Cigányozó morgács

Létrehozás ideje: 2012-05-05 Szerző: Domonkos László

Ahányszor eddig dolgom akadt idegenvezetőkkel, Isten ne vegye bűnömül, hol felháborodást, hol elégedetlenséggel elegy szánalmat éreztem irántuk. De minapi idegenvezetőm imponálóan művelt volt, és úri módon kellemes-udvarias, nem csak minden adata stimmelt, de üdítően összekapcsolta a magyar múlt pontos és alapos ismeretének tényeit a jelen különféle politikai-közéleti vonatkozásaival. És mivel a Felvidéken jártunk, Fico és a Magyar Koalíció Pártja és Bugárék enyhén szólva fura alakulata ugyanúgy terítékre került, mint az első bécsi döntés és következményei vagy éppen a kínai meg amerikai tulajdonba került üzemek a keleti részeken és az ugyanitt rendszeresen garázdálkodó, nagyszámú cigány polgártárs viselt dolgai. 


Amilyen naiv vagyok, úgy jártam, mint az egyszeri amerikás magyar, aki a korábban letelepedett honfitársaktól a háztetőn trónoló morgácsról hallván azt hitte, a jó pusztai magyarsággal megnevezett teremtmény (mortgage – a ház megvételére felvett, hosszú lejáratú kölcsön) valamilyen, a gólyához hasonlatos madár, amely a háztetőn fészkel… Szóval azt hittem, ez az idegenvezető aztán tényleg minden igényt kielégít, a legkényesebb elvárásoknak is megfelel. De csak az első hosszabb pihenőig kellett várnom.


A két jól megtermett asszonyság azon háborog, miért kell mindenkinek egyénileg a belépőkről gondoskodnia (egy-két euróért), miért nem biztosított az idegenvezető csoportos jegyet, „ahelyett hogy itt cigányozik”. Szolid közbevetésemre, hogy hiszen a derék ember csak a vidékre igen jellemző tényeket ismertetett, önérzetesen közlik: ők pihenni, „kikapcsolódni” jöttek ide, nem ilyesmikről hallani.


Éppen csak azt nem tették hozzá: csakazértis éljen Győzike, az RTL Klub meg minden örökzöld szappanopera-sorozat. 


Gondolatban gyorsan és visszamenőleg bocsánatot kértem az összes ismert és ismeretlen idegenvezetőtől.