„A mindenható Isten nevében”

Európa alkotmányai nem azt bizonyítják, hogy a magyar alaptörvény ne állna helyt önmagáért

Löffler Tibor

2011. május 09., hétfő 00:00


A Magyar Nemzet április 27-i számában Lovas István igen tanulságos körképet adott európai országok hatályos alkotmányairól, amelyekben természetes az Istenre és a kereszténységre hivatkozás, a család védelmének állami kötelessége és a házasságnak férfiak és nők közötti szövetségként való értelmezése. Lovas szemléje napnál világosabban bizonyítja, hogy a magyar alaptörvénynél jóval konzervatívabb alkotmány van érvényben az Európai Unió két tagállamában, Görögországban és Írországban, amely tény abszolút nem zavarja azokat, akik a magyar alaptörvény preambuluma ellen politikai és ideológiai hadjáratot folytatnak. Tabajdi Csaba, Daniel Cohn-Bendit és az Európai Parlament „progresszív” liberálisai nem fognak meghallgatásokat tartani az ír és a görög alkotmányról, és pláne nem utaznak Írországba és Görögországba az ottani „progresszió” meghívására, hogy az íreket és a görögöket kioktassák haladásból, jogállamiságból és demokráciából. És azok a nyugati lapok, amelyek a magyar alaptörvény „ultrakonzervatív” és „anakronisztikus” jellegét előszeretettel pécézték ki, szintén nem közölnek vitriolos írásokat a görögök és írek alkotmányáról.
A magyar alaptörvény hisztérikus bírálói talán nem olvasták sem a magyar alaptörvényt, sem más uniós tagállamok alkotmányát, ahogy Cohn-Bendit sem tudja, hogy mi áll hazájának, Franciaországnak az alkotmányában. De lehet, hogy ismerik az alkotmányokat, de csak a magyar alaptörvénnyel és így Magyarországgal szemben folytatnak botránypolitikát.
Ez utóbbira két magyarázat kínálkozik. Az egyoldalúság vagy szimpla magyarellenességet takar, vagy a jobboldali konzervatív kormány vezette Magyarországot olyan harci terepnek tekintik, ahol elkezdődhet az uniós tagállamok alkotmányainak „liberális” homogenizálása az európaiságra, a haladásra, no meg a modernségre hivatkozva. Ha a magyar parlament nemzetiszocialista gyanúba kevert többsége által elfogadott alaptörvényt sikeresen semmisítik meg morálisan a despotizmus, az autokrácia és az anakronizmus vádjaival, és ezáltal elérik, hogy felsőbb uniós szerv törjön pálcát a magyar alaptörvény felett, nyitva az út minden más nem liberális alkotmány megtámadása előtt. Ebből a szemszögből nézve igen elgondolkodtató, hogy a Jobbik „rákosista” alkotmánynak titulálja az alaptörvényt, miközben az Halmai Gábor liberális alkotmányjogászt is – idézem a liberális 168 Óra online-t – furcsa módon nagyon emlékezteti a kommunista állam alkotmányára.
Halmai Gábor véleménye szerint egy ilyen szöveggel Magyarországot soha nem vették volna fel az Európai Unióba, ami szöges ellentétben áll Sólyom László mértéktartóan kritikus álláspontjával.
Kinek van igaza? Sólyom Lászlónak vagy Sólyom volt tanácsadójának, Halmai Gábornak? Személy szerint szívesen látnék egy nyílt vitát Sólyom és Halmai között, amely vitában Halmai Gábor szakszerűen cáfolja Sólyom érveit, bizonyítja saját állításait és azt, hogy Magyarországot bizony felvennék az unióba egy olyan alkotmánnyal, amely tartalmilag lényegében megegyezne a görög alkotmánnyal. Halmai meg a hasonlóan gondolkodók persze mondhatnák azt, hogy a görög alkotmány is kommunista alkotmányra „emlékeztet”, és ma már Görögországot sem vennék fel az unióba ezzel az alkotmánnyal, de így politikai kényszerpályára kerülnének, mert harcot kellene kezdeniük Görögországnak az unióból való kizárása vagy legalábbis a görög alkotmány „progresszív” megváltoztatása érdekében…
Míg egyeseket a magyar alaptörvény a kommunista alkotmányra emlékezteti, engem a svájci alkotmány kezdő sora („A mindenható Isten nevében”) a kanadai alkotmányt juttatja az eszembe, amelynek része, az 1982-es alkotmánytörvény azzal kezdődik, hogy elismerik Isten felsőbbségét. De a német alaptörvény preambulumában is az áll, hogy a német emberek Isten és ember előtti felelősségük tudatában fogadják magukénak az alaptörvényt.
Az ír, a görög és a svájci példa mellett Lovas István idézi a norvég alkotmányt: az evangélikus lutheránus vallásnak kell az állam hivatalos vallásának maradnia. Ehhez érdemes még hozzátenni, hogy a dán alkotmány deklarálja, hogy az államnak támogatnia kell a dán evangélikus lutheránus egyházat. A máltai alkotmányban az áll, hogy Málta vallása a római katolikus apostoli vallás. Az e szerinti vallásos tanítás a kötelező oktatás része az állami iskolákban. A svéd királyság alkotmányának hatályos része az 1810-ben elfogadott trónöröklési törvény, amely azzal kezdődik, hogy az uralkodó Isten kegyelméből király. És a máig hatályos felsorolás szerint örököse Norvégiának és hercege (a ma Dánia és Németország között megosztott) Schleswig-Holsteinnek, amiből az európai és magyar progresszió észjárása szerint levezethető a svéd irredentizmus és revizionizmus…
A hazai vitákban gyakran hangzik el, hogy egy alkotmánynak az állam és polgárai közötti viszonyt, illetve az állampolgárok jogait kell szabályoznia, nem pedig a kötelességeit, mert az valamiféle diktatúrát alapozna meg. Ehhez képest az olasz alkotmány kifejezetten beszél az állampolgárok kötelességeiről, ezen belül etikai és szociális, gazdasági és politikai kötelességekről. Az olasz alkotmány szerint „a köztársaság elismeri a családnak mint házasságon alapuló természetes társulásnak a jogait”, valamint gazdasági intézkedésekkel és más juttatásokkal támogatja a családalapítást és a családot kötelességének teljesítésében – különös tekintettel a nagy családokra. Polgári kötelesség a szavazati jog gyakorlása, és minden állampolgárnak „szent kötelessége” az ország védelme, s hogy „lojális legyen a köztársasághoz, és fenntartsa az alkotmányt és a törvényeket.” Az olaszoknak kötelesség az is, hogy „hozzájáruljanak a társadalom anyagi és szellemi haladásához”. A portugál alkotmány szerint mindenkinek kötelessége védeni és elősegíteni a saját egészségét, valamint megőrizni, védeni és növelni a kulturális örökséget, továbbá együttműködni a választási hatóságokkal. És végül minden portugálnak (nem egyszerűen állampolgárnak!) alapvető joga és kötelessége a nemzet védelme.
Az EU-tag Litvánia alkotmánya szerint a család az állam és a társadalom alapja, és az állam védelme és gondoskodása alatt áll. A házasság férfi és nő közötti szabad, kölcsönös egyetértés eredménye. A litván gyermekek alkotmányos kötelessége tisztelni szüleiket, gondjukat viselni öregkorukban, megőrizni örökségüket. Az észt alkotmány szerint a családnak kötelessége gondoskodnia a szükséget szenvedő tagjairól. Az észt állampolgároknak kötelességük lojálisnak lenni az alkotmányos rendhez, megvédeni az ország függetlenségét, részt venni a nemzet védelmében. Az EU-csatlakozás előtt álló Horvátország alkotmánya is rögzíti, hogy a gyermekek kötelesek gondoskodni idős és rászoruló szüleikről, de általában mindenkinek kötelessége védeni a gyermekeket és a rászoruló személyeket. A család a köztársaság különleges védelmét élvezi. A horvát alkotmányról nem árt tudni még, hogy történelmi alapokkal kezdődik, amely 12 pontban nyilvánítja ki a horvát nemzet ezeréves nemzeti identitásának és a horvát államiság kontinuitásának tényeit, a VII. századi horvát fejedelemség megalakításától kezdve a Magyarországgal való közjogi kapcsolatokon át az ország Jugoszlávián belüli státusaival bezárólag.
Az új magyar alaptörvénnyel szemben megszerveződő politikai és közjogi ellenzéknek intellektuális kihívás ragaszkodni alkotmányos tényekhez és ismeretekhez. Minimum azért, hogy ne nyisson alkotmánypolitikai frontot Horvátország uniós csatlakozása ellen, ha már Görögország és Írország feltartóztatásáról lemaradt.

A szerző politológus