Európa mi vagyunk?  

A forradalmárok kapuzárási pánikjában szenvedő Cohn-Bendit „alulról” építkező európai összefogást sürget legújabb kiáltványában. Iróniát emleget, jókedvű emberekről ír, és lám, tesz is érte! Hisz az már önmagában kacagtató, amikor megélhetési politikusként kér több beleszólást a civileknek, képviselőként hivatkozik a képviseleti demokráciát elutasító Rousseau-ra, majd az önkéntességről beszél, miközben támadja a keresztény értékeket. Hovatovább egy Békehadtest (!) felállítását javasolja, amely szerinte megoldás a munkanélküliség csökkentésére. De úgy tűnik, még mindig van kereslet „a magyar ügyek nagy szakértőjének” utópikus gondolataira, hisz sok liberális barátja biztosította támogatásáról. Itthonról, a parlamentből végleg kizuhanó fél SZDSZ-es értelmiség is aláírta a manifesztumot. Demszky Gábor, Esterházy Péter, Haraszti Miklós, Kertész Imre, Konrád György, Magyar Bálint, Schiff András, stb. Lelkük rajta. De nézzük csak meg, hogyan működik ma Európa! Hogyan születik egy mindenki számára kötelező irányelv? Alulról vagy felülről fogalmazódik-e meg egy politikai igény?


Vegyünk egy menedzsert, mondjuk Cohn néven, akinek a vállalkozása kertkapukat gyárt. De nem megy neki a bolt, mert igen nagy a konkurencia, meg ugye ott van az a fránya válság is. Szóval kevesen vesznek Európában kertkaput, pedig a „zöld tulipános” fajtát csak ő gyártja. Támad egy jó ötlete. Felkér egy „független” kutatócsoportot, hogy mutassa ki az ő termékének előnyeit. Persze a környezetvédelemmel kapcsolatos pályázati pénzből. Ez hamar megtörténik. Megkeresi az Európai Bizottságnál dolgozó volt osztálytársát, aki bevezeti őt a megfelelő irodába. Akkor látja csak, hogy az a politikus dolgozik ott, akinek egykor a kampányát anyagilag is támogatta. Kávézgatnak, beszélgetnek, majd előkerül a tanulmány. Másnap megszületik a javaslat. A Bizottság gyorsan elfogadja, és megküldi az Európai Parlamentnek. Ott Cohn üzlettársai, képviselői zakóban, véleményezik, majd megszavazzák. A Tanács döntése pedig, miután a Bizottság kérte, már csak formalitás. Nem telik bele egy év, és Cohn ötletéből jogszabály lesz. Mostantól csak a „zöld tulipános” kertkapu lesz EU-konform. A többi gyártását a tanulmányra hivatkozva az unió megtiltja. Valahogy így működik „felülről lefelé” Európa…


Az ironikus történetet nézve Cohn-Benditnek igaza van. Európa valóban „felülről” szervezett, és nemcsak gazdasági, hanem politikai válságba is zuhant. A diagnózisban azonban téved a liberális olvasat. Az integrációs folyamatban ugyanis csak másodlagos szerepet játszottak a politikai célok. A „jobb társadalmi lét” pedig csak harmadlagos volt. Annak ellenére, hogy a külcsín mindig a szabadságról és a demokráciáról szólt, a valódi célok mindig is gazdaságiak voltak. A közös ügyek bővülése és a területi integráció mindvégig a multinacionális tőke érdekei szerint alakult. Így ha a politikai hatalom a határok feletti tőkét nem tudja vagy nem akarja szabályok közé szorítani, akkor „veszett fejsze nyele” bármiféle Békehadtest szervezése.


Az európai liberálisok, miután a keresztény értékek ellen oly sokszor felléptek, az aktuális kiáltványuk címében deklarálják: „Európa mi vagyunk”. De ki az a „mi”? A véleménydiktátor liberálisok? Ki akar ma itthon és Európában az SZDSZ-szel vagy Cohn-Bendit vezetésével egy új Európát „alulról” felépíteni?


Nagy Ervin