Akikre büszkék…

Hiába van lecsengőben a dolog, momentán nincs jobb téma, ami el is érné az ingerküszöböm. Meg aztán néhány tucat lájkot is köszönhetünk ennek a jóembernek a Facebook oldalunkra, noha maga az oldal még el sem indult.

Szóval itt van ez a harcos demokrata, ez a Klubrádión és Kálmán Olgán szocializálódott nagymuterok, s a rendszerváltás óta kielégítetlenül tengődő milfek kedvence, Dániel Péter, aki fogta és amúgy hősiesen, az éj sötét leple alatt osonkodva ráborított egy vödör vörös festéket Horthy Miklós Kerekiben felállított szobrára. 

Tette mindezt azért, mert Dániel Péter úgy véli, Horthy tömeggyilkos volt, továbbá háborús bűnös, aki felelős a Don-kanyarban elesettek sorsáért, a háború katonai és polgári áldozataiért, világháborús részvételünkért, illetve a magyar zsidóság pusztulásáért. Tegyük félre gyorsan, hogy Dániel Péter egy láthatóan súlyos elmebeteg, noha teljesítményére legyen mondva, hogy képes volt egy mondatba foglalni az RTL Híradójának tett nyilatkozatában a "párizsi békeszerződést", "morális szabályokat", és a "szélsőjobboldali degeneráltakat". És tegyük félre, hogy szájhabzást kapok, amikor szájba adott nettó baromságokkal érvelnek a lelkes demokraták, amik zömében abból állnak, hogy Horthy „egy eleve vesztes háborúba sodorta az országot”, „ő felelős a zsidók deportálásáért”, „kollaborált a nácikkal”. Sőt, tegyük félre ezt az egész Dániel Péternek nevezett gerincferdülést, meg ezt a demokratikus baloldalnak csúfolt bagolyköpetet. Az égvilágon semmi értelme nincs dogmákkal teletömött, szerencsétlen időmilliomos kreténekkel viaskodni azon, hogy mit és hogyan tett Horthy, hogy a hibái ellenére talpra állt az ország a kormányzósága alatt, hogy ’44-ben leállíttatta a deportálásokat, mikor kiderült, hova viszik a zsidókat, hogy ebbe a háborúba nem lehetett nem beszállni, főleg nem a szovjetek, vagy a szövetségiek oldalán. Bármire megesküszöm, hogy sokkal több értelme van makramé csomózásra idomítani egy frontális lobotómián átesett selyemmajmot, mint bármelyik Dániel Pétert meggyőzni arról, hogy mekkora barom, főleg, mert éppen azzal érnek célt és erekciót, hogy egyáltalán tudomást veszünk a létezésükről.

Ehelyett javasolnék például egy üdítő fröccsöt valamelyik budapesti étterem teraszán, egy jó süteményt az Andrássy úton, esetleg Horthy Mikós emlékiratait.

Viszont ezúton jelzem (csak a tartás végett), hogy miután Dániel Péternek sikerült leöntenie vörös festékkel Horthy szobrát, a Fővám téren permanensen öntözik ugyanilyen színű festékkel Horthy István emléktábláját, illetve legutóbb Tormay Cécile emléktáblájával is sikerült ezt a derék és demokratikus cselekedetet elkövetni, úgy döntöttem, hogy a legközelebbi harcos demokratát, amelyik szembejön velem, szájba vágom egy Sorstalanság című kötettel.

Ágoston Dániel