót a nevéből. Ballépéseik ekként nem hullanak vissza az egyházra, de félő, hogy a keresztény elem előbb utóbb igencsak elhalványodik a párt gyakorlatából is.


Az is igaz, hogy napjaink választásait nem a programokba foglalt eszmék, hanem a marketing eszközökkel vívott kampányok döntik el. Több pénz és energia több szavazat. A nép szava már nem Isten szava, hanem a kampányfőnöké. Innentől fogva már csak a demokrácia újabb, s tán végleges alkonyáról beszélhetünk. Nem csoda, hogy az emberek elfordulnak ettől az egésztől, s komoly támogatást kapnak a szélsőségesek, akik végtelenül leegyszerűsített megoldásokat kínálnak, és kielégítenek olyan igényeket, amelyek az emberi természethez tartoznak, de amit mások nem kellő súllyal kezelnek. A hazaszeretet jó példa erre.


Az értékeiket veszítő vagy felejtő pártok hamarosan talajt is veszítenek, s letűnnek a színpadról. Magyar viszonylatban a kisgazdák, a liberálisok vagy az MDF sorsa példázza a jelenséget. Úgy látom, hogy az elgyurcsányosodással a szocialisták is rákerültek a lejtőre.


Őket, de a felsoroltak egyikét sem siratom. Más kérdés, hogy nem elég siránkozni bajainkon, hanem érdemes végiggondolni, mi kereszténydemokraták mit tehetünk a demokrácia megmentése érdekében?


Részt kell vennünk a hatalomban, mert a partvonalon túlról nem lehet gólt lőni. Elveinket azonban egy országban sem osztja a többség. A szavazatszerzés érdekében milyen mértékű érték mimikri engedhető meg? Barankovics István tanította, hogy a politikus nemcsak követi, hanem formálja is a közvéleményt. Erre mód elsősorban a kormányzás révén adódik. Kisebbségben lévén a társadalomban, erre csak koalíció révén kerülhet sor. A választások utáni meglepetés koalícióknál demokratikusabb, tisztességesebb a választások előtti szövetség. Ez volt eredményes Magyarországon az utóbbi négy választáson (2006: önkormányzati, 2009: európai, 2010: parlamenti és önkormányzati).


A hatalomban való részesedés után nem elég jól kormányozni. Folyamatos terepmunka kell: együtt élni, jóban-rosszban osztozni az emberekkel. Informálni és tanulni tőlük. Ha minden bajukat nem is tudjuk megszüntetni, legalább értsük meg őket, s ők tudják, hogy az ország vezetői is tisztában vannak helyzetükkel.


Ezen a ponton érdemes egy megfontolást tenni arról, hogy milyen közéleti felelőssége van a keresztény közösségnek. Legelőször Platónra hivatkozom, aki szerint a legjobbak menekülnének a politikai szerepvállalás elől, de akár kényszeríteni kell őket, mert különben a silányabbja fog uralkodni. De idézhetjük Jézusnak a talentumokról mondott példabeszédét is. A minimum követelmény a választásokon való részvétel és felelős döntés. De a már a fiatalokat is nevelni kell a közéletben való személyes részvételre, mint a hitvallás egy sajátos és fontos formájára.


E tanításnak a gyakorlatba való átültetésével megelőzhető lenne, hogy korunk számos bajára csak egy hatalmas katasztrófa után találjuk meg az orvosságot. Angela Merkel a válság hírére azt mondta, hogy egy gyökeresen új világot kell építenünk. A válság lecsendesült, a reformok nem kezdődtek meg.


Ne feledjük, a megelőzés mindig olcsóbb és hatásosabb, mint a betegség kezelése.